Vegyük komolyan

I

sten Mózes által előre bejelenti a fáraónak, hogy mi lesz engedetlenségének a következménye. Most is megmondta, békák fognak mindent ellepni. Azonban Egyiptom uralkodója nem hallgat Mózesre, nem veszi komolyan, hogy ő csak eszköz, és rajta keresztül az élő Isten szól. Ezért most sem engedi el az Úr népét, így végbemegy ez a csapás is (2Mózes 8,1-15). Tehát lehetőséget biztosít az Úr, a csapások elkerülésére, hiszen ő nem azt akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy megtérésre jussanak (2Pét 3,9). A jelek itt is ezt a célt szolgálják. Majd később Izráel életében is megfigyelhetjük, hogy Isten mindig küldött prófétákat népe számára, akiken keresztül figyelmeztette őket, hogy ha nem térnek meg, nem veszik komolyan az Urat, megítéltetnek. Sőt az Úr Jézus, amikor tragikus események felől kérdezték, szintén azt hangsúlyozta, hogy ezek is figyelmeztetések, a még élők, a tragédiából kimaradottak számára. Ha nem veszik komolyan a figyelmeztetéseket, velük is megtörténhet (Lk 13,1-5).  Isten mielőtt cselekszik, felhívja övéi és az emberiség figyelmét, Ő mindig időben szól, és ha komolyan vesszük szavát elkerülhető az ítélet. Hiszen Jézus azért ment a keresztre, hogy magára vegye ítéletünket. Az Úr Jézus az utolsó idők jeleit is elénk tárta, hogy általuk készen legyünk és várjuk Őt. Mert nem akarja, hogy váratlanul lepjen meg minket az a nap, hanem azt akarja, hogy felkészülve találjon.

A fáraó mágusai ezt is meg tudták cselekedni, de már nem voltak képesek a békákat irányítani, sem a csapást befejezni. A fáraó is elismerte, hogy nem tudnak Istennel lépést tartani, ezért Mózest hívta segítségül a béka invázió megszüntetésére. Ebben megláthatjuk magunkat, amikor valamivel nem boldogulunk, Istentől várjuk a segítséget. Mi is gyakran csak akkor fordulunk Istenhez, vagy az egyházhoz, ha mi már tehetetlenek vagyunk. Azonban az Úr azt akarja, hogy ne csak ilyenkor, hanem mindenkor forduljunk Hozzá. Sőt hányszor teszünk mi is ígéreteket az Úrnak, ha meggyógyít, vagy megsegít egy nehéz helyzetben, akkor komolyan veszem a szavát, fogok Bibliát olvasni, eljárok a gyülekezetbe és Neki szentelem az életemet.

Amikor azonban az Úr szavára kezdtek eltűnni a békák, ismét megkeményítette szívét a fáraó. Amint könnyebbült a baja, hányszor vagyunk mi is úgy, amíg baj van, könyörgünk az Úrhoz, fogadkozunk, mihelyst javulás áll be, megfeledkezünk ígéreteinkről, és marad minden a régiben. Bizony nemcsak a fáraó keményíti meg a szívét, hanem sok esetben mi is hasonlók vagyunk hozzá. Hányszor kell Istennek szólnia, hányszor olvastuk már ugyanazt az Igét, mire komolyan vettük?  Már a varázslók is felismerték, hogy tőlük nagyobb személyiség cselekszik, Istentől van mindez, de a fáraó továbbra is bezárja a szívét.

Jézus folytatja a gyakorlati tanítványság bemutatását, amely a szívből indul ki (Mt 5,27-37). Itt a hangsúly a megelőzésre kerül. Nem akkor szegjük meg a törvényt, amikor elkövetjük, ezért nem is a bűn büntetésére koncentrál, hanem a megelőzésre a gyógyításra. A kapcsolatok sem hullnak szét, ha a szívünk tiszta, mert az Úr megtisztította. A paráznaság és minden bűn a szív kívánságából indul, ha ezt leleplezzük, ha ügyelünk magunkra megelőzhető sok bűn. Másrészt, Jézus leleplez minket, mert azt mondja, figyeljünk a szívünkre, nemcsak akkor vétkezünk, ha elkövetjük a bűnt, hanem már akkor is ha a szívünkben engedjük gyökeret verni.  A bűn fölött csak határozott tettekkel lehet győzelmet aratni, ez Jézusnak az életébe került. Nem lehet másképp megoldani, csak a kereszthalál által, így nekünk is komolyan kell venni, a bűn nem játék, és ami kísértést jelent, azzal azonnal szakítani kell, mert egyébként alul maradunk.

Még egy gondolat, Jézus hangsúlyozza, megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek, tehát az Ő szava a mérvadó. Számunkra már nem az a döntő, hogy elődeink hogyan gondolkoztak egy-egy dologgal kapcsolatban, vagy a barátunknak mi a véleménye, hanem az a döntő, hogy mit mond Jézus. Környezetünk és mi magunk is engedékenyek és elnézőek vagyunk, ezért mindig, azt kérdezzük, mit mond ebben a témában az Úr. Az legyen a döntő, amit Ő mond. A tanítvány számára nem a hagyományok, hanem Jézus Krisztus szava az iránytű, mi már Őhozzá mérjük magunkat és tetteinket.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.