Immánuel: A békesség útja

z Úr folyamatosan küldi bátorító és reményt adó üzeneteit (Ézs 42,1-25). Eljött a szabadítás ideje, és ez meg fog valósulni, kételyeik ellenére is. Istent nem a körülmények mozgatják, Ő Úr felettük, és azok igazodnak Őhozzá. Még a nagy birodalmak vezetői is az Ő szolgái, nem tudják ugyan, vagyis nem akarják tudni, ennek ellenére Isten akaratát hajtják végre. Bár általában túllendülnek ezen, mert minél nagyobbá válnak, annál inkább megrészegednek, maguknak tulajdonítják hatalmukat. Hányszor megkísért minket is ez, magunknak tulajdonítjuk a sikereket, az előrelépést, a kudarcokat azonban az Úrra hárítjuk. Olyan könnyen elfeledjük, hogy ezen a földön minden Tőle van, minden az Ő ajándéka, az életünk, és ennek a világnak a javai is.

Ézsaiás az Úr szolgájáról beszél, akit kedvel és támogat, akibe Lelkét adja. És mi már tudjuk, hogy ez a szolga az Úr Jézus Krisztus, a Szabadító. Nincs Hozzá fogható, és Ő teljes mértékben betöltötte a próféciákat. Elhozta a földre Isten országát, egy egészen másfajta életet, mint amihez mi vagyunk szokva. Nem hangerővel, hanem a Lélek erejével hívja fel magára a figyelmet. Nem teljesíthetetlen ígéretekkel, hanem az életet felszabadító tettivel vonja magához a szíveket.

Isten törvényét hirdeti, mert Isten országnak is van törvénye, és aki belép oda, azt képessé teszi arra, hogy e törvények szerint éljen. Először az emberrel kezdi, a bűntől megrontott, tönkretett életeket állítja helyre. Aki szeretne új életet, aki ki akar törni a bűn, a betegség béklyójából, és Őhozzá fordul, az megkapja ezt. Hány és hány embert láttunk kiáltani az Újszövetségben, csak annyit mondanak, Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam, és az Úr megkönyörül. A beteg, kitaszított, megvetett emberből ismét teljes értékű ember válik. Sőt, egy egészen más ember. Most már Jézust követi, Őt szereti, a bűnre nemet mond. Szívében az Úr akaratának megismerése és megélése jelenik meg. Már azt kérdezi: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?

Isten küldte Őt, és Általa van szövetségben velünk. Aki Istent akarja megismerni, az nem kerülheti ki Jézust. Általa ismerhetjük meg Isten kegyelmét, általa lehet örök életünk. Az Úr Jézus nélkül nincs üdvösség, és nincs igazi élet sem. Ő ma is megnyitja szemünket. Ez jó hír, mert lelki vakság is van. Ez nem engedi látni Isten akaratát. Azonban az Úr Jézus ad látást, mert azért jött, hogy a vakok lássanak. Ez azt is jelenti, képessé tesz az ige megértésére is. Ő ad látást Isten szavának felismerésére, Ő végzi el, hogy értsük az igét. Mert ez a lényeg, ne csak olvassuk, hanem meg is értsük.

Az Úr mindig megmutatja hatalmát, jelez, mert nem engedi, hogy bárki elvegye dicsőségét. Mindig úgy cselekszik, hogy felragyogjon előttünk az Ő hatalma. Ehhez megengedi a nehéz helyzetet, a nyomorúságot is, de amikor kiáltunk, megszabadít. És úgy végzi el a szabadítást, hogy egyértelmű legyen: Ő a Szabadító. És ezért dicsérjük Őt. Magasztaljuk szent nevét.

Amikor nem akarunk hallani, és nem vesszük észre vakságunkat, és bálványokhoz fordulunk, hűtlenné válunk, megítél. Mindezt azért teszi, hogy az emberi konfliktusok vagy világégések felrázzanak, és rádöbbentsenek: az Úr kegyelme nélkül nem változunk meg. Az emberi elhatározás, törvényi szabályozás nem elég, belül kell változni. De új szívet csak Ő tud adni.

Egész megrázó az utolsó vers: ezért, mármint a hűtlenségük miatt árasztotta rájuk a háború tombolását. Micsoda háborúk tomboltak csak a múlt században is, lángolt és égetett, a szó szoros értelmében. De ami megrendítő, hogy nem értettünk belőle, és nem tértünk észre. Mindez jelzés volt, ember, hívd segítségül az Úr nevét! Azonban mi sem igazán értettük meg, hogy Isten hív a félelmetes történelmi események által, hiszen nem Őt kezdtük keresni, hanem továbbra is Nélküle akarunk élni. Jó tudni, hogy mindezek ellenére még mindig keres az Úr, még mindig vár ránk.

Az ígéret beteljesedett, amit Isten mondott, meglett (Lk 1,57-80). Az Ő szava mindig beteljesedik. Boldog, aki ezt hittel várja. Megszületett János, és amikor Zakariás jelzi, hogy így kell őt hívni, ismét megszólal. Mit is mond? Végre kibeszéli magát? Érdeklődik a rokonok felől? Nem! Istent áldja! És miután betölti a Szentlélek, prófétálni kezd. Ennek az éneknek a középpontjában nem a saját fia van, hanem a Megváltó. Az a másik gyermek, aki nemsokára megszületik, és akiben már látja Istent. Arról vall, hogy Isten meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Történelmi pillanat, Isten eljött a földre.

Az Úr Jézus elvégezte a szabadítást a kereszten, nekünk csak meg kell ezt látnunk. Megszabadít az ellenség kezéből. Igen, nem kell tovább rabként élni, sátán kedve szerint ugrálni, mert az Úr Jézus legyőzte őt. Most már félelem nélkül szolgálhatjuk az Urat. Megszabadít a félelem béklyóitól, egy új életre segít. Belevilágít, mint Világosság, a szívünkbe, és kiűzi onnan a sötétséget, és ráigazítja lábunkat a békesség útjára. Csak az találja meg a békesség útját, aki megbékül Istennel. Ez a megbékülés Jézus által lehetséges. Az Úr Jézust kihagyva nem lesz békesség. Ahová Ő bevonulhat, ott békesség fakad a szívben, és ez a béke árad tovább. Vele megtanulunk kibékülni a másik emberrel is. Önerőből erre képtelenek vagyunk, de Őt követve sikerül.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.