A kulcs

S

okféle tapasztalatot ad tovább a szerző (Péld 20,1-30). Nyitott szemmel jár, és így látja, mi az, ami jó hatással van az életünkre, és mi az, ami nem. A saját és a mások életéből is gyűjti a tapasztalatokat. Hiszen tanulhatunk mindabból, amit az emberek életében látunk. Így például az alkohol emberre való hatását is láthatjuk, mielőtt a saját életünkben tapasztalnánk. Aki az Úrtól kér bölcsességet, az már időben vigyáz, tudja, hogy az alkohol átformálhatja a személyiségét. Az ital rabjává válhat az ember. És ha ez megtörténik, nehéz a szabadulás. Jó azonban tudni, hogy nehéz, de nem reménytelen a függő helyzete sem. Az Úr Jézus megszabadít mindenféle függőségből. Ha látom, hogy baj van, mert uralkodik felettem az ital, a játékszenvedély, vagy a drogok hatása alá kerültem, de az Úr Jézushoz fordulok, szabaddá lehetek. Ahogyan a leprásokat megtisztította, úgy szabadítja meg ma is hit által azokat, akik Hozzá kiáltanak.

Már Salamon is felismerte: a szívünket nem tudjuk megtisztítani. Külső segítségre van szükség. Mi azonban tudjuk, hogy nem is kell már próbálkozni vele, csak elég az Úrhoz fordulni. Ő tisztítja meg szívünket a bűntől. Jézus vére a hatásos tisztítószer. Igénybe vehetjük bármikor. Aki szembesül szíve tartalmával, az bűnbánattal fordul az Úrhoz. És aki megvallja bűneit, annak szól az ígéret: Jézusnak vére megtisztít minden bűntől.

Ha nincs Isten újjáteremtő munkája, nem tudunk mások lenni. Akkor maradnak a bűnök és az atyáinktól örökölt hiábavaló életmód. Új szív és új tartalom nélkül csak azt tudjuk előhozni, amink van. Akkor a saját természetünk nyilvánul meg. És bizony, abból nem sok jó származik. Aki maga nem élte át Isten megbocsátását, és nem tudja, hogy Isten országa a kegyelem elvén működik, az maga akar mindent visszafizetni. Mi már tudjuk, hogy nincs visszafizetés, az Úr azért könyörül, hogy mi is képesek legyünk megbocsátani. Igénk azt kéri, ne vegyük kézbe a dolgokat, hanem várjunk az Úrra. Ő megszabadít, Ő megoldja a nehéz helyzetet is.

Az előző fejezet végén olvasottakhoz az Úr Jézus ad egy kulcsot (Lk 18,1-8). Ha ezt használjuk, nem fogunk itt maradni. Akkor nem mi leszünk, aki a kettő közül otthagyatik. Mi is ez a kulcs? Az imádkozás, vagyis az állandó és élő kapcsolat. Az imádkozás azt jelenti, amit ma a telefonok. Bármerre is legyünk, a telefon által összeköttetésben vagyunk azokkal, akik fontosak nekünk. Sőt, a telefonon keresztül a mozgásunk is nyomon követhető. Azonban a telefont használni kell, csak akkor kerülünk a másikkal kapcsolatba, ha hívjuk őt. Urunk is lehetővé tette, hogy bárhonnan és bármikor kiáltsunk Hozzá. De ezzel a lehetőséggel élni is kell. Ma gyakran elhangzik: otthon is lehet imádkozni, és ez így igaz, de megtesszük? Használjuk az ima készülékét, és beszélünk az Úrral?

Az Úr arra hívja fel a figyelmet, hogy az imádságra állandóan szükségünk van. Összeköt minket a mennyei Atya szívével. Úgy mehetünk Hozzá, mint gyermek az atyjához. És ha így teszünk, biztonságban leszünk. Az Atya közelében elmúlik a félelmünk. Mindig imádkozni kell, mondja Urunk. De ez nem azt jelenti, hogy egész nap térdeinken kell állni, vagy a templomban kell tartózkodnunk. Azt jelenti ez, hogy mindenkor Rá vagyok hangolódva Istenre. Mindig megszólítom, és figyelek arra, amit mond.

A példázat mindezt megerősíti, és rámutat: érdemes imádkozni, Isten meghallgatja azt, aki elébe viszi élete dolgait. Ha az emberek is meghallgatják a hozzájuk fordulót, és ha másért nem, akkor azért, mert meg akarnak szabadulni tőlük. Isten nem azért hallgat meg, mert meg akar szabadulni tőlünk, hanem azért, mert szeret és segíteni akar. Ő azt várja, hogy Hozzá forduljunk, és valóban az Ő beavatkozására, segítségére várjunk.

A hamis bíró nem akart segíteni az özvegyasszonyon, nem érte meg neki. Nem kapott tőle kenőpénzt, hát nem is foglalkozott az ügyével. De ez az asszony nem adta fel, hanem tovább ment, és könyörgött a bírónak. Nem fáradt bele, és az ige ezt a szívünkre helyezi. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Van, amikor nincs azonnal eredmény. Imádkozunk, de úgy tűnik, nem történik semmi. De ne adjuk fel, mert Isten megpróbál, van-e bennem kitartás, hiszem-e, hogy Ő valóban meg tudja tenni. Őszintén várom-e, hogy cselekedjen? Gyakran csak elmondjuk, amit akarunk, és aztán mi magunk oldjuk meg a problémát. Isten azt akarja, hogy várjunk Rá. Várjuk ki, amíg Ő cselekszik.

A mai ember nem szeret várni, ismét próbálkozni. Ha azonnal nem érünk célt, türelmetlenek vagyunk. Mindenképpen keresztül akarjuk vinni akaratunkat. Az ige a türelmes és kitartó imádságra tanít minket. Legyünk kitartóak, menjünk ismét az Úr elé. Imádkozzunk éjjel és nappal. A kitartó imádság azt üzeni: fontos, amit kérek. Valóban akarom a gyógyulást, a szabadulást, az új életet. Ne adjuk fel, ne az imádságot adjuk fel. Sok mindenben kitartók vagyunk. Ahogyan a vérfolyásos asszony éveken keresztül járt egyik orvostól a másikig, mi is úgy járunk az orvosokhoz, a hivatalokba, amíg célt nem érünk. Urunk azt kéri, ilyen kitartással keressük Urunkat, beszéljünk Vele, és kutassuk az igét.

A mostani események odaláncolnak a hírforrásokhoz minket, de vajon odavisznek az Úr elé is? Felismertük, hogy akkor lesz eredmény, ha Istenhez fordulunk, ha kitartóan imádkozunk. Jó lehetőség ez most a kitartó, buzgó imádkozásra és a bibliatanulmányozásra. Sokak élete megváltozik, nem mennek iskolába vagy munkába, de mire használjuk a felszabadult időt? Keressük Isten akaratát, kérjük segítségét, szabadítását?

Ha a hamis bíró igazságot szolgáltat, vajon akkor Isten nem könyörül azon, aki keresi Őt? De igen, csak keressük, éjjel-nappal, mert Őt mindig lehet zavarni. Nála nincs fogadóóra, kijelölt időpont. Mehetünk bármikor. Talál-e hitet az Emberfia a földön, amikor eljön, ilyen kitartó imádkozásban talál-e? Azt látja-e, hogy az emberek, és különösen az egyház népe, mindenben Tőle várja a megoldást? Őt kereső, Rá váró embereket talál-e az Úr? Ilyen hitben talál-e engem? Mert Ő meg fog érkezni. Tehát az imádkozást kaptuk problémamegoldó kulcsként, éljünk vele. Használjuk az imádságot, mert ez a kulcs nyitja Isten országának kapuját.

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.