Csak egy szó

I

zráel népe elindult Egyiptomból, történelmi pillanat ez, és megkezdi hosszú vándorlását egy új élet felé (2Móz 13,17-22). Egy egészen más élet következik ezután. Isten áll az élen, Ő vezeti népét, nekik pedig csak figyelni kel Rá. Isten előrelátó vezető, tudja, mit várhat a néptől, ismeri szívüket, így tisztában van azzal is, hogy a legkisebb ellenállásra feladják. Bizony mi is ilyenek vagyunk, nagyon könnyen feladjuk, amikor akadályokkal nézünk szembe. Az ellenség, a küzdelem meghátrálásra késztet sokakat. Nem szeretünk harcolni, mi úgy gondoljuk, a siker fáradság nélkül és azonnal jön. Az ígéret földjéhez hosszú úton, sok fáradságon és formálódáson át vezet az út.

Isten azt is látta, hogy ha harcot látnak a zsidók, visszatérnek Egyiptomba. A régi életnek nagy a visszahúzó ereje. A sátán felhasználja a jelen megpróbáltatásai között a múlt emlékeit. Még a rabszolgasort is széppé, vonzóvá tudja tenni.

Az Úr kerülőúton vezeti népét megelőzés, és megerősödés céljából. A mi életünkben is vannak kerülőutak. Hogyan tekintünk rájuk? Zúgolódunk, miért kell annyit kerülni? Kérdezzük, miért nem a legrövidebb úton vezet Isten? Lássuk meg, hogy mindez nem véletlen, a kerülő útra is szükségünk van. Ezen az úton Isten vezeti népét. Ha a rövidebb, a megszokott, a mások által használt úton mennek, egyedül haladnak. A kerülő út az Isten útja. Ez a keskeny út, amelyet kevesebben választanak, mert ez embert próbáló és fölösleges kerülőnek tűnik. Ez az út a pusztán keresztül vezet, ahol a nép megtapasztalja Isten közelségét, és átéli a közösséggé való formálódást. Szükségük van erre a kerülőre, és ha figyelnek a Vezetőre, megerősödve jönnek ki belőle. Tehát a mi feladatunk, hogy a kerülő úton is bízzuk magunkat Vezetőnkre. Higgyük, Ő jól ismeri az utat.

Isten nem csak kihozza népét, hanem az élre áll, és vezeti őket. Úgy vezeti, hogy megadja számukra mindazt, amire a meneküléshez szükségük van. Számára nem probléma az éjszakai út megvilágítása sem. Isten már évezredekkel ezelőtt meg tudta világítani népe előtt az éjszakai utat. Így ad számunkra is lámpást, hogy el ne tévedjünk a világ sötétségében, vagy nehogy balesetet szenvedjünk. Az Úr Igéje mécses a lábunk előtt, és ösvényünk világossága (Zsolt 119,105). Figyeljünk erre a lámpára, és nem tévedünk el.

Újszövetségi igénkben meglep bennünket, hogy a Római Birodalom egy képviselője fordul Jézushoz. Tőle kér segítséget. Ez nagy dolog, hiszen a rómaiakra nem jellemző, hogy másoktól, az elnyomott nép fiaitól várnának megoldást. Mi viszi őt Jézushoz? A szolgája beteg, és szeretné, ha meggyógyulna. Már ez is nagy pozitívum, hogy ez a százados ember számba veszi a szolgáját, hiszen abban a korban ez nem volt jellemző. A megbetegedett szolgát leselejtezték úgy, mint ahogy mi lecseréljük az öreg autót vagy régi számítógépet. A százados embert látott benne. Gondoljuk végig mi még látunk-e embert a másikban? Látjuk-e, amikor segítségre szorul és készek vagyunk-e közbenjárni érte?

A százados elismeri, hogy ő ezt a problémát nem tudja megoldani. Ez fontos, mi is akkor keressük a megoldást, amikor elismerjük, ezt képtelen vagyok megoldani. Ez a katona meglátta, hová kell mennie. Mi látjuk-e, hogy megoldhatatlannak látszó életünkkel Jézushoz bátran jöhetünk? Ez az ember hiszi, hogy Jézus meg tudja gyógyítani szolgáját. Az Úr adjon ilyen hitet a szívünkbe, hogy mindenkor úgy keressük fel Jézust, hogy hisszük, Ő valóban tud segíteni.

Jézus készségesen fogadja a kérést, és azonnal indulni akar, a százados azonban visszatartja. Mi megragadnánk, hogy azonnal, késedelem nélkül jöjjön. Azonban ez az ember meglátja Jézusban a főparancsnokot. Felismeri, hogy Jézus mindenek felett Úr. Elég egy szót szólnia és még a betegség is engedelmeskedik Neki. Igen, Jézus más módszerrel dolgozik, mint mi, mint a világ. Ő teremtő és helyreállító szavával végzi munkáját. Jézustól elég egy szó. Neki nem kell kiabálni, erőlködni, elég egy halk és szelíd szó, és megtörténik a gyógyulás. Mondjuk Neki mi is hittel, Uram, elég egy szó és meggyógyul az életem.

Erre a mondatra Jézus úgy válaszol: Menj el, legyen neked a te hited szerint. Menj el, úgy hogy még nem történt semmi, de ha hazaérsz, meglátod hited gyümölcsét. Hozzánk is így szól ma Urunk: menj el, legyen neked a te hited szerint. Tehát életünk dolgai hitünkön fordulnak meg. Azonban vigyázzunk, mert van negatív hit. Ha mi azt hisszük, hogy nem változhatnak meg a dolgok, ha azt mondogatjuk magunknak, hogy ebből úgy sem lesz semmi, akkor ezen hitünk szerint alakul az életünk. Amit hiszünk Jézusról, az valósul meg. Ha hiszem, hogy Ő meg tudja tenni, amit mond, akkor az meg is történik. Tehát legyen ma is a hitünk szerint. Higgyük, elég egy jézusi szó, és meggyógyul az életünk, kapcsolatunk, gyülekezetünk.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.
6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.