Aratás

É

zsaiás mindig felfelé, az Úrra néz (Ézs 27,1-13). Őt látja állandóan, és hatalmát dicsőíti. Bármi történjen, mindig az Úrba veti reménységét. Ismeri Istent, tudja, hogy Ő erős, most az erős kardról beszél, amivel bátorítja népét. Azt helyezi a szívünkre, hogy amikor az ellenség fenyeget, akkor is bízzuk magunkat Istenre. Ne gondoljuk, hogy akár egy idegen nép támadását, vagy a gonosz egyéb próbálkozásait egyedül kell visszaverni. Isten ért a hadakozáshoz. A hitünk nem elmélet, nem egy lelki vigasz, ami erőt ad a magunk csatáinak megvívásához. A próféta rámutat: Isten az ellenséges népektől is megszabadít, és ha eljönnek és fenyegetnek, ha megtérnek, és teljes szívvel bíznak Benne, megtapasztalják szabadítását. 

A próféták mindig arról beszélnek, hogy Isten megoltalmazza övéit, mert Ő hatalmasabb a leghatalmasabb és legfélelmetesebb ellenségnél is. Minden az Ő kezében van. Azonban Ő nem a világ csendőre, és nem az a feladata, hogy minden veszedelmet távol tartson, azért, hogy mi zavartalanul élhessük a magunk életét. Nem erről van szó. Az ember bűnös, elszakadt Istentől, de Ő utánamegy, szövetségre lép vele - ma már az új szövetségben élünk. Ez a szövetség hit által működik. Aki meghallja az Úr szavát, elfogadja bűnei bocsánatát, az Úr Jézust Urának vallja, és teszi, amit mond, az az Övé. Ez a kapcsolat továbbra is hitből táplálkozik. Ha hitben támaszkodunk az Úrra, és engedelmeskedünk Neki, és hirdetjük az evangéliumot, megtapasztaljuk kegyelmét és oltalmát. Amikor azonban Isten gyermekei letérnek az útról, amikor nem akarjuk hallani, amit mond, és makacsul ragaszkodunk elképzeléseinkhez, megengedi, hogy azok következményei elérjenek minket. De Ő mindig jelen van, és várja, hogy bűnbánattal visszatérjünk Hozzá. Ézsaiás korában is azt várta az Úr, hogy tagadják meg bálványaikat, forduljanak el tőlük, és egyedül Benne bízzanak. Nemcsak a konkrét bálványimádással volt baj, hanem a veszedelmek idején gyakran egy másik, erősebb nép segítségét kérték. Bizony, ez ma is gyakran probléma, az élet nehéz pillanataiban emberektől várunk segítséget. És amikor szorít a cipő, erőt vesz rajtunk a bűn, vagy tapasztaljuk a test nyomorúságait, akár betegség formájában, emberekre támaszkodunk, és nem az Urat hívjuk segítségül. Ő azonban azt várja, hogy a próbákban is hitből éljünk. A hit pedig azt jelenti, hogy tudjuk, Ő az adott helyzetben is cselekszik.

Az Úr harcol a tövis és a gaz ellen, meg akarja tisztítani szívünk talaját. Miért? Mert a gaz nem Tőle van, megfojtja a búzát, és az nem terem gyümölcsöt. Urunk azon munkálkodik, hogy a talaj tiszta legyen, és befogadja a vetőmagot, az igét, és eljusson a termésig. A vetés a termésért van. A termés a cél a hívők életében is.

Az Úr üzeni: Belé kapaszkodjunk ma is.  A kereszt áll, és csodálatos menedékhely. Az egyetlen hely, ahová lehet menekülni. Tövében békességet találunk. Bármi dúljon fel, vagy töltsön el elégedetlenség, Őhozzá mehetünk. Sőt, arra biztat az ige, hogy azonnal keressük az Urat. Ne engedjük, hogy érzelmeink dirigáljanak, hanem kapaszkodjunk Belé. A kereszt tövében másképp látunk mindent. Ott valósággá válik Isten irántunk való szeretete. Amikor kétségek gyötörnek, és feltekintünk a keresztre, az üzeni: Lásd, így szeret téged Isten. Így szeretlek téged, szól az Úr Jézus. Így, az életem adtam érted. És ha ez eljut a szívünkig, már nem félünk, és nem kétségeskedünk, mert tudjuk: Aki így szeret, az nem hagy cserben. És ez a bizonyosság, szeretetének ez az átélése ad békességet. Jöhetek, amint vagyok. Amikor Péter a tagadás után ránézett az Úr Jézusra, az a békessége lett, hogy nem vet el engem az Úr. Igen, a kereszt az újrakezdés helye, a békesség, az Úrral való megbékélés forrása.

János a földi ítéletek idején is látja az Urat, mégpedig a dicsőséges Uralkodót (Jel 14,14-20). Fején aranykorona. Bármilyen káosz legyen is a földön, az Úr uralkodik és kézben tartja az eseményeket. Amikor tombol a gonoszság, amikor mindenki azt gondolja, nem jön el az Úr, és nem lesz ítélet, János látja Őt. Egy fehér felhőn ül, aranykorona van a fején, a Király megérkezik, és átveszi az uralmat. Ő vissza fog térni, és most készülhetünk a jövetelére. Lehetőséget kapunk, hogy ne ellenségként, hanem barátként találkozzunk Vele. Ki a barátja? Aki hit által már földi életében Urának ismeri el Őt.  Az várhatja örömmel, aki a nyomorúságok idején is hű maradt Hozzá, és nem hódolt be a fenevadaknak. A nem behódolás hitről beszél. Jelzi, hogy bízunk Urunkban és ígéreteiben a fenyegetések idején is. Az Ő ígéretei az igében találhatók. Aki ismeri az igét, és táplálkozik vele, megerősödik hitben. Ma a megerősödés időszakát éljük.

Az éles sarló az aratást jelzi. Eljön az aratás ideje. Eljön az ítélet ideje. Megérett a föld aratnivalója, mondja az angyal a királynak. Az Úr figyeli a világot, látja, hogy a vetőmag milyen talajba hullik. Most még a vetés ideje van. Bőkezűen szórja Urunk a magot, és ez a mag az ige. Soha ennyiféle lehetőség nem volt az ige hirdetésére és hallgatására. Bőkezűen hull a mag. Belehullt már a szívembe? Fontos a magvetés, mert enélkül nincs élet. De vajon mi lesz a az elvetett mag sorsa? Ha eszünkbe jut a magvető példázata, akkor látjuk, milyen sok mag kárba vész, és csak egy kevés hoz termést. És az Úr ennek ellenére még hinti a magot. Azonban eljön a betakarítás, a számonkérés ideje. Nem lehet mindig csak vetni. Aratni is kell.

Az aratásban két művelet megy végbe. A búza betakarítása és a gyomnövények megégetése. Tehát ítéletes nap lesz ez. De itt már nem emberek mondanak ítéletet, hanem maga az Úr. Ő a szívek és vesék vizsgálója. Ismer minket, tudja, mi lakik az emberben. Tudja, hogy hitünk igaz hit-e. Tudja, hogy az van-e a szívünkben, mint ami a szánkon. Mert sok ma a szájvallomás, de az élet messze eltér az igei, a krisztusi életformától. Azért olvassuk az ítéletes szakaszokat, hogy rádöbbenjünk az eltérésre, és kérjük az Urat, hogy könyörüljön rajtunk, és adja meg a korrigáláshoz az erőt. Konkoly nem kerül Isten országába.

Az aratás órája eljön, legyünk készen rá. Várjuk-e ezt a pillanatot? És ha igen, akkor hogyan? Várhatjuk szolgálatban, megújult élettel. Várhatjuk Őt szívünkben mentő szeretettel. Eljön az aratás órája, ébresszen ez fel minket a lelki alvásból, vegyük komolyan: a Király érkezik. Hasonló jelenet, mint amikor a Vőlegény érkezik a tíz szűz példázatában. Hogyan várom? Van tartalék olajam? Élő kapcsolatban vagyok az Úrral? Hiszem, hogy Ő él, és visszajön, vagy a világ annyira lefoglal, hogy az Úrra már nincs időm? Ha így van, meglepetésként ér az a nap. Urunk sokszor figyelmeztet: Legyetek készen!

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.