Immánuel: Jöjj haza

ovábbi bölcs tanításokat olvashatunk, és jó ezeket úgy venni, hogy az Úr üzenetei (Péld 14,1-35). Nem egy ember tanításai ezek, hanem az Úr szava. A teljes Írás Istentől ihletett, az Ő szava a számunkra. És minden, ami le van írva, a Vele való élő megtapasztalásból származik. Isten megszólította Salamont, majd a prófétákat, és kijelentette magát nekik, ők pedig amit kaptak, továbbadták. Isten elmondja, milyen következményekkel jár, ha hallgatunk Rá, de feltárul az istentelen élet útja is előttünk. Az Úr ismeri az életet, és ismeri a szívünket is. Arra teremtett, hogy szeressük Őt, és Vele napi kapcsolatban élve kiteljesedjünk. Isten nem akar megnyomorítani, segít, hogy a jó úton járjunk. Mivel elszakadtunk Tőle, engedetlenekké váltunk és belépett a bűn, nem csak jó dolgok vannak. Itt van a gonosz, és igyekszik minket rossz irányba csábítani. A bűneset által megrontotta a szívünket, természet szerint már nem szeretjük Istent, egyre messzebb akarunk menni Tőle. Különösen a mai ember nagykorúnak gondolja magát, és úgy érzi, nem kell neki Isten. Mindent maga megold már. De ez sátán hazugsága. Az igaz, hogy sok nagy dolgot elértünk, olyan eszközöket készítünk, amit az előttünk járt nemzedékek el sem tudtak képzelni. Apai nagyapám soha nem gondolta volna, hogy egy helyiségben az egész világ elénk jöhet. Megláthatjuk mindazt, ami történik, árukat rendelhetünk úgy, hogy el sem kell menni az üzletbe, vagy otthonról vásárolhatunk jegyet az utazáshoz.

Mindez azonban a valóság egyik oldala. A másik, hogy a nagy fejlődés ellenére nem tudtuk megakadályozni veszélyes vírusok elterjedését, súlyos betegségek felbukkanását. A nagy tudás ellenére semmivel sem kevesebb a beteg ember, mint korábban. Nem mondhatjuk, hogy nincsenek gyógyíthatatlan betegségek, és a halálról ne is beszéljünk. Nem élt még olyan ember a földön, aki meg nem halt. Egyedül az Úr Jézus Krisztus, aki meghalt ugyan, mert megöltük, mert Ő nem kell, de Isten kihozta a halálból. Jézus él! Él, és Őreá van szükségünk, ne utasítsuk ki az életünkből, mint nagypénteken a zsidók. Ne mondjuk, hogy elvagyunk Nélküle, hanem lássuk meg, hogy egyedül Ő segíthet rajtunk. Ő képes új természetet adni. A gyilkos kórral /a bűn/ szemben csak Neki van megoldása. Ő tud megszabadítani és isteni természettel megajándékozni. Akkor lesz igazán újjá az életünk, ha új szívet, új természetet kapunk Tőle. Enélkül csak a körülöttünk lévő világ formája változik, de maga az ember nem. Ha pedig az ember nem változik, akkor mi? Kérjük Urunkat, könyörüljön rajtunk, bocsássa meg bűneinket, és indítson el a keskeny úton. Az egyedüli jó út a keskeny, mert életre vezet, és az Úr Jézus a vezető rajta.

Isten útja jelen van a világban, és aki bölcs, az ezt tudja, és igyekszik átgondolni, és a sajátját hozzá igazítani. Amennyiben az igére hangolódunk, megláthatjuk minden nap, merre vezet az Úr. Az Ő útja egyenes, nem vezet mindenféle görbeségeken keresztül. Keresztelő János arra hívta fel az Istent kereső, megtérő embereket, hogy a görbe út legyen egyenessé. Az Úrral járva kiegyenesednek az utak.

Nagyon lényeges, hogy mindenben keressük Urunkat. Ez a világ könnyen megtéveszt. Igénk kijelenti: van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt. Sátán úgy is alakítja, hogy a rossz is jónak tűnjön. Ha nincs mihez mérnünk, akkor elhisszük a rosszról, a bűnbe vezető útról is, hogy életre visz. Azért jött az Úr Jézus, hogy rávezesse lábunkat Isten útjára, a békesség útjára. Hány út és hány kapcsolat tűnt nagyon szépnek és jónak, néhány év múltával azonban kiderült, hogy egyáltalán nem jó az az út. Ezért válnak szét életutak. Aki figyel az igére, aki keresi Isten akaratát, és előre kérdezi, megtegye-e azt, amit szándékozik, annak az Úr megmutatja a helyes utat.

Nevetés közben is fájhat a szív. Az ember képes a valóság elrejtésére. Tudunk színészkedni, eljátsszuk, mintha minden rendben lenne, és közben belülről bajok vannak, fáj a szív. A nevetés mögött is lehet fájdalom. Az Úr azonban a rejtett dolgokat ismeri. Látja a valóságot, és azért jött, hogy meggyógyítsa szívünket, lelkünket. Ő a gyógyulást támogatja. Nem színészkedésre szólít fel, hanem őszinteségre. Aki mindent elmond Neki, mint a vérfolyásos asszony, az meggyógyul. Az önfeltárás, az életvallomás kitisztítja lényünket, az Úr szava pedig meggyógyít. A megtisztult szívbe pedig befogadhatjuk az Urat.

Az egész életet átfogja ez a történet a két fiúról és az apáról (Lk 15,11-32). Rámutat: nem a fizikai távolság mutatja meg, hol tartunk, hanem a szívünk állapota, az Istennel való élő kapcsolat megléte vagy hiánya. Nem csak az az elveszett, aki soha nem hallott Istenről, vagy szakított vallásával, hagyományaival, és eltávolodott mindentől. Az Úr a szívünket nézi. Maradhatunk otthon is, járhatunk a gyülekezet alkalmaira, de ha a szívem nem Jézusé, ugyanolyan elveszett vagyok, mint az, aki nagy bűnökbe mélyedt bele.

Azt láthatjuk, hogy az a fiú, aki végig otthon volt és végezte a dolgát, nem igazán látja saját szívét. Ő is elégedetlen, zúgolódik apjával szemben, és nagyon rosszul ismeri őt. Annyira belecsontosodott ebbe, hogy nem is veszi észre, hogy űr van közte és apja között. Hogyan jutott ide? Megszakadt a kapcsolata, nem kereste fel apját, nem beszélgetett vele, nem tárta fel a szívét előtte. Jó megállni, különösen most, és végiggondolni: milyen a kapcsolatom az Atyával? Ismerem Őt? Vagy csak megszokásból végzem dolgaim? Felkelek, igét olvasok, imádkozom, mert megszoktam, és aztán megyek a dolgomra? Milyen jó, ha nem azért olvasok, mert ez szokás, hanem azért, mert Ő jelenti az életet. Jézus az Élet forrása, és amikor az igével foglalkozom, ebből a forrásból merítek, és így megújulok belülről.

Az idősebb fiú otthon van ugyan, de megkeseredett az élete. Keserű szívvel van otthon, de távol az Atyától. Hogyan vagyok jelen a gyülekezetben? Ott vagyok még, de megkeseredtem? Úgy gondolom, Isten nem fizeti meg a kegyességemet? Jobban jár az, aki távol van? Mondjunk el Neki mindent, mert a megkeseredett szívet is Ő gyógyítja meg. Rámutat arra, hogy Ő nem fizetséget ad, hanem mindent nekünk adott Krisztusban. Aki Jézus által az Övé, az gyermek, így nem bért kap, hanem az Atya minden tulajdona az övé. Krisztus által fiú lehetek, és ami az Atyáé, az az enyém. Az Atya javaihoz állandó hozzáférésem van. A Szentlélek Isten világosítsa meg ezt előttünk, mert gyakran az Úr gyermekei úgy élnek, mintha koldusok lennének. Éljünk Isten országa javaival. Ne a világtól várjunk morzsákat, hanem üljünk az Úr asztalához, és táplálkozzunk onnan.

A másik fiú messzire ment fizikailag is. Tulajdonképpen a két fiú közötti különbséget csak a távolság és fizikai állapotuk jelentette. Az egyik rongyokban, a másik jól öltözötten koldus. Mindkettő lelki szegény, az egyik, a kisebbik fiú erre rádöbben, a másik nem. Aki felismeri, hogy lelki szegény, az boldog lesz, mert beléphet kegyelemből az Atya házába. A kisebbik fiú úgy megy, mint aki már nem méltó arra, hogy fiú legyen. Nincsenek elvárásai, megelégszik a béres helyével. Az igazán lelki szegény látja, hogy nem méltó, nincsenek követelései, mert tudja, hogy amit kapott, amit az Atya rábízott, azt Ő mind eltékozolta. Aki így jön, a kegyelem karjaiba érkezik. Az Atya mindkét gyermekét keresi, egyiknek elébe fut, a másiknak utánamegy. De csak az első fogadja el a kegyelmet. Engedd, hogy az Atya átöleljen, átöltöztessen, kegyelmében részesítsen. Az atyai házban vagyunk otthon és így a helyünkön. Az találja meg önmagát, akit megtalált az Úr Jézus. Enged, hogy átöltöztessen a fiúi új ruhába. Ha ez megtörténik, teljes és boldog életet élhetünk. Mert otthon az Úr Jézus közelében vagyunk otthon.

OTT A MESSZE FÖLDÖN

Ott a messze földön árván, hontalan,

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,