A
|
bölcsesség továbbra is hívogat, mindezt
kitartóan teszi (Péld 9,1-18). Hívogat, mert szükségünk van rá. Nem elég
elsajátítani mindazt a tudást, amit világunk kínál, meg kell tanulni vele jól
élni. Tudás és az élet összekapcsolódik. A bölcsesség jelzi azt a képességet,
hogy jól, Isten akarata szerint élünk. Időben felismerjük, mi a jó, és elkerüljük
a csapdákat. Mindehhez a bölcsesség segít hozzá.
Mint már eddig is láttuk, a szentíró megszemélyesíti a bölcsességet, és így
Urunkat láthatjuk Benne. Ő hívogat, amint a király is a menyegzőre. Minden el
van készítve, csak el kell menni és asztalához ülni. Isten részéről minden
kész, a tananyag is. Azért hív, mert mellénk akar ülni, hogy megtanítson az
életre. Mert az életet is tanulni kell. Amikor megérkezünk ebbe a világba,
semmit sem tudunk, mindent úgy kell elsajátítani, a legalapvetőbb dolgokat is.
Mindent tanulnunk kell, de nem mindegy, hogy kitől. És itt lehet tévedni. Azt gondoljuk, mindenki
a jót adja át, azonban ez nem így van. Sátán a bűnnel megfertőzte az embert,
így magától nem a jót, nem Isten megismerését szívjuk magunkba. Mindaz, amit látunk és hallunk, többségében
csupán emberi gondolat. Azonban eljött az Úr Jézus, hogy követésére hívjon és
tanítson. Őt követve tanuljuk meg Isten országa törvényeit, de ez a tanulás
nemcsak az értelemnek, hanem a szívnek is szól. Szívünkbe írja az igét, és
képessé tesz szerinte élni.
Az Úr Jézus eljövetele óta a legkiválóbb Mestertől tanulhatunk. Maga az
élő Isten oktatja azokat, akik követik. Ez nagyszerű, mert kitől is tanulnánk,
ha nem attól, aki érti az életet? És ki érti igazán, ha nem az, Aki létrehozta?
Mindenhez a feltaláló, a készítő ért a legjobban, így van ez az élettel is.
Mégis gyakran nem Őt keressük.
A legelső témakör Isten félelme. Az
igazi tudás Isten megismerésével kezdődik. Ha nem ismerem Őt, a bölcsességnek
sem fogok birtokába jutni. Sok ismeretet
fel lehet ma halmozni, de ez még nem egyenlő a bölcsességgel. A bölcsesség
Isten útján vezet, az élet forrásához terel.
Nehéz döntések idején is világosságot ad, és megtanít elkerülni mindazt,
ami tönkreteszi az életünket. Fontos, hogy akarjunk is hallgatni Rá. A tékozló
fiú együtt élt a bölcsességgel, otthon tanult, látta az apát, hallotta
tanítását. Azonban úgy gondolta, ő jobban ért az élet dolgaihoz, és később
kiderült, hogy egyáltalán nem értett hozzá. Azonnal csapdába került, kiszívták az
életét, mindene ráment tudatlanságára.
Minél inkább megismerjük az Urat, vagyis minél élőbbé, mélyebbé válik a Vele
való kapcsolatunk, annál inkább megértjük az élet dolgait is. Isten országában
találjuk meg az életet. Vannak más csábító hangok is, azért csábítók, mert úgy
néznek ki. Azt a látszatot keltik, hogy ha hallgatunk rájuk, jó irányba fogunk
haladni, és kiteljesedik az életünk. Azonban Jézus az, aki a jó utat mutatja. Ő
nem akar félrevezetni, az a szándéka, hogy célba juttasson. Örök életet
készített, és azt szeretné, ha ezt megismernénk, és belőle élnénk.
Az Úr tovább vezeti Isten országának megismerésében a tanítványokat (Lk
12,33-40). Mennyire más ott az életszemlélet. Nem az anyagiak, a földi javak
állnak a középpontban, hanem a kapcsolat. Kapcsolat az Atyával, Aki törődik az
övéivel, és gondoskodik róluk. A Jézust kérdező emberről nem hallunk többet, úgy
látszik, nem tetszett neki, amit hallott. Neki pénz kellett, és nem hit, nem
Jézus, nem örök élet. Sokan így vannak, nem kell Jézus, az Ő igéje, csak az,
amit a világ kínál. Azt gondolják, általa lesznek boldogok, de amint láthatjuk,
nem így van. Egyre nyugtalanabb lesz az ember, mert mindig többet akar.
Telhetetlenné válik, olyan lesz a szíve, mint a zsák, amelybe vizet öntenek.
Soha nem telik meg, mert átfolyik rajta a víz.
Ilyen telhetetlen a szívünk is.
Az Úr azonban azt kéri a követőitől, adják el mindenüket, amijük
van. Nem könnyű ez. És vajon valaki
komolyan veszi ezt? Miért is mondja ezt az Úr? Azért, hogy mindentől szakadjunk
el szívünkben, és egyedül Tőle függjünk. A tanítványt csak a gazdája határozza
meg. Ne a földi dolgoktól függjünk, hanem egyedül Tőle.
A függésből az Úr tud megszabadítani. De ha észreveszem, hogy valami
nagyon magához láncol, fontosabb lett, mint az Úr, kérjem Őt, és megszabadít. Átalakítja
gondolkodásunkat, most már a menny kerül az első helyre. Mennyei kincsekre
vágyunk elsősorban, vagyis arra, hogy Isten országában az Úr gondoskodását
tapasztaljuk meg. Ő mennyei kincsekkel, örökkévaló értékekkel halmoz el. Az
életvitelünk, a gondolkodásunk iránya, a szabadidőnk eltöltése, a
mindennapjaink beszélnek szívünk tartalmáról.
Mondhatom, hogy szeretem az Urat, de ha nem tudok Érte semmiről lemondani,
hanem inkább a igei alkalmakra mondok nemet a saját dolgaimért, akkor ez
beszél arról, mi a fontos. Ahogy élünk, az bizonyságtétel.
Az Úr Jézus rámutat: az övéi szolgák. Ez nem igazán jut el, nemhogy a
szívünkig, még a fülünkig sem. Úgy véljük, Jézus a szolgánk, az a dolga, hogy
mindent megadjon a számunkra. Ő azonban a szívünkre helyezi: aki Őt követi, aki
átélte kegyelmét, az az Ő szolgája. Nem kényszerű szolgaság ez, nem arról van
szó, hogy nincs más választásom. Önként és örömmel, hálából szolgálom Őt. És ha
már az Övé vagyok, akkor az a feladatom, hogy figyeljek Rá, lessem érkezését,
kívánságát.
Ebben a világban a tanítvány mindig az Urát váró szolga. Tudom, hogy
jönni fog, ezért úgy élek, hogy kész legyek bármikor kinyitni az ajtót, amikor
betoppan. Mivel nem tudjuk, mikor jön, legyünk készen. Készen vagyok? Ha most
jön, szabad vagyok, és ki tudom nyitni az ajtót? Itt is találkozunk a
zörgetéssel. Az érkező gazda zörget, hallom a zörgetést? Bizony, annyi hang vesz
körül, hogy már nem is halljuk az Ő szelíd hangját, halk kopogását. Uram,
könyörülj, hogy bármikor érkezel, készen legyek, azt tegyem, amivel megbíztál,
és ne a magam és a világ dolgaiban merüljek el.
LÉGY ÉBER REGGEL
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése