Belépés

M

eg volt az első de eredménytelen próbálkozás, és ez máris padlóra vitte Mózest (2Móz 5,12-23). Szemére veti az Úrnak, hogy miért is küldte őt ide, elment a kedve az egésztől. Bizony milyen könnyen feladjuk, amikor ellenállásba ütközünk. A bizonyságtétel pedig nem hat azonnal, gyakran hosszú távú folyamat ez, és az eredményét csak később látjuk meg. Mózest ez elcsüggeszti is fel akarja adni, padlón van. Ő azt gondolta, hogy első alkalommal sikerrel fog járni, erre kudarc élményben lett része, és a népnek is rosszabb lett a dolga.

Mindezt tetézte, hogy a felügyelők is személyes támadásként élték meg. Nem az úrra néznek és ezért érzékenyek. Jó nekünk is belenéznünk a tükörbe, mi van az érzékenységünkkel? Nem vagyunk mi is úgy, mint ezek a felügyelők? Nem a szabadulásba vetett hit és az Isten ígéretébe vetett bizalom motiválta őket, hanem saját hírnevük volt a fontos. Mit gondolnak róluk az emberek. Nem az vezérelte őket, hogy Isten országának tagjai és majd az Úr cselekszik, mert Ő hatalmasabb a fáraónál, hanem érzékenykedtek. Ezzel Mózest és Áront is leterhelték.  Saját sérelmeink, érzékenységünk másokat is megterhel, nem az Úrtól való feladatra koncentrálunk, hanem magunkra. Sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat.

Annyi pozitívumot láthatunk itt, hogy Mózes visszament az Úrhoz. Tehát nem is a néphez futott megsértve, de nem is a fáraóhoz rohant haragtól vezérelve, hanem Istenhez ment. Elé vitte haragját és sértődöttségét. Igaz panaszkodik, és legszívesebben abbahagyná az egészet, de megvárja amíg Isten szól hozzá. Az Úr elől már nem ugyanúgy megy majd vissza, hanem a sérelmek ott maradnak, és feltöltve, megbékülve, a feladatra koncentrálva tér majd vissza.

Példa az számunkra is, amikor padlóra kerülünk, ne azokhoz menjünk, akiktől sérelmet kaptunk, ne a harag, a bosszú motiváljon, hanem előbb menjünk vissza az Úrhoz. Menjünk Hozzá és mondjuk el neki, ami a szívünkben van, mert az Úr előtt mindent másképp látunk. De várjuk is meg, amíg szól, és ne vigyük vissza magunkkal azt, amit hoztunk, hanem már teher nélkül induljunk. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30).

Láttuk a tegnapi részben, amint az ördög próbára teszi Jézust, és Ő kiállja a próbát. Bizony mi legtöbbször elbukunk, hiszen nem úgy reagálunk, döntünk, ahogyan az Ige mutatja, hanem, amint régi emberünk, a test ösztönöz minket. Jézus egyik kísértése volt, hogy vesse le magát a templom párkányáról, Ő azonban nem tett eleget az ördögnek és nem ugrott.  Itt látom én az ördög ma is alkalmazott módszerét, be akar ugratni, hogy ne azt tegyük, amit az Úr kér, hanem, amit Ő mond. Jézus az Igét vette komolyan, de mi hányszor beugrunk a szétdobálónak és engedjük, hogy elvegye békességünket, feldúlja lelki világunkat. Hányszor vesz rá sértődésre, haragra, hányszor a világ kívánsága, a szemek kívánsága irányít bennünket és nem az Úr.

Jézus megmutatta, hogy lehet alkalmazni az Igét, vagyis komolyan lehet venni és mi is mondhatjuk, viszont meg van írva, a nap ne menjen le a haragotokkal, bocsássatok meg, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, minden gondotokat vessétek Őreá, mert neki gondja van rátok. Idézzük-e amikor félelmet gerjeszt a szívünkben az Úr szavát, amelyből állítólag minden napra jut egy: „Ne félj!” De alkalmazzuk-e ezt a módszert? Jézus igei válaszára eltávozott az ördög és megjelent a menny. Amikor az Igéhez ragaszkodunk, mindig a menny légköre vesz körül, Isten országának a békessége tölt el.

AZ Úr Jézus megvárta, amíg az Atya félreállítja Jánost, addig vár, mert Ő tud várni. Ki tudja várni a maga idejét, és nem áll le rivalizálni Jánossal. Ki tudjuk-e mindig várni az Úrtól elrendelt időnket?

Szolgálatát a legsötétebb területen kezdi meg, mert Ő a világ világossága, és ott világít, ahol a fényre a legnagyobb szükség van.

Jézus is az igehirdetést teszi az első helyre. Mit hirdet? Térjetek meg! Úgy látszik ez a legfontosabb, ezt minden generációnak meg kell tenni. Mert megtérés nélkül nem nyílik ki Isten országának a kapuja. A megtérés pedig azt jelenti, hogy megfordulok, megváltozom Isten akarata szerint. Ezt a változást a Szentlélek viszi végbe. Megtérni annyi, mint felállni a vályúk mellől, és bűnbánattal hazamenni az Atyához, és átélni a fiúvá fogadtatás kegyelmét.

Jézus szól: világíts szép ékesen

1. Jézus szól: világíts szép ékesen, Mint a kicsi lámpa, tisztán, fényesen!

E bűnös világnak sötét éjjelén világítson ki-ki a saját helyén!

2.                   Jézus szól: Világíts, érettem égj Világosságomnak visszfénye te légy! Tudja Ő a földnek sötét éjjelén, Ki világít híven a saját helyén.

3.                    

3.                   Jézus szól: Világíts magad körül, Lásd a bűnbe, éjbe mennyi szív merül! Boldog az a lámpa, mely kicsinyke kört, Hová Isten tette, fényével betölt.

Isten áldásával.