Lehetséges az Istennél

I

rányt mutat igénk, elmondja, mire tegyük a hangsúlyt. Kívánatosabb a jó hírnév a gazdagságnál (Péld 21,1-16). Sokaknak a jólét  a legfontosabb, Isten azonban rámutat: az élet a legfontosabb. A hiteles életet állítsuk a középpontba. Mert a jó hírnév azt jelenti a tanítványoknak, hogy egybecseng az életvitelük azzal, amit hirdetnek. Vagyis valóban az vagyok, aminek látszom, és ezt a környezet is látja. Szabad elgondolkodni: valóban az vagyok-e, akinek mutatom magam?

Az Úr mindig felhívja a figyelmünket: vannak tövisek és kelepcék, mert sátán azt akarja, hogy elbukjunk. Aki figyel felfelé, és nem egyedül járja az utat, az időben meglátja a veszélyt. Az Úr Jézus előttünk jár, és ha megmaradunk a nyomában, nem esünk kelepcébe. Mindez azt is jelezi, hogy nemcsak jó dolgok vannak az úton, hanem rosszak is. A bűn jelen van, és még a jót is megrontja, átalakítja. Az ördög megpróbálja a rosszat is úgy tálalni, hogy az jónak tűnjön. Azonban az Úr Jézus átlát ezeken, tudja, mi az, ami csak kívülről látszik jónak, de belülről romlott. Ezért aki kapcsolatban van Vele, az nem téved el. Annyi minden megtéveszt ma, hiszen annyi szépnek, jónak látszó dolgot vásárolunk, amikről otthon kiderül, hogy nem igazán használhatók. Az Úr nem téveszt meg. Amit Ő kínál, az minőség. Az igaz, hogy nem is alkalmaz szép csomagolást, hanem egyszerűen tárja elénk az élet dolgait és Isten kegyelmét. Maga Isten is, nem csillogó külsőbe, pompás körülményekbe, irigyelt életmódba küldte el a Fiút. Akik találkoztak Vele, a külsejéről nem állapították meg, hogy kicsoda Ő. Egyszerűen nézett ki, egyszerű ácsként, majd vándortanítóként élt. Csak az ismerte fel Lényének igazi tartalmát, aki hittel közelítette meg. Igazából a Szentlélek Isten távolítja el szemeinkről a leplet. Az Ő munkája által döbbenünk rá: Jézus az igazi kincs és érték. Aki segítségül hívja, az szembesülni fog Lénye mélységeivel, kegyelme gazdagságával. Mert amit az Úr Jézus hozott a világba, azt senki sem tudja nekünk megadni.

Az ige leleplez minket, elmondja, hogy gyakran kivetítjük félelmeinket, vagy megmagyarázzuk, miért nem akarunk az Úrnak engedelmeskedni. Előre látjuk a félelmeket, oroszlánt vetítünk oda, ahol egy macska látható. Mindezt azért, mert nem akarunk az Úr útján haladni, nem akarjuk tenni, amit mond. Inkább saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva, amint a királyi menyegzőre meghívottak is.

Azonban igénk arról beszél, hogy figyeljünk Urunkra, akkor is, ha esetleg valóban oroszlánnal kell szembenéznünk. Amint megtörtént Dániellel, később az Úr tanítványaival is. Azonban ők mindig Isten oltalmára figyeltek, az oroszlánverembe ugyan bedobták Dánielt, ezt nem kerülhette el, de vele ment az Úr is. Ez a nagy örömhír, bárhová dobnak, bárhová kerülök is a gonosz jóvoltából, az Úrtól el nem szakíthatnak. Pál apostol bizonyságtétele valóság: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Rm 8,38-39). De Péter szavait, és általa az ige erős üzenetét se feledjük, amikor félelem szorongatja a szívünket. Mert az ördög ugyan ordít, mint az oroszlán, de csak ordít, és kárt nem okozhat, mert meg van kötözve. Ma is erőteljesen ordít az oroszlán, de ne rémüljünk meg tőle, nagyobb az, aki velünk van. János így írja ezt: „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” Figyeljünk a Nagyobbra, és Általa győzni fogunk. A világ, a gonosz Krisztusban legyőzhető. A tanítvány a győztes térfélen áll.

Egy főember állítja meg az Úr Jézust, igaz, ez kocsi nélkül van, de főember (Lk 18,18-27). Azért megy Jézushoz, mert kérdése van. Még neki is van kérdése, még ő sem biztos minden felől. A legfontosabbról kérdez, az örök életről. Ez jó kérdés, az élet legjobb és legfontosabb kérdése. Feltettem-e már? Kérdéssé vált-e már, hol töltöm az örökkévalóságot? Gondolkodtam-e azon, hogy mi van a halál után? Van-e Isten, és van-e örök élet? És ha igen, akkor hogyan juthatok oda? Ha van Isten, megfelel az életem Neki? Egyáltalán milyen mérce alapján fog ítélni? Mit kell tennem, hogy biztosan ott legyek?

Mai igénkben kaphatunk ezekre a kérdésékre feleletet. Az első, amit meg kell látnunk: kérdéseinkkel keressük az Úr Jézust. Igyekezzünk megismerni Őt, mert Isten Őt adta feleletül. Mindazt, amit Benne kijelentett, az ma a Bibliában található. Vegyük tehát kézbe Isten igéjét, olvassuk, kutassuk, és megtaláljuk Őt. Meg fogjuk hallani azt, amit mond. Úgy gondolom, legtöbbször nem is azzal van a baj, hanem kételkedünk, hogy jól halljuk-e, mert mi mást vártunk. Úgy vagyunk, mint az emmausi tanítványok, ők is mást vártak, azt, hogy Jézus megváltja Izráelt. De amikor ez nem úgy történt, ahogy elképzelték, csalódottan indultak vissza régi életükbe. Halljuk meg tehát azt, amit mond az Úr. Halljuk meg, és engedelmeskedjünk Neki. Amit Ő mond, az javunkra válik.

Fontos válasz: nem lehet az üdvösséget megszerezni, Isten ajándéka az kegyelemből. És ez az ajándék Jézus Krisztusban érkezett el hozzánk. Lényeges, hogy hogyan látom Őt. Felismertem-e már, hogy Őbenne Isten van jelen? Ez az ember nem azért mondta jónak Jézust, mert látja Benne Istent. Ez csak udvariasság volt. Mert ha látná Istent, akkor leborulna és megvallaná: nem tudok a régi módszernek, a törvénynek megfelelni. Ha úgy tűnik is, hogy megfelel neki, az csak látszat. Mert a lényegnek nem tudok eleget tenni.

Mi a lényeg? Élni az igét, szabadnak lenni minden megkötözöttségtől, és Jézust követni. Ez az ember nem volt szabad a vagyontól és a hatalomtól. Jézust csak úgy követhetem, ha nemet mondok eddigi életemre, és engedem, hogy Ő uralkodjon bennem, és Ő vezessen tovább. Ez az ember inkább a társadalmi pozícióban, az anyagi helyzetében bízott, mint Jézusban. Nem merte magát Rábízni. Kiben bízok én? Hogyan akarok elérni eredményt? Pénz és hatalom által, mint eddig, vagy imádság által?

Az Úr megmondta a választ, add el, amid van, és oszd szét a szegényeknek, de ő ezt nem fogadta el. Elfogadom mindig, amit Ő mond? A gazdag ifjú nem követte Jézus tanácsát. Nem akarta vagyon nélkül követni, de Jézust csak úgy követhetem, ha magam mögött hagyom a régi életem, az eddigi megoldásaim. A régi élet kacatjait nem lehet átmenteni Isten országába. Az Úr ad majd új értékeket és új megoldóeszközöket. A hívő ember kincse Jézus. A végére még ne feledjük, amit az Úr mond, sőt, igyekezzünk felidézni, amikor csüggedünk és reménytelennek látunk dolgokat. Ami embereknél lehetetlen, az lehetséges Istennél. Eddig azért vallottunk kudarcot, mert mi akartuk elvégezni az adott feladatot, engedjük, hogy most az Úr vegye kézbe dolgainkat, mert Neki lehetséges.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

Isten áldásával.