A
|
feddés nem cél nélküli, hanem jobbításra
szolgál (Péld 29,1-30,33). Azért
történik, hogy meglássuk, baj van, de még lehet változtatni. A feddés mindig a
változtatást tartja szem előtt. Azért
történik, hogy elkerüljük a mélységeket, vagy ha belejutottunk, rádöbbenjünk arra,
hogy segítségre van szükségünk. Isten is alkalmazza a feddést, Pétert is megfeddte,
amikor úgy gondolta, hogy Jézus nem mehet a
keresztre, nem halhat meg, vagy amikor
erősködött, hogy ő mindhalálig hű marad. Péter azonban ezt a feddést nem
értette meg, továbbra is a maga véleményéhez ragaszkodott, és végül megtagadta
az Urat. Csak a kakas megszólalása után jutott bűnbánatra.
Isten minket is megfedd, és ezzel igazgatja lábainkat. Rámutat: rossz
irányba haladtunk. Saját fejünk után mentünk, mint a bárány, de Ő még mindig
utánunk jön. A feddés, a nehéz esemény is azt jelenti, hogy az Úr, a jó Pásztor
keres. Ő nem mond le rólunk. A jelenlegi helyzet is ezt üzeni, az Úr még mindig
keres, azt akarja, hogy térjünk vissza Hozzá. Problémák abból adódnak, hogy az
idegen fű kívánatosabb, mint amit az Úr ajándékoz nekünk. A világ élete,
módszerei gyakran a hívőket is elcsábították, és az Úr most vissza akar
állítani a Vele való élő kapcsolatra. Azt akarja, hogy végre valóban higgyük,
hogy Neki gondja van ránk. Ő ma is törődik velünk, gondja van ránk, ám ezt
akkor tapasztaljuk meg, ha odafordulunk Hozzá, és Rábízzuk minden dolgunkat.
Igénk tovább mélyíti Istenbe vetett hitünket, és rámutat arra, hogy aki Benne
bízik, azt Ő megvédi. És ez nem elmélet,
ez nem asztal mellett született prédikáció, hanem valóság. A Biblia Istennek a népe
életében elvégzett hatalmas munkájáról
tesz bizonyságot. Izráel sok esetben tapasztalta meg az Úr munkáját, átélte, hogy
Isten beavatkozik a történelem menetébe. Amikor Egyiptomból kihozta őket, abból a rabszolgaságból, amiről úgy
vélték, soha nem szakad vége. Ezt követően a negyven éves vándorlás során vezette,
védte őket. És az elmúlt kétezer év alatt milyen csodálatosan hordozta az
Egyházat. Hányszor óvta meg, és saját
korunkban, személyes életünkben is nagy dolgokat cselekedett az Úr. Ha mindezt
szem előtt tartjuk, magától értetődő, hogy Őbenne bízunk, Hozzá jövünk
félelmeinkkel, és hisszük, hogy Nála van a szabadítás. Mert azok a valóban szabadok,
akiket a Fiút megszabadít. Ő tud minket
a koronavírustól is megszabadítani. Ezért menjünk Hozzá, várjuk Tőle a
megoldást. Ő megvédi övéit, és bizonyságtévő
élettel ajándékozza meg.
A mai fejezetben Ágúr beszédeit olvashatjuk, teljes szívvel meghódol az
Úr előtt. Istentől akar tanulni, tudatlannak látja magát, és ez az alázat még
inkább Istenhez viszi Őt. A szent
tudományában mélyül el. Felismerte, hogy Isten megismerése, az ige
tanulmányozása az igazi tudás és bölcsesség. Mi is elmélyülhetünk az ige
olvasásában és tanulmányozásában.
Kereshetjük ma is az Úr akaratát.
Az Úr hirdette az evangéliumot, elmondta, hogy Istennek van megoldása az
életükre (Lk 20,1-19). Ez a megoldás az egyetlen jó, és ez Ő. Az életük akkor
fog jó irányba fordulni és tapasztalják meg a békességet, szabadságot, Isten
áldását, ha Őt befogadják és királlyá teszik az életükben. Az evangélium az Úr
Jézus személye és értünk való áldozata. Hirdeti a jó hírt: van győzelem a bűn
felett, van szabadulás. És mindez
Őáltala. Jó hír: nem nekünk kell
megszerezni Isten kegyelmét, mert azt Jézus megszerzi a kereszten való
áldozatával. Nekünk mindezt csak hittel és kinyújtott kézzel el kell fogadnunk. Ő ma is kínálja az üdvösség ajándékát. Ez az
örömhír, van üdvösség, ingyen kelemből.
Isten új és örök életet ajándékoz mindazoknak, akik ezt elfogadják. Mert nem elég a bőven megterített asztal,
hiába van minden kész, de ha nem megyek oda, és nem étkezem, éhes maradok. A
megterített asztalról fogyasztani kell. A kegyelem asztalával élnünk kell.
A vezetők azonban nem akarnak erről az asztalról fogyasztani. Nem látják
a bőséges kínálatot, nem ismerik fel a kegyelem idejét. Ők továbbra is meg
akarnak dolgozni érte, meg akarják szerezni Isten országát. Nem látják, hogy új időszak kezdődött, a
kegyelem korszaka, most már minden ajándék. De ez Jézusba van csomagolva. Isten
szeretete és kegyelme Őbenne érhető el.
Szomorú, hogy tanultságuk, műveltségük, igeismeretük ellenére oly vakok,
nem látják, hogy amit Jézus tett, az Isten cselekedete. Nem ismerik fel, hogy
maga Isten borogatta fel az árusok asztalait, és űzte ki őket. Megharagszanak,
mert az Úr beleszólt az életükbe. Mit mondunk, amikor Isten felborítja az
eddigi jól megszokott életvitelünket? Alázattal fogadjuk, és hálát adunk, hogy
kiemel a pusztulás verméből?
A főpapok és írástudók csak egy embert látnak, aki bement a templomba,
és az ő gyakorlatukat, a tőlük való rendet megzavarta. Ők nem adtak neki engedélyt. Vajon ha Urunk ilyen egyszerűen, de hatásosan
cselekszik a mi életünkben, az egyház életében, mit mondunk? Ha engedélyünk
nélkül cselekedne, és borítaná fel a jól megszokott rendünket, mit szólnánk?
Jézust nem lehet utasítani, nem lehet számon kérni. Visszakérdez. Már rég meg kellett volna
látni, hogy az Úr Jézus tettei mögött az élő Isten hatalma áll. Jézus kérdésére nem akarnak válaszolni, mert
csapdába kerültek, tudják, ha válaszolnak, nincs kifogás. Jön a kérdés: ha
tudtátok, ki volt János, miért nem hittetek neki? És ez jó kérdés, ez nekünk is
szól, mert ha olyan jól tudjuk, és annyiszor mondjuk, Úr Jézus, akkor miért nem
hiszünk Neki? Akkor miért nem engedelmeskedünk Neki? Ha Ő az Úr, és mi
tanítványai vagyunk, miért élünk úgy, mint a világ? Miért vannak jelen
ugyanazok a bűnök, mint a nem hívők életében? Miért pánikolunk, aggódunk mi is
úgy, mint ők, ha Isten az Atyánk? Akkor mi is miért mindig a pénztől várjuk az
eredményt, és miért nem az Úrban bízunk? Miért vagyunk kicsinyhitűek? Záporoznak Urunk kérdései, de szembenézünk-e velük? Mert mindaz, amit most átélünk, Isten figyelmeztetése, nem világít a
lámpásunk. De amíg figyelmeztet, van lehetőség változtatni. Az a kérdés,
akarok-e változni és változtatni. Mivel ezek nem tiszta szándékkal kérdeznek,
nem kapnak választ. De aki őszintén kérdez, az megtapasztalja Jézus hatalmát,
mint ahogy a vakok, a leprások, a megkötözöttek, amikor segítségül hívták Őt,
átélték gyógyító és szabadító hatalmát.
Egy példázattal világítja meg Urunk mindazt, ami végbement, Isten
szeretett Fiát küldte el. Ő az utolsó küldött, az utolsó, de legerőteljesebb
szó. Isten úgy gondolta, szeretett Fiát megbecsülik. Megbecsülöm Őt? Az élet azt
mutatja, hogy nem becsüljük, nekünk sem kell Ő. A mai kor embere is kidobja és megöli.
Becsüljük meg az Urat, az Ő drága kegyelmét, mert ezen fordulhat meg az
Életünk. Isten Fiát kell megbecsülnünk, értékelni, amit tett értünk, mert ha
nem ezt tesszük, elveszünk. Lássuk meg,
hogy mindaz, amiért elindultunk, amit fontosnak tartottunk, a pénzünk, tudásunk,
technikánk, nem segít. Csak egyedül
Jézus! Hívjuk Őt most segítségül.
A munkásokat csak az örökség érdekelte. Nem a Fiú kellett nekik, csak az
örökség. Mintha rólunk szólna, hiszen
nekünk sem Ő kell, csak Tőle valami. Csak az örökség. Mindenki üdvözülni akar,
a mennybe szeretne kerülni, de Jézust kevesen akarják Uruknak. Jézus nélkül
akarunk örökséghez jutni. Isten ajándékára vágyunk, Isten nélkül. Azonban a Fiú nélkül nincs élet. Ha nem kell
a Fiú, az örökséget is elvesztik. A szőlő ura elveszi tőlük, és másnak adja. Ha
nem becsüljük meg a Fiút, elvétetik a szőlő, és másnak adatik. Olyanok kapják
meg, akik megbecsülik, a Gazdát és a Fiút is.
Ez az üzenet többször előjön az evangéliumokban, ezért vegyük komolyan.
Becsüljük meg a Fiút, az evangéliumot, és éljünk mindennap kegyelemből. Ahogy Pál apostol írta, éljünk is a hitünk
szerint. Mert ha nem, elvétetik a szőlő, és másoknak adatik. A példázat azért
hangzik, hogy értsük meg, rólunk szól, de ha ezt megértjük, ne a főpapokat
kövessük. Mert bizony, nagy hangon mondjuk, nekünk szól az ige, de amikor szíven
talál egy igahirdetés, akkor már megharagszunk. Pedig az ige nekem szól, és
azért, hogy vegyem komolyan, és ha megértem, amit mond, akkor aszerint
cselekedjek. Zákeus megértette, és változtatott az életén. Rendezte dolgait,
azokkal, akik ellen vétkezett.
Úr Jézus, nézz le rám
1. Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély
kötöz: jöjj, oldj fel
engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért,
szent nyugo-
dalmamat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te
légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít,
légy, Megváltóm,
velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és
az örök napsu-
gár.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése