Bátrak az Úrban

A

z igazak Isten gyermekei, azok, akik ingyen kegyelemből megigazíttattak (Péld 28,1-28). Ők átélték, hogy bűneiket az Úr Jézus törölte el el. Nem a maguk erejéből váltak Isten előtt igazzá, hanem eltörölték minden vétküket. Bűnös, halálra ítélt ember vagyok, de az Úr Jézushoz folyamodom bűneimet megvallva kegyelemért, és Ő  azt mondja: „Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél! Nem ítél el, mert kifizette a bűneimért járó büntetést. Magára vette mindazt, ami nekem járna. És így én szabad lehetek, a múltam el van törölve. Mindezért hála lehet a szívünkben. Nincs csodálatosabb, mint átélni a kegyelmet, és megmentett bűnösként követni Jézust. Olyan hálára indító, hogy Ő nem vet el magától, hanem lehajol hozzánk. Azért jött a világba, hogy megkeresse az elveszett embert. Nála nélkül semmire sem mennénk, sötétben tapogatózva roskadnánk össze terheink alatt. Mert semmi nem ad igazi felszabadulást. Ideig, óráig a különféle terápiák, gyógykészítmények talán segíteni tudnak, de teljes belső lelki gyógyulást az Úr ad. Ezért is hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11,28).

Ezekről az igazakról, vagyis megigazítottakról mondja az ige, hogy bátrak. Ez nem elsősorban világi értelemben vett bátorság vagy vakmerőség, hanem az Úr követésében megnyilvánuló bátorság. Valami olyasmi, amit pünkösd után látunk, az addig bezárkózó tanítványok a Szentlélek vezetése és ereje által bátran vállalják az Urat. Szembe mernek nézni támadással, bántalmazással, börtönnel is. Most már semmi nem képes őket eltántorítani az Úrtól és a bizonyságtételtől. Viszik és élik az evangéliumot. Így vihetjük mi is, ma is a drága jó hírt. Vállalhatjuk Urunkat, azzal a bizonyossággal, hogy Ő az igazi segítség. Mondjuk el: a mai helyzet sem véletlen, az Úr keres általa. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk: messze szakadtunk Tőle, úgy, mint a tékozló fiú is. Nélküle akartunk az elmúlt évtizedekben boldogulni, de nem sikerült. Kicsit azt is gondoltuk, velünk nem történhet semmi nagyobb baj, mindenre van megoldásunk, mindent meg tudunk előzni. De nemcsak erről beszél ez a járvány, hanem Isten gyermekeinek bátran szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy vajon élő gyülekezet vagyunk-e? A nyomorúság által az Úr az Ő népét ébresztgeti, rámutat: eddig aludtunk, de most még felébredhetünk. Az ítéletes események figyelmeztetések, a figyelmeztetés pedig még kegyelem, még lehetőség, hogy visszatérjünk az Úrhoz. Azonban a visszatérés a bűnbánat útja. Az említett fiú sem csak hazaindult, hanem előtte őszintén megvallotta, hogy vétkezett, és ami történt., azért lett, hogy erre rádöbbenjen, és hazamenjen. Ehhez kell az igazi bátorság. A szembenézés bűneinkkel, a bűn megvallása, majd a megfordulás, a változtatás igazi bátor cselekedet.

Jó olvasni, hogy akik keresik az Urat, mindent megértenek. Sok mindent nem értünk, de ezt az ígéretet kaptuk, keressük Urunkat. Ne magunkban próbáljunk választ adni a kérdésekre, és ne is a világ feleleteire figyeljünk. Aki keresi az Urat, aki az igében kutat, az kap választ. Minél inkább megismerjük Urunkat, annál mélyebben tárulnak fel az élet összefüggései. Megismerjük Isten üdvtervét és az életünkre vonatkozó tervét. Van, amit a tanítványok is csak az Úr Jézus feltámadása után értettek meg, mert az élet Krisztusban tárul fel. Őbenne és Őáltala értjük meg Isten szeretetét. Jézus nélkül nem érthető, ahogyan velünk bánik. Mert sokszor feltesszük a kérdést: miért történnek a súlyos események, miért van betegség, katasztrófa, halál? Mi azt gondoljuk, minden rendben az életünkben, csak jót érdemlünk. Fantasztikus eredményeket értünk el a tudomány és technika terén, akkor miért van ilyen helyzet? Ha az igébe tekintünk, akkor nem azon csodálkozunk, hogy vannak katasztrófák, hanem azon, hogy gonosz szívünk ellenére, az Istentől elfordult életük ellenére még mindig szeret, és meg akar menteni. A kérdés az, hogyan lehet Isten ilyen türelmes, hogy ad még mindig időt? Pedig mennyi bajt okoztunk, mennyi szenvedés történt általunk! És mindezek ellenére még tart a kegyelmi idő, de egyszer le fog telni, használjuk jól fel az időt, és bízzuk az Úrra életünket!

Az Úr Jézus első útja a bevonulás után a templomba vezetett, az Atya színe elé állt (Lk 19,45-48). Jelzi, itt vagyok atyám, készen akaratod teljesítésére. Itt vagyok, és bemutatom a bűnösökért az áldozatot. Mindezzel Urunk rámutat: a legfontosabb helyszín az Atya közelsége, az a hely, ahol találkozhatunk Vele. Ott élhetjük át a találkozást, ahol az Úr követői imádságban és ige által együtt vannak. Azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vannak, Ő is ott van velük. Ott van istentisztelet, ahol Ő is jelen van. Ahol Ő a középpont, ahol Érte vagyunk együtt. Most döbbenünk rá, mennyire nem természetes, hogy rendszeresen van hol összejönni igét hallgatni, keresni az Urat. Kérjük, hogy bocsássa meg, amiért nem mindig jelentünk meg előtte, amikor hívott minket. De hálát is adhatunk, hogy azért most sem maradunk a Vele való közösség nélkül. Ahogyan eddig, úgy ezután is megtarthatjuk személyes csendességünket, és a világhálón keresztül új lehetőséget kapunk a közösséggé válásra is. Áldott az Úr, hogy amikor nem jöhetünk össze, az internet által mégis együtt kérhetjük az Úr kegyelmét. Éljünk az igével való táplálkozás lehetőségeivel. 

Amikor elcsendesedünk és olvassuk, amit Urunk mond, gondoljunk arra, hogy ez is nekünk szól. Kérjük a Szentlélek Istent, mutassa meg, mivel tettük a szívünket rablók barlangjává, mi került be az életünkbe, a lényünkbe, aminek nem ott a helye. Pál apostol azt írja: A ti testetek a Szentlélek temploma. Vajon nem vittünk be ebbe a templomba olyat, ami nem oda való? Nincs jelen a bűn? Nem éltünk pusztító, romboló dolgokkal? Urunk meg akarja a szívünk templomát tisztítani. Talán azért is kapjuk ezt a kevésbé rohangálós időszakot, hogy nézzünk szembe magunkkal, tekintsünk az igébe, és lássuk meg, mitől kell megtisztulnia az életünknek.

A templom, a gyülekezet közössége imádság háza, és ezt rehabilitálja az Úr. Felszabadítja, hogy valóban azzá váljon. Isten háza az Úr rendelője, ahol mindenféle problémával, betegséggel megjelenhetünk. A templomban az Úr vár. Vajon mindig Hozzá jövök, és ezért jelenek meg, mert várom, hogy meggyógyítsa az életem? Ő ma is rendel, minden problémától, bűntől, betegségtől Ő tud megszabadítani. Jöjjünk az Úr elé, lépjünk be rendelőjébe, mert ez nem helyfüggő. Lélekben, imádság és ige által kapcsolatba kerülhetünk Vele, és amikor ez a kapcsolat működik, az Úr rendel. Nála a legkegyetlenebb vírusra, a leghalálosabb méregre is van ellenszérum. És ez nem más, mint az Úr Jézus kereszten kiontott vére. Aki hittel lép Elé, és feltekint a kereszten meghalt Úrra, az megszabadul.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.