J
|
ól látja a
szentíró, hogy a hívő embereket is megkísértheti az irigység (Péld 24,1-34). Amikor a világban
járva azt látják, gyakran a nem hívők előrébb vannak, mint a hívők. Milyen gondolatok fordulnak meg bennünk,
amikor mi azt átlátjuk, hogy azok, akik nem törődnek Istennel, könnyebben
boldogulnak, megvan mindenük, könnyen találnak társat, a legjobb dolgokkal
rendelkeznek? Milyen jó, ha ilyenkor
engedjük az igét a szívünkhöz jutni, és nem másokra figyelünk, hanem egyedül az
Úrra. Aki az Ő közelségét megtapasztalja, aki örül az Úrnak, és boldog, mert Hozzá tartozik, az nem figyel másokra.
Ez a fontos, mi Atya-fiú kapcsolatban lehetünk Istennel, és ez mindennél
többet ér. Nem a Tőle kapott javakra
koncentrálunk, hanem Őreá, a személyére.
Megtapasztalhatjuk, hogy az élő kapcsolat mindennél többet ér. Aki ilyen kapcsolatban van, az nem arra figyel,
mivel rendelkeznek mások, hanem hálás, hogy Istenhez tartozhat. Az Atyához való
tartozás, hogy beszélhetek Vele és jelenlétében élhetek, minden kincsnél
többet ér. Ha ezt nem tapasztalom, ha nem ismerem az én Uramat, akkor keserű és
irigy szívvel leszek otthon, mint az idősebb fiú. Otthon volt ugyan, de szíve
távol került atyjától, ezért iriggyé vált. Ismerjük meg az Úr Jézus által
mennyei Atyánkat, és akkor nagy öröm, megelégedettség és öröm tölti be a
szívünket.
Jó azt is olvasni, hogy Isten gyermekével is megtörténhet, hogy elesik, de nem
marad a földön, hanem felkel. Az Úr Jézussal talpra lehet állni. A gonosz akar
a földön tartani, azt súgja, ha elestél, nincs már remény. Innen nem lehet
talpra állni, így fogsz maradni. Azonban, ha segítségül hívom az Urat, Ő talpra
segít. Ő nem akarja, hogy elbukjunk, de ha megtörténik, talpra lehet
állni. Az Ő kegyelméből és ereje által
fel lehet a padlóról is állni, Vele újra lehet kezdeni. Ne csüggedjünk el,
hanem kapaszkodjunk az Úrba. Természetesen elesni sem kötelező, Urunk vezet,
tanácsol, és ha megfogadjuk, amit mond, akkor nem fogunk elesni. Péter is azért
bukott el, mert nem adott Jézus szavára. Úgy gondolta, vele nem történhet meg.
És sok esetben azért bukunk el, mert mi is így gondolkodunk. Erőseknek véljük
magunkat, holott a tanítvány nem a maga erejére, hanem Isten kegyelmére épít.
Jerikóban van az Úr, végigmegy a városon, de nem álltja meg senki (Lk
19,1-10). Nyugodtan végig tud menni, senki sem szól Hozzá, senki nem kiált,
mint ahogy a vak tette. Vajon mi észrevennénk, ha végigsétálna a
településünkön? Örömmel szólítanánk meg
az Urat? Észrevesszük Őt, amikor itt
sétál köztünk, amikor látjuk a szimbólumokat, amik Rá mutatnak, halljuk a
jelzéseket? Úgy tűnik, Jerikóban mindenki élete rendben van. Pedig láttuk már,
hogy azért nincs mindenki rendben. A gazdag város kapujában egy vak koldussal
találkoztunk, és ez azt mutatja, élnek ott problémás emberek. Sőt, nemsokára
elénk kerül Zákeus is, nála sincs minden rendben, pedig neki egészen másként
néz ki az élete, mint a koldusnak. Zákeus gazdag, befolyásos ember, még sem
boldog. Keresi Jézust, mert valami hiányzik, nem boldog,
nincs a helyén.
Erre a két Jézust kereső emberre szoktunk koncentrálni, de miért nem jönnek
mások? Lehet most azt mondani, de hát ott vannak sokan az út mentén. DE csak nézelődnek, és nem kiáltanak. Senki
nem hívja Őt segítségül. Nem látják meg meglátogatásukat, a történelmi
pillanatot: Isten vonul keresztül a városon. Vajon mi megláttuk az elmúlt
harminc évben? Nem azért is van ez a vírus is, hogy rádöbbentsen: nem éltünk
igazán a lehetőséggel. Olyan kevesen kiáltottunk Hozzá. De most még
változtathatunk, segítségül hívhatjuk Őt.
Azért vonul keresztül Jerikón, hogy rádöbbenjenek elveszett voltukra, és
kiáltsanak Hozzá. Ő többet akar annál,
hogy megcsodáljuk, új életet kínál, olyat, amit csak Ő tud adni. Életünk igazi problémájára teszi a kezét. Nem
téveszt meg, hanem valós segítséget kínál. Életünk legreménytelenebb
pillanataiban is van segítség, csak kiáltsunk Hozzá.
Zákeus látni akarja Jézust, találkozni Vele. Hallott már Róla, azért
akarja látni, bizonyára kíváncsi arra is, hogy őt mint vámszedőt fogadja-e
Jézus? Vajon Ő is elküld, mint a farizeusok, a rabbik? A tömeg nem engedi közel
Jézushoz. A vallásos tömeg elzárja az utat - mit akarsz, te bűnös vagy, veled
nem foglalkozik Jézus. Te már nem
tartozol közénk, eladtad magad Rómának, menj utadra.
Zákeus azonban találkozni akar az Úrral, érzi, hogy nem jó ez így. Nem jó
távol az Úrtól. Magával ragadta a megélhetés utáni küzdelem, kicsiségét is
ellensúlyozni kellett, és a sok gyerekkori sérelmet, amit kicsi termete miatt
kapott. Elképzelhető, hogy pont azok
sebezték meg, akik most elzárták előle az utat. Mennyi sebet kapunk, és nem gyógyítja ezeket semmi. Zákeus sebeit sem
gyógyította meg sem a nagy gazdagság, sem a hatalom. Ezért jön Jézushoz. Belső gyógyulást keres.
Mert a szép és irigyelt köntös alatt megsebzett szív lapul. Mi van a felszín alatt? Mi az, amit próbálunk
a jóléttel eltakarni? Igénk azt üzeni,
ne elrejtsük, ne másfelé keressük a gyógyulást, hanem jöjjünk az Úrhoz. Jöjj mindazzal, ami össze akar roppantani,
jöjj, Nála van megoldás!
Zákeust ugyan távol tartják Jézustól, de Ő nem adja fel. Valóban Jézust
akarja. Ő nem egy látványra, egy emlékre vágyakozik, hanem Isten közelségére.
Isten után szomjazik ez az ember. És aki igazán szomjas, az addig nem nyugszik
meg, amíg rá nem talál a forrásra. Jöjj szomjúságoddal az Úrhoz. Ne nyugodj
addig, amíg nem találkozol Vele. Ne add fel! Ne vonulj el, mert az első
istentiszteleten nem történt semmi. Ne hagyd abba a Biblia olvasását, hanem bújd
tovább, hatolj le a forráshoz, és az élő víz csillapítja majd lelked szomját.
Amikor az élet nyomorúságai ránk találnak, gyakran ott a kérdés: miért engedte
Isten? De ha figyeljük az igét és az életet, azt látjuk, sok esetben pont a
nyomorúság indít el az Úr felé. Zákeust is a csalódásai, belső sebei indították
az Úr felé. A vak soha nem kiáltott volna, ha valamikor nem veszíti el a
látását. A baj, a betegség, a gyász
döbbenthet rá arra, hogy nem elég az, amit a világ nyújt. Ha Isten mellett elmegyünk,
üres marad a szívünk.
Zákeus megtapasztalta, hogy nyomorúságában nincs magára hagyatva, az Úr
is elindul felé. Tulajdonképpen őérte jött Jézus, Ő vonzotta ezt a vámszedőt.
Az Úr adja a szívünkbe a szomjúságot, és Ő vonz és vezet a forráshoz, ami Ő
maga. Így hívogat ma is: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és
így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem,
amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből” (Jn 7,37-38).
Jézus menetrendjébe bele volt tervezve a Zákeusnál való megállás. Most már csak Zákeuson múlik. Az Úr hozzád
tervezte be pihenőjét, nálad akar megszállni. Fogadd be Őt örömmel. Jézust befogadni nem veszélytelen. Aki
megnyitja Előtte az életét, nem marad az, aki eddig volt. Jézus előtt állva meglátjuk magunkat, és a
megoldást is. Zákeus rádöbbent, kicsoda
ő, és azt is meglátta, hogy Jézus által új emberré lehet. Megvallotta a tetteivel,
hogy nem tisztességes ember, becsapott másokat, vállalta, hogy bűnös, elveszett
ember. Bűnvallomása után bocsánatot és üdvösséget kap.
De vallást tesz arról is, hogy valóban más emberré lett Jézus által.
Hogyan teszi ezt? Rendezi azokkal a dolgait, akiket megkárosított, és akikkel
még lehet rendezni. Meglátja, hogy vannak szegények. Eddig nem látta őket, nem
törődött velük. Eddig elvett, most már tud adni, mégpedig a magáéból. Ez nagy
változás. Mert az igazi életváltozás akkor mutatkozik meg, amikor meglátjuk a
rászorulót, és a magunkéból tudunk adni. Zákeus most már tud adni. Miért? Mert
előbb önmagát adta az Úrnak. Az tud időt, erőt, anyagiakat adni, aki előbb
önmagát adja át az Úr Jézusnak.
Zákeus története is mutatja: nincs reménytelen élet. Lehet, hogy elvesztem és
mindenki úgy gondolja, végleg. De ne add fel! Jézus eljött, hogy megkeressen,
és Ő meg is talál. Hív, és indulj el Vele, és menet közben új emberré leszel.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen
őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre
épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha
sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha
lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az
Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól
tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A
mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az
mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése