Add Istennek, ami Istené!

L

emúel király beszédei tulajdonképpen nem más, mint felkészítés az életre (Péld 31,1-31). Azt mondja el, amire anyja tanította. Lefektette előtte a szolgáló király életformáját. Ez a király gyermekkorában megtanulta, hogy az ország élén való állás, a vezetés szolgálat. Fontos szempontokat látunk, amit ez a király megtanult, vagyis komolyan vett. Amit az anyja mondott neki, azt úgy vette, mint Istentől jövő útmutatást. 

Nagyon lényeges, hogy fiatalságát, Istentől kapott erejét a Neki való életre és szolgálatra irányítsa. Ne engedjük szétmorzsolódni életerőnket a kicsapongással, a bűn útján való járással. Egy anya van előttünk, aki nem ivásra biztatja fiát, nem azt mondja, igyál, mert csak akkor lesz férfi belőled. Nem, hanem rámutat a veszélyeire, és óvja tőle, mint ahogy a bűn minden formájától és az ifjúkori kísértésektől. Jó, ha fiatalon megismerjük az élő Istent és  az életünkre vonatkozó tervét. Ehhez azonban keresni kell Őt. Oda kell mennem, és kérdezni: mi a terved velem? Hol akarsz látni az életben? Ebben nagy segítség, ha megismerem, megszeretem az Urat, átélem drága kegyelmét, mert ezek elvégzik, hogy Neki akarok élni. Az Úr Jézust szolgálni, keresztyén életet élni nem nyűg és szenvedés. Hanem inkább önként és örvendező szívvel való szolgálat. Hála van a szívemben azért, amit értem tett, és nem tudok Nélküle élni. És azt is látom, hogy az Ő útján biztonságban vagyok, kezében a legjobb helyen az életem.

Derék asszonyt kicsoda találhat? Ezt a kérdést teszi fel, de a sorok közt olvasható, hogy ő megtalálta. Hogyan? Istenre figyelve. A derék asszony, vagy ahogy az Úr mondja, a hozzánk illő társ, Isten ajándéka. Aki látja ezt, és nem maga keresi, hanem kéri a társat, az meg is kapja. Isten ismer, és tudja, ki a hozzám illő. Mindebben benne van, hogy nem én keresem, nem én találom meg, hanem az Úr ajándékoz meg vele. Ma lehet látni, hogy szinte mindenki maga keresi az élete párját, ennek ellenére sok tönkrement házasság van. Ez is azt mutatja, hogy merjünk bátran az igére építeni. Házasságunkat, családi életünket, gyermekink jelenét és jövőjét is bízzuk bátran Istenre. Tegyünk bizonyságot gyermekeink felé Isten hűségéről és szeretetéről.

Ez a király rájött: nem a külső a legfontosabb, hanem az, ami mögötte van. Neki az az első, hogy a társa félje az Urat. Mi a fontos ma a másik emberrel kapcsolatban? Csak a külső tulajdonságokra figyelünk, vagy a belsőre? Fontos, hogy a társam ismerje és szeresse az Úr Jézust? Ha igen, akkor együtt szolgálhatjuk Őt, együtt járhatunk az Úr útján. Mindez azt jelenti, közös a cél, mégpedig a mennyei haza és Isten dicsősége. Ez azt is eredményezi, nem a világ kínálatát hajtjuk, hanem vándorlunk az Urat követve. A keskeny út vándorai vagyunk ebben a világban, egy jobb, egy örök haza felé tartva. Így nem tartanak fogva ennek a világnak értékei, mert tudjuk, hogy minden itt marad. Vár ránk Isten országa.

Olyan szomorú a főpapok reakciója, nem leborulnak Jézus előtt, hanem megfigyelőket küldenek utána (Lk 20,20-26). Úgy kezelik az Élet Fejedelmét, mint egy veszélyes elemet. Szemmel tartják, mert veszélyes az, aki gyógyít, helyreállít és Isten akaratát hirdeti. Elhozta az evangéliumot, ami által bemutatta Isten országát. Megtudhattuk, hogy másként működik, mint a földi országok, a középpont Isten. És Ő veszélyes, Ő nem kell. Az Úr Jézus élete valóban veszélyt jelent a bűneinkre, a régi, atyáinktól örökölt természetünkre. Aki nem akar változni, annak veszélyforrás Jézus. Aki a világ mintájához ragaszkodik, az nem akarja Őt. Igénk rámutat: a legnagyobb veszélyt én jelentem saját magamnak. Nem Jézus rontja el az életemet, hanem én magam. Mindig akkor teszek rosszat saját magamnak, amikor elutasítom Őt, és nem engedem, hogy Pásztorként előttem járjon és vezessen.

A kémek igazaknak tettetik magukat. Úgy vannak Jézus körül, hogy tanítványnak látszanak, de nem azok. Nincs ennél borzalmasabb, iszonyú önbecsapás, úgy teszek, mintha keresztyén lennék, de nem vagyok az. Nem Jézusé a szívem, az életem. Mindez lehet úgy is valóság, hogy elhiszem, hogy tanítvány vagyok, minden rendben, mert egy felekezet tagja vagyok. Azonban nem elég tanítványnak látszani, azzá is kell lenni. Olvastuk korábban, amikor bezárták a ház ajtaját, több későn érkező zörgetett, mert szeretett volna menni. De a ház Gazdája azt mondta, távozzatok, nem ismerlek benneteket. Ők azt gondolták, hogy a Gazdához tartoznak, az övéi, mert körülötte voltak, amikor tanított. Ott voltak ugyan egy helyen Vele, de a szívük nem volt az Övé. Tehát az a lényeges, hogy megismerjem Őt, behívjam az életembe. Ne csak formálisan, hanem szív szerint tartozzam Hozzá. Hogyan megy ez végbe? Meglátom elveszett voltomat, és Hozzá kiáltok segítségért. Ő meghallja a kiáltást, és megkönyörül. Megbocsátja vétkeinket, és új élettel ajándékoz meg. Innentől növekszem az Úr megismerésében és a hívő életben. Keresem akaratát, és engedelmeskedem Neki.

Nem azért kérdezik Jézust, mert tanulni akarnak Tőle, hanem csupán megfogni szeretnék. Miért kérdezem az Urat? Milyen céllal hallgatom Őt? Azt mondják, tudják, hogy Jézus az Isten útját tanítja, és mégsem lépnek rá erre az útra. Mi is tudjuk, gyakran elmondjuk, amit megtanultunk Felőle. De tesszük is, amit tudunk? Bementem már a szoros kapun, és a keskeny úton járok, ami az életre vezet?

Ezek az emberek olyan kérdést tesznek fel, amibe, úgy gondolják, csak belebukni lehet. Ha Jézus azt mondja, szabad adót fizetni, oda a népszerűsége, elfordulnak Tőle az emberek, mert az elnyomókkal ért egyet. Ha pedig nemmel válaszol, fel lehet jelenteni lázadás címén. Őt azonban nem lehet megfogni, mert ismeri a szívünket. Jézust csak fogni lehet. Az jár sikerrel, aki úgy érkezik, hogy fogni akarja, amit mond. Vagyis rá akar hangolódni az Ő üzenetére, életére.

A vezetők gyűlölték ugyan Rómát, de belőle éltek. A szívük a mammonhoz kötődött, és mindent megtettek érte. És ez most világossá válik. Jézus egy dénárt kér tőlük, és bizony, ott lapul a zsebükben. Gyűlölik Rómát, szívesen megszabadulnának tőle, de a pénze jó. Jézusnak nem volt római pénze, de ők azonnal tudtak adni. Hányszor beszélünk a világ ellen, és kiderül, tele vagyunk a világ javaival. Nagyon is kötődünk a világ kincseihez.

Mi a megoldás? Az Úr megmondja, légy szabad a világtól! Hogyan? Add meg a császárnak, ami a császáré. Add neki az anyagaikat, ha kéri, és add Istennek, ami az Istené. Mi az Istené? Mit adjak Neki? A szívemet, ahogyan az ige írja: „Add nekem, fiam, a szívedet, és tartsd szemed előtt útjaimat” (Péld 23,26)! Tőle kaptam az életemet, adjam hát Neki. Engedjem át az életem feletti rendelkezést, és akkor boldog leszek. Akkor enyém lesz az élet Világossága. A mai nap kérdése: odaadom-e Istennek, ami az Övé? Neki adom-e az Életemet? Uram, itt van, kezdj vele, amit akarsz!

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3.      Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.

Becsüld meg Őt!

A

 feddés nem cél nélküli, hanem jobbításra szolgál (Péld 29,1-30,33). Azért történik, hogy meglássuk, baj van, de még lehet változtatni. A feddés mindig a változtatást tartja szem előtt. Azért történik, hogy elkerüljük a mélységeket, vagy ha belejutottunk, rádöbbenjünk arra, hogy segítségre van szükségünk. Isten is alkalmazza a feddést, Pétert is megfeddte, amikor  úgy gondolta, hogy Jézus nem mehet a keresztre, nem halhat meg, vagy amikor erősködött, hogy ő mindhalálig hű marad. Péter azonban ezt a feddést nem értette meg, továbbra is a maga véleményéhez ragaszkodott, és végül megtagadta az Urat. Csak a kakas megszólalása után jutott bűnbánatra.

Isten minket is megfedd, és ezzel igazgatja lábainkat. Rámutat: rossz irányba haladtunk. Saját fejünk után mentünk, mint a bárány, de Ő még mindig utánunk jön. A feddés, a nehéz esemény is azt jelenti, hogy az Úr, a jó Pásztor keres. Ő nem mond le rólunk. A jelenlegi helyzet is ezt üzeni, az Úr még mindig keres, azt akarja, hogy térjünk vissza Hozzá. Problémák abból adódnak, hogy az idegen fű kívánatosabb, mint amit az Úr ajándékoz nekünk. A világ élete, módszerei gyakran a hívőket is elcsábították, és az Úr most vissza akar állítani a Vele való élő kapcsolatra. Azt akarja, hogy végre valóban higgyük, hogy Neki gondja van ránk. Ő ma is törődik velünk, gondja van ránk, ám ezt akkor tapasztaljuk meg, ha odafordulunk Hozzá, és Rábízzuk minden dolgunkat.

Igénk tovább mélyíti Istenbe vetett hitünket, és rámutat arra, hogy aki Benne bízik, azt Ő megvédi. És ez nem elmélet, ez nem asztal mellett született prédikáció, hanem valóság. A Biblia Istennek  a  népe életében  elvégzett hatalmas munkájáról tesz bizonyságot. Izráel sok esetben tapasztalta meg az Úr munkáját, átélte, hogy Isten beavatkozik a történelem menetébe. Amikor Egyiptomból kihozta őket, abból a rabszolgaságból, amiről úgy vélték, soha nem szakad vége. Ezt követően a negyven éves vándorlás során vezette, védte őket. És az elmúlt kétezer év alatt milyen csodálatosan hordozta az Egyházat. Hányszor óvta meg, és saját korunkban, személyes életünkben is nagy dolgokat cselekedett az Úr. Ha mindezt szem előtt tartjuk, magától értetődő, hogy Őbenne bízunk, Hozzá jövünk félelmeinkkel, és hisszük, hogy Nála van a szabadítás. Mert azok a valóban szabadok, akiket a Fiút megszabadít. Ő tud minket a koronavírustól is megszabadítani. Ezért menjünk Hozzá, várjuk Tőle a megoldást. Ő megvédi övéit, és bizonyságtévő élettel ajándékozza meg.

A mai fejezetben Ágúr beszédeit olvashatjuk, teljes szívvel meghódol az Úr előtt. Istentől akar tanulni, tudatlannak látja magát, és ez az alázat még inkább Istenhez viszi Őt. A szent tudományában mélyül el. Felismerte, hogy Isten megismerése, az ige tanulmányozása az igazi tudás és bölcsesség. Mi is elmélyülhetünk az ige olvasásában és tanulmányozásában. Kereshetjük ma is az Úr akaratát. 

Az Úr hirdette az evangéliumot, elmondta, hogy Istennek van megoldása az életükre (Lk 20,1-19). Ez a megoldás az egyetlen jó, és ez Ő. Az életük akkor fog jó irányba fordulni és tapasztalják meg a békességet, szabadságot, Isten áldását, ha Őt befogadják és királlyá teszik az életükben. Az evangélium az Úr Jézus személye és értünk való áldozata. Hirdeti a jó hírt: van győzelem a bűn felett, van szabadulás. És mindez Őáltala. Jó hír: nem nekünk kell megszerezni Isten kegyelmét, mert azt Jézus megszerzi a kereszten való áldozatával. Nekünk mindezt csak hittel és kinyújtott kézzel el kell fogadnunk. Ő ma is kínálja az üdvösség ajándékát. Ez az örömhír, van üdvösség, ingyen kelemből. Isten új és örök életet ajándékoz mindazoknak, akik ezt elfogadják. Mert nem elég a bőven megterített asztal, hiába van minden kész, de ha nem megyek oda, és nem étkezem, éhes maradok. A megterített asztalról fogyasztani kell. A kegyelem asztalával élnünk kell.

A vezetők azonban nem akarnak erről az asztalról fogyasztani. Nem látják a bőséges kínálatot, nem ismerik fel a kegyelem idejét. Ők továbbra is meg akarnak dolgozni érte, meg akarják szerezni Isten országát. Nem látják, hogy új időszak kezdődött, a kegyelem korszaka, most már minden ajándék. De ez Jézusba van csomagolva. Isten szeretete és kegyelme Őbenne érhető el.

Szomorú, hogy tanultságuk, műveltségük, igeismeretük ellenére oly vakok, nem látják, hogy amit Jézus tett, az Isten cselekedete. Nem ismerik fel, hogy maga Isten borogatta fel az árusok asztalait, és űzte ki őket. Megharagszanak, mert az Úr beleszólt az életükbe. Mit mondunk, amikor Isten felborítja az eddigi jól megszokott életvitelünket? Alázattal fogadjuk, és hálát adunk, hogy kiemel a pusztulás verméből? 

A főpapok és írástudók csak egy embert látnak, aki bement a templomba, és az ő gyakorlatukat, a tőlük való rendet megzavarta. Ők nem adtak neki engedélyt. Vajon ha Urunk ilyen egyszerűen, de hatásosan cselekszik a mi életünkben, az egyház életében, mit mondunk? Ha engedélyünk nélkül cselekedne, és borítaná fel a jól megszokott rendünket, mit szólnánk?

Jézust nem lehet utasítani, nem lehet számon kérni. Visszakérdez. Már rég meg kellett volna látni, hogy az Úr Jézus tettei mögött az élő Isten hatalma áll.  Jézus kérdésére nem akarnak válaszolni, mert csapdába kerültek, tudják, ha válaszolnak, nincs kifogás. Jön a kérdés: ha tudtátok, ki volt János, miért nem hittetek neki? És ez jó kérdés, ez nekünk is szól, mert ha olyan jól tudjuk, és annyiszor mondjuk, Úr Jézus, akkor miért nem hiszünk Neki? Akkor miért nem engedelmeskedünk Neki? Ha Ő az Úr, és mi tanítványai vagyunk, miért élünk úgy, mint a világ? Miért vannak jelen ugyanazok a bűnök, mint a nem hívők életében? Miért pánikolunk, aggódunk mi is úgy, mint ők, ha Isten az Atyánk? Akkor mi is miért mindig a pénztől várjuk az eredményt, és miért nem az Úrban bízunk? Miért vagyunk kicsinyhitűek? Záporoznak Urunk kérdései, de szembenézünk-e velük? Mert mindaz, amit most átélünk, Isten figyelmeztetése, nem világít a lámpásunk. De amíg figyelmeztet, van lehetőség változtatni. Az a kérdés, akarok-e változni és változtatni. Mivel ezek nem tiszta szándékkal kérdeznek, nem kapnak választ. De aki őszintén kérdez, az megtapasztalja Jézus hatalmát, mint ahogy a vakok, a leprások, a megkötözöttek, amikor segítségül hívták Őt, átélték gyógyító és szabadító hatalmát.

Egy példázattal világítja meg Urunk mindazt, ami végbement, Isten szeretett Fiát küldte el. Ő az utolsó küldött, az utolsó, de legerőteljesebb szó. Isten úgy gondolta, szeretett Fiát megbecsülik. Megbecsülöm Őt? Az élet azt mutatja, hogy nem becsüljük, nekünk sem kell Ő. A mai kor embere is kidobja és megöli. Becsüljük meg az Urat, az Ő drága kegyelmét, mert ezen fordulhat meg az Életünk. Isten Fiát kell megbecsülnünk, értékelni, amit tett értünk, mert ha nem ezt tesszük, elveszünk. Lássuk meg, hogy mindaz, amiért elindultunk, amit fontosnak tartottunk, a pénzünk, tudásunk, technikánk, nem segít. Csak egyedül Jézus! Hívjuk Őt most segítségül.

A munkásokat csak az örökség érdekelte. Nem a Fiú kellett nekik, csak az örökség. Mintha rólunk szólna, hiszen nekünk sem Ő kell, csak Tőle valami. Csak az örökség. Mindenki üdvözülni akar, a mennybe szeretne kerülni, de Jézust kevesen akarják Uruknak. Jézus nélkül akarunk örökséghez jutni. Isten ajándékára vágyunk, Isten nélkül. Azonban a Fiú nélkül nincs élet. Ha nem kell a Fiú, az örökséget is elvesztik. A szőlő ura elveszi tőlük, és másnak adja. Ha nem becsüljük meg a Fiút, elvétetik a szőlő, és másnak adatik. Olyanok kapják meg, akik megbecsülik, a Gazdát és a Fiút is. Ez az üzenet többször előjön az evangéliumokban, ezért vegyük komolyan. Becsüljük meg a Fiút, az evangéliumot, és éljünk mindennap kegyelemből. Ahogy Pál apostol írta, éljünk is a hitünk szerint. Mert ha nem, elvétetik a szőlő, és másoknak adatik. A példázat azért hangzik, hogy értsük meg, rólunk szól, de ha ezt megértjük, ne a főpapokat kövessük. Mert bizony, nagy hangon mondjuk, nekünk szól az ige, de amikor szíven talál egy igahirdetés, akkor már megharagszunk. Pedig az ige nekem szól, és azért, hogy vegyem komolyan, és ha megértem, amit mond, akkor aszerint cselekedjek. Zákeus megértette, és változtatott az életén. Rendezte dolgait, azokkal, akik ellen vétkezett.

 Úr Jézus, nézz le rám

1. Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel

engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugo-

dalmamat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm,

velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsu-

gár.

Isten áldásával.

Bátrak az Úrban

A

z igazak Isten gyermekei, azok, akik ingyen kegyelemből megigazíttattak (Péld 28,1-28). Ők átélték, hogy bűneiket az Úr Jézus törölte el el. Nem a maguk erejéből váltak Isten előtt igazzá, hanem eltörölték minden vétküket. Bűnös, halálra ítélt ember vagyok, de az Úr Jézushoz folyamodom bűneimet megvallva kegyelemért, és Ő  azt mondja: „Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél! Nem ítél el, mert kifizette a bűneimért járó büntetést. Magára vette mindazt, ami nekem járna. És így én szabad lehetek, a múltam el van törölve. Mindezért hála lehet a szívünkben. Nincs csodálatosabb, mint átélni a kegyelmet, és megmentett bűnösként követni Jézust. Olyan hálára indító, hogy Ő nem vet el magától, hanem lehajol hozzánk. Azért jött a világba, hogy megkeresse az elveszett embert. Nála nélkül semmire sem mennénk, sötétben tapogatózva roskadnánk össze terheink alatt. Mert semmi nem ad igazi felszabadulást. Ideig, óráig a különféle terápiák, gyógykészítmények talán segíteni tudnak, de teljes belső lelki gyógyulást az Úr ad. Ezért is hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11,28).

Ezekről az igazakról, vagyis megigazítottakról mondja az ige, hogy bátrak. Ez nem elsősorban világi értelemben vett bátorság vagy vakmerőség, hanem az Úr követésében megnyilvánuló bátorság. Valami olyasmi, amit pünkösd után látunk, az addig bezárkózó tanítványok a Szentlélek vezetése és ereje által bátran vállalják az Urat. Szembe mernek nézni támadással, bántalmazással, börtönnel is. Most már semmi nem képes őket eltántorítani az Úrtól és a bizonyságtételtől. Viszik és élik az evangéliumot. Így vihetjük mi is, ma is a drága jó hírt. Vállalhatjuk Urunkat, azzal a bizonyossággal, hogy Ő az igazi segítség. Mondjuk el: a mai helyzet sem véletlen, az Úr keres általa. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk: messze szakadtunk Tőle, úgy, mint a tékozló fiú is. Nélküle akartunk az elmúlt évtizedekben boldogulni, de nem sikerült. Kicsit azt is gondoltuk, velünk nem történhet semmi nagyobb baj, mindenre van megoldásunk, mindent meg tudunk előzni. De nemcsak erről beszél ez a járvány, hanem Isten gyermekeinek bátran szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy vajon élő gyülekezet vagyunk-e? A nyomorúság által az Úr az Ő népét ébresztgeti, rámutat: eddig aludtunk, de most még felébredhetünk. Az ítéletes események figyelmeztetések, a figyelmeztetés pedig még kegyelem, még lehetőség, hogy visszatérjünk az Úrhoz. Azonban a visszatérés a bűnbánat útja. Az említett fiú sem csak hazaindult, hanem előtte őszintén megvallotta, hogy vétkezett, és ami történt., azért lett, hogy erre rádöbbenjen, és hazamenjen. Ehhez kell az igazi bátorság. A szembenézés bűneinkkel, a bűn megvallása, majd a megfordulás, a változtatás igazi bátor cselekedet.

Jó olvasni, hogy akik keresik az Urat, mindent megértenek. Sok mindent nem értünk, de ezt az ígéretet kaptuk, keressük Urunkat. Ne magunkban próbáljunk választ adni a kérdésekre, és ne is a világ feleleteire figyeljünk. Aki keresi az Urat, aki az igében kutat, az kap választ. Minél inkább megismerjük Urunkat, annál mélyebben tárulnak fel az élet összefüggései. Megismerjük Isten üdvtervét és az életünkre vonatkozó tervét. Van, amit a tanítványok is csak az Úr Jézus feltámadása után értettek meg, mert az élet Krisztusban tárul fel. Őbenne és Őáltala értjük meg Isten szeretetét. Jézus nélkül nem érthető, ahogyan velünk bánik. Mert sokszor feltesszük a kérdést: miért történnek a súlyos események, miért van betegség, katasztrófa, halál? Mi azt gondoljuk, minden rendben az életünkben, csak jót érdemlünk. Fantasztikus eredményeket értünk el a tudomány és technika terén, akkor miért van ilyen helyzet? Ha az igébe tekintünk, akkor nem azon csodálkozunk, hogy vannak katasztrófák, hanem azon, hogy gonosz szívünk ellenére, az Istentől elfordult életük ellenére még mindig szeret, és meg akar menteni. A kérdés az, hogyan lehet Isten ilyen türelmes, hogy ad még mindig időt? Pedig mennyi bajt okoztunk, mennyi szenvedés történt általunk! És mindezek ellenére még tart a kegyelmi idő, de egyszer le fog telni, használjuk jól fel az időt, és bízzuk az Úrra életünket!

Az Úr Jézus első útja a bevonulás után a templomba vezetett, az Atya színe elé állt (Lk 19,45-48). Jelzi, itt vagyok atyám, készen akaratod teljesítésére. Itt vagyok, és bemutatom a bűnösökért az áldozatot. Mindezzel Urunk rámutat: a legfontosabb helyszín az Atya közelsége, az a hely, ahol találkozhatunk Vele. Ott élhetjük át a találkozást, ahol az Úr követői imádságban és ige által együtt vannak. Azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vannak, Ő is ott van velük. Ott van istentisztelet, ahol Ő is jelen van. Ahol Ő a középpont, ahol Érte vagyunk együtt. Most döbbenünk rá, mennyire nem természetes, hogy rendszeresen van hol összejönni igét hallgatni, keresni az Urat. Kérjük, hogy bocsássa meg, amiért nem mindig jelentünk meg előtte, amikor hívott minket. De hálát is adhatunk, hogy azért most sem maradunk a Vele való közösség nélkül. Ahogyan eddig, úgy ezután is megtarthatjuk személyes csendességünket, és a világhálón keresztül új lehetőséget kapunk a közösséggé válásra is. Áldott az Úr, hogy amikor nem jöhetünk össze, az internet által mégis együtt kérhetjük az Úr kegyelmét. Éljünk az igével való táplálkozás lehetőségeivel. 

Amikor elcsendesedünk és olvassuk, amit Urunk mond, gondoljunk arra, hogy ez is nekünk szól. Kérjük a Szentlélek Istent, mutassa meg, mivel tettük a szívünket rablók barlangjává, mi került be az életünkbe, a lényünkbe, aminek nem ott a helye. Pál apostol azt írja: A ti testetek a Szentlélek temploma. Vajon nem vittünk be ebbe a templomba olyat, ami nem oda való? Nincs jelen a bűn? Nem éltünk pusztító, romboló dolgokkal? Urunk meg akarja a szívünk templomát tisztítani. Talán azért is kapjuk ezt a kevésbé rohangálós időszakot, hogy nézzünk szembe magunkkal, tekintsünk az igébe, és lássuk meg, mitől kell megtisztulnia az életünknek.

A templom, a gyülekezet közössége imádság háza, és ezt rehabilitálja az Úr. Felszabadítja, hogy valóban azzá váljon. Isten háza az Úr rendelője, ahol mindenféle problémával, betegséggel megjelenhetünk. A templomban az Úr vár. Vajon mindig Hozzá jövök, és ezért jelenek meg, mert várom, hogy meggyógyítsa az életem? Ő ma is rendel, minden problémától, bűntől, betegségtől Ő tud megszabadítani. Jöjjünk az Úr elé, lépjünk be rendelőjébe, mert ez nem helyfüggő. Lélekben, imádság és ige által kapcsolatba kerülhetünk Vele, és amikor ez a kapcsolat működik, az Úr rendel. Nála a legkegyetlenebb vírusra, a leghalálosabb méregre is van ellenszérum. És ez nem más, mint az Úr Jézus kereszten kiontott vére. Aki hittel lép Elé, és feltekint a kereszten meghalt Úrra, az megszabadul.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

Ha az Úr akarja

N

e dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap rád. Micsoda bölcsesség, mennyi igazság rejlik az Úr szavában (Péld 27,1-27). Ha elcsendesedünk, rádöbbenünk: ez így van. Hány és hány előre eltervezett programot kellett törölni az elmúlt napokban. Hetekre, hónapokra megterveztük tennivalóinkat, és most egy kis láthatatlan vírus hatására minden borult. Elmaradnak az alkalmaink, lemondásra kerülnek megbeszélések, anyagi bevételek semmivé válnak. Miért? Mert az Úr megítéli az életünket, igéje valóság, és ha nem aszerint élünk, meglesz a következménye. Talán mondogattuk, ha az Úr akarja és élünk - amolyan szállóigévé is lett, de azért mi úgy terveztünk előre, mintha tudtuk volna, hogy élni fogunk.

Mennyire így van, nem tudod, mit hoz a holnapi nap rád. Ki gondolta, hogy egyik percről a másikra szinte elnéptelenednek a települések, bezárnak a munkahelyek, és a félelem uralja a szíveket. Mennyire meg voltunk győződve afelől, hogy amit elterveztünk, azt el is végezzük. Már a saját terveink fontosabbá váltak, mint az Isten igéjének való engedelmesség. Ezért most nézzünk bele az ige tükrébe, és vegyük komolyan, amit mutat. Valljuk meg az Úr előtt, hogy mennyire nem az Ő szava vezérelt, hanem a világ felfogása, magatartása. Minden napunk Isten ajándéka, amit arra kapunk, hogy használjuk fel jól a napokat. „Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok” (Ef 5,16). Most jól látjuk, hogy ami tegnap lehetőség volt, az ma már nem biztos, hogy meg fog adatni. Ezért hirdessük az igét, álljunk elő vele, alkalmas és alkalmatlan időben (2Tim 4,2).

A Példabeszédek könyvében olvasható igékből több is megjelenik az Úr Jézus tanításában vagy a vallási vezetőkkel folytatott beszélgetéseiben. Mindez jelzi, hogy meglátták ugyan ezeket a gondolatokat, felismerték az Úr igazságát, de önerőből képtelenek voltak szerintük élni. Az újjá nem született szívnek még önmaga és a mások véleménye a fontos. Ez éltette a farizeusokat is. Urunk azonban újjáformál, ha Hozzá megyünk, és akkor már nem én leszek a fontos, és nem is az, mit mondanak mások, hanem az, hogy mi is az én Uram akarata. Innentől már az Úr Jézusnak akarok megfelelni.

Jó arra is odafigyelni, hogy hatással vagyunk egymásra. Élesítjük egymást. Ezért nem lényegtelen, hogy kivel, milyen életű, gondolkodású emberekkel vagyunk együtt. És az sem mellékes, kiknek a gondolatait olvassuk. Figyeljünk oda arra, hogy mit nézünk, milyen oldalakat böngészünk, mert minden szó alakít. Keressük az Urat az internetes oldalakon is. Figyeljük, mit is mond nekünk ezekben a napokban, mert van üzenete. Ő most is szól, és utat mutat. Jézus Krisztus által hív: Jöjj és kövess!

Mennyire ellentétes a sokaság ujjongása és Jézus sírása (Lk 19,41-48). Az emberek örvendeznek, de Jézus sír. Mert túllát a felszínen, és tisztában van a valósággal. Az emberek csak a trónt, a hatalmat látják, Jézus körül hadsereget vizionálnak. Még mindig régimódian gondolkodnak. Mindez a világ módszere. Az Isten nélküli ember gondolja azt, hogy erővel, pénzzel, fegyverrel át lehet alakítani a világot. A külső formákat igen, de a bennük élő embert nem. És az Úr Jézus nem a kereteket, hanem a szívet akarja megváltoztatni. Ő nem új világrendet, hanem az újjászületés lehetőségét, az új emberré válást hozta el. Isten Szentlelke és az ige által krisztusi természetű emberekké válthatunk. Erre is van szükségünk. Urunk azt akarja, hogy Őt kövessük, megváltozott életet éljünk. Ő nem új vallást hozott, új szabályokkal, és nem is a régit toldozta és foltozta, hanem új életformára hívott. Olyan új kapcsolatra vezetett Istennel, ami az egész életvezetésünkre hatással van.

Miért sír az Úr? Mert Isten Őáltala eljött a földre, meglátogatta népét, és a megtérés és az új élet lehetőségét kínálta nekik. Eljött, és személyesen szólt hozzájuk. Lehajolt az életükhöz, de ők nem látták meg. Nem ismerték fel a történelmi időket. Vakok voltak, pedig láttak. Isten kétezer éve látogatást tett a földön, azóta is az evangélium által keres minket, de vajon felismertük-e, hogy csakis Általa boldogulhatunk. Elfogadtuk-e már Őt életünk Urának, és az Ő törvényei szerint járunk-e?

Ha nem ismerjük fel meglátogatásunk idejét, és azt, hogy ki a Látogató, annak következménye van. Élet helyett romlás és pusztulás következik. Jeruzsálem is megtapasztalta Jézus elutasításának következményeit, lerombolták. Mert amikor Jézusra nemet mondunk, az azt üzeni, nem kell Ő, sem a segítsége, majd mi magunk, a saját eszközeinkkel, módszereinkkel megoldjuk. Megvalósul, amit az Úr Jézus így mondott, „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt” (Mt 16,25). És aki elengedi a saját módszereit, és engedi, hogy az Úr a maga módszere, a kereszt által mentse meg, az életet kap ajándékba. Jézus megoldása egészen más, mint a miénk. Ő nem alkalmaz erőszakot, hanem az igével és Isten Lelkével munkálkodik. Szavának ereje van, és ahová bekerül az ige, ott történni fog valami. Engedjük, hogy Isten igéje átalakítsa egész gondolkodásunkat és életvitelünket.

 LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Tovább

M

ai igénkben a bolond azt az embert jelzi, aki figyelmen kívül hagyja Isten valóságát, és nem számol vele (Péld 26,1-28). Az ilyen ember a maga útján jár, úgy gondolja, nincs szüksége Istenre, a Tőle való vezetésre. Parancsait semmibe veszi, mert ő ért az élethez. A bölcs ezzel szemben, aki meghajol Isten hatalma előtt, mert felragyogott az Ő Lénye előtte. A bölcs törekszik Isten megismerésére, egyre inkább elmélyül az ige tanulmányozásában. Nem kötelező program szerint történik ez, hanem azért, mert a bölcs, miközben tanulmányozza a szentírást, megtapasztalja Isten jelenlétét, élő valóságát. Számára Isten élő személy, igéje pedig ennek a világnak törvénye. Minden Isten szava szerint működik, igaz, a bűn megrontotta a harmóniát, de ennek ellenére felismerhető a világ működésében az Istentől származó rend. Elég, ha saját testünk működésére figyelünk, a bűn és betegség ellenére minden összhangban működik.

A bolond, tehát, aki kiiktatja Istent, nem tanul, a bolondság azt jelenti, hogy a rossz döntésekből, azoknak következményeiből sem képes levonni a megfelelő következtetést. Újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Visszatér a bűnre, hiába tapasztalta meg annak súlyát az életében, képtelen elhagyni és másképp élni. Mindez rámutat, hogy a bűn esetében többről van szó, mint puszta szokásról, amin bármikor változtathatunk. A bölcs Istennel van kapcsolatban, és így meglátja, hogy nem képes önerőből szabaddá lenni, a rossz dolgokat elhagyni, hanem Isten segítségére van szüksége. A Biblia szerinti bölcs ember meglátja, hogy ő bűnös, de azt is felismeri, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítsa a bűn átkától. Az Úr Jézus szabadítása nem elmélet, Ő az egész életformánkra hatással van. Az élő hit meglátszik az életvitelünkben. Az Úrral való kapcsolatnak hatása van ránk.

A gonosz gyakran kinagyítja a dolgokat, a bolhát elefántnak láttatja, vagy oroszlánnak. Mindent azért, hogy megrémítsen, az a célja, hogy visszatartson a bizonyságtételtől, az Úrnak való szolgálattól. Péter apostol arra mutat rá, hogy az ördög mint ordító oroszlán szertejár, mert el akar nyelni. Nagy hanggal veti bele magát a világba, így akar megfutamítani, félelmünkre épít. Azonban, aki odamenekül az Úrhoz, átéli, hogy az Úr Jézus mellett oltalom található. Ha szorosan megmaradunk Mellette, a gonosz nem rémíthet meg. Miért? Mert az Úr Jézust látjuk magunk mellett, az Ő hatalmára bízzuk magunkat. Aki Jézust nagynak, győztesnek látja, az nem hátrál meg. 

Aki a problémákra tekint, és a maga kényelmét, jólétét tartja szem előtt, az hajlamos a maga félelmét ezekre kivetíteni, és így a bántást, a sérelmet, a gondot óriásnak látjuk, és jobbnak véljük nem szembeszállni vele. Azonban az Úr tanítványa mindig a megfeszített és feltámadt Úr Jézusra néz, Mellette eltörpülnek Góliátjaink. Dávid sem Góliátot csodáltra, hanem az Úr hatalmát. Néha az a gondunk, hogy a bűnt, a gonoszt, a világot csodáljuk, ledermedünk nagyságát, erejét látva. Úgy véljük, nincs esélyünk, pont úgy, ahogyan Saul király és hadserege is, senki nem mert kiállni Góliát ellen. De Dávid igen, mert az Ő tekintete Istenen csüngött, és már korábban is megtapasztalta hatalmát. Legyünk mi is mindig kapcsolatban az Úrral, és állandóan tekintsünk felfelé.

Az Úr tovább megy Jeruzsálem felé, semmi sem állíthatja meg, mert Isten kegyelmi akaratának végbe kell mennie (Lk 19,28-40). Isten Báránya megáldoztatik a kereszten, a bűneink miatt. Jézus értünk megy a keresztre, mert nincs más lehetőség, csak a kereszt. Semmi nem tudja visszatartani, sem ellenség, sem értetlenség, Ő nem csügged el, hanem megy tovább. És közben menti az embert. Viszi az életet a bajbajutott, megrekedt, a bűn hálójából kikerülni képtelen embereknek. Nekünk is tovább kell menni, és vinni a jó hírt, a Feltámadottról szóló győztes üzenetet. Vinni kell tovább, ebben a helyzetben is, mert nincs más segítség, mint a kegyelem. Nincs, aki meg tudná fordítani az életünket, csak  egyedül Jézus. Fontos, hogy halljanak az emberek az Úr Jézusról, meglássák, hogy Ő tud segíteni, személyes és közösségi problémáinkban is. Ne engedjük, hogy a kialakult helyzet visszatartson a bizonyságtételtől. Az Úr a mi reménységünk. A világ sóvárogva várja a hiteles életeket és bizonyságtételeket.

Tovább haladva is a keresztre, Isten váltságművére figyel az Úr. Ettől semmi el nem térítheti, és mindent megtesz, hogy az emberek felismerjék az idők jeleit. A szamárháton való bevonulás is a prófécia beteljesedése, így jelzés. Kigyullad egy újabb gyertya, amint az adventi koszorún is meg szoktuk gyújtani a következő vasárnapokon a gyertyákat. Minden gyertya jelzi, hogy közelebb vagyunk Isten akaratának megvalósulásához. Így ez az esemény is jelezte az akkori embereknek, hogy Jézus Istentől jött, vegyük komolyan, térjünk meg bűneinkből, és Bízzuk Rá az életünket. Tegyük Őt életünk Urává.

Ez a mostani vírusjárvány is jelzés: forduljunk az Úrhoz. Kezdjük el Őt keresni, mert rossz irányba haladunk. Az Úr jelez, azt akarja, hogy felismerjük, Nélküle elveszettek vagyunk. Azonban nem elég csak egy felekezetbe tartozni, élő kapcsolatra kell jutnunk Vele. Azt akarja, hogy kövessük egész életünkben, mégpedig teljes szívvel.

Ma is szól az üzenet, az Úrnak van szüksége az életedre, Ő akar általad, általam bevonulni másokhoz. Az Úr Jézusnak szüksége van ránk, hogy hordozzuk Őt. De vajon Őt hordozom? Őt látják általam? Az Ő akaratának engedelmeskedem? Mert ez a szamár, amikor Jézus ráül, engedelmeskedik Neki. Már nem csökönyös, nem a maga dolgaival van elfoglalva, hanem oda megy, ahová Jézus.

Ez a szamár még nem volt betörve, ezen még nem ült ember, és még sem dobja le Jézust a hátáról. Amikor Jézushoz vezetik a szamarat, átalakul a természete, Jézus Lénye átalakít. A mi vad és engedetlen szívünket is Ő formálja engedelmessé. A szamár Jézust viszi, tudja, hogy az éljenzés Jézusnak szól. Nagy kísértés, hogy az életünkben nem mindig látszik már az Úr, inkább mi látszódunk. Elhisszük, hogy nekünk szól az éljenzés. Igazán szamár lenne ez a szamár, ha azt hinné, hogy neki örülnek az emberek.

Jézus Király - úgy fogadom? Meghódoltam már Előtte? Minden azért történik, hogy felismerjük: Ő a Király! Ő az Úr, az Isten nevében jön. Az életünk eseményeinek is Őhozzá kell, hogy irányítsanak. A nyomorúság is jelez, Jézus nélkül baj van, de még Hozzá fordulhatunk. Ma még tart a kegyelmi idő. Ne hallgassunk, hanem kiáltsunk mi: áldott a Király, Aki az Úr nevében jön! Ő az élet Fejedelme, uralma csodálatos. Ő nem a pusztulás, az önimádat, hanem az igazi Élet útján vezet. Jézust követve életre jutunk. Azért halt meg a kereszten, hogy akik bűnbánattal és hittel Hozzá kiáltanak, azok bűnbocsánatban részesüljenek, és örök életük legyen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézusért megbocsát Isten, ezért úgy élek, ahogy akarok. Egy új életformára hív el. Arra, hogy most már az Ő nyomdokait kövessük.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.

Amíg megjön

N

agy kincs a helyén mondott ige, mert elvégzi a maga munkáját (Péld 25,1-28). Helyén mondani az igét a Szentlélek ajándéka. Lehet kérni az Urat, hogy mindig készítse meg az igét az ajkunkon. Isten igéjével munkálkodik, általa tesz új emberré. Az ige olyan, mint a vetőmag, bejut a szívünkbe, és addig növekszik, amíg termést nem hoz. Azonban van nem helyén mondott ige is, amikor mi kapjuk elő és mondjuk egymásnak, úgy, hogy akaratunkat az igébe csomagoljuk bele. Az ilyen igehasználat árthat. Engedjük, hogy az Úr hozza elénk azt, amit mondanunk kell. Ne parancsot, ne a magunk elvárását fogalmazzuk meg általa, hanem Istennek a bűnös iránti szeretete, az evangélium jelenjen meg. Amikor az Úr készíti meg a szívet és készíti el az igét, akkor annak hatása van. Urunk ismeri a szívünket, tudja, mire van szükségünk, mi az, ami új életre segít, vagy éppen megerősít hitünkben. Isten szavában ma is élet van, általa alakítja övéi életét, utat mutat, erőt ad.

Igénk rámutat a szelíd beszéd erejére, megtöri a csontokat, az ellenállást. Sok esetben mi törjük a csontokat, erővel, és most megtudjuk, hogy nem erővel, hanem szelídséggel munkálkodik az Úr. Nem erővel és hatalommal, mondja az ige, hanem az én Lelkem által. Isten a Lelke által munkálkodik, nem az erőszak híve. Erőszakkal a gonosz végzi a maga pusztító munkáját. A szelíd szóban benne van: elfogadom az elutasítást is. Isten elfogadja, ha valakinek nem kell az Ő ajándéka. Nem tör be erővel senki életébe. Az Úr Jézus azt kérte, hogy tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű.

Újszövetségi magasságokba visz minket a huszonegyedik vers: adj enni és inni az ellenségednek. Nem a bosszú, hanem a megbocsátó tett jelenik meg. Mi fogja megváltoztatni az ellenség szívét, mintsem a jótett? És ez a  fajta magatartás az, amiről Pál így ír: nem beszédben, hanem erőben áll Isten országa. Ennek a tettnek van ereje, az megállít, elgondolkodtat - akit gyűlölök, az kenyeret és vizet ad, amikor bajban vagyok? Ez megindítja a szívet. Azonban azt is látnunk kell, hogy mindez tőlünk nem telik. Ehhez megtért, újjászületett szívre van szükség. Saját természeten nem akar jót tenni azzal, aki gyűlöl. De aki maga is átéli, mit tesz vele az Úr, az másképpen látja a dolgokat, az új természettel ruháztatik fel. Természetünktől fogva nem szeretjük az Urat, és Ő ennek ellenére megkeres és életet ajándékoz nekem kegyelemből. És ez az élet a sajátjába került. A kereszten életmentő áldozatot mutatott be.

Az Úr Jézus elmondta a programját, ami nem más, mint az elveszett keresése és megmentése (Lk 19,11-27). Ezért jött Ő. És ez az egyház programja is. Ezért vannak itt a tanítványok, ez a feladatuk. Isten országa keresi az elveszett embert. Igénkben az is benne van: látnunk kell elveszett állapotunkat. Fel kell ismerni, hogy magunkat nem tudjuk megmenteni, szükség van Megmentőre. Ez a Megmentő az Úr Jézus. 

Ez a példázat elmondja: nem csak erről van szó, hanem ha rossz irányba tartunk, akkor az Úr Jézus utánunk jön, és ráállít a helyes útra, amin aztán magunk megyünk tovább. Azért hív el, hogy Ura legyen az életünknek. Aki megtapasztalja a kegyelmet, örömmel és hálás szívvel engedi át élete fölött az uralmat. Azonban a legtöbb ember nem akarja, hogy uralkodjanak felette. Természetünktől fogva a magunk urai akarunk lenni. Már a kisgyermek is toporzékolva mondja, így akarom. A demokráciák korában pedig még inkább a magunk urai kívánunk lenni. Isten, ha kell, akkor csak amolyan dadusszerepben, vagy őrangyalként, aki megőriz minket minden bajtól. Ha aztán még sem sikerült megőriznie, akkor átválthat gyorsmentő szerepre.

Azonban Isten Úr, Király, és azért hív, hogy kegyelemből országába fogadjon. Ha belépünk oda Jézus által, akkor már Ő uralkodik az életem felett, én pedig szolgálom Őt. A példázat azt mondja el, mielőtt Isten országa teljes fényében megjelenne, az Úr elmegy a földről, de országát, annak erejét, hatását szolgáira bízza. Mi az Ő szolgái vagyunk. Hívőnek lenni azt jelenti, Neki és Érte élek. Őt képviselem ebben a világban, Neki dolgozok.

A nemesembernek vannak szolgái, és mielőtt idegenbe menne, előhívatja őket, és a saját mináit bízza rájuk. Tehát a pénz, és minden, amit kapnak, a gazda tulajdona. Ők használatra kapják. Kereskedniük kell, amíg megjön a gazdájuk. Ezeket látnunk kell, szolgák vagyunk, és ránk bízták a gazda értékeit. Nem a sajátunkkal kereskedünk. Mindent az Úrtól kaptunk, az életünket, új életünket, és mindazt, amink van. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatom: azt kezdek az életemmel, amit akarok. Arra kaptam, hogy dicsőítsem vele az Urat. Az Ő akaratát valósítsam meg. A szolgálat addig tart, amíg a Gazda meg nem jön. Nem véletlenül halljuk: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

A probléma, hogy ezek a szolgák gyűlölik az Urat, nem akarják, hogy Ő uralkodjon felettük. Azonban a gyűlöletük nem akadályozta meg, hogy visszatérjen. Hirtelenségünk vagy gyűlöletünk nem akadályozza meg az Urat a visszatérésben. Vissza fog jönni. Isten létezik és uralkodik, akkor is, ha vannak, akik nem hisznek Benne.

Nemcsak visszajön, hanem számon is kéri, amit ránk bízott. Aki helyesen, szolgának látta magát, és hálás szívvel és hűséggel szolgálta Őt, jutalmat kap.  Aki a maga életében megtapasztalta az Úr szeretetét és kegyelmét, örömmel és önként szolgálja. Tudja, hogy mindent Tőle kapott. Ha a magam Ura akarok lenni, az mindig kudarcot jelent. Jól csakis Jézust szolgálva élhetem meg az életemet. Ma is az a kérdés, akarom-e, hogy uralkodjon az Úr Jézus felettem? Átengedem-e életem irányítását, és kész vagyok-e Neki és országáért dolgozni? Isten országa gazdag ország, Királya szereti alattvalóit, életét adta értük. Vérén vásárolt meg a gonosztól. Azért élhetünk Neki, mert kifizette a váltságdíjat. Mindezt látva meggyőződhetünk arról, hogy az Úr szereti övéit. A kereszt erről tesz bizonyságot, és amikor rátekintek, megerősödök. A kereszt erőt ad csüggedések idején, mert elmondja, hogy Aki meghalt értem, Az nem hagy magamra. Velem van a nehéz időszakokban. A lényeg, hogy azt végezzem, amit rám bízott. Szolgáljam hűséggel Őt.

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.

Előbb magamat Jézusnak

J

ól látja a szentíró, hogy a hívő embereket is megkísértheti az irigység (Péld 24,1-34). Amikor a világban járva azt látják, gyakran a nem hívők előrébb vannak, mint a hívők. Milyen gondolatok fordulnak meg bennünk, amikor mi azt átlátjuk, hogy azok, akik nem törődnek Istennel, könnyebben boldogulnak, megvan mindenük, könnyen találnak társat, a legjobb dolgokkal rendelkeznek? Milyen jó, ha ilyenkor engedjük az igét a szívünkhöz jutni, és nem másokra figyelünk, hanem egyedül az Úrra. Aki az Ő közelségét megtapasztalja, aki örül az Úrnak, és boldog, mert Hozzá tartozik, az nem figyel másokra. Ez a fontos, mi Atya-fiú kapcsolatban lehetünk Istennel, és ez mindennél többet ér. Nem a Tőle kapott javakra koncentrálunk, hanem Őreá, a személyére. Megtapasztalhatjuk, hogy az élő kapcsolat mindennél többet ér. Aki ilyen kapcsolatban van, az nem arra figyel, mivel rendelkeznek mások, hanem hálás, hogy Istenhez tartozhat. Az Atyához való tartozás, hogy beszélhetek Vele és jelenlétében élhetek, minden kincsnél többet ér. Ha ezt nem tapasztalom, ha nem ismerem az én Uramat, akkor keserű és irigy szívvel leszek otthon, mint az idősebb fiú. Otthon volt ugyan, de szíve távol került atyjától, ezért iriggyé vált. Ismerjük meg az Úr Jézus által mennyei Atyánkat, és akkor nagy öröm, megelégedettség és öröm tölti be a szívünket.

Jó azt is olvasni, hogy Isten gyermekével is megtörténhet, hogy elesik, de nem marad a földön, hanem felkel. Az Úr Jézussal talpra lehet állni. A gonosz akar a földön tartani, azt súgja, ha elestél, nincs már remény. Innen nem lehet talpra állni, így fogsz maradni. Azonban, ha segítségül hívom az Urat, Ő talpra segít. Ő nem akarja, hogy elbukjunk, de ha megtörténik, talpra lehet állni. Az Ő kegyelméből és ereje által fel lehet a padlóról is állni, Vele újra lehet kezdeni. Ne csüggedjünk el, hanem kapaszkodjunk az Úrba. Természetesen elesni sem kötelező, Urunk vezet, tanácsol, és ha megfogadjuk, amit mond, akkor nem fogunk elesni. Péter is azért bukott el, mert nem adott Jézus szavára. Úgy gondolta, vele nem történhet meg. És sok esetben azért bukunk el, mert mi is így gondolkodunk. Erőseknek véljük magunkat, holott a tanítvány nem a maga erejére, hanem Isten kegyelmére épít.

Jerikóban van az Úr, végigmegy a városon, de nem álltja meg senki (Lk 19,1-10). Nyugodtan végig tud menni, senki sem szól Hozzá, senki nem kiált, mint ahogy a vak tette. Vajon mi észrevennénk, ha végigsétálna a településünkön? Örömmel szólítanánk meg az Urat? Észrevesszük Őt, amikor itt sétál köztünk, amikor látjuk a szimbólumokat, amik Rá mutatnak, halljuk a jelzéseket? Úgy tűnik, Jerikóban mindenki élete rendben van. Pedig láttuk már, hogy azért nincs mindenki rendben. A gazdag város kapujában egy vak koldussal találkoztunk, és ez azt mutatja, élnek ott problémás emberek. Sőt, nemsokára elénk kerül Zákeus is, nála sincs minden rendben, pedig neki egészen másként néz ki az élete, mint a koldusnak. Zákeus gazdag, befolyásos ember, még sem boldog. Keresi  Jézust, mert valami hiányzik, nem boldog, nincs a helyén.

Erre a két Jézust kereső emberre szoktunk koncentrálni, de miért nem jönnek mások? Lehet most azt mondani, de hát ott vannak sokan az út mentén. DE csak nézelődnek, és nem kiáltanak. Senki nem hívja Őt segítségül. Nem látják meg meglátogatásukat, a történelmi pillanatot: Isten vonul keresztül a városon. Vajon mi megláttuk az elmúlt harminc évben? Nem azért is van ez a vírus is, hogy rádöbbentsen: nem éltünk igazán a lehetőséggel. Olyan kevesen kiáltottunk Hozzá. De most még változtathatunk, segítségül hívhatjuk Őt.

Azért vonul keresztül Jerikón, hogy rádöbbenjenek elveszett voltukra, és kiáltsanak Hozzá. Ő többet akar annál, hogy megcsodáljuk, új életet kínál, olyat, amit csak Ő tud adni. Életünk igazi problémájára teszi a kezét. Nem téveszt meg, hanem valós segítséget kínál. Életünk legreménytelenebb pillanataiban is van segítség, csak kiáltsunk Hozzá.

Zákeus látni akarja Jézust, találkozni Vele. Hallott már Róla, azért akarja látni, bizonyára kíváncsi arra is, hogy őt mint vámszedőt fogadja-e Jézus? Vajon Ő is elküld, mint a farizeusok, a rabbik? A tömeg nem engedi közel Jézushoz. A vallásos tömeg elzárja az utat - mit akarsz, te bűnös vagy, veled nem foglalkozik Jézus. Te már nem tartozol közénk, eladtad magad Rómának, menj utadra. 

Zákeus azonban találkozni akar az Úrral, érzi, hogy nem jó ez így. Nem jó távol az Úrtól. Magával ragadta a megélhetés utáni küzdelem, kicsiségét is ellensúlyozni kellett, és a sok gyerekkori sérelmet, amit kicsi termete miatt kapott. Elképzelhető, hogy pont azok sebezték meg, akik most elzárták előle az utat. Mennyi sebet kapunk, és nem gyógyítja ezeket semmi. Zákeus sebeit sem gyógyította meg sem a nagy gazdagság, sem a hatalom. Ezért jön Jézushoz. Belső gyógyulást keres. Mert a szép és irigyelt köntös alatt megsebzett szív lapul. Mi van a felszín alatt? Mi az, amit próbálunk a jóléttel eltakarni? Igénk azt üzeni, ne elrejtsük, ne másfelé keressük a gyógyulást, hanem jöjjünk az Úrhoz. Jöjj mindazzal, ami össze akar roppantani, jöjj, Nála van megoldás!

Zákeust ugyan távol tartják Jézustól, de Ő nem adja fel. Valóban Jézust akarja. Ő nem egy látványra, egy emlékre vágyakozik, hanem Isten közelségére. Isten után szomjazik ez az ember. És aki igazán szomjas, az addig nem nyugszik meg, amíg rá nem talál a forrásra. Jöjj szomjúságoddal az Úrhoz. Ne nyugodj addig, amíg nem találkozol Vele. Ne add fel! Ne vonulj el, mert az első istentiszteleten nem történt semmi. Ne hagyd abba a Biblia olvasását, hanem bújd tovább, hatolj le a forráshoz, és az élő víz csillapítja majd lelked szomját.

Amikor az élet nyomorúságai ránk találnak, gyakran ott a kérdés: miért engedte Isten? De ha figyeljük az igét és az életet, azt látjuk, sok esetben pont a nyomorúság indít el az Úr felé. Zákeust is a csalódásai, belső sebei indították az Úr felé. A vak soha nem kiáltott volna, ha valamikor nem veszíti el a látását. A baj, a betegség, a gyász döbbenthet rá arra, hogy nem elég az, amit a világ nyújt. Ha Isten mellett elmegyünk, üres marad a szívünk.

Zákeus megtapasztalta, hogy nyomorúságában nincs magára hagyatva, az Úr is elindul felé. Tulajdonképpen őérte jött Jézus, Ő vonzotta ezt a vámszedőt. Az Úr adja a szívünkbe a szomjúságot, és Ő vonz és vezet a forráshoz, ami Ő maga. Így hívogat ma is: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből” (Jn 7,37-38).

Jézus menetrendjébe bele volt tervezve a Zákeusnál való megállás. Most már csak Zákeuson múlik. Az Úr hozzád tervezte be pihenőjét, nálad akar megszállni. Fogadd be Őt örömmel. Jézust befogadni nem veszélytelen. Aki megnyitja Előtte az életét, nem marad az, aki eddig volt. Jézus előtt állva meglátjuk magunkat, és a megoldást is. Zákeus rádöbbent, kicsoda ő, és azt is meglátta, hogy Jézus által új emberré lehet. Megvallotta a tetteivel, hogy nem tisztességes ember, becsapott másokat, vállalta, hogy bűnös, elveszett ember. Bűnvallomása után bocsánatot és üdvösséget kap.

De vallást tesz arról is, hogy valóban más emberré lett Jézus által. Hogyan teszi ezt? Rendezi azokkal a dolgait, akiket megkárosított, és akikkel még lehet rendezni. Meglátja, hogy vannak szegények. Eddig nem látta őket, nem törődött velük. Eddig elvett, most már tud adni, mégpedig a magáéból. Ez nagy változás. Mert az igazi életváltozás akkor mutatkozik meg, amikor meglátjuk a rászorulót, és a magunkéból tudunk adni. Zákeus most már tud adni. Miért? Mert előbb önmagát adta az Úrnak. Az tud időt, erőt, anyagiakat adni, aki előbb önmagát adja át az Úr Jézusnak.

Zákeus története is mutatja: nincs reménytelen élet. Lehet, hogy elvesztem és mindenki úgy gondolja, végleg. De ne add fel! Jézus eljött, hogy megkeressen, és Ő meg is talál. Hív, és indulj el Vele, és menet közben új emberré leszel.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.

Lelki szemekkel

A

 szentíró megvallja, hogy ő a fiát és a tanítványait is az Úrban való bizodalomra tanította (Péld 22,17-23,35). Fontos volt, hogy Istent megismertesse vele, mégpedig, mint élő személyt. Mert bízni csak élő személyben tudunk. Mire tanítjuk gyermekeinket? Benne van-e a tananyagban az Istenben való bizalom oktatása? Azonban erre csak akkor leszünk képesek megtanítani mást, ha mi magunk is Őbenne bízunk. Ha erről a bizalomról tesz vallást az életünk. Mert az Úrban való bizalom nem elméleti tantárgy, hanem erőteljesen gyakorlati. Azt jelenti ez, hogy az élet nehéz pillanataiban is Őreá hagyatkozom. Nem én kapkodok és keresem a saját megoldást, vagy próbálkozom eddigi módszereimmel, hanem az Urat kérem, és megvárom, amíg cselekszik.

A tanítványok sem mindig bíztak az Úrban, Vele jártak, de a viharban a bizalom helyett régi beidegződéseik jöttek elő. Nem az Urat kérték meg, hanem azonnal ők próbáltak segíteni magukon. Nem vették észre, hogy már más időket élnek, velük van az Úr. Már nem kell félni, és nincsenek magukra hagyatva. Ez nekünk is szól, most az Úr időszakát éljük, itt van, elérhető, bízzuk Rá magunkat minden téren.

Az Úr kézben tartja övéinek az életét és ügyeit. Nem általános, mindenkire vonatozó tapasztalatokat ír le a szentíró, hanem amit Isten népe körében megtapasztal. Isten az övéi ügyét kézben tartja. Ez az előző gondolattal, az Úrban való bizalommal is egybecseng, és az Úr Jézus megerősítette az Ő tanítványai felé. Azért mondta, hogy ne aggódjunk életünk, ételünk és ruházatunk felől. Mert Isten ezekre is gondot visel. A nehezebb időszakokban sem kell félnünk, mert lehet, hogy a mi munka- és anyagi helyzetünk változik, de Isten lehetőségei soha nem változnak meg. Lehet a világban járvány, ínség, Ő akkor is tud gondoskodni azokról, akik Hozzá folyamodnak. Ezért is olvassuk a Szentírást, mert sok ilyen bizonyságtételt olvashatunk. Sokkal nehezebb időkben is megoltalmazta Isten az Ő népét.

Elhangzanak olyan tanácsok, amiket minden korban jó komolyan venni. Ilyen a hitel kérdése is. Természetesen ez is az Úrban való bizalommal, a Benne való személyes és élő hittel függ össze. Mert ezt a témát általában az élet minősége és a kor szokása befolyásolja. Amit látunk magunk körül, azt tesszük. Amikor ajánlják a hitelt, nagyon sokan felveszik, de aki ismeri az Urat, az Tőle kér tanácsot. Isten pedig azt javasolja, ne éljünk ezzel a lehetőséggel. Mert a hitelből mindig még nagyobb problémák származhatnak. Aki az Úrban bízik, az képessé válik lekapcsolódni a tömeg szokásáról, és az Úr akarata szerint cselekedni.

Más dolgok is vannak, amiket ha komolyan vennénk, sok nyomorúságot elkerülnénk. Ilyen többek között az alkoholfüggőség. Az ige is felhívja rá a figyelmünket. És ha az Úr szavára adnánk,  akkor méregként tekintenénk rá. A szerező viperaméreghez hasonlítja az alkoholt. Ráadásul megtéveszt, mert amikor az üvegben látjuk, vagy kitöltjük a pohárba, nagyon vonzó, senki nem gondol arra, hogy méreg van a pohárban. Ha rá lenne írva, nem fogyasztanánk. Meg kell hagyni, sátán nagyon ügyesen átcímkézi a dolgokat. Sok veszélyes, halálos anyagot jónak, vonzónak tüntet fel. 

Jó mindazt végiggondolni, amit az ige leír, mert sok mindentől félünk, és féltjük egymást. Megijedünk járvány idején, és ha az elvonul, nyugodtak leszünk. Azonban az egyik legtöbb áldozatot szerző járvány az alkoholizmus. Ettől féltjük-e egymást, és mindent megteszünk-e annak érdekében, hogy elkerüljön minket? Ez a probléma sok embert érint, még sem igazán foglalkozunk vele. Pedig van védelem, és az az Úrban való élő hit és a tájékoztatás. Szabad beszélni a függőségekről, de  mondjuk el bátran: van szabadítás. Mi is ismerjük a Szabadítót, aki az Úr Jézus. Ő mindennemű függőségből meg tud szabadítani. Keressük Őt, és kérjük segítségét. Ő nem csupán elveszi azt, ami tönkretesz, hanem egy új életet ad. Az Úr Jézus ajándékozó terápiába von be. A régi helyére egy újat ad, eddig szomjazó szívünket Önmagával tölti be. És akiben Ő él, az már nem alkoholra szomjazik, hanem az élő vízre, aminek Ő a forrása.

A gazdag ifjú esetét nehezen dolgozták fel a tanítványok, ezért is fordul az Úrhoz Péter (Lk 18,28-43). Megrendítette őket, ha a gazdag ifjú nehezen megy be Isten országába, akkor ki üdvözülhet. Még nem értik, hogy nem Isten felől nézve nehéz  ez a kérdés, hanem az ember felől nézve. A gazdag ifjú nem ismerte fel, hogy egy korszak érkezett meg, és ebben már a személyes döntésen van a hangsúly. Nem alanyi jogon, mint zsidó jut be Isten országába, hanem saját döntés alapján. Az Úr hív, és én hozom meg a döntést, hogy elfogadva feltételeit, követem Őt. Csakis az tudja követni, aki  meglátja Benne Isten országát, és felismeri annak minden gazdagságát. Aki ezt nem látja, az megmarad a vallásnál, a földi világ javainál. Ez a gazdag ember csak egy vándortanítót látott, akiért nem érdemes eddigi életét maga mögött hagyni. Aki Jézusban Istent látja meg, az képessé válik eddigi kincseit elhagyni, és Jézussal haladni tovább. Az rábízza magát az Úr gondoskodására. Talán azért sem indult el ez az ember, mert az egyben meglévő vagyonban bízott, és képtelen volt elfogadni, amit az imádság is jelez: Isten naponta gondoskodik övéiről. Nem előre adja ide az évtizedekre szóló keretet, hanem mindennap, ami szükséges. Ezt nem vállalta.

Arra gondolok most így, ha nem volna rendszeres fizetésünk, és nem lenne több időre elegendő tartalékunk, követnénk-e Őt? Vajon vállalnám-e az Urat úgy is, ha valóban szó szerint várni kellene a mai kenyeret Tőle.

Az Úr rámutat: aki Isten országáért mindent elhagyott, az nem válik koldussá, az ország Királya gondoskodik róla. Sokszorosát megadja az Úr annak, amit elhagytunk Érte. Azonban jó arra figyelni, hogy ezt nem előre és egy összegben kapjuk, hanem úgy, ahogyan Illés is átélte. Ha ott vagyok, ahová az Úr küld, akkor naponta jönnek a hollók. Azt is lássuk meg, hogy a hollók nem egész napra hozták az ellátást, hanem reggel és este. Ezzel tanította az Úr Illést a bizalomra, a Tőle való függésre. A földi ellátáson túl örök életet készített Isten az Ő gyermekeinek. Tehát Isten országa nem az ebben a világban való minél jobb létről szól, hanem belekapcsol az eljövendő életbe. Isten az örökkévalóságra hív és készít fel.

Az Örök életbe való megérkezést megelőzi az Úr szenvedése, halála és feltámadása. De ez olyan nagyon nehezen fér be a tanítványok világába. Ők jólétről, vagy még jobb létről ábrándoznak. Földi királyság, és mindaz, ami ezzel jár. Azonban Jézus nem ezért jött. Örök életet ajándékoz, de ezt élete odaadásával, kereszten való halálával szerzi meg. Szenvedés nélkül nincs élet. És Ő ezt magára vállalja, hogy hit által élhessünk, és örök életünk legyen. A tanítványok nem értették, amit Jézus mond, de vajon én értem-e? Mert mi már megérthetjük az üzenetét a Szentlélek által. De meglehet, nem az a probléma, hogy nem értjük, hanem az, hogy nem akarjuk úgy érteni, ahogy Ő mondja. Ki akar a kereszt alatt meghalást érteni? Ki akarja szó szerint venni, hogy naponta tagadjam meg magam? Pedig ezek nélkül nem lehetünk igazán tanítványok.

Az Úr tovább megy az értetlenkedőkkel együtt, és lesz, aki nem is tanítvány, és nem is jómódban lévő ember, és mégis érti Jézust. Az út mellett ülő koldus előtt felragyog Jézusban az ószövetségi ígéretek beteljesítője. Vak, és mégis lát, lelki szemeivel meglátja: Jézus nagyobb az ő problémájánál. Jézusban meglátja a Teremtő Istent, Aki képes visszaadni a látását. Jézusnak nem probléma az, amit kora orvosai vagy szent emberei sem tudtak megtenni. Ezzel a  hittel várja Őt, az út mellett. Hogyan várom én az Urat? Hittel?

Annyira bízik az Úrban, hite győzelmében, hogy nem lehet lehurrogni sem. Kitartok az Úrba vetett hitem mellett akkor is, amikor ezt mások nem javasolják, amikor azt mondják, itt nem hitre, hanem a tudomány tetteire van szükség? Hiszem-e, hogy az Úr meg tud menteni járványtól, bűntől, új életre? Fontos, hogy mi is kifejezzük, amit ez a vak: bűnös vagyok, nem jár nekem, de hiszem, hogy megkönyörülsz rajtam. Szükségünk van bűnbánatra, meg kell látnunk, hogy bűnös, az Úrtól lefordult életünk következménye mindaz, ami történik. De ha Őt segítségül hívjuk, és Neki szenteljük magunkat, megkönyörül rajtunk.

A vak nemcsak kérte a látást, hanem amikor megkapta, elindult Jézust követni. Mi gyakran csak a gyógyulást, a körülmények megváltozását akarjuk, nem a szívünkét. Mi nem akarjuk Jézust, és nem indulunk Vele egy új életre. Amennyiben igen, akkor megtapasztaljuk beavatkozását. Ez az ember elindult követni Jézust, eljutott a Golgotára, és meglátta, mibe került Neki az, hogy újra láthat. Csak a kereszt tövében látunk tisztán. Ott látjuk meg, hogy mit tett szabadulásunkért az Úr. Aki ezt látja, az magától és szívből dicsérni fogja Őt.

ÚJ SZÖVETSÉGED ELFOGADOM

1.  

Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen Tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2.  

Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd, kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már!

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3.  

Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem, lássad, hű lenni kész.

Járva az utat, ha botlanék,

Emelj magadhoz keresztedért.

Isten áldásával.