Te hol vagy?

A

z önfejű emberről beszél a példabeszédek - ki is az (Péld 18,1-24)? Hasonlíthatjuk Péter apostolhoz, aki gyakran a saját természete szerint nyilatkozott és cselekedett. Nem hallgatott az Úr Jézusra, amikor rámutatott, hogy meg fogja tagadni Őt. Makacsul ragaszkodott hamis önismeretéhez, erősködött, hogy ő bizony nem tagadja meg az Urat. Ennek azután valóban tagadás, majd lelki válság lett a vége. Az Úr megmutatta, milyen úton járjunk, tanácsot adott az élethez, de mi félretettük, és saját elképzeléseinkhez ragaszkodunk. Önfejű az, aki nem hallgat Isten szavára, aki jobban tudja az Úrnál is, mi a jó.

Jó példa erre Bálám is, akinek Isten világosan megmondta, hogy ne menjen el Móáb királyához, de a honorárium erősebb volt Isten tanácsánál. Ez a próféta ragaszkodott a tervéhez, és elment Móáb királyához, azonban nem tudta megátkozni Isten népét. Izráel népe is gyakran ment a saját feje után, hiába szólongatta őket Isten, nem Nála keresték a segítséget, hanem a szomszédos népek szövetségében bíztak. Az Úr arra kér, gondoljuk végig, mi vezeti az életünket? A saját kívánságaink, vágyaink, vagy Isten igéje? Az önfejű emberre jellemző az indulatosság, nem fogadja el, ha valaki jobb tanácsot ad, mint amit ő elgondolt. A farizeusokat és írástudókat is tanácsolta, elmondta, mit tegyenek, de nem hallgattak Rá. Én hallgatok-e az Úrra? Megfogadom-e, amit a Szentírásban kijelentett?

Erős torony az Úr neve, csodálatos üzenet. Az Úr neve biztos és szilárd pont, van hová mennünk most is. Ráadásul ez nem csak egy kegyes szöveg, hanem bizonyságtétel. Tulajdonképpen minden, amit a Szentírásban olvasunk, bizonyságtétel. Ami azt jelenti, hogy azt mondják el a szerzők, amit ők maguk is megtapasztaltak. Ismerik Istent, kapcsolatban vannak Vele, és amit személyesen átéltek, azt leírták. Nekik is megvoltak a problémáik, és azokkal Istent keresték. Isten népe gyakran került nehéz helyzetbe, ellenség támadta meg őket, éhínség, járvány, természeti csapás egymást követték, és ők mindezekben Istenhez fordultak. Kihez is mentek volna? Kitől vártak volna segítséget, ha nem Tőle? És amikor Hozzá folyamodtak, megtapasztalták Isten munkáját. Azért is megy Hozzá generációk hosszú sora, mert az elődök elmondták, hogyan szabadította meg Isten őket. Amikor olvassuk, hogy aki az Úrhoz folyamodik, biztonságban lesz, bátorítást kapunk, menjünk Hozzá, mert Ő ad ma is szabadítást. Ő szabadíthat meg a vírustól, és az Ő közelségében érezzük magunkat biztonságban. Aki Krisztusban van, elrejtve igazi biztonságra lel.

Az Úr Jézus megy tovább, hirdeti az evangéliumot, tanít Isten országáról, de nem áll meg (Lk 17,11-19). A cél a Golgota, az áldozat bemutatása. Útközben megáll, ha segítségül hívják. A samáriaiaknak is lehetőséget ad, csak ki kell menni ahhoz az útvonalhoz, amelyen elhalad. Nem sokan keresik személyesen, de tíz ember szembejön vele. Látszik a szándék, akarnak valamit Jézustól. Kicsit furcsa ez a csoport, mert nem jönnek egész közel. Vajon miért? Kiderül, hogy leprások, gyógyíthatatlan betegek, ráadásául a lepra fertőz is. Betartják az előírásokat, és úgy keresik Jézust. A betegség, a kitaszítottság sem  akadályozza meg őket abban, hogy Jézushoz jöjjenek. Legyen számunkra is példa az ő életük, menjünk minden problémánkkal az Úrhoz. Ne akadályozzon semmi abban, hogy Őt felkeressük.

Miért mennek ezek az emberek Őhozzá? Bizonyára már keresték a gyógyulást, de szembesültek azzal a ténnyel, hogy senki sem tudja őket meggyógyítani. De nem törődtek bele. Nem adták fel a reményt. Amikor Jézusról hallanak, rádöbbennek: Isten küldte Őt. Meglátják Benne a Krisztust, akit Isten ígért a népének. És Jézust nem mérik emberekhez, nem mondják, ha eddig senkinek nem sikerült a leprát meggyógyítani, Neki sem fog menni. Hittel jönnek, meglátják, hogy Jézus meg tudja tenni. Hiszik, hogy amit kérnek, az meg fog történni. Jöjjünk mi is Őhozzá, ne figyeljünk semmilyen hangra, csak egyedül az Úrra. Keressük Őt, kiáltsunk Hozzá! Tegyük azzal a hittel, hogy az Úr Jézus hatalmasabb a koronavírusnál is. Meg tud őrizni, és aki megbetegedett, azt meg tudja gyógyítani. Azonban az fontos, hogy keressük Őt, menjünk Hozzá.

Ezek az emberek, ha nem is mentek közel Jézushoz, de kiáltottak. Kiáltani nekem kell, mert az jelzi: én tehetetlen vagyok, de hiszem, hogy Ő segíthet. Akkor élhetjük át Isten segítségét, ha megvalljuk tehetetlenségünket, ha feladjuk a magunkban való bizalmat, és elfogadjuk az Ő szabadítását. Jó látni, hogy ezeket az embereket nem a betegségük határozta meg. Nem tartotta őket vissza a baj az Úr keresésében. Mi se engedjük, hogy a jelenlegi helyzet, a vírus visszatartson Istentől. Inkább keressük Őt még intenzívebben. Ha keressük Őt, és kiáltunk Hozzá, válaszol.

Igaz, Jézus nem azt mondta, amit vártak, de összhangban volt a mózesi törvénnyel. A papok mondták ki, ha valaki megtisztult. Ők adtak hivatalos papírt, és úgy váltak gyógyulttá és integrálódhattak vissza az életbe. Azonban, amikor Jézus a papokhoz küldi őket, még nem gyógyultak meg. Úgy, leprásan kell elindulniuk. Az Úr hitben való engedelmességet kér. Nem cselekszik előre, mert most derül ki, hogy valóban hisznek-e? Ez a hitük próbája. És ezek az emberek elindultak úgy  a papokhoz, hogy még nem történt semmi, még leprások. Ez mutatja, hogy hittek Jézusban, Jézusnak. Ma is erre a hitre van szükségünk. Tegyük, amit mond, mert ez az Ő módszere. Útközben, engedelmesség közben gyógyul az életünk. Ha tesszük, amit mond, megtapasztaljuk, hogy megtörténik, amit kértünk.

Amíg odamentek, megtisztultak. Az Úr szava ma is hat. Ha Ő szól, megtörténik. De a folytatás már nem annyira jó, mert csak egy ember érzi úgy, hogy vissza kell menni, megköszönni. Úgy látszik, kilenc természetesnek vette a gyógyulást. Úgy gondolták, sokévi szenvedés, nyomorúság után ők igazán megérdemelték a gyógyulást. Nem ismerték fel, hogy ez nem jár, nem érdem, hanem kegyelem. Ma is fontos ez a felismerés, a gyógyulást, szabadulást nem lehet kiérdemelni, az kegyelem. Ingyen kapja, aki hittel kéri, de azt ne feledjük, hogy Jézusnak sokba került, az életébe.

Aki meglátja, hogy Jézus az Isten Fia, az többet kap, mint testi gyógyulás, az lelkében is megtisztul, új életet nyer. És ennek a tapasztalásnak a velejárója a hála. Aki igazán látja, hogy Jézus az Isten Fia, az hálás szívvel borul le, mert tudja, nem érdemlem, de köszönöm ezt az ajándékot. Kérjünk bátran, de ha megkapjuk, ne feledkezzünk meg a háláról.

Ez a hálát adó ember, úgy tűnik, samaritánus volt, tehát nem zsidó, és épp ezért élte meg kegyelemként a gyógyulást. Ő tudta, hogy ez nem jár neki, de bízott az Úr irgalmában, így hit által megtartatott. Mert nemcsak a leprától tisztult meg, hanem a bűntől is. Nagyon megrázó, hogy a kilenc nem ment vissza, őket keresi is az Úr. Hol van a többi kilenc? Miért keresi őket? Mert ők zsidók voltak, ismerték Istent és a törvényeit, tőlük elvárható volt, hogy hálát adjanak. Urunk ma is keresi a többi kilencet, azokat, akik konfirmáltak, akik hallották, hogy minden Isten ajándéka. Keresi azokat, akik annyi mindent kaptak Istentől, és nem mentek hálát adni. Most is keres minket, hiszen Tőle kaptuk a jólét időszakát is. Vajon hányan mentek hálát adni, hogy vége a diktatúrának, hogy megnyílnak a lehetőségek? Még mindig keres és vár. Ma még mehetünk és bepótolhatjuk, amit elfeledtünk, és megköszönhetjük életünket. Hálát adhatunk azért is, hogy elküldte Isten a Fiát, aki által van szabadulásunk, gyógyulásunk. Te hol vagy? A hálát adók, vagy a továbbindulók között?

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét :/:

És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/:

Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne

felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

23. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/:

Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő

szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.