Jézus hív

Mózes és Áron az Úr előtt az első sikertelen próbálkozás után. Bizony még sokszor meg kell tenni az utat, még újra és újra oda kell állni a fáraó elé, mert nem enged a szavuknak. Bizony így van ez velünk is gyakran, türelemmel és szeretettel kell végeznünk a hívogatás a bizonyságtétel szolgálatát, mert az ember szíve kemény és nem mozdul az első szóra. Ahogy a fáraó ellenállt Istennek úgy van ezzel a mai ember is. Sőt mi sem vagyunk másként. Gondoljunk vissza mennyi türelemre volt szüksége az Úrnak, hányszor kellett szólnia, amíg meghallottuk és komolyan vettek. Meg kell Mózesnek is tanulnia, hogy fogadja el, ha nem lesz mindjárt eredménye munkájának, és nem szükséges összeroppanni a kudarc miatt. Nem is kell összeroppanni, hiszen ez az Úr munkája, Mózes csupán eszköz Isten kezében, aztán meg is mondta előre, hogy idő kell, mire enged a Fáraó.

Az Úr, elcsüggedt szolgáját kezelésbe veszi, és ismét kijelenti magát neki. Megtudja, hogy Isten neve Jahve, az az Úr. Tehát meg kell erősödni, a fáraókkal, a kis istenekkel szemben, hogy nem ők, hanem Izráel Istene az Úr. Ennek az Úrnak még a fáraó is alattvalója, neki is engedelmeskednie kell az Úr számára. Meg kell ismernie Mózesnek és mindenkinek, hogy Isten Úr, az egész mindenség Ura, és Ura az én életemnek is. Így azután nem tehetem azt, amit én akarok, hanem engedelmességgel tartozom Neki. Vigasztaló is ez, hogy Ő az Úr, mert így nem vagyunk senkinek kiszolgáltatva. Ha Úrnak látjuk Őt, múlik a félelem is.

Ígéretet ad Isten, hogy kihozza őket Egyiptomból, de azt nem mondja, hogy a következő próbálkozás eredményes lesz. Gyakran vagyunk mi is türelmetlenek. Isten ad ígéretet, de időpontot legtöbbször nem nyújt mellé.  Meg kell tanulnunk bízni az Úr szavában. Mózes és a nép is ezt tanulgatja.

Azonban nem hisznek Mózesnek. A nép is úgy gondolta a szabadítás azonnal végbe fog menni, mivel nem így történt, hanem még erősödött is a nyomorgatás, nem hittek Istennek.  Hányszor vagyunk mi is így, nem az Úrban bízunk, hanem a láthatókra tekintünk. Ha még rosszabb lesz a helyzet, nem javulnak körülményeink, elveszítjük hitünket.

Mózes ismét elbizonytalanodik, most már a nép sem hallgat rá, akkor hogyan menjen a fáraó elé?  Azonban Isten nem enged neki, hanem elküldi, mert nem magára kell figyelnie, hanem Istenre bíznia magát. Mennyire nem szeretjük a kudarcokat, mennyire fontosak vagyunk magunknak, Mózes is csak arra figyelt, hogy őt elutasítják, pedig itt nem is róla van szó, hanem Istenről. A szolgálatban az érzékenység, az önközpontúság mindig akadály. Ha azt gondoljuk, minden rólunk szól, nem jutunk előre. Az élet azonban nem rólam, hanem Róla szól, ezért nincs helye sértődésnek, meghátrálásnak, hanem hitnek. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10,39).

Jézus ma is ezzel a felszólítással áll meg mellettünk: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket (Mt 5,18-25)!  Erre hív ma is nem kevesebbre, azt kéri, hogy ne mást, hanem Őt kövessük. Ez azt jelenti, hogy életünk iránytűje, meghatározó személyisége Ő, ezért mindenben Rá hallgatunk. Nem a barátok, ismerősök, rokonok, tanárok, hanem mindenkor az Ő szava, és iránya a mérvadó számomra.  Az Úr teljes életváltozásra hív, otthagyták a hajót és a hálót, tehát mindazt, ami eddig az életet a megélhetést jelentette, és Jézusra bízták magukat. Nem tartottak meg a régiből semmit, nem csak egy darabját kéri a szívünknek, hanem az egészet. Jézus ma is hív, induljunk mindent elhagyva, agy új életre Vele.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5.                   Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.