Takarítás

A

z Úr ismét felhívja népe figyelmét a szabadulás napjáról való megemlékezésre. Elrendeli, hogy rendszeresen álljanak meg, tartsanak ünnepet, és úgy emlékezzenek arra, amit Isten tett értük. Nekünk is meg kell állni és tudatosan visszaidézni az Úr életünkben elvégzett csodálatos munkáit. Ha nem állunk meg és nem emlékezünk, elhalványul a szabadítás, és magunknak tulajdonítjuk az új életet. Az ünnep megtartása által Isten megtanítja népét elcsendesedni, és Őreá figyelni. A szabadulásban akkor tudunk megmaradni és növekedni, ha rendszeresen kapcsolatban vagyunk Vele.

Ezen az ünnepen a zsidók csak kovásztalan kenyeret fogyaszthattak, mert sietve kellett Egyiptomból kivonulni, és nem volt idő megkeleszteni a kenyeret. Azonban a kovász szimbolizálja a bűnt és az ember gonoszságát is. Pál írja a Korintusiaknak: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott” (2Kor 5,7). Vagyis rendszeresen meg kell kegyelme által tisztítani szívünket a bűntől. Rendszeres lelki karbantartásra van szükség. Ha elhanyagoljuk lényünk ápolását, a bűn elterjed, teljesen megfertőz, sőt átragad másokra is. A mi húsvéti bárányunk az Úr Jézus, Általa van szabadulás a bűn hatalmából és Őáltala lehet tisztántartani szívünket is.

A szabadulást követően hálafelajánlást kell tenniük az Úr számára. Soha nem felejthetik el, hogy hálával tartoznak az Úrnak. A hálát azonban nem elég csak szavakkal kifejezni, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia. Izráel népe az elsőszülöttek felajánlásával fejezte ki háláját. Minden hím elsőszülöttjét az Úrnak adtak, legyen az Övé, rendelkezzen vele. Mi mit adunk Urunknak, mit ajánlunk fel, hogy rendelkezzen vele? Odaadjuk-e életünket? Itt van Uram, most legyen a tiéd. Eddig én rendelkeztem önmagammal, de annak rossz következménye lett, ezután legyen a tiéd. Fel tudjuk-e ajánlani Neki gyermekeinket, ami azt jelenti Rábízzuk-e jelenüket és jövőjüket Istenre? Bele merjük-e helyezni őket hatalmas kezébe, hogy Ő mutassa meg munkájukat, életirányukat és helyüket ebben a világban? Felajánljuk-e őket az Úr szolgálatára, amint Anna is tette a gyermek Sámuellel?

Már beszéltünk a rendszeres elcsendesedésről, és azt látjuk, hogy maga az Úr Jézus is gyakorolta (Mt 8,1-4). Egy hegyről jön le, ahol bizonyára nem turistaként tartózkodott, hanem ráhangolódott az Atya akaratára, és feltöltekezett. Ha Neki szüksége van ilyen félrevonulásra, akkor nekünk is. Kövessük ebben is példáját, naponta keressük meg a Vele való közösség alkalmát.

A csendből az emberek közé megy, amit kapott AZ Úrtól, azt beleviszi a világba. Egy leprás lép ki a sokaság rejtekéből és borul elé. Elő kell lépni rejtekeinkből és vállalnunk kell magunkat, leprás életünket. Ez az ember hittel jön, ő már hallott Jézusról, és hiszi, hogy van hatalma az ő betegsége felett. Jézus képes megtisztítani. Jöjjünk mi is ezzel a hittel Hozzá, Uram, képes vagy az én életem is rendbe tenni, helyreállítani.  Uram, Te meg tudsz tisztítani.

Ez a leprás csak azzal nem volt tisztában, hogy meg akarja-e Jézus gyógyítani életét, vagy Ő is kitaszítja és elhatárolódik tőle. Megtudja, hogy Jézus akarja a gyógyulását. Akarom, mondja az Úr, és ez csodálatos szó, mert jelenti, akarja gyógyulásunkat. Ő nem undorodik és nem fordul el tőlünk, bárhonnan jövünk, bármilyen fertőzött is az életünk. Az Úr Jézus azt akarja, hogy megtisztuljunk, rendbe jöjjünk, és új életet kezdjünk.

Mára is azt üzeni, hogy Ő akarja, hogy rendbe jöjjünk, szabaduljunk, ne engedjük, hogy a csüggedés vegyen erőt rajtunk, mert Rajta nem múlik. Ő azért jött el a világba, mert azt akarja, hogy mindaz, ami megfertőzte és tönkretette életünket, felborította kapcsolatainkat, eltávozzon életünkből. Azonban, hogy ezt megtapasztaljuk, nekünk is azzal a hittel kell leborulni Előtte, mint ez a leprás: Uram, meg tudsz tisztítani engem.

Jöjj, királyom, Jézusom

1. Jöjj, királyom, Jézusom,

Szívem, íme, megnyitom,

A gonosztól óvj te meg,

Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt,

Mosd le rólam, ami folt;

Élet útját megmutasd,

Én meg nem találom azt.

3. Gógyítsd meg sok nyavalyám,

Enyhíts szívem bánatán;

Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom,

Míveld, édes Jézusom:

Hit, remény és szeretet

Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod,

Adj hozzá alázatot:

Hordjam olyan csendesen,

Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc

S megpihentetni akarsz:

Megragadom jobbodat,

S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.