Szól a trombita

A

 szomszédos Moáb is veszélybe kerül - aki korábban gúnyolta Izráelt, és örült nyomorúságának, most maga is bajba kerül (Ézs 16,1-14). Megdöbbentő, hogy Isten népe nem úgy viszonyul hozzájuk a bajban, ahogyan ők tették, hanem oltalmat nyújt a menekülőknek. Maga az Úr ad lehetőséget Moábnak is a menekülésre, a megtérésre. Bárányokat küldhetnek Sion hegyére, vagyis áldozatot mutathatnak be az Úrnak. Istent mint a föld Urát mutatja be Ézsaiás, Aki igényt tart Moábra is. Ő nem mond le senkiről, mindenkit keres, és lehetőséget kínál a Hozzátérésre.

Isten népe figyeljen oda a menekülőkre, nyújtson árnyékot a bajban levő, szenvedő embereknek. Rejtsd el a kiűzöttet, és a bujdosót ne add ki. Mindezen nekünk is el kell gondolkodnunk, az Úr igéje nekünk is irányt szab. Ne forduljunk el attól, aki segítséget kér, aki hozzánk fordul tanácsért, oltalomért. A tékozló fiú előtt összezártak, nem nyílt meg senki ajtaja. Mi azonban az Úr Jézusra figyelve nyissuk meg a szívünket és ajtónkat. Mi tudjuk, hogy az Úr befogadja a nyomorultat. Azért jött, hogy megmentse a bűnben élő, elveszett embert.

Moáb számára bizonyságtétel lesz Izráel befogadó magatartása. Megismerik az Urat, és megtapasztalják szabadítását. Ma is ez a feladat, legyünk bizonyságtétel a nem hívők számára. Legyünk oltalom a pusztító ellen. Hiszen a gonosz ma is pusztít, és sokan nem találnak oltalmat. A kereszt azonban megoldást jelent. Krisztusban van oltalom és segítség. Ma még sokféle formában folyik a pusztítás, de ígéret van rá, hogy megszűnik. Nem a pusztítóé a végső szó, hanem Isten kegyelméé.

Mi már tudjuk, hogy a kegyelem trónja Jézus által érkezett meg. A bűnös ember bizalommal járulhat Hozzá. Amikor bűnbánattal jövünk, kegyelmet nyerünk, mert az Úr Jézus a kereszten elszenvedte büntetésünket. Így mi is jöhetünk bátran és bizalommal. Nem küld el senkit, aki őszintén jön. Új élettel ajándékoz meg, mindezt kegyelemből, és azért, hogy Őneki éljünk.

Moáb népe lehetőséget kap, keresheti az Urat, és ha így tesz, szabadítást él át. Megtapasztalja az Úr hatalmát. Azonban ha továbbra is a bálványait keresi, ha azok templomába megy imádkozni, semmit sem ér vele. Fontos üzenet: nem mindegy, kit keresünk és kihez imádkozunk. Ha nem az Úr Jézus Atyját keressük, és nem Tőle kérünk segítséget, nem megyünk semmire. És Isten egyedül Jézus Krisztus által közelíthető meg. Jézus nélkül nem tudunk Isten elé állni. Őbenne van elrejtettségünk, vére fedezi el bűneinket, és Őérte kapunk fehér ruhát.

Beindulnak a fájdalmas események, Isten jelez az embernek (Jel 8,7-13). Mert minden katasztrófa jelzés, amin keresztül az Úr a szívünket keresi. Szeretne megállítani minket, és elgondolkodtatni. Az égzengés, villámlás és a földrengés is az Úr figyelmeztetései. Álljunk meg végre, és forduljunk Hozzá. Ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk Őt, elpusztulunk. Isten az egyéni életeket is figyelmezteti. Egy-egy kudarcot, nehéz helyzetet felhasznál ébresztgetésünkre. Megszólít általuk, mert amíg  minden rendben van, nem igazán halljuk Őt. Ha pedig meghalljuk szavát, nem hallgatunk rá. Miért? Mert úgy gondoljuk, jó a mi utunk. Amikor bajok nélkül haladunk, és sikerülnek dolgaink, azt gondoljuk, minden rendben van.

Azonban egyre inkább kiterjed az egész földre a nyomorúság. Szinte a tíz csapás eseményei elevenednek meg, de sokkal nagyobb méretben. Kozmikussá erősödnek a csapások. Egyre inkább pusztul a föld. Az emberi tevékenység következménye mindez. A bűnös, önző, csak a pénzre koncentráló ember nem figyel a másikra és környezetére. Csak egy a fontos a, a pörgő gazdaság, a minél több nyereség. Mindez óriási károkat okoz. Isten ezeket az eseményeket ítéletként is felhasználja. A Tőle elfordult életvitelünk ítélete ez. Benne van az is, ha nem hallgatunk szavára, mindaz, amit olyan jónak látunk, pusztulásunkat okozza.

Pusztul az élő környezet, baj lesz az ivóvízzel, azonban mindezt nem ijesztésként közli az Úr, hanem figyelmeztetésként. A figyelmeztetés azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük a bajt. Ha megtérünk önzőségünkből, és vigyázunk az ajándékba kapott földre, megosztjuk a természeti kincseket, és Isten kegyelmét kérjük, nem kötelező ide eljutni. Amikor minden megrendül és bizonytalanná válik, Isten a biztos pont.

A sas repülése és jajkiáltása ébresztőt fúj. Rámutat: megoldás és segítség csakis felülről, Istentől érkezhet. Nem tud más segíteni, csak egyedül Isten. Ha a sasban János evangéliumát látjuk, akkor egyértelmű, hogy csakis a jó hír ad megoldást az egész emberiség számára. Mivel a sas a föld lakosairól szól, jelzi, hogy minden ember az igén keresztül jut el a kegyelmes Istenhez. A Bibliában találkozhatunk Isten kegyelmével. Az evangéliumok mondják el, mit tett az Úr Jézus értünk, és hogy mennyire szereti az embert. Mennyire? Annyira, hogy meghalt érte a kereszten. Senki nem vitt végbe ehhez hasonló tettet. Mindenkinek a maga élete a fontos. Az Úr Jézus azért jött, hogy odaadja az életét, kifizesse adósságunkat, magára vegye ítéletünket. Ezáltal gyógyulást és szabadulást szerezett mindazoknak, akik hit által elfogadják ezt. Hitből élhetünk Jézussal egy új életet. Ez az élet már Őt dicsőíti. Ő lesz a fontos, és az, hogy mi is kiáltsunk. Közeledik az ítélet, de ma még változtathatunk. Segítségül hívhatjuk az Úr nevét. Jézussal még vissza lehet fordulni a pusztulásba vezető útról. Még megfordulhatunk, és beléphetünk a szoros kapun a keskeny, életre vezető útra.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.