A menny öröme

H

atározott bizonyossággal bátorít a próféta (Ézs 30,19-33). Ismeri az Urat. Én ismerem Ő? Úgy ismerem, hogy ez az ismeret a nehéz helyzetekben is bizonyossággal tölt el? Ézsaiás bizonyos Isten segítségében. Tudja, hogy Ő meghallja a Hozzá intézett kiáltást. Bizonyosan könyörül rajtad, és nem fogsz sírni többé - saját tapasztalatból beszél a szentíró. Nem azért mondja, mert ezt kell mondania, mert most pozitívan kell szólni. Azért mondja mindezt, mert maga is átélte, hogy Isten lehajolt hozzá, megkönyörült rajta. Amikor a bűneivel szembesülve felkiáltott: Jaj nekem, elvesztem, akkor Isten kegyelmet gyakorolt, és megtisztította a száját, a szívét, és elhívta szolgálatra.

A fentiekben és az igében is benne van: ehhez a megtapasztaláshoz kiáltani kell. Ha meghallja kiáltásodat az Úr, akkor felel neked. Ez nagyon megrázó és elgondolkodtató. Ha meghallja kiáltásod hangját. Ha kiáltasz Hozzá. Miért kell kiáltani? Azért, mert akaratunk ellenére nem tör be Isten az életünkbe. Miért volt négyszáz évig Egyiptomban szolgaságban Izráel? Mert nem kiáltott. És ha nem kiáltunk az Úrhoz, az azt üzeni, nekem így jó. Nem akarok változást, elvagyok. Sajnos, gyakran a bűnben is elvagyunk, inkább tűrjük a gonosz zsarnokságát életünk felett, mintsem kiáltanánk. Miért? Mert nem akarunk újat kezdeni, Isten akarata szerint élni. Mert Ő igazi szabadságra, Őt szolgáló életre szabadít fel. Beavatkozása nem azért történik, hogy továbbra is Nélküle, a magunk elképzelése szerint éljünk. Nem! Hanem azért, hogy innentől fogva annak éljünk, Aki meghalt és feltámadott értünk. Jézusnak éljünk, ezt akarja az Úr. Neki élek? Az Ő szava a döntő?

Mihelyt meghallja, felel neked. Csak rajtad múlik. Kiálts, és Ő felelni fog. Sőt, sok mindent kijelentett már az igében, és ha teljes szívből kiáltok, vagyis keresem az Ő akaratát, megmutatja a választ. Ő vezet majd szüntelen, úgy, ahogyan már annyiszor tette az övéivel. Ha kellett, felhőoszlopban járt előttük, vagy tűzoszlopban, máskor az ige szava által. Az a lényeg, hogy figyeljünk mindig Rá. Ő szól, mutatja az utat, de nekem kell meghallani, és azután arra menni, amerre mutatja a folytatást. Ez az út, ezen járjatok. Mintha személyesen mutatná, mint egy vezető, ez az út, bár több lehetőség is van, útnak látszanak, jó útnak, de az Úr biztos kézzel mutatja: ez az út. Ezen járjatok, mert ez célba visz. Ne azt figyeljétek, hányan járnak rajta, csak ti menjetek előre, hittel és bátran. Ő mindig a keskeny utat mutatja, ha nehéz a döntés a több lehetőség közül, mindig a keskeny, a nehezebb a Tőle való út. A keskenyen kevesen járnak, ezért nehezebb, embert próbáló, de ott Ő is jelen van. Mindig tegyük fel a kérdést: melyik a keskeny út? Miből tudjuk meg? Abból, hogy kevesen járnak rajta, tehát kevesen tartják jó ötletnek, lemondással is járhat, fárasztóbb is. Az Úrtól való út az, amin a világ fiai nem akarnak járni, amit kapásból elutasítanak, de ez az út életre vezet. Nem mindig könnyű felismerni, mi az Úr akarata, ezért mindig gondoljuk végig: keskeny-e az az út, amit választani akarok? És ha nem látom világosan, akkor kérdezzek. Van, amit az Úr elmondott már a keskeny útról, csak figyelembe kell vennünk.

A keskeny úton akkor tudok járni, ha felragyogott már előttem az Úr hatalma és kegyelme. Ha már személyes Szabadítómmá lett. Amíg nem az életem Ura, addig az ezüstözött, aranyozott bálványok megragadnak. De, aki megtapasztalta az Úr Jézus Krisztus hatalmát, az megutálja a bálványok minden formáját. Vagyis nemet mond rájuk. Ma nem mindig könnyű felismerni őket, mert gyakran rejtetten jelennek meg.

Ha nehezen szakad el a szívünk a világtól, tehetünk egy próbát. Forduljunk Istenhez sebeinkkel, minden gondunkkal, és átéljük, hogy Ő gyógyulást ad. Bekötözi a sebeket, ellát, és nem megy el érzéketlenül mellettünk. Az Úr áldása jön Vele együtt. Ő maga az áldás, a gyógyulás, a békesség, az élet.

Az Úr győzelme teljessé válik, leomlik Babilon, véget ér a gonosz birodalma, az emberek megláthatják, hogy a világ nem ér semmit Isten nélkül (Jel 18,1-24). Ha Őt kihagyjuk az életünkből, mulandó javaink maradnak. Babilon nem életet ad, hanem inkább megkötöz és rabbá tesz. Látjuk, ha át is van itatva vallással, az emberek nem szabadok. Babilon gazdasági szervezete határozza meg. Sok látványosságot, földi kincset kínált ez a hatalom, de közben üressé vált az emberek szíve. Már csak a világnak éltek. Bambán elvoltak a test vágyainak a kielégítésével, és nem vették észre, hogy az élet ennél több. A fenevad minimalistává alakítja az embereket.  Az Úr Jézus tanítása valósággá válik: aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Ezek az emberek elveszítették az életüket, mert ők akarták azt emberi módszerekkel, a hamis krisztus munkája által megmenteni. Azonban, akik Jézusért elveszítették az életüket, vagyis nemet mondtak a babiloni világra, azok életet nyertek. Azonban ehhez valóban nemet kell mondani, ki kell menni belőle. Ami azt is jelenti, hogy másképp élek, mint a környezetem. Vállalom a krisztusi életformát, vállalom az igét. Nem mindig jelent a kimenetel helyzetváltozást, de életváltozást igen. És amikor Őt választjuk, az a mindennapokban járhat előnyök elvesztésével. De aki az Úrra néz, tudja, hogy ez a világ elmúlik, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Megdöbbentő látni, mennyire rabokká váltak az emberek. A jólét, a luxus, a szórakozás rabjai lettek, és amikor ennek vége, nem a bűnbánat jelenik meg a szívükben, hanem siratják a rabszolgatartót. Mert jól éltek, de ezért mindent elvett tőlük a gonosz.

Amikor Babilon elpusztul, a menny áll továbbra is. Ott élet van, és jelen vannak a szentek, az apostolok, tehát mindazok, akik ebben a földi életben inkább Őt választották. Azok vannak ott, akik áron megvétettek, és a földi kincsek helyett mennyei kincseket gyűjtöttek. Ők Krisztust vállalták és követték Babilon fénypontjának idején is. Őket nem kápráztatta el a világ múló dicsősége, vállalták Urukkal és Urukért a szenvedést. A menny szoros kapuja ma még nyitva áll, be lehet rajta lépni. Aki látja, amit Isten készített, a mennyei várost, az elindul ezen az úton kegyelemből.

 HŰ JÉZUSOM KEZÉBE TESZEM KEZEM BELÉ

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé.

Ő életem vezére, vezet hazám felé.

A keskeny úton járok, de Ő közel van ám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.