Immánuel: Az Úr pecsétje a védelem

intha mai képeket látnánk ezt a fejezetet olvasva (Ézs 17,1-14). Eltelt kétezer év, és mindig vannak romhalmazzá lett városok. És ezeket nem természeti katasztrófa, hanem az ember harci cselekménye okozza. A bűn a mai napig jelen van, és hat. Sátán munkája a pusztítás, annak örül, ha minél több ember elveszik. A harci cselekmények arról is bizonyságot tesznek, hogy az ember nem Istent keresi, nem Vele osztja meg problémáit, hanem egyedül akarja azokat rendezni. Azonban nincs más megoldás, mint a fegyver. A mai napig azt gondoljuk, hogy ha egyre erősebb, pusztítóbb fegyverekkel rendelkezünk, béke lesz a földön. A fegyver nem a béke eszköze. A béke az Istennel való megbékélésből támad. Azért küldte el Fiát az Úr, hogy Általa megbékéltessen Önmagával. Krisztusban van a mi békességünk. Amíg Istennel nem békülünk meg, egymás közt sem lesz igazi béke.

A pusztulás az északi országrészre is kihat. Mindez az engedetlenség következménye. Elfeledkezett Izráel Szabadítójáról, és ezért fordult bálványokhoz. Nincs ennél szomorúbb hír, a nép elfelejti Istent. Vizsgáljuk meg a szívünket, a magunk életét: mi nem feledkeztünk el Istenről? Nem kerestünk bálványokat magunknak? Bizony, korunk embere sem Istent keresi. Elfordultunk Tőle, elfeledkeztünk Róla. Már nem ismerjük Őt, annak ellenére sem, hogy még vannak Róla elnevezett, a tetteihez fűzhető ünnepek. Formalitássá váltak ezek. Megyünk a magunk útján, és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Nem vesszük észre az élet pusztulását.

Olyan jó látni, hogy az Úr még ebben a helyzetben is szól. Ő mindig üzen, mindig van szava hozzánk. Enélkül nem is élnénk, mert az Ő szava az élet forrása. Minden bűnösnek az Úr szava jelenti az életet. Az ige szabadít meg, formál új emberré, és ha táplálkozunk vele, alkalmassá válunk az új életre. Ideadta az Úr igéjét, és aki azt kézbe veszi, és úgy él vele, mint a táplálékkal, az hitben növekedni fog.

Az is világossá válik, hogy ezek a megrázkódtatások azért is történnek, hogy az ember Istenre nézzen. Mindez akkor következik be, amikor rádöbben, hogy saját ereje nem ér semmit, és bálványai is képtelenek a segítségre. Bár meglátnánk, hogy kezünk csinálmányai értéktelenek, és a keresztre emelnénk végre a tekintetünket. A keresztről érkezik a megoldás. Sebeinket csak Ő tudja, a Belé vetett hit, begyógyítani. Mennyi sebet kapunk nap mint nap, ezekkel menjünk bátran Őhozzá. Azért kapott sebeket, hogy általuk meggyógyulhassunk. Ez a világ nagy sebeket ejt a szívünkön, de képtelen azt begyógyítani. Bármit teszünk is, nincs gyógyulás. Azonban, aki elindul a kereszt felé, megtapasztalja, hogy amit ennek a világnak a kezelése nem tud megoldani, azt az Úr meggyógyítja. Hány gyógyíthatatlan beteg nyert gyógyulást Jézus által. És nemcsak a test, hanem a szív is gyógyul. Aki bűnbánattal érkezik, az teljes gyógyulásban részesül. A bűn okozta sebek begyógyulnak, a kegyelem az élet orvossága. Csak el kell fogadni, és élni vele.

Újabb trombitaszó hallatszik, még mindig van lehetőség eszmélni, Istenhez kiáltani (Jel 9,1-12). Mert amíg van tevékenység a földön, él a lehetőség is. A trombitahangja veszélyt jelez, és aki komolyan veszi, odamenekülhet Istenhez. Aki úgy gondolja, majd mi elhárítjuk a bajt, kiszolgáltatottá válik. Azonban Isten jelez és hívogat, mindenki mehet, még a legnehezebb időszakokban is. Azért szól a trombita, mert az Úr meg akarja menteni az embert. Vajon meghalljuk-e? Ilyen trombitaszó az igehirdetés, általa Isten beleszól az életünkbe, de halljuk-e? Vagy már csak a világ zajára vagyunk érzékenyek, és Isten szavára közömbösek?

Egy csillag esett le az égből, sátán is egy csillag, hajnal fia, vagyis Lucifer, és amerre megy, akcióba lendül a teremtett világ, az ember és végső soron Isten ellen. Világosságként adja el magát, és ha az ember hallgat rá, megtéved. Mert nem azonnal a gonoszt látjuk meg, javaslatait mindig jónak álcázza, és majd később válik nyilvánvalóvá, mennyi rossz származik abból, ha hallgatunk rá.

Minden gonosz erőt mozgósít a sátán az ember ellen, azt akarja, hogy mindenért Istent okolja. Őreá hárítja a felelősséget. Hányszor látjuk ma is Istent okolni a bajokért. Pedig mi vagyunk értük a felelősek. A mélységből felszálló füstből sáskák jönnek elő, és már az ördögi, hogy a mélységből jönnek. Skorpió ereje adatik nekik, tehát adatik, nem maguktól van, hanem az ördögtől, mert pusztító erő. Istentől teremtő, gyógyító és helyreállító erő érkezik. A gonosz pusztítását az Úr Jézus orvosolja.

Azt látjuk, hogy a teremtés rendje felborult, az ember felborítja az eredeti rendet. Nagyon félelmetes ez, hiszen eredetileg a sáska a zöld növényzetet fogyasztja, most azt elkerüli, és csak az embert bántja. Bele lett piszkálva abba a rendbe, amit Isten alkotott. Az ember ünnepel, mert ért a géntechnológiához, és azt látjuk, nagyon rossz irányba mennek el a dolgok. Isten jónak teremtett mindent, a bűneset ugyan belepiszkált a teremtett világ rendjébe is, de még mindig minden úgy a jó, ahogyan Isten megalkotta. Ha hozzányúlunk, és módosítjuk, rossz irányba halad a fejlődés.

Azonban vigasztaló látni, hogy ezeknek a módosított sáskának nincs mindenki felett hatalmuk. Van védettség ellenük. Ezért bármilyen félelmetes dolgokat olvasunk is, nem kell félni. Miért? Mert, aki Krisztusban van, új teremtés, az Hozzá tartozik, az az Övé. Akin az Úr pecsétje van, azok fölött nincs hatalma a gonosznak. Ne engedjünk a megfélemlítésnek. Az a lényeg, kihez tartozunk. Aki az Övé, annak élete van, annak nem árt a gonosz. Mert bár e földi testet meg lehet ölni, de nem lehet elpusztítani a krisztusi embert. Aki hisz, annak örök élete van. Ebbe kapaszkodjunk mindenkor.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.