Ha az Úr akarja

N

e dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap rád. Micsoda bölcsesség, mennyi igazság rejlik az Úr szavában (Péld 27,1-27). Ha elcsendesedünk, rádöbbenünk: ez így van. Hány és hány előre eltervezett programot kellett törölni az elmúlt napokban. Hetekre, hónapokra megterveztük tennivalóinkat, és most egy kis láthatatlan vírus hatására minden borult. Elmaradnak az alkalmaink, lemondásra kerülnek megbeszélések, anyagi bevételek semmivé válnak. Miért? Mert az Úr megítéli az életünket, igéje valóság, és ha nem aszerint élünk, meglesz a következménye. Talán mondogattuk, ha az Úr akarja és élünk - amolyan szállóigévé is lett, de azért mi úgy terveztünk előre, mintha tudtuk volna, hogy élni fogunk.

Mennyire így van, nem tudod, mit hoz a holnapi nap rád. Ki gondolta, hogy egyik percről a másikra szinte elnéptelenednek a települések, bezárnak a munkahelyek, és a félelem uralja a szíveket. Mennyire meg voltunk győződve afelől, hogy amit elterveztünk, azt el is végezzük. Már a saját terveink fontosabbá váltak, mint az Isten igéjének való engedelmesség. Ezért most nézzünk bele az ige tükrébe, és vegyük komolyan, amit mutat. Valljuk meg az Úr előtt, hogy mennyire nem az Ő szava vezérelt, hanem a világ felfogása, magatartása. Minden napunk Isten ajándéka, amit arra kapunk, hogy használjuk fel jól a napokat. „Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok” (Ef 5,16). Most jól látjuk, hogy ami tegnap lehetőség volt, az ma már nem biztos, hogy meg fog adatni. Ezért hirdessük az igét, álljunk elő vele, alkalmas és alkalmatlan időben (2Tim 4,2).

A Példabeszédek könyvében olvasható igékből több is megjelenik az Úr Jézus tanításában vagy a vallási vezetőkkel folytatott beszélgetéseiben. Mindez jelzi, hogy meglátták ugyan ezeket a gondolatokat, felismerték az Úr igazságát, de önerőből képtelenek voltak szerintük élni. Az újjá nem született szívnek még önmaga és a mások véleménye a fontos. Ez éltette a farizeusokat is. Urunk azonban újjáformál, ha Hozzá megyünk, és akkor már nem én leszek a fontos, és nem is az, mit mondanak mások, hanem az, hogy mi is az én Uram akarata. Innentől már az Úr Jézusnak akarok megfelelni.

Jó arra is odafigyelni, hogy hatással vagyunk egymásra. Élesítjük egymást. Ezért nem lényegtelen, hogy kivel, milyen életű, gondolkodású emberekkel vagyunk együtt. És az sem mellékes, kiknek a gondolatait olvassuk. Figyeljünk oda arra, hogy mit nézünk, milyen oldalakat böngészünk, mert minden szó alakít. Keressük az Urat az internetes oldalakon is. Figyeljük, mit is mond nekünk ezekben a napokban, mert van üzenete. Ő most is szól, és utat mutat. Jézus Krisztus által hív: Jöjj és kövess!

Mennyire ellentétes a sokaság ujjongása és Jézus sírása (Lk 19,41-48). Az emberek örvendeznek, de Jézus sír. Mert túllát a felszínen, és tisztában van a valósággal. Az emberek csak a trónt, a hatalmat látják, Jézus körül hadsereget vizionálnak. Még mindig régimódian gondolkodnak. Mindez a világ módszere. Az Isten nélküli ember gondolja azt, hogy erővel, pénzzel, fegyverrel át lehet alakítani a világot. A külső formákat igen, de a bennük élő embert nem. És az Úr Jézus nem a kereteket, hanem a szívet akarja megváltoztatni. Ő nem új világrendet, hanem az újjászületés lehetőségét, az új emberré válást hozta el. Isten Szentlelke és az ige által krisztusi természetű emberekké válthatunk. Erre is van szükségünk. Urunk azt akarja, hogy Őt kövessük, megváltozott életet éljünk. Ő nem új vallást hozott, új szabályokkal, és nem is a régit toldozta és foltozta, hanem új életformára hívott. Olyan új kapcsolatra vezetett Istennel, ami az egész életvezetésünkre hatással van.

Miért sír az Úr? Mert Isten Őáltala eljött a földre, meglátogatta népét, és a megtérés és az új élet lehetőségét kínálta nekik. Eljött, és személyesen szólt hozzájuk. Lehajolt az életükhöz, de ők nem látták meg. Nem ismerték fel a történelmi időket. Vakok voltak, pedig láttak. Isten kétezer éve látogatást tett a földön, azóta is az evangélium által keres minket, de vajon felismertük-e, hogy csakis Általa boldogulhatunk. Elfogadtuk-e már Őt életünk Urának, és az Ő törvényei szerint járunk-e?

Ha nem ismerjük fel meglátogatásunk idejét, és azt, hogy ki a Látogató, annak következménye van. Élet helyett romlás és pusztulás következik. Jeruzsálem is megtapasztalta Jézus elutasításának következményeit, lerombolták. Mert amikor Jézusra nemet mondunk, az azt üzeni, nem kell Ő, sem a segítsége, majd mi magunk, a saját eszközeinkkel, módszereinkkel megoldjuk. Megvalósul, amit az Úr Jézus így mondott, „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt” (Mt 16,25). És aki elengedi a saját módszereit, és engedi, hogy az Úr a maga módszere, a kereszt által mentse meg, az életet kap ajándékba. Jézus megoldása egészen más, mint a miénk. Ő nem alkalmaz erőszakot, hanem az igével és Isten Lelkével munkálkodik. Szavának ereje van, és ahová bekerül az ige, ott történni fog valami. Engedjük, hogy Isten igéje átalakítsa egész gondolkodásunkat és életvitelünket.

 LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.