Tovább

M

ai igénkben a bolond azt az embert jelzi, aki figyelmen kívül hagyja Isten valóságát, és nem számol vele (Péld 26,1-28). Az ilyen ember a maga útján jár, úgy gondolja, nincs szüksége Istenre, a Tőle való vezetésre. Parancsait semmibe veszi, mert ő ért az élethez. A bölcs ezzel szemben, aki meghajol Isten hatalma előtt, mert felragyogott az Ő Lénye előtte. A bölcs törekszik Isten megismerésére, egyre inkább elmélyül az ige tanulmányozásában. Nem kötelező program szerint történik ez, hanem azért, mert a bölcs, miközben tanulmányozza a szentírást, megtapasztalja Isten jelenlétét, élő valóságát. Számára Isten élő személy, igéje pedig ennek a világnak törvénye. Minden Isten szava szerint működik, igaz, a bűn megrontotta a harmóniát, de ennek ellenére felismerhető a világ működésében az Istentől származó rend. Elég, ha saját testünk működésére figyelünk, a bűn és betegség ellenére minden összhangban működik.

A bolond, tehát, aki kiiktatja Istent, nem tanul, a bolondság azt jelenti, hogy a rossz döntésekből, azoknak következményeiből sem képes levonni a megfelelő következtetést. Újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Visszatér a bűnre, hiába tapasztalta meg annak súlyát az életében, képtelen elhagyni és másképp élni. Mindez rámutat, hogy a bűn esetében többről van szó, mint puszta szokásról, amin bármikor változtathatunk. A bölcs Istennel van kapcsolatban, és így meglátja, hogy nem képes önerőből szabaddá lenni, a rossz dolgokat elhagyni, hanem Isten segítségére van szüksége. A Biblia szerinti bölcs ember meglátja, hogy ő bűnös, de azt is felismeri, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítsa a bűn átkától. Az Úr Jézus szabadítása nem elmélet, Ő az egész életformánkra hatással van. Az élő hit meglátszik az életvitelünkben. Az Úrral való kapcsolatnak hatása van ránk.

A gonosz gyakran kinagyítja a dolgokat, a bolhát elefántnak láttatja, vagy oroszlánnak. Mindent azért, hogy megrémítsen, az a célja, hogy visszatartson a bizonyságtételtől, az Úrnak való szolgálattól. Péter apostol arra mutat rá, hogy az ördög mint ordító oroszlán szertejár, mert el akar nyelni. Nagy hanggal veti bele magát a világba, így akar megfutamítani, félelmünkre épít. Azonban, aki odamenekül az Úrhoz, átéli, hogy az Úr Jézus mellett oltalom található. Ha szorosan megmaradunk Mellette, a gonosz nem rémíthet meg. Miért? Mert az Úr Jézust látjuk magunk mellett, az Ő hatalmára bízzuk magunkat. Aki Jézust nagynak, győztesnek látja, az nem hátrál meg. 

Aki a problémákra tekint, és a maga kényelmét, jólétét tartja szem előtt, az hajlamos a maga félelmét ezekre kivetíteni, és így a bántást, a sérelmet, a gondot óriásnak látjuk, és jobbnak véljük nem szembeszállni vele. Azonban az Úr tanítványa mindig a megfeszített és feltámadt Úr Jézusra néz, Mellette eltörpülnek Góliátjaink. Dávid sem Góliátot csodáltra, hanem az Úr hatalmát. Néha az a gondunk, hogy a bűnt, a gonoszt, a világot csodáljuk, ledermedünk nagyságát, erejét látva. Úgy véljük, nincs esélyünk, pont úgy, ahogyan Saul király és hadserege is, senki nem mert kiállni Góliát ellen. De Dávid igen, mert az Ő tekintete Istenen csüngött, és már korábban is megtapasztalta hatalmát. Legyünk mi is mindig kapcsolatban az Úrral, és állandóan tekintsünk felfelé.

Az Úr tovább megy Jeruzsálem felé, semmi sem állíthatja meg, mert Isten kegyelmi akaratának végbe kell mennie (Lk 19,28-40). Isten Báránya megáldoztatik a kereszten, a bűneink miatt. Jézus értünk megy a keresztre, mert nincs más lehetőség, csak a kereszt. Semmi nem tudja visszatartani, sem ellenség, sem értetlenség, Ő nem csügged el, hanem megy tovább. És közben menti az embert. Viszi az életet a bajbajutott, megrekedt, a bűn hálójából kikerülni képtelen embereknek. Nekünk is tovább kell menni, és vinni a jó hírt, a Feltámadottról szóló győztes üzenetet. Vinni kell tovább, ebben a helyzetben is, mert nincs más segítség, mint a kegyelem. Nincs, aki meg tudná fordítani az életünket, csak  egyedül Jézus. Fontos, hogy halljanak az emberek az Úr Jézusról, meglássák, hogy Ő tud segíteni, személyes és közösségi problémáinkban is. Ne engedjük, hogy a kialakult helyzet visszatartson a bizonyságtételtől. Az Úr a mi reménységünk. A világ sóvárogva várja a hiteles életeket és bizonyságtételeket.

Tovább haladva is a keresztre, Isten váltságművére figyel az Úr. Ettől semmi el nem térítheti, és mindent megtesz, hogy az emberek felismerjék az idők jeleit. A szamárháton való bevonulás is a prófécia beteljesedése, így jelzés. Kigyullad egy újabb gyertya, amint az adventi koszorún is meg szoktuk gyújtani a következő vasárnapokon a gyertyákat. Minden gyertya jelzi, hogy közelebb vagyunk Isten akaratának megvalósulásához. Így ez az esemény is jelezte az akkori embereknek, hogy Jézus Istentől jött, vegyük komolyan, térjünk meg bűneinkből, és Bízzuk Rá az életünket. Tegyük Őt életünk Urává.

Ez a mostani vírusjárvány is jelzés: forduljunk az Úrhoz. Kezdjük el Őt keresni, mert rossz irányba haladunk. Az Úr jelez, azt akarja, hogy felismerjük, Nélküle elveszettek vagyunk. Azonban nem elég csak egy felekezetbe tartozni, élő kapcsolatra kell jutnunk Vele. Azt akarja, hogy kövessük egész életünkben, mégpedig teljes szívvel.

Ma is szól az üzenet, az Úrnak van szüksége az életedre, Ő akar általad, általam bevonulni másokhoz. Az Úr Jézusnak szüksége van ránk, hogy hordozzuk Őt. De vajon Őt hordozom? Őt látják általam? Az Ő akaratának engedelmeskedem? Mert ez a szamár, amikor Jézus ráül, engedelmeskedik Neki. Már nem csökönyös, nem a maga dolgaival van elfoglalva, hanem oda megy, ahová Jézus.

Ez a szamár még nem volt betörve, ezen még nem ült ember, és még sem dobja le Jézust a hátáról. Amikor Jézushoz vezetik a szamarat, átalakul a természete, Jézus Lénye átalakít. A mi vad és engedetlen szívünket is Ő formálja engedelmessé. A szamár Jézust viszi, tudja, hogy az éljenzés Jézusnak szól. Nagy kísértés, hogy az életünkben nem mindig látszik már az Úr, inkább mi látszódunk. Elhisszük, hogy nekünk szól az éljenzés. Igazán szamár lenne ez a szamár, ha azt hinné, hogy neki örülnek az emberek.

Jézus Király - úgy fogadom? Meghódoltam már Előtte? Minden azért történik, hogy felismerjük: Ő a Király! Ő az Úr, az Isten nevében jön. Az életünk eseményeinek is Őhozzá kell, hogy irányítsanak. A nyomorúság is jelez, Jézus nélkül baj van, de még Hozzá fordulhatunk. Ma még tart a kegyelmi idő. Ne hallgassunk, hanem kiáltsunk mi: áldott a Király, Aki az Úr nevében jön! Ő az élet Fejedelme, uralma csodálatos. Ő nem a pusztulás, az önimádat, hanem az igazi Élet útján vezet. Jézust követve életre jutunk. Azért halt meg a kereszten, hogy akik bűnbánattal és hittel Hozzá kiáltanak, azok bűnbocsánatban részesüljenek, és örök életük legyen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézusért megbocsát Isten, ezért úgy élek, ahogy akarok. Egy új életformára hív el. Arra, hogy most már az Ő nyomdokait kövessük.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.