2012. január 11., szerda

A boldogság forrása


M
ózest és Áront belehelyezi a szentíró Lévi törzsének nemzetségei közé, ezáltal mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem kívülről jönnek a néphez, hanem közéjük tartoznak. Ők is átélték mindazt a nyomorúságot, amelyet őseik és kortársaik is. Mózes is közéjük tartozik, ezáltal nagyobb súlya lehet szavának, mert nem úgy beszél, mint akinek semmi köze az egészhez, hanem úgy, mint aki maga is átéli a nép szenvedéseit, mint akinek szintén fáj, amin Izráel keresztülmegy. Minket sem kerülnek a szenvedések a próbák, hiszen gyakran az teszi hitelessé bizonyságtételünket, hogy a mi életünkben is jelentkeznek bajok, betegségek, nehéz helyzetek, de mi ezeket másképp élhetjük meg.  Az Úr Jézus is másképp élte meg szenvedéseit, mint az előtte megfeszítettek hosszú sora. A római századosra ez a másképp viselt szenvedés, és másfajta meghalás volt rá nagy, életet átformáló hatással.
Mózes azonban többlettel is rendelkezett Izráel fiainál, Ő ismerte Istent. Tudta, hogy atyáik Istene él és nem felejtette el övéit. Az élő Isten megismertette vele magát és ő az Úr megbízásából, az Ő nevében jön. Mózes nem a maga elhatározásából ment ismét Egyiptomba, nem saját terveit akarja megvalósítani, nem egy szabadító akciót kíván végrehajtani, hanem Istennek engedelmeskedik. Viszi Isten ismeretét népe számára. Mózes miközben engedelmeskedik, ő maga is formálódik. Menet közben tapasztalja Isten munkáját a saját életében. Így formál minket is az Úr. Ne gondoljuk, hogy csak a másiknak van szüksége Isten formáló munkájára, nekünk is. Sok mindent el kell távolítania az Úrnak szívünkből, mire olyanokká válunk, amilyeneknek Ő akar látni bennünket. Ne lázadozzunk, ha fájdalmas is a formáltatás.
Mózest Isten küldi, a feladat nem könnyű, hiszen sok mindent el kell viselni. Az első próbálkozás nem sikerült és mindjárt megkapta a magáét népétől is. Ráadásul Izráel fiai előtt még hatalmasabbá vált a fáraó. Isten azonban ismét küldi, nem lehet abbahagyni, végig kell vinni ezt a folyamatot, mindenkinek meg kell látni, hogy Isten az Úr. „Én vagyok az Úr!” - szól Isten. Mózesnek ezzel a kijelentéssel a szívében kell indulnia. Bízzon, abban, hogy ez valóban így van.  A látszat, a korábbi sikertelenség ellenére is Isten az Úr. Isten az Úr és nem a fáraó, és nem is a körülmények. Így küld minket is Urunk a mai nap útjára, menjünk bátran Vele, és ne feledjük: az Úr, Ő. Ha valóban Úrnak látjuk, bármilyen helyzetbe jutunk is, nem csüggedünk el, mert Istent legyőzni nem lehet. Vele lehetetlen helyzetekből is ki lehet jönni. Ha megbízatásból megyünk, nem a mi állapotunk a lényeges, mint ahogy Mózesnek sem volt lényeg, hogy nem tud beszélni, a hangsúly Isten hatalmán van.
Jézus az elhívás után felkészíti tanítványait egy új életformára, arra, hogy Isten országának polgárai legyenek (Mt 5,1-12). A Hegyi beszéd a tanítványok számára szól, azok számára, akik már nem a világhoz, hanem Isten rendjéhez és akaratához szabják magukat. Isten országának polgárai boldogok, mert a boldogság az Úrhoz való tartozásból fakad. Boldogok, akkor is, ha külső szemlélő másképp látja. Isten országa polgárainak a boldogságát nem a külső körülmények határozzák meg. Jézus arról vall, hogy mindenek ellenére lehet boldogan élni. Lehet boldog a szegény, a síró, az Ő nevéért üldözött, mert nem a körülményektől, hanem Tőle függ az életük. Boldog, aki Isten országának polgára, aki Őhozzá tartozik. Pál körülményei sem mindig voltak kiválóak, ám a szíve tele volt örömmel, mert örömének forrása az Úr volt. A tanítványok boldogságának forrása maga Jézus. Ez a forrás soha nem apad ki.


Bízom Benned, Uram Jézus

1.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
2.  
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
3.  
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
4.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése