Belső változás

H

ála az Úrnak, ma is odafigyelhetünk az igére (Péld 19,1-29). Ez nagyon jó, mert általa az Úr Jézussal beszélgethetünk. Úgy ülhetünk az ige mellé, hogy mindaz, amit olvasunk, az Ő üzenete. De nem általánosan mondja el a véleményét erről a világról, hanem személyesen az olvasót szólítja meg. És amit megértek belőle, az nekem szól, azt nekem mondja az én Uram. Mindig, amikor Bibliát veszünk a kezünkbe, ilyen kapcsolat jön létre Isten és köztünk. Ebből a kapcsolatból táplálkozhatunk rendszeresen. Mert Isten szava a lelkünk tápláléka. Mert nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is rendszeresen kell táplálni. A táplálék mellett levegővétel is szükséges, és ezt az imádság biztosítja. Bármi történik is, uralja bár a szíveket a félelem, korlátozódjék a mozgástér, levegőre és táplálékra szükségünk van. Így van ez a lelki életben is, szükséges a rendszeres táplálkozás, lélegzés, mert nélkülük megbetegszünk és meghalunk. Mert nemcsak fizikailag halhat meg az ember, hanem lelkileg is. Mindez megtörténhet úgy, hogy lelkileg halott valaki, de testileg semmi problémája nincs. Pont úgy, ahogyan feltámadt Urunk megfogalmazta a szárdiszi gyülekezethez küldött levelében: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy” (Jel 3,1). Az ige olvasása mutatja meg belső állapotunkat, rámutat, ha a látszat ellenére halottak vagyunk. De amíg itt vagyunk e földi világban, van remény a megelevenedésre. Isten az Ő igéje és Szentlelke által elevenít meg. Pont azért szól, mert szava megelevenítő erő. És amíg szól, addig van lehetőség életre jutni. Aki rádöbben erre a lelki halott állapotra, az kiálthat Hozzá, ahogyan a tegnapi szakaszban a leprások tették. Nincs az a testi-lelki nyomorúság, amin Ő ne tudna segíteni. Ahogyan Lázárt kihozta a sírból, úgy szólít ki minket is a félelem, a csüggedés és a magunkba süppedés koporsójából. És ha Ő hív, akkor megmozdulunk, és ha engedelmesen indulunk, csodát élünk át. Meggyógyulunk, mint a leprások.

Az Úr beszél a szívünkkel, és a Vele való csönd pillanataiban meglátjuk, mennyire úgy szokott lenni, ahogyan olvassuk. „Az ostobaság rossz útra téríti az embert, szíve mégis az Úrra haragszik” (3). Az ostobaság azt jelenti, hogy nem kérdezzük Istent, nem figyelünk arra, amit az igében mond, megyünk a magunk vágyai után. Inkább a kortársaink tanácsaira adunk. Tesszük, amit a többség, mert azt gondoljuk, az a jó, ahogyan sokan élnek. Pedig Urunk rávilágít, hogy a széles úton járnak sokan, de az az út pusztulásba vezet.

Amikor szembesülünk saját utunk negatívumaival, Istent okoljuk. Mennyire jellemző is ez. Amíg jól mennek dolgaink, kevesen adnak hálát. A jót elveszik ugyan, de nem Neki tulajdonítják. A siker, az eredmény, a jólét mindig a mi érdemünk, saját munkánk eredménye vagy jóságunk jutalma. Amikor azonban minden megváltozik, azért Istent okoljuk. Pedig nem Ő az oka, hanem mi. Mert ha nem kérdeztük, csak vitt előre a fiatalság és az élet heve, akkor nem is mutathatta meg a helyes utat. Ha a természet szerinti szívünkre hallgattunk, becsapottak lettünk. Mert a szívével csak akkor lát jól az ember, ha Isten igéje által újjászületik. Ha ez nem történt meg, becsap a szívünk. Azért is kaptuk a Szentírást, mert az az egyetlen megbízható útmutató.

Az ostobaság rossz útra térít, de az Úr visszafordít a helyes irányba. Ha elfogadom életem Urának, előttem jár és vezet. Tanácsol igéjével, és mindig mutatja a helyes utat. De mindez csak a akkor működik, ha szorosan a nyomában maradunk. Aki az Úr Jézus nyomában halad, az meglátja a szűkölködőt, a segítségre szoruló embert. Jézus is meglátta, és megállt mellette. Isten országának kincseit adta a koldusok számára. A kegyelem ereje új emberré tette őket. Aki addig nyomorék volt, és csak terhet jelentett, azt talpra állította, és most már ő hordozta élete terheit. Ezt adhatjuk mi is tovább, az Úr talpra állít, és ha Vele megyünk, könnyebbül a teher.

Az Úr tovább halad a kereszt felé vezető úton, de csak Ő látja, hogy mi a cél (Lk 17,20-37). Az emberek egészen mást gondolnak. Senki nem látja Isten tervét. Nem veszik észre, hogy az Úr Jézus az ember életét menti, azért jött, hogy bűneink büntetését magára vegye. És mivel ezt nem látták, politikai Krisztust vártak. Úgy gondolták, ha eljön a Messiás, Rómától szabadítja meg őket. Rómában látták a legnagyobb problémát, pedig a legnagyobb probléma bennük volt. És így van ez mostanáig. A legrettenetesebb vírus már a születésünkkor bennünk van, és ez nem más, mint a bűn. Talán azt gondoljuk, hogy így más probléma el van bagatellizálva. De nem, ez a lényegre mutat, és az igazi megoldás felé segít. A bűn bennünk van a bűneset óta, és megváltoztatta az embert. Már nem szereit és keresi Istent, menekül Előle, és már nem testvér a másik ember. A bűn hatása a gyilkosság, a rablás, a másik ember tönkretétele. A bűn tesz önzővé, hűtlenné, szeretetlenné. Ha ezt látjuk, akkor felismerjük a megoldást is. Nem emberi változások hozzák ezt el, hanem a belső változás, ami bennünk megy végbe. Ez a változás az Úr Jézus munkája. Aki hittel és bűnbánattal Hozzá fordul, az új emberré lesz.

A farizeusok azt gondolták, de a tanítványok is, hogy a Krisztus elfoglalja Dávid trónját és megszilárdítja Izráel hatalmát, és akkor minden más lesz. De ha ők nem változnak, akkor minden marad a régiben. Mert a bűn továbbra is jelen lesz. Ezért kérdezik, hogy mikor jön el Isten országa. Ott vannak Jézus körül, de nem látják Benne az Istent. Nem veszik észre, hogy Isten országa Őbenne jött el. Ott van köztük, és aki befogadja, annak a szívében is jelen lesz. Ott van Isten országa, ahol ott van az Úr Jézus, ahol Ő uralkodik. Az Ő uralma egészen más, mint a világ vezetőié. Ő az életét adta oda az övéiért. Szereti népét, és aki követi, azt soha nem hagyja el.

Jézus felkészítette a tanítványokat arra az időszakra, amikor fizikailag nem lesz velük. Fontos, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni. Az emberi történelem folyamán sokan akarnak Krisztusként fellépni, de a tanítványai ismerik az igazi Krisztust, Aki az ő Pásztoruk. Ismerik a hangját, és csak Őt követik. Az idegentől elfutnak. Ezért ismerjük meg minél jobban az igét, mert akkor nem leszünk megtéveszthetők. Ha tudjuk, kicsoda a mi Urunk, nem ér célt a hamis Krisztus próbálkozása.

Az Úr Jézus vissza fog jönni, Istennek megvan a terve ezzel a világgal, Ő mindent újjá fog teremteni. Addig azonban hirdethetjük az evangéliumot. Ezt úgy tesszük, hogy várjuk Őt, és kérjük Isten Lelkét, őrizzen meg a belefáradástól. Bármennyi idő teljen is el, ne adjuk fel a várakozást. Legyen lámpásunk olajjal telve, vigyünk magunkkal tartalékot is.

A legnagyobb veszély, hogy belesimulunk korunk társadalmának életvitelébe. Eszünk, iszunk, végezzük a dolgainkat, és nem is gondolunk Istenre és a világ megítélésére. Ma hasonlít az élet Nóé és Lót napjaira. Mindenki el van foglalva a saját jólétével, és senki sem gondol arra, hogy minden megváltozhat. A változás előtt azonban Isten jelez, ad menekülési lehetőséget. Küldi a bárkát, amibe beszállhatunk. A bárka Jézus keresztje, a kegyelem. De ezt személyesen kell igénybe venni. Aki Hozzá menekül, és bocsánatot kér, azon az Úr megkönyörül, megbocsátja a vétket, és tanítványává fogad.

Nagy a veszély, hogy nem az életet, az Istennel való kapcsolatot és az üdvösséget tekintjük a legfontosabbnak, és így visszahúz a világ, a régi élet. Ahogyan Lót feleségét is visszavonzotta, és ő megfordult. Ne forduljunk vissza, ha elindultunk Jézust követni, ne álljunk meg soha már. Ketten lesznek, és az egyik otthagyatik - miért? Ez nem személyválogatás, hanem az egyik mozdul és örömmel megy az Úrral, a másikat visszavonzza a világ. Nem tud elszakadni a földi jóléttől. Vinni akarja itteni kincseit, de nem lehet. Isten országában ezekre nincs szükség. Készüljünk fel és várjuk Őt. Most szakadjunk el a világ kincseitől, hogy az Úr Jézus vonzzon minket, amíg célba nem érünk.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

Isten áldásával.