M
|
ost megy végbe a hit
próbája, mert Isten felszólítja népét, hogy kiáltozás helyett induljon neki a
tengernek (2Móz 14,15-22). Ez nem volt könnyű feladat, hisz emberileg kész öngyilkosság,
de hit által életet jelent. Ez csak akkor lehetséges, ha az Úrra néznek és
látják hatalmát. Ha a tengerre figyelnek, nem mernek elindulni, de ha az Úrra
figyelnek, és erőt, bátorságot merítenek mindabból, amit átéltek képesek
lesznek elindulni. Mi gyakran megtorpanunk, mert nem hisszük, hogy Istennek
minden lehetséges. Az Úr mindig úgy küld előre a nagy akadályok felé, hogy nem
azt várja, mi küzdjük le azokat, hanem bízzunk Benne. Tegnap olvastuk, amint
Isten bátorította őket, ne féljenek, csak nézzék, miként szabadítja meg őket az
Úr. Tegyék a dolgukat, jelen esetben vonuljanak tovább, ne foglalkozzanak a
racionalitással, hanem figyeljék, miként szabadítja meg őket Istenük. Mintha
azt mondaná az Úr, te csak menj bátran előre, a többit bízd rám.
Sajnos hányszor megdermed a szívünk a félelemtől, mert a tengert, a
kősziklát, vagy a hullámokat látjuk. Pedig
tanulhatnánk, hogy az Úr nem hagyja cserben övéit és számára nincs
leküzdhetetlen akadály. A húsvétkor a sírhoz igyekvő asszonyok azon tanakodtak
ki hengeríti el a követ, és mire odaértek döbbentek vették észre, megoldódott a
probléma, nyitva a sír. Gyakran megtorpanunk, pedig bátran mehetnénk előre,
hisz ameddig rá nézünk, még a hullámokon is járhatunk. Péter csak akkor kezdett
süllyedni, amikor levette tekintetét Mesteréről. Nézzünk Jézusra ma is, haladjunk
Vele bátran előre, hullámok és problémahegyek közt is.
Érdemes elcsendesedni afelett is, hogy
mennyire vakon rohan a pusztulásba a fáraó. A hatalom és a gyűlölet megvakította,
nem akarja életét az Úrnak adni, így makacsul rohan a halálba. Hányszor megyünk
mi így előre, nem engedjük, hogy az Úr szava meggyőzzön, hanem ragaszkodunk a
magunk igazához, a magunk akaratához és bizony gyakran annak is pusztulás a
vége.
Isten népe megtapasztalta, hogy nem kell
félnie, mert bár körül van fogva, előttük a tenger, mögöttük az egyiptomi
hadsereg. De jelen van az Úr is és a felhőoszlop által elrejtette őket
ellenségeik elől. Az Úr fogja körül népét, amint a zsoltáros is leírta későbbi tapasztalatát:
„Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és
mindörökké” (Zsolt 125,2). A félelmetes tenger az Úr munkája nyomán kettéválik
a nép előtt, és biztonságot nyújtó fallal veszi őket körül. Csodálatos a mi
Urunk, a természet erőit is felhasználja övéi érdekében. Áldott legyen az Úr
neve.
Az Úr hajóra szállt tanítványaival és a másik
part felé tartott (Mt 8,23-27). Ment oda, ahol még nem járt, ahová még nem
vitte Isten kedves esztendejének hírét, ahol még nem ismerik, és így nem
tudják, hogy eljött a bűn hatalmából való szabadulás ideje. Jézus alszik a
hajóban és közben óriási viharba kerülnek. A tanítványok pánikba esnek, Jézus
békésen alszik. Ez nem nemtörődömség, hanem az Isten tenyérébe rejtőző élet
biztonsága és békessége. Jézus élete az Úr tenyérében nyugszik, a háborgó
tengeren is.
A tenger háborgása az ellenség támadása, mert meg
akarja akadályozni, hogy Jézus Gadarába jusson. Az ellenség nem akarja, hogy
Jézus gyógyító és szabadító hatalma megérkezzen erre a vidékre. A tanítványok számára azonban próba is ez,
most derül ki, mennyire bíznak Jézusban. Hiszik-e, hogy ha Jézussal egy hajóban
vannak, nem veszhetnek el. Ők ezt nem hitték. De mi hisszük-e? Hisszük-e, hogy
aki Krisztusban van, annak örök élete van?
Pozitívum, hogy kétségbeesésük közepette is
megtalálták a Jézushoz vezető utat, és segítséget kértek Tőle. Forduljunk Hozzá
mi is amikor a hullámok nyaldossák életünk partjait. Mielőtt lecsendesíti Jézus
a vihart, tanítványaihoz fordul és megkérdezi: Mit féltek, kicsinyhitűek? Tehát
ha Jézus a hajónkban van, nincs okunk félni. A félelem helyére a bizalom lép,
hit által.
Ezt követően megdorgálta a szelet és a tengert
és nagy csendesség lett. Az Ő szavára lesz csendesség a mi háborgó szívünkben,
háborgó kapcsolatainkban.
Térj magadhoz, drága Sion
1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked
Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit
szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús
gyötrelmednek.
2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz
felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni
látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!
3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz
emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne
hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad
Istentől lesz!
4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a
tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér
volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér,
míg Benne bízol!
5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos
rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig
és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne
kételkedjél!
6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak
árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat,
kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld
gyötrelmét hát ne nézzed!
7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról
int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog
el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy
sírásod.
8.
Angyalok, ti fényes
lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús
szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion,
onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése