Hatékony hit

E

bben a fejezetben Salamon a bölcs embert azonosítja az istenfélő, hívő emberrel (Péld 11,1-32). Az az igazán bölcs, aki teljes szívvel hisz az Úrban. Az ilyen ember felismeri a szellemi valóságot, meglátja, hogy nemcsak az ember, a földi világ létezik, hanem van élő Isten, Aki mindeneket teremtett. Van egy földi szemeinkkel láthatatlan világ, ahonnan jönnek impulzusok, de ezeket csak hitünkkel vagyunk képesek fogni. A bölcsesség azt jelenti, hit által rácsatlakozok Isten mennyei világára, és engedem, hogy Ő vezessen. Mindennapjaimat is a Vele való kapcsolatban, a Rá való figyelésben élem meg.

A nem bölcs az az ember, aki Istent kihagyja a számításból, aki bezárja szívét a mennyei jelzések előtt. Az ilyen ember élete lehet irigylésre méltó. Attól, hogy nem Istenben bölcs, emberi mértékek szerint még lehet sikeres, gazdag, befolyásos ember. De cél nélküli. Az ilyen ember nem tudja, honnan jött és hová tart, mert erre csak a föntről jövő kijelentés ad megnyugtató, reménységgel teljes választ. Istent csak úgy ismerhetjük meg, ha Ő kijelenti magát, azért lett emberré Jézusban, hogy teljesen megismerhessük Őt. Az Úr Jézus mutatja be nekünk az Atyát. Az élete és tanítása arról beszél: ilyen az Atya. Igen, az Atya olyan, mint Jézus. Úgy szeret, és úgy menti az embert, mint Ő. Isten megközelíthető, ahogyan az Úr Jézust megközelíthették, úgy közelíthetjük meg minden problémánkkal mennyei Atyánkat.

Az Isten nélkül élő ember reménysége csak a halálig tart, addig reménykedik, hogy pénze és hatalma által elkerülheti az öregedést és a meghalást. Azonban, amikor egyre közelebb jön a halál, mert bizony, azt semmi nem tudja sem meghatni, sem feltartóztatni, kétségbe esik, nem segít már senki és semmi. Azonban a hívő ember reménysége most mutatkozik meg igazán, nem maga áll szemben az ősi ellenséggel, hanem Jézusban reménykedik. És ennek a reménynek van alapja, mert tudja, hogy Jézus legyőzte a halált. Élő, dicsőséges Úr, Aki ma is cselekszik. Van hatalma a bűn és minden emberi nyomorúság felett. És aki megtapasztalja hatalmát, az tudja, hogy Jézus fel fogja támasztani a Benne hívőket. Az élet nem ér véget a halállal, mert legyőzhetetlen, Krisztusban örök életünk van. És, aki Őbenne hisz, ha meghal is, él. Benne és Általa van folytatás.

A hívő ember szemei mindig felfelé, az Úrra tekintenek. Ők állandóan látják a láthatatlant, és ez meglátszik az életükön is. Nem függenek földi értékektől, megnyílik a szívük mások felé, és tudnak adni. Ha kell, adakoznak, támogatnak rászorulókat, és mindig igyekeznek másokat felüdíteni. Azonban ez nem egy megtervezett program része, ez nem felszólításra működik, hanem a Krisztussal való élő kapcsolatból fakad. Aki az élő vízből iszik, maga is üdítővé válik mások számára. Felüdítés úgy megy végbe, hogy a hívő észre sem veszi, sőt, inkább ő tapasztalja meg, hogy beszélgetőpartnere által felüdült. Az üdít fel mást, aki az Úrról tesz bizonyságot, aki nem magáról, saját bajairól beszél, hanem hálás szívvel áldja az Urat, akkor is, ha emberileg nincs oka hálára.

Isten Jézusban azért lett emberré, hogy mindenki személyesen, a saját életével, a maga problémáival kereshesse fel. Mindenkinek a maga történetéről kell számot adni. És most ismét olyan emberek érkeznek Jézushoz, akik nem a maguk dolgait hozzák, hanem híreket. Hírt hoznak egy tragédiáról, mások életéről. Azonban az Úr azt akarja, hogy a saját életünk híreit hozzuk. Minden tragikus esemény azt kérdezi: rendezve van-e a kapcsolatom Istennel? Hogyan fog érni a halál? Megtértem, vagyis teljes mértékben Övé az életem, Ő rendelkezhet velem?

Ezek a példázatok is azt mutatják, hogy nem az az elsőrendű kérdés, mikor vagy milyen esemény által halok meg, hanem az, hogyan és mit hagyok magam után. A fügefa példázata jelzi: Isten gyümölcsöt vár az életemtől. Ez a kérdés, hogy talál-e gyümölcsöt rajtam? Mire is fordítom életem idejét? Önmagam számára élem fel a Tőle kapott erőt és lehetőséget, az Ő áldásait, vagy gyümölcstermésbe fektetem be?

Marad-e utánam gyümölcs? Terem-e az életem és az egyház élete gyümölcsöt? Mert Isten azt keresi. Nem a külső szépségre teszi a hangsúlyt. A hívő ember élete a gyümölcsfához hasonló. Nem díszfák vagyunk. Istent nem elégíti meg a gyönyörű, üde lombozat, Ő gyümölcsöt keres. A gyümölcsfa a gyümölcsért van.

A vincellér még közbenjár, és sikerül még haladékot kérni. A kegyelmi idő a haladék ideje. Az életünk ideje ilyen haladék, még a mai napot megkapom. Miért? Azért, hogy teremjek. Köszönöm, Uram, hogy még adsz haladékot. Köszönöm türelmed, kegyelmed, fáradozásod, amivel mindent megteszel, hogy gyümölcstermővé váljak.

Jézus is termi a gyümölcsöt, és ez tanítás és gyógyítás, az ördög rabigája alóli felszabadítás. Nem azt nézte, mit szól hozzá a zsinagóga elöljárója, hanem azt tartotta szem előtt, amiért az Atya küldte. Ismerte Istent, és tudta, hogy Ő a lelkek mentésére teszi a hangsúlyt. Istennek az ember a fontos. Az ember is menti azt, amit szeret, ami értéket jelent neki. Ha a tulajdona veszélybe kerül, a nyugalomnapról is megfeledkezik. Az értéket elébe helyezi. Istennek az ember élete a legnagyobb érték. Minden ember élete érték, azé is, akit kortársai embernek sem tartanak. 

Ezt az asszonyt sem igazán tartják embernek. Miből látjuk? Jézus válaszából. Csak addig érték nekik, amíg hasznot hajt, termel. Ha nem, akkor saját ökrüket mentik meg inkább. A beteggel nem tudnak mit kezdeni, de a szamár hasznot hajt.Jézusnak azonban többet ér a beteg, sérült ember, mert Isten teremtménye. És azért jött, hogy ezt az asszonyt is megszabadítsa és a kereszten megváltsa. 

Az ilyen megmentett életű emberek jelentik az elvetett mustármagot. Jelentéktelennek tűnik, de majd növekedni fog. Mert az igazi magvetés és növekedés a bizonyságtétel. Ha elmondjuk és bemutatjuk, mit vitt végbe bennünk az Úr, annak lesz hatása. Egyre többen keresik az Urat. A hatékony hit növekszik.

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

Isten áldásával.