A
|
z Isten útján
való járás, a kegyes élet az ember teljességére jó hatással van (Péld 11,17-31). Az Úr
útján járni a testünk és egész lényünk számára összhangot jelent Isten
rendjével. Isten rendje pedig egészség, illetve orvosság a már megbetegedett élet
számára. Az igazi rendre, vagyis Isten országára való hangolódás az Úr Jézus
követése által valósul meg. Aki Őt követi, annak gyógyul a lénye. A lelkünk
gyógyulása, a bűn alól való felszabadulás a testre is jótékony hatással van.
A hívő ember minden útját Isten igéjével hozza összhangba. Vonatkozik ez az
anyagiakra is, nem ennek megszerzése áll a középpontban, és nem ennek rendel
alá mindent. A hívő ember tudja, hogy az Úr gondoskodik övéiről. És ez nemcsak
egy elméleti tétel, hanem ez a valóság. Az Újszövetség is megerősíti ezt, de
Izráel népe is megtapasztalta már a pusztai vándorlás során is. És azóta Isten
nem változott meg.
Fontos gondolatot olvasunk: aki kitart az igazságban, az életre jut.
Isten igéje az igazság, és ebben ki kell tartani. Akkor is, ha nem könnyű,
hiszen a világ azt állítja, nincs abszolút igazság. Isten igazsága Jézus
Krisztusban öltött testet, és ez a Szentírásban ismerhető meg. Aki megismeri,
az ragaszkodjon Hozzá. Maga az Úr Jézus is azt mondta, a Te igéd igazság. Isten
szava az igazság. Az emberi tételek elavulnak, de Isten igéje örökké megmarad.
Nem elég azonban megismerni, hanem abban kell járni, és ha így teszünk, és
összekapcsolódunk hit által az Úrral, erőt kapunk a célig való kitartásra.
Az ige rámutat arra, hogy nem csupán a külső szépség a lényeg, ez nem elég a
jó élethez, hanem bölcsességre vagy okosságra is szükség van. Az okosság több, mint a
jó ízlés, jelenti az igazi lényeg megkülönböztetését. Úgy él és vezeti a háztartást, hogy tudja, mi
az igazi érték. Isten ismeretére tanítja gyermekeit, mert maga is
megtapasztalta az Úr hatalmát és áldását az életében. Isten valóság, élő
személy a számára, és szeretné, ha ez a Valóság jelen lenne az életében, és Ő
válna középponttá.
Az Úr Jézus nem turistaként megy fel Jeruzsálembe (Lk 13,22-35). Nem a
vidék szépségeiben gyönyörködik, és nem is az építészeti remekeket csodálja
meg. Ő mindig és mindenütt Isten Fia,
és menet közben is azon fáradozik, hogy Isten akaratát megismertesse az
emberekkel. Útja során is tanít. Mit tanít? Isten igéjét, üdvtervét ismerteti
meg. Rámutat arra, hogy az embernek megváltásra van szüksége, és ezt Ő viszi végbe.
Amerre jár, felragyog Általa Isten kegyelme. Aki kapcsolatba kerül Vele,
választás elé áll: megyek tovább, úgy, ahogy eddig, vagy odaborulok Jézus elé,
és elismerem Őt életem Urának? Ha így teszek, akkor belső változáson megyek
keresztül. Azért jött az Úr, hogy belülről változzunk. Mert nem emberi
törvények, még csak nem is a Biblia törvényeinek a megtartása hoz igazi
változást, hanem az ige általi újjászületés. Azonban ez a tanítványok feladata
is. Mi is úton vagyunk, de nem mint turisták, hanem vándorok, a keskeny út
vándorai. És amerre csak haladunk, az evangéliumot hirdetjük és éljük.
Vannak kérdezők, de nem a saját életükre nézve kérdeznek, csak
általánosságban. Adatot kérnek Jézustól, de Ő nem így közelíti meg az üdvösség
kérdését. Ő azzal akar szembesíteni: én üdvözülök-e? Beléptem-e már a szoros
kapun? Nem elég csak a kapu közelében ácsorogni,
arra alapozni, hogy meg vagyok keresztelve, konfirmáltam, hanem személyesen kell
hit és bűnbánat által belépnem. Csak akkor leszek ott Isten országában, ha
belépek oda. És ezt senki nem teheti meg helyettem.
Arra is rámutat, hogy most a kegyelem időszakát éljük. Most még
beléphetünk Isten országába, megtérhetünk. De a kaput be fogják zárni. És akkor
csak az számít, hogy belül vagyok-e. Nem
segít az sem, ha a küszöb előtt állok, mert akkor még nem vagyok bent. Kapunk
elég időt a döntésre, és ha bezárják a kaput, már nem lehet korrigálni. Az
életünk ideje arra adatik, hogy korrigáljunk, újratervezzünk Isten Szentlelke
által. Ez az újratervezés a megtérés, most már hátat fordítok a bűnnek, és
Jézust követve haladok tovább.
Sátán mindig támadja az Urat, és a követőit is. Az a célja, hogy eltérítse
Jézust Isten akaratától. El akarja fordítani a kereszttől. Mivel próbálkozik a gonosz? A
megfélemlítéssel: Heródes meg akar ölni; de Jézus nem fél. Tudja, miért jött, mi
a feladata, és ezt meg is cselekszi. Aki figyel az Úrra, azt nem lehet
eltántorítani Isten akaratának a megcselekvésétől. Nem lehetséges, mondja az
Úr. Elvégeztetett, hogy Jeruzsálemben kell meghalnia. Ott a templom, ott mutatják be
az áldozatot, így az egyetlen és tökéletes áldozatot is ott kell bemutatni.
Az Úr megy tovább, és közben panaszt vet Jeruzsálem szemére. Eljött, hogy
összegyűjtse őket, vagyis hívta őket, mint a kotlós a csibéket a veszedelem
idején. De ők nem mentek Hozzá. Úgy gondolták, nincs veszély, nekik nincs
szükségük Jézus oltalmára. Ő ma is hívogat a szárnyai alá, az a kérdés,
meghallom-e, és akarom-e, hogy összegyűjtsön, megmentsen? Ne álljunk ellen, ne
gondoljuk, hogy csak ijesztget, mint ahogy a csibe sem gondolja, hogy a kotlós
csak ijesztgetni akarja a sassal. A
kiscsibe komolyan veszi a figyelmeztetést, és még a gilisztát is otthagyva
rohan a biztos menedékbe.
Az Úr minket is figyelmeztet az aktuális történések által. A betegségek,
katasztrófák mind Isten jelzései is egyben. Jöjjetek hozzám. A bűn a
legveszélyesebb vírus, nem tudjátok megoldani, az egyedüli ellenszérum az én
vérem. Az a kérdés, hogy komolyan vesszük-e a jelzést, és odamegyünk-e a kereszthez?
Menjünk oda, és nézzünk fel Jézusra! Általa gyógyulhatunk meg a bűn marásától.
Mert nem csak földi halál van, hanem kárhozat is. Onnan a Krisztusba vetett
hit által menekülhetünk meg. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Hirdessük ezt a
jó hírt, és imádkozzunk, hogy az Úr hívását meghalljuk és komolyan vegyük.
A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN
1.
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése