Amíg megjön

N

agy kincs a helyén mondott ige, mert elvégzi a maga munkáját (Péld 25,1-28). Helyén mondani az igét a Szentlélek ajándéka. Lehet kérni az Urat, hogy mindig készítse meg az igét az ajkunkon. Isten igéjével munkálkodik, általa tesz új emberré. Az ige olyan, mint a vetőmag, bejut a szívünkbe, és addig növekszik, amíg termést nem hoz. Azonban van nem helyén mondott ige is, amikor mi kapjuk elő és mondjuk egymásnak, úgy, hogy akaratunkat az igébe csomagoljuk bele. Az ilyen igehasználat árthat. Engedjük, hogy az Úr hozza elénk azt, amit mondanunk kell. Ne parancsot, ne a magunk elvárását fogalmazzuk meg általa, hanem Istennek a bűnös iránti szeretete, az evangélium jelenjen meg. Amikor az Úr készíti meg a szívet és készíti el az igét, akkor annak hatása van. Urunk ismeri a szívünket, tudja, mire van szükségünk, mi az, ami új életre segít, vagy éppen megerősít hitünkben. Isten szavában ma is élet van, általa alakítja övéi életét, utat mutat, erőt ad.

Igénk rámutat a szelíd beszéd erejére, megtöri a csontokat, az ellenállást. Sok esetben mi törjük a csontokat, erővel, és most megtudjuk, hogy nem erővel, hanem szelídséggel munkálkodik az Úr. Nem erővel és hatalommal, mondja az ige, hanem az én Lelkem által. Isten a Lelke által munkálkodik, nem az erőszak híve. Erőszakkal a gonosz végzi a maga pusztító munkáját. A szelíd szóban benne van: elfogadom az elutasítást is. Isten elfogadja, ha valakinek nem kell az Ő ajándéka. Nem tör be erővel senki életébe. Az Úr Jézus azt kérte, hogy tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű.

Újszövetségi magasságokba visz minket a huszonegyedik vers: adj enni és inni az ellenségednek. Nem a bosszú, hanem a megbocsátó tett jelenik meg. Mi fogja megváltoztatni az ellenség szívét, mintsem a jótett? És ez a  fajta magatartás az, amiről Pál így ír: nem beszédben, hanem erőben áll Isten országa. Ennek a tettnek van ereje, az megállít, elgondolkodtat - akit gyűlölök, az kenyeret és vizet ad, amikor bajban vagyok? Ez megindítja a szívet. Azonban azt is látnunk kell, hogy mindez tőlünk nem telik. Ehhez megtért, újjászületett szívre van szükség. Saját természeten nem akar jót tenni azzal, aki gyűlöl. De aki maga is átéli, mit tesz vele az Úr, az másképpen látja a dolgokat, az új természettel ruháztatik fel. Természetünktől fogva nem szeretjük az Urat, és Ő ennek ellenére megkeres és életet ajándékoz nekem kegyelemből. És ez az élet a sajátjába került. A kereszten életmentő áldozatot mutatott be.

Az Úr Jézus elmondta a programját, ami nem más, mint az elveszett keresése és megmentése (Lk 19,11-27). Ezért jött Ő. És ez az egyház programja is. Ezért vannak itt a tanítványok, ez a feladatuk. Isten országa keresi az elveszett embert. Igénkben az is benne van: látnunk kell elveszett állapotunkat. Fel kell ismerni, hogy magunkat nem tudjuk megmenteni, szükség van Megmentőre. Ez a Megmentő az Úr Jézus. 

Ez a példázat elmondja: nem csak erről van szó, hanem ha rossz irányba tartunk, akkor az Úr Jézus utánunk jön, és ráállít a helyes útra, amin aztán magunk megyünk tovább. Azért hív el, hogy Ura legyen az életünknek. Aki megtapasztalja a kegyelmet, örömmel és hálás szívvel engedi át élete fölött az uralmat. Azonban a legtöbb ember nem akarja, hogy uralkodjanak felette. Természetünktől fogva a magunk urai akarunk lenni. Már a kisgyermek is toporzékolva mondja, így akarom. A demokráciák korában pedig még inkább a magunk urai kívánunk lenni. Isten, ha kell, akkor csak amolyan dadusszerepben, vagy őrangyalként, aki megőriz minket minden bajtól. Ha aztán még sem sikerült megőriznie, akkor átválthat gyorsmentő szerepre.

Azonban Isten Úr, Király, és azért hív, hogy kegyelemből országába fogadjon. Ha belépünk oda Jézus által, akkor már Ő uralkodik az életem felett, én pedig szolgálom Őt. A példázat azt mondja el, mielőtt Isten országa teljes fényében megjelenne, az Úr elmegy a földről, de országát, annak erejét, hatását szolgáira bízza. Mi az Ő szolgái vagyunk. Hívőnek lenni azt jelenti, Neki és Érte élek. Őt képviselem ebben a világban, Neki dolgozok.

A nemesembernek vannak szolgái, és mielőtt idegenbe menne, előhívatja őket, és a saját mináit bízza rájuk. Tehát a pénz, és minden, amit kapnak, a gazda tulajdona. Ők használatra kapják. Kereskedniük kell, amíg megjön a gazdájuk. Ezeket látnunk kell, szolgák vagyunk, és ránk bízták a gazda értékeit. Nem a sajátunkkal kereskedünk. Mindent az Úrtól kaptunk, az életünket, új életünket, és mindazt, amink van. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatom: azt kezdek az életemmel, amit akarok. Arra kaptam, hogy dicsőítsem vele az Urat. Az Ő akaratát valósítsam meg. A szolgálat addig tart, amíg a Gazda meg nem jön. Nem véletlenül halljuk: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

A probléma, hogy ezek a szolgák gyűlölik az Urat, nem akarják, hogy Ő uralkodjon felettük. Azonban a gyűlöletük nem akadályozta meg, hogy visszatérjen. Hirtelenségünk vagy gyűlöletünk nem akadályozza meg az Urat a visszatérésben. Vissza fog jönni. Isten létezik és uralkodik, akkor is, ha vannak, akik nem hisznek Benne.

Nemcsak visszajön, hanem számon is kéri, amit ránk bízott. Aki helyesen, szolgának látta magát, és hálás szívvel és hűséggel szolgálta Őt, jutalmat kap.  Aki a maga életében megtapasztalta az Úr szeretetét és kegyelmét, örömmel és önként szolgálja. Tudja, hogy mindent Tőle kapott. Ha a magam Ura akarok lenni, az mindig kudarcot jelent. Jól csakis Jézust szolgálva élhetem meg az életemet. Ma is az a kérdés, akarom-e, hogy uralkodjon az Úr Jézus felettem? Átengedem-e életem irányítását, és kész vagyok-e Neki és országáért dolgozni? Isten országa gazdag ország, Királya szereti alattvalóit, életét adta értük. Vérén vásárolt meg a gonosztól. Azért élhetünk Neki, mert kifizette a váltságdíjat. Mindezt látva meggyőződhetünk arról, hogy az Úr szereti övéit. A kereszt erről tesz bizonyságot, és amikor rátekintek, megerősödök. A kereszt erőt ad csüggedések idején, mert elmondja, hogy Aki meghalt értem, Az nem hagy magamra. Velem van a nehéz időszakokban. A lényeg, hogy azt végezzem, amit rám bízott. Szolgáljam hűséggel Őt.

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.