A Győztes oldalán

N

agyon jó olvasni a 18. verset, benne Isten kegyelme tárul fel előttünk (Ézs 30,1-18). Megláthatjuk az Ő csodálatos Lényét. Még vár az Úr az ítélettel, mégpedig azért, hogy megkegyelmezzen nekik. Ő könyörülő Úr, nem akarja elveszíteni övéit, hanem azon fáradozik, hogy végre megtérjenek, és Tőle várják a segítséget. Azt szeretné az Úr, ha végre már Őt várnák. Várnának türelemmel a szabadításra. Nekünk is üzenet ez: vár ránk az Úr. Várja, hogy odaforduljunk Hozzá, és a mindennapi ügyeinkben is várjunk Rá. De pont az a probléma, hogy nem szeretünk várni. Azonnali megoldást szeretnénk, és gyakran emiatt bukunk el.

Megtudjuk: ítélő Isten az Úr, de mégis boldogok, akik Őt várják. Ítéletre várni nem boldogság, de a próféta előremutat az Úr Jézusra. Azért lehetünk boldogok, akik Rá várunk, mert az ítéletünket Jézus magára vette. Elszenvedte a kereszthalált, és aki hisz Őbenne, és megvallja bűneit, az Érte kegyelemben részesül. Nincs nagyobb boldogság, mint átélni Isten kegyelmét. Jézusért megbocsát az Atya. Kárhozat helyett örök élet vár. Dicsőség ezért Őneki!

Amit az elején olvasunk, annak a fényében csodálatraméltó Isten türelmes várakozása. Annyit próbálta már elérni őket, de folyamatosan nem veszik a telefont, vagy direkt lerakják. Ha meg mégis meghallgatják az Úr üzenetét, akkor meg nem törődnek vele, mennek a maguk feje után. Világosan és érthetően kérte őket Isten, hogy térjenek vissza Hozzá, forduljanak el a bálványoktól, ne bízzanak idegen népekben, hanem Őt hívják segítségül. Isten minket is kér: teljes szívvel hívjuk Őt segítségül. Nagy kísértés, hogy inkább emberektől várunk megoldásokat, úgy, ahogyan Izráel is tette. De Isten még vár ránk. Annak ellenére vár, hogy Izráel is bűnt bűnre halmozott. Mi volt a bűn? Egyiptomba mentek, a fáraó oltalmába menekültek. A bűn, amikor nem hiszünk Benne, nem Hozzá menekülünk.

Azért tévedünk és várunk rossz helyről segítséget, mert már nem az Úrra hangolódva élünk. Már nem figyelünk igéjére, így nem az Ő szemüvegén keresztül látjuk az életet. Isten nélkül sok jó lehetőség kínálkozik. Ezek is jónak, a lehető legjobbnak látták az Egyiptommal való szövetséget. Nagy és szomszédos ország, birodalom, meg tud védeni. Isten azonban másképp látja ezt a jó megoldást. Az Ő véleménye: Egyiptom tehetetlen, segítsége pedig nem használ. Ennek ellenére mégis onnan várják a segítséget. Ha figyelnének Istenre, ha komolyan vennék az Ő látását, elkerülnének sok nyomorúságot. Figyeljünk ma is Őreá! Tárjuk Elé dolgainkat, kérjük ki véleményét mindarról, amit tenni szeretnénk. Figyeljünk az igére, és várjunk válaszára. De az is fontos, hogy komolyan vegyük, amit mond. Amire azt mondja, ne menjünk, vagy ne tegyük, arra hallgassunk. Az Úr tudja, mire van szükségünk. Ha mi tudunk jót adni gyermekeinknek, mennyivel inkább ad Ő jókat, azoknak, akik Benne bíznak.

Az Úr megmondja, mire is lenne szükségünk. A megtérésre és megnyugvásra. Vagyis, hogy ne kapkodjunk, ne átgondolás nélkül fogjunk bele a dolgokba, hanem várjuk ki az Ő megoldását. A csöndesség és a bizalom erősségetek lenne. Igen, nagy szükségünk van csendességre, arra, hogy minél több időt az Úr előtt töltsünk, és egyre többet tanulmányozzuk az Igét. De gyakran pont a csendességet halasztjuk el, így akarunk időt nyerni. Azonban ez nem segít. Az Úr soha nem kapkod, mindig a megfelelő időben érkezik. Segítsége soha nem késik. Mária és Márta is azt gondolták, amikor Lázár beteg volt, hogy azonnal jönnie kell Jézusnak, de Őt nem lehet irányítani. Nem ment azonnal, de amikor megjelent Betániában, a legjobb megoldást vitte. Életre hívta Lázárt, és mindenki meggyőződhetett az Ő hatalmáról. Istennek megvan az ütemterve, mindent a maga idejében végez, azért, hogy bizonyságtétellé váljon. Minden tettének a célja az Atya dicsőítése. Nagy tettek által magasztalja az Urat. Engedjük, hogy megvalósítsa nagy tetteit életünkben.

Gyors karriert futott be az első fenevad, hatalmassá lett birodalma, és az emberek úgy gondolták, igazuk van, amikor imádni kezdték (Jel 17,18). Csak a hóbortos Jézus-hívők maradtak ki belőle. Ők megérdemlik sorsukat, lázadók, felforgatók. De eljött Isten ítéletének ideje, és kiderült: a hívők látták jól a dolgokat, a fenevadról kiderült, hogy tehetetlen ember. Ember, nem több. De jó lenne ezt mindig így látni, az ember mindig ember marad. Juthat magas pozícióba, de marad ember. Ez azt jelenti: az ő lehetőségei is korlátoltak. A tegnapi fejezetben a haragpoharak kiöntésekor láttuk, hogy nem tudta a fenevad se megszüntetni a csapásokat, se elhárítani azok következményét, de még csak meg sem tudta óvni tőlük birodalmát. 

A hamis Krisztusok tehetetlenek a bajban. Jó lenne ezt meglátni, és mindig egyedül az Úrba vetni bizodalmunkat. Azonban azt látjuk, akiken a fenevad bélyege volt, olyan megtévesztésen mentek keresztül, hogy semmi nem józanítja ki őket. Inkább Istent okolják, és megtérés helyett az Úr ellen indulnak harcba. Mai igénk bemutatja a fenevadi birodalom mélységeit, a teljes káoszt, a politika és a vallás keveredését. Mert az antikriszusi birodalomban mindent leural a hatalom, és azt látjuk, az egyház is kiszolgálja. Meglesz a hamis próféta, aki mindent megtesz a fenevad dicsőítéséért, krisztusként való elfogadásáért.

Azonban ez nem az igazi élő hit egyháza lesz. Embert dicsőítenek benne, emberekről szól, és nem a királyok Királyáról és az uraknak Uráról. A külsőségeken, az anyagi jóléten, a pompán lesz a hangsúly. De jó megvizsgálni saját életünket: mi látszik az Úr alázatos, szolgai életéből? Mert itt már nem a szolgáló, hanem az uralkodó egyházat, egy intézményesített vallást látott János. Már nem az evangélium hangzik, szó sincs megtérésről. Mi a fontos nekem? Az Úrra figyelek, vagy teljesen a világ sodrásába kerültem? Fontos, amit Pál apostol feltesz kérdésként: kinek akarok tetszeni? Mert Isten gyermeke soha nem keresi az emberek tetszését, Ő mindig az Úrnak, Megváltójának akar megfelelni.

Azonban Isten megítéli a fenevad birodalmát. A gonosz elbukik, és Krisztus országa diadalra jut. A Bárányt nem lehet legyőzni, mert az Ő uralma örökkévaló.  De ez az uralom kívánatos is. Ő nem nyom el, és nem zsákmányol ki senkit, egyedül Ő vezeti jól népét. Boldog mindenki, aki az Ő uralma alá tartozik. A Győztes oldalára kerülhetünk, de ez a lehetőség a földi életünk idején adódik. Aki hittel jön Hozzá, és vállalja Őt a nehéz időkben is, az a győztes csapatba fog kerülni. Már ma Vele élhetünk győztes életet. Jó szem előtt tartani, hogy az Úr a győztes, Vele győzhetünk a bűn felett. Mert azért hív el, hogy Neki éljünk, és Vele harcoljunk a bűn, a gonoszság, a betegség, a szenvedélyek hatalma ellen. Ő ma is Úr mindenek felett. Ne hátráljunk meg, hanem vigyük győzelemre a magunk helyén Isten országát, hitből, a Szentlélek ereje által.

 AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.