A Bárány vére

M

ózes és Áron véghezvitte  a fáraó előtt mindazt amivel megbízta őket az Úr, mindezek ellenére kemény, változatlan maradt a szíve. A sok csoda nem formálta újjá, maradt a régi ember. Vizsgáljuk meg szívünket ránk milyen hatással van a sok Ige, amit olvastunk és hallottunk? Változott-e valamit a szívünk, újjá lettünk-e, vagy maradtunk ugyanazok?

Azon is elgondolkodhatunk ezen a reggel, hogy mi olyan engedelmesen megcselekedtük-e az Úr szavát, mint ez két ember? Minden életté vált-e bennünk? Mózes és Áron élték Isten szavát mégsem láttak eddig eredményt. A mi részünk élni az Igét, az Úré pedig az eredmény.

Megtudjuk Igénkből, hogy a szabadítás egy új időszámítás kezdete (2Móz 12,1-14). A zsidók számára  az Egyiptomból való szabadulással új élet és új év kezdődik. Mostantól ez a hónap lesz az év első hónapja számukra. Mindez bemutatja, hogy szabadítással kezdődik az új élet. Pál így írja: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Kor 5,17). Amikor Jézus Krisztus kegyelme által elnyerjük bűneink bocsánatát és Ő lesz innentől kezdve életünk Gazdája, gyökeres változás következik be. Valóban újjá lesz minden. Nemcsak egy két dolog változik meg, nem csak vallásosabbak leszünk, hanem mi leszünk mássá. Új teremtés kezdődik, ami azt jelenti, hogy eddigi természetünk, mindaz, ami életünk középpontját képezte, ahogy éltünk, elmúlik, és egy olyan új életforma, egy olyan új ember jön létre, ami nem volt. Ez egy egészen új élet, és ez Isten munkája bennünk. Ennek az új életnek azután növekednie kell. Úgy növekedik, ha Igével tápláljuk.

Azt is megtudjuk, hogy a szabadításnak ára van, egy báránynak kell meghalnia, egy báránya adja a vérét, hogy akik mindezt hittel fogadják és hitből megcselekszik, életben maradjanak. A tizedik csapás már egész Egyiptomot érinti, csak azok maradnak ki belőle, akik hisznek az Úrnak, és úgy cselekszenek, ahogyan mondja. A szabadításnak mindig ára van. Ezt az árat az Úr Jézus fizette meg a kereszten. Adjunk hálát érte, dicsérjük nevét, és becsüljük meg, amit tett értünk. Az Ő élete és halála szabadulásunk, és üdvösségünk ára. Ám az embereknek is oda kellett adni egy bárányt, vagy meg kellett vásárolniuk, így nekik is került valamibe. Mert a kegyelem ingyen van, ám nem olcsó, mert „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pét 1,18-19).

A zsidók még előtte vannak a szabadításnak, de elmondja, hogy ez lesz az első hónap, vagyis meg fognak szabadulni. Legyen számunkra is biztató az Úr szava, ha úgy látjuk tele van életünk nyomorúsággal, rabok vagyunk, mint a zsidók, vegyük komolyan szabadok lehetünk, akár még ma, mert akiket a Fiú megszabadít azok valóban szabadok lesznek. A bárány vére a jel, és ahol az Úr meglátja, ott elmarad a halál, és felváltja az élet. A mi életünkön is a Bárány vére a jel, „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7,9). A Bárány vére az élet.

A szabadításra vágyni kell és készen lenni. A zsidóknak derekukat felkötve, saruikat felhúzva kellett fogyasztani a bárányt, hogy amikor eljön az idő, indulhassanak. Nekünk is így kell készen lenni az Úr követésére. Ne engedjük, hogy bármi visszatartson, övezzük fel derekunkat, húzzuk fel sarunkat és úgy várjunk az Úrra.

Az Úr Jézus egyre mélyebbre vezeti övéit az önismeret útján (Mt 7,1-6). Rámutat arra a fájdalmas valóságra, hogy nemcsak a másikban van bűn, hanem bennem is. Könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk a saját életünkben minden rendben, csupán a másikkal van baj. Az Úr Jézus azonban elénk tartja lénye tükrét, hogy abban szembesüljünk magunkkal.

Bizony a kép elszomorító, hiszen azt kell meglátni, hogy a saját életemben óriási bűn gerenda van. Eddig csak a másik bűnét, vétkét, hibáit látta, jól felnagyítva, most azonban az eredeti méretekkel szembesülök. A tükör megmutatja, hogy a másik vétke eltörpül, jelentéktelen az enyémhez képest. Ezért nem a másik bűneivel, hibáival, hanem a saját gerendámmal kell foglalkozni. Ám a másik vétkeivel mindig könnyebb és élvezetesebb bíbelődni, mint a magunkéval. Azonban Jézus rámutat, azért tartja elénk a tükröt, hogy a valósággal szembesüljünk és változtassunk rajta. Megtisztulhat az életünk, ha nem ragaszkodunk gerendánkhoz, amire többnyire azt festjük rá, nekem van igazam. A növekedés feltétele, a gerendától való megszabadulás, ezt csak az Úr tudja eltávolítani. 

Azt is látnunk kell, hogy vannak olyanok, akiknek nem lehet azonnal legszentebb kincseinket átadni, mert nem értékelik. Meg kell látnunk mikor és hol alkalmas a környezet az Ige bizonyságtételére.  Mert nem mindig és nem mindenütt alkalmas rá.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4.      S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.