Mustármagnyi hit

E

zen a reggelen is hálát adhatunk Urunknak, hogy nemcsak vírusos hírek vannak, és nemcsak az emberek véleményét olvashatjuk, hanem van jó hír is (Péld 17,1-28). Igaz, ez nem rólunk szól, nem a mi tetteinkről szól. És pont ezért jó hír a Szentírás, mert a könyv az egész emberiség egyedüli jó híre. Valóban örömhír, mert az Úr Jézus Krisztusról beszél. Elmondja, hogy Ő mit tett értünk, és bizony, ez reménykeltő. Ő az egyedüli reményforrás a mai félelemtől átitatott világban. Környezetünk elcsüggeszt, ám az ige kiemel ebből, és elmondja: figyelj Istenre. Ő meg tud segíteni, Jézus azért jött el, hogy órási változást hozzon. De ezek a változások nem politikai jellegűek, nem a körülményeinket alakítja át. Ő bennünk, a szívünkben visz végbe változást.  Azonban ehhez a változáshoz ránk is szükség van. Azt formálja újjá, aki ezt kéri. Aki felismeri, hogy természettől fogva meg van fertőzve az élete a bűn vírusától, az kiáltani fog. És aki kiált és keresi a gyógyulást, a szabadulást, annak ma is egy fa ad megoldást, a keresztfa. Annak idején Mózesnek a kígyómarás idején egy póznára rézkígyót kellett függesztenie, és aki hittel feltekintett, életben maradt. Ma is ilyen egyszerű a megoldás, nézzünk fel hittel Jézusra, és meggyógyulunk. A Szentírás, de a vasárnapok is Jézus győzelméről beszélnek, legyőzte a bűnt, és aki bűnbánattal keresi fel, bocsánatot és új életet kap. Aki Rátekintett, az egy új, krisztusi életre szabadul fel. Ebben az új krisztusi életben járva tehetünk bizonyságot, és irányíthatjuk a Megmentő felé az embereket.

A példabeszédek könyvét is az Úr Jézusra tekintve olvassuk, hiszen mindaz, amit itt leírtak, még Ószövetség. Az élet gazdag tapasztalata, az Úrtól való bölcsesség árad belőle, de mi már tudjuk, hogy képtelenek vagyunk ilyen elvárásoknak megfelelni. Az Úr Jézust is azért küldte el az Atya, mert nem tudunk úgy élni, ahogyan azt Ő a törvényben Izráel népe elé tárta. Ahogy figyeljük, nem egyszerű életre vagyunk berendezkedve, és hiába keressük, nem találjuk a békességet. Ahhoz, hogy béke legyen az életünkben, Istennel kell megbékülnünk. És ha ez megtörténik, újjá leszünk. Pál apostol arról beszél, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Aki új teremtés, az már figyel az Úrra, annak az ige iránytűvé válik. Az új teremtés már nem maga erőlködik, hanem Krisztus él benne. Azért tudunk engedelmeskedni, mert Ő engedelmeskedik. Azért leszünk képesek szeretni és megbocsátani, szabaddá válni a szenvedélyektől, mert az Ő természete lakozik bennünk.

Ahol Ő jelen van, ott a békesség is megtalálható. Mert Ő a Békesség Fejedelme. És ezt a békességet nem befolyásolja a külső helyzet, az anyagi és egészségi állapot. A béke az Úrhoz való tartozásból fakad. Jézus a háborgó tengeren is békességben aludt, és amikor felköltötték, sem billent ki belőle, mert kapcsolatban volt az Atyával. Tudta, hogy Hozzá tartozik, és Tőle semmi és senki el nem szakíthatja. Ezért tudott a kereszten is imádkozni, majd tette a lelkét az Atya kezébe. Az Úr békessége viharban és minden nehéz helyzetben megmarad, mert Ő maga van velem. Ezért nem félek. Aki hittel rábízza magát, az felszabadul a félelem és aggodalom alól. Isten minden helyzetben Úr. Azonban nekem kell kiáltani, ezt nem lehet megspórolni. Miért? Mert a kiáltás fejezi ki, hogy valóban Tőle várom a segítséget.

Az élet nyomorúságai az emberi kapcsolatokat is értékelik. Nehéz helyzetben látjuk meg, hogy ki az igazi barát, kire lehet számítani. A tékozló fiút mindenki elhagyta, amikor a pénze elfogyott. Akik korábban barátai voltak, a bajban eltűntek. Az igazi barát Jézus, Ő nem hagy magunkra. Ő soha nem hagy magunkra, hanem megkönyörül rajtunk. A tanítványait engedte elmenekülni a Gecsemáné kertjéből, de ő nem menekült, bevárta az elfogására érkezőket. Nem menekült el a kereszt elől, hanem odaadta megmentésünkért az életét.

Ha még visszatekintünk az előző szakaszra, azt láthatjuk, hogy a gazdag ember tudta, mi a probléma, és azt is, mi a megoldás (Lk 17,1-10). Ezért akarta Lázárt a testvéreihez küldetni. A probléma, hogy Istent kihagyták az életükből, nem volt vele kapcsolatuk. A megoldás pedig a megtérés. Annyit halljuk, de meg is történt már? A megtérés azt jelenti, hátat fordítok eddigi életformámnak és a bűnnek, és elindulok Jézust követni. Engedem, hogy Ő legyen az Úr életem felett. Szavának engedelmeskedek, teszem, amit mond. Urunk ma is ilyen megtérésre, életfordulatra hív. Még lehetséges Általa megváltoztatni az életünket, még elindulhatunk követni Őt. Ha pedig elindultunk, akkor ne álljunk meg, hanem menjünk tovább a keskeny úton. Könnyű megtorpanni, de ne a világra figyeljünk, hanem egyedül az Úrra.

Urunk figyelmeztet is. Vigyázzatok magatokra. Miért? Mert a gonosz olyan könnyen elcsábít. Ez nem azt jelenti, hogy nagy bűnöket követünk el, hanem azt, hogy nem Jézust hívjuk, és nem Őrá építünk. Vigyázzatok - mert amikor félelem szorongat, és úgy látjuk, bajba kerülünk, mi sem úszhatjuk meg mindazt, amivel ez a járvány is jár. Úgy gondolhatjuk, nekünk kell kézbe venni a dolgokat. Sátán azt súgja, most igazán nem lehet kegyeskedni, Bibliázni, imádkozni, tenned kell. Hát ezért mondja Jézus: vigyázzunk, ne hallgassunk idegen hangra, csak az Úrra. Ne félj, csak higgy! Urunk ezt üzeni, ne félj, csak bízz Bennem! Azért kell most még erőteljesebben Bibliát olvasnunk, mert ott látjuk meg, hogy valóban bízhatunk Benne. Aki olvassa, hogyan élt Jézus, és milyen tetteket hajtott végre, az hinni fog. Mert azt látjuk, hogy pont a legsebezhetőbb területünkön aratott győzelmet. Bűneink és betegségeink felett győzött. Hány reménytelen esetben volt Ő a megoldás! Amikor az adott személy, például a leprás azt gondolta, rajta senki nem tud segíteni, élete végéig leprás marad, akkor hallott Jézusról, és hittel fordult Hozzá. Keressük fel hittel: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani. Ő ma is meg tud tisztítani. És aki a maga életében is már megtapasztalta Jézus hatalmát, az ebből erőt merít, az tudja, hogy azt ma is megteheti.

Tovább vezet az Úr, és azt kéri, aki maga is átélte, hogy bűnös, de az Úr megbocsátott neki, engedje el mások tartozását, bocsásson meg a másiknak. Ne jegyezgessük a sérelmeket, hanem ahogyan az Úr nekünk megbocsát, úgy tegyünk mi is. Az Úr vére tisztára mossa a múltat.

Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag. Mindig nagy hitet akarunk, és azt mondjuk, nekem csak kis hitem van. Az elég, mert nem a hit nagysága a döntő, hanem az ereje. És ha hittel fordulunk most az Úrhoz, akkor nagy dolgok történhetnek. Ez a járvány is véget ér, ha hitben összefogva borulunk Urunk elé, és kérjük, hogy szabadítson meg. Az igazi összefogás mindig a hit összefogása, azt jelenti, hogy imádságban borulunk Isten elé.

A leborulás, az imádság azt is jelenti, hogy nem jár nekünk, nem a jóságunkért kapjuk Isten szabadítását, hanem ingyen kegyelemből. Amikor úgy állunk Isten elé, nekem jár, és Isten kötelessége cselekedni, rosszul közelítjük meg a dolgokat. Nem jár, de megkönyörül rajtunk, mert szereti a bűnös embert is, és meg akarja menteni. Ő nem a halálunkat akarja, hanem azt, hogy éljünk Általa örökké. Jézus Krisztus halála és feltámadása által örök életünk lehet. Aki az Úr kegyelmét átélte, az már hálából és szeretetből szolgálja Őt. Nem azért, mert szolgálataiért vár valamit, hanem hálából, szeretetből, kötelességből. Ha azért teszünk valamit, mert majd azt honorálják, az nem szolgálat. Urunk ebben is előttünk járt, mert valóban szolgált. Nem azt várta, hogy mi szolgáljunk Neki, hanem Ő adta oda az életét.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.