M
|
ózest
felkészíti az Úr küldetése folytatására (Móz 7,1-13). Mózes képviseli Istent és
Áron lesz, aki továbbadja az Úr parancsát. Első lépésben Mózesnek kell mindent
Áron számára elmondani. Így indul a közös szolgálat, alapja az őszinte
megbeszélés. Csak úgy tudnak együtt haladni, ha elmondják egymásnak, amit Isten
rájuk bízott. Mózes bizonyságot tesz Áronnak az Úr munkájáról. Ez a mi
feladatunk is, mindent elmondani, amit ránk bízott az Úr. Nemcsak a szépet, a
bátorítót, hanem a parancsot is, azt is, ami nehéz. Fontos a beszélgetés. Mózes
és Áron mindent megbeszélnek, ez ma is lényeges. Merjünk őszintén beszélgetni
Isten dolgairól és mindarról, ami a közös úton előkerül, a gondokról és a
problémákról is. Bizonyára Mózes is elmondta, mennyire nem akart Egyiptomba
menni.
Isten minden munkájának célja van, ezért nem lehet azt összecsapni, nem
vezethet az a hozzáállás csak legyünk túl rajta. Azért keményíti meg a fáraó
szívét, mert nem az a cél, hogy minél hamarabb kivigye a népet. A cél, hogy a
fáraó és Egyiptom népe is megismerje Isten hatalmát. Izráel népe is úgy
gondolkodott csak minél gyorsabban vigye ki őket az Úr, és szűnjön meg a
szenvedés, a szolgaság, kezdhessenek végre újat, legyen jó és zavartalan az
élet. Eszükben sem volt az egyiptomiak misszionálása. Vajon mi gondolunk-e
másokra, vagy minket is csupán egyéni érdekeink határoznak meg?
Egyben ismét hangsúlyozza az Úr, hogy a fáraó nem fog rájuk hallgatni,
tehát továbbra sem gyorsan mennek a dolgok, hanem többször is vissza kell
menniük az uralkodó elé. Azonban Isten azt is hangsúlyozza, hogy az Ő népét
büntetlenül nem lehet sanyargatni. A fáraó magatartásának is következményei
lesznek. Így van ez mind a mai napig, ha valaki Isten népét akár az ószövetségit,
akár az újszövetségit gyalázza, bántalmazza, annak mindig következménye van.
Egy nép életére kihatással lehet az, ahogyan Isten gyermekeihez viszonyul.
Mózes és Áron küldetésének az a célja, „hogy megtudják az egyiptomiak,
hogy én vagyok az Úr.” Ehhez eszköz a
csoda, a bot kígyóvá válása. Látjuk, a fáraó nem adja meg könnyen magát, szinte
gúnyosan mondja: erre az én mágusaim is képesek. Valóban sikerül emberi praktikákkal
utánozni Mózest és Áront, azonban lássuk meg, hogy Mózes kígyója elnyelte a
varázslók kígyóit. Tehát Mózesék mögött ott volt Isten jelenléte. A Jézusi
tanítványságban is pont ez a többlet, ezért nem csupán vallásosságról
beszélünk, mert az kevés, Jézus jelenlétére van szükségünk. A praktikák csak a
látványt, mások elkápráztatását, megtévesztését szolgálják, de valóságos
segítséget nem nyújtanak. Igazi
megoldást az életünkre Jézus Krisztus tud adni, mert Ő ma is élő valóság.
A Hegyi beszéd is folytatódik (Mt 5,13-16), megtudtuk, hogy Isten
országában lehet boldog az ember, ott kerül a helyére, és ott ismeri fel az
igazi értékeket. Mennyire másképpen látja az élet lényegét bentről az ember.
Rádöbben, hogy tud sírni bűnei felett, rádöbben, hogy szüksége van Istenre, a
kegyelemre, a lelki szegénység épp azt fejezi ki, hogy magam nem vagyok elég,
Rá vagyok szorulva, de ebből a rászorultságból öröm és boldogság fakad.
Tehát itt nem minden szegényről, síróról és szenvedőről van szó, hanem
azokról, akik Jézus hívására igent mondtak és elindultak követni. Ők boldogok,
a külső körülmények ellenére is, mert a követés közben átalakulnak, krisztusi
emberré formálódnak. Isten országában megtapasztalják, hogy már nemcsak testi,
hanem lelki értelemben is megéheznek, szomjúhozzák és éhezik Isten igazságát.
Ez az éhség nem megelégíthetetlen, mert, ahogy az élet kenyerével és az élet
vizével táplálkozunk, megelégíttetünk.
Isten országában új töltést is kapunk, megízesül az életünk és a föld
sóivá válunk. Jézus azt akarja, hogy mint a só, hatást váltsunk ki, és áldássá
legyünk. A só ízesít, tartósít és ez a tanítványok feladata is, jelenlétükkel
ízt visznek az életbe, és tartósítják is, vagyis megóvják az idő előtti romlástól.
Világunk már rég elpusztult volna, ha nem volnának itt kétezer éve Krisztus
követői. Viszont fontos megjegyezni, hogy ha ezt a szerepünket nem töltjük be, akkor,
mint szükségtelent kidobnak minket az emberek. Talán ez is magyarázza, miért
nincs nagy hatásunk. Viszont e miatt bűnbánatot kell tartanunk.
Világosságul is adta népét a sötétségben botorkáló emberiség számára az
Úr, azonban mi gyakran elrejtjük a világosságot, vagy elbújunk más fényforrások
mögé. Holott újabb lámpára mindig ott van szükség, ahol még nincs világítás.
Adja Urunk, hogy merjük vállalni lényegünket, a világosságot. Tehát az a
feladatunk, hogy végre azzá váljunk, akik vagyunk, sóvá és világossággá.
Jézus, te égi szép
1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom,
Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom,
Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek,
Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet,
Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele,
Hadd merüljek bele,
Hisz idegenben jár
Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át,
A lelkem otthonát,
Világosságodat
Elérhetem!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése