Drágábbak vagytok

S

átán mindig támad, igyekszik az Úr útjáról eltéríteni (Péld 7,1-27). Ehhez erőteljesen felhasználja a  férfi és a nő kapcsolatát. A társat keresőt eltéveszti, a családokat pedig szétrombolja. A gonosz csábítja az embert, első helyre teszi a test vágyainak a kiélését, úgy állítja be a dolgokat, mintha Isten mindent tiltana. Azonban nem így van, hanem keretet szab az életünknek. Olyan keretet, amelyen belül minden a helyére kerül, és minden a javunkra szolgál. A nemi vágy a házasságban szolgálja az ember javát. Sátán az idő előtti megélésére ösztönöz, míg az Úr megtanít kivárni az idejét. Isten türelemre és önmegtartóztatásra tanít minden területen. Az Urat megismerve átalakul az életünk rendje, már nem mi, és nem testünk vágyai találhatók az első helyen, hanem az Úr. A legfontosabb már, hogy az Ő akarata valósuljon meg. Őt követjük, Neki engedelmeskedünk, és a testünk, és az élet fontos dolgai is az Ő uralma alá kerülnek.

A sátán csapdáit és a világ hatását az igére való figyelés által kerülhetjük el. A szentíró nagyon határozottan kéri: zárd magadba parancsaimat. Tehát nem elég csak hallgatni, hanem magunkba kell fogadni Isten szavát. Igyekezzek megtanulni az igét, minél többet elsajátítani belőle. Ha így teszek, akkor az ige fog vezetni, megszólal általa az Úr, és rámutat, ha rossz az irány. 

Már ez az ige is rámutat: nem csupán az ige megtanulásáról van szó, mert hiába tudjuk, mit mond az Úr, ha nincs erőnk megtenni. Az ember természetszerűleg képtelen Isten szavának engedni. A velünk született, atyáinktól örökölt természet a világ szokásához igazodik. Minden téren aszerint cselekszik, amit maga körül lát. Azt tartja jónak, amit az elődei is annak tartottak. Ahhoz, hogy igeszerűen éljünk, Isten munkájára van szükségünk. Először rá kell döbbennünk arra, hogy régi szívvel képtelen vagyok másképp élni. Megvallom: Uram, vétkeztem Ellened. Eddig a bűn útját jártam, mert nem is tudtam mást tenni. Kérlek, jöjj, szabadíts meg! Adja nekem, Uram, új szívet és új természetet. Segíts, hogy most már ne én éljek, hanem élj bennem Te! Csak így leszek képes mindenben a jó utat választani. Ha Te jársz előttem, Uram, már nem az lesz a lényeges, mások mit tesznek, hogyan vélekednek. Már nem a világ divatjaihoz alkalmazkodom, hanem egyedül Hozzád.

Az ige kézre kötése által a legfőbb parancsolat mindig velük volt. Szemük állandóan ráesett, azonban ez sem volt mindig elég. Újjászületés nélkül nem elég az ige ismerete. Azonban, ha ismerem az Urat, kapcsolatban vagyok Vele, és Elé állok mindennap, az ige megelevenedik. Megtapasztalom, hogy szólni kezd általa az Úr. Ma már nem kötjük a kezünkre, azonban jó, ha velünk van a Biblia. Ma már nem olyan nehéz magunkkal vinni vagy bárhol hozzáférni. Jó, ha velünk van, mert bele tudunk tekinteni, sőt, bárhol és bármikor elcsendesedhetünk, és töltődhetünk általa. Az emberek az internet által sok információt azonnal el tudnak érni. Megnézhetjük a menetrendeket, az útvonalat, így teszi Urunk lehetővé, hogy az Ő útvonalát is megtekintsük. Az ige is elérhető okoseszközök által.

A gonosz a házasságok felbomlasztása által sokaknak boldogságot ígér, azonban az ige rámutat: ez nem az élet, hanem a halál útja. Tönkremegy az Úrtól adott kapcsolat, belebetegszenek a gyermekek, és azok is, akik házastársak voltak. Minden kapcsolat nyomot hagy az emberekben, ha jogilag szétválik is valami, azzal az nincs végérvényesen lezárva. Sebet okoz a szívekben. Az Úr ezektől a sebektől akar megőrizni, Ő valóban azt akarja, hogy életünk legyen, igazi, Tőle való, áldott életünk.

Az ige azt is üzeni, hogy ha sebet kaptunk, akkor azt az Úr be tudja gyógyítani. Az Ő sebei által gyógyultunk meg. Ő is kapott sebeket, azért, hogy mi gyógyulhassunk.  A válás sebei is gyógyulhatnak az Úr kegyelme által. Nem emberek, nem újabb kapcsolatok, hanem az Úr Jézus megismerése, a Belé vetett hit ad gyógyulást és megoldást. Az életünk minden területe Általa gyógyulhat meg. Ő azért jött, hogy begyógyítsa mindazokat a sebeket, amiket a világ ejtett rajtunk a bűn által.

Megdöbbentő, hogy igét ismerő emberek megfogni akarják Jézust (Lk 12,1-12). Miért? Mert nem látják Benne az Isten Fiát! Nem veszik észre, hogy nem egy másik emberrel van dolguk, hanem magával az Örökkévalóval. Úgy gondolják, Jézus nem járt az ő iskolájukba, így nem is ismerheti jól a törvényt, hogy mer velük így beszélni? Hányszor ott van bennünk is, hogy mer az ige belülre hatolni a szívünkbe? Elégedjen meg az Úr azzal, amit látható, de ne nézze a szívünket, a belső tartalmat. Pedig Ő azt nézi. Látja mindazt, ami bennünk van, és azt akarja, hogy ezektől megtisztuljunk. A farizeusokat sem elítélte, hanem lehetőséget adott nekik arra, hogy Előtte leborulva kimondják: bűnös vagyok, de könyörülj rajtam. Tisztítsd meg, kérlek, a tál belsejét is. Amíg ezt nem mondjuk ki, igazán semmi sem változik. Addig nincs igazi élet bennünk és köztünk.

Tömeg van Jézus körül, de Ő nem ezekre figyel, nem téveszti meg a hatalmas létszám, mert látja, hogy nem Ő, és nem Isten országa a fontos nekik. Ezek az emberek csak élményt akarnak. Olyan hangulata van a jelenetnek, mint egy koncertnek, ahol a rajongók egymást letaposva igyekeznek megérinteni a sztárt. Legyen majd mit mesélni. De Jézus nem sztár. Ő az Élet Fejedelme, és azért jött, hogy kilépjünk a tömegből, és segítségül hívjuk. Nélküle nincs élet, nincs bűnbocsánat és üdvösség. Nélküle csak kormos lámpák vagyunk, Ő adja a fényt.

Az Úr int: ne gondoljuk, hogy ami belül van, az nem fog előjönni, hanem inkább tárjuk fel Urunk előtt. Ő ad rá megoldást. Vére által minden bűntől megtisztít. A farizeusok nem akarták látni, hogy belül mások, mint ami kívülről látszik. Azonban az Úr a tanítványainak elmondja, mindig tárják fel Előtte a szívüket. Mindig elmondhatjuk, ami bennünk van. Bűneinket mindenkor Őhozzá vihetjük, és Ő megbocsát. Ez azt jelenti, hogy eztán már nem akarok vétkezni, hanem Neki élek.

Bátorít az Úr, hogy mindenkor tegyünk bizonyságot Róla, adjuk tovább, amit Tőle hallottunk, mert hitünket sem lehet elrejteni. Ha az Övéi vagyunk, az meg fog látszódni. Mert a tanítvány élete különbözik a nem tanítványokétól. Nem mindig könnyű bizonyságot tenni, vállalni az Urat. Gyakran megfélemlítik az Úr követőit, már az apostolok is találkoztak ezzel. A főpapok pünkösd után megfenyegették őket, és megtiltották nekik, hogy Jézusról mint feltámadottról beszéljenek. Ők azonban megvallották, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni, és vállalták a verést, a börtönt az Úrért.

Az Úr jelen van Övéivel, nem hagy magunkra, bárhová kerülünk is az Érte való bizonyság miatt. És ha Ő velünk van, ki lehet ellenünk? Akkor a nehéz időszakot is másképp éljük meg. Ő lesz a társunk a börtönben is. Ő nem feledkezik el övéiről a támadások között sem. Olyan jó olvasni, hogy az övéit drágának tartja. Drágának tart, mert sokba kerültünk Neki, az életébe. Ezért ne féljünk, mert ugyan a testet megölhetik, de a halál megnyitja az örök haza ajtaját. Hozzá mehetünk, és Vele leszünk. Ha a verébről nem feledkezik meg az Úr, akkor rólad sem. Bárhol is legyél, Ő nem feled el. Mert nemcsak börtönben, hanem betegség láncai között is ott lehet a szívünkben a csalódás. Gondolhatja valaki: az Úr magamra hagyott. Ne engedjünk ezeknek a gondolatoknak, hanem erősítsük magunkat azzal, amit az Úr mond: „Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok” (7).

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.