A próba

A

 bukások, vívódások és harcok után most próba következik Ábrahám számára (1Móz 22,1-24). Isten megpróbálja szolgája hitét, és ez a teszt nem könnyű. Nem egyszerű, mert az évtizedekig várt, és idős korban megkapott Izsákot kell feláldozni az Úr számára. Az áldozat azt jelenti, meg fog halni az áldozatra kijelölt személy. Vagyis oda kell adni Istennek azt, akit szeret, aki a legfontosabb a számára.

Nehéz lehetett ezt feldolgozni, mert tudta, hogy Isten más, mint pogányok, és Ő nem kér emberáldozatot. Ábrahám a maga hazájában találkozott a gyermekáldozat kultuszával, de az Úr ezt nem kérte, és most mégis arra szólítja fel, menjen és áldozza fel a fiát. Igen, az egyetlenegyet, akit szeret, fel kell áldozni, mert itt az Úr nem a véleményét kéri. Nem arról van szó, volna-e kedve hozzá, hanem ez parancs, menj és tedd. Úgy, amint annak idején hallotta, menj el földedről, ott sem azt kérdezte Isten, mit szól hozzá, hanem menj, és majd megtapasztalod menet közben az áldást, meglátod döntésed helyességét. Természetesen lehetősége van, nem menni is, de Ábrahám felismeri, akkor minden elveszik, amit eddig kapott. Meglátja, ha ragaszkodik Izsákhoz, elveszíti, ha elengedi, ha kész elveszíteni, visszakapja.

Isten itt azt próbálja meg, képes-e az Úrért azt megtenni Ábrahám, amit a pogányok megtesznek bálványaikért. Ezen érdemes elgondolkodni, megteszem-e azt az Úrért, amit sok ember megtesz a bálványaiért, szenvedélyeiért. Kész vagyok-e annyit áldozni az Úrnak erőmből, időmből, pénzemből, mint amit a szórakozásnak, munkának, szenvedélyeknek áldozok? Hóban, fagyban, sárban mennek az emberek munkába, üzletekbe, sporteseményekre, bálokba, mert a rossz idő sem tarthat vissza, de az istentiszteletről, az igei alkalmakról elmaradunk, ha kicsit hűvösebb az idő, hamarabb sötétedik. A foci, a filmek és a különféle műsorok, a számítógép előtt sok időt el tudunk tölteni, de mennyit töltünk az Úrral? Mennyit adunk az időnkből Neki?

Azt kell odaadni, akit szeret. Tehát nem lehet helyettesíteni, hanem a szeretett fiút, az ígéret fiát kell feláldozni. Elgondolkodtató, mennyire szó nélkül engedelmeskedik Ábrahám, nem vitatkozik, de nem is áll le alkudozni az Úrral, pedig Sodoma érdekében megtette. Micsoda hit volt a szívében, hogy kész mindent odaadni, a legfontosabbat, a szeretettet is Istennek. Oda tudok-e mindent adni az Úrnak? A tanítványok is készek voltak mindent odaadni, munkát, családot Jézusért. Az Úr próba elé állít, ebben kiderül, valóban jobban szeretem-e mindennél. Oda tudok-e adni Jézusért mindent? Csak Őt megnyerjem, az-e a legfontosabb számomra, hiszen Ő az élet, az Üdvösség?

Sok erőt kapott az Úrtól erre az útra, hiszen nem árulja el senkinek, mire készül, és amikor Izsák megkérdezi, hol van az áldozatra való bárány, nem roppan össze, hanem azt mondja: Isten majd gondoskodik. Ebből a látásából, hitéből merít erőt. Ez azt jelzi, ismeri az Urat, tudja, hogy számára valóban nincs lehetetlen. A Zsidókhoz írt levélből megtudjuk, hogy hitte, hogy Isten a halálból is képes visszaadni. Húsvéti hite volt Ábrahámnak. Ha pontosan nem is tudta, hogyan alakulnak a dolgok, biztos volt benne, hogy visszakapja fiát. Hite szó szerint valóra vált, Isten gondoskodott áldozati állatról, de csak az út legvégén, amikor ténylegesen meglátszott, hogy kész a gyermekét odaadni, akkor hangzik el, ne bántsd a gyermeket. Nem hamarabb, csak az utolsó pillanatban hajtja végre Isten a helycserét, és kerül Izsák helyére a kos. Vajon én végig tudtam volna menni ezen az úton? Nem fordultam volna vissza már korábban, vagy cseréltem volna ki Izsákot a kosra? Vizsgáljuk meg a szívünket, készek vagyunk-e mindent, a számunkra legfontosabbat is odaadni? Kész vagyok-e engedelmeskedni akkor is, ha általa minden terv összeomlani látszik? Izsák halálával az ígéretek is összedőltek volna.

Isten látva Ábrahám engedelmes hitét és forró szeretetét, közbelépett, nem várta el Ábrahámtól, hogy odaadja egyetlen gyermekét. De amit nem várt el Ábrahámtól, azt megtette Ő, amikor odaadta a kereszten egyszülött Fiát, Jézust. Őt nem cserélte le az utolsó pillanatban, Neki oda kellett adni az életét. Sőt, inkább Jézust adta, a halálra ítélt ember helyére. Jézus velem és velünk cserélt helyet, a nekünk készített kereszten halt meg helyettünk és érettünk. Ezt a történetet olvasva látunk bele igazán Isten szívébe, és ismerjük meg, hogy mibe is került az életünk Neki.

Az Úr el fog jönni övéiért (1Thessz 5,1-5). Vissza fog jönni a feltámadott Úr, de ennek az időpontját nem tudjuk, ezért az a feladatunk, hogy állandó készenlétben várjuk.  Úgy éljünk, hogy ne lepjen meg az a nap, hanem legyünk éberek, hogy örvendezve mehessünk Urunkkal. Legyen a szívünkben az a boldog várakozás, mint ami a szerelmes szívében van, aki alig várja, hogy eljöjjön a találkozás napja. Nem fél ettől a naptól, nem akarja késleltetni, hanem inkább siettetné, hogy minél hamarabb vőlegényével lehessen. Így várhatjuk mi is Urunkat, várni, minél hamarabb Vele lehessünk.

Az Úr eljön, de nem jelenti be előre, mint ahogy a tolvaj sem jelzi, mikor fog betörni. Aki felkészül, azt nem éri váratlanul. A tanítvány örömmel várja Mesterét, ha közben múlnak is az évek, a világ nem várja, azt gondolja, nem is fog jönni. Sőt úgy érzi nincs is rá szüksége, mert békességet és biztonságot alakított ki maga körül. Pál azt írja, pont akkor jön az Úr, amikor hamis biztonságban ringatja magát az ember.  Nincs békesség és biztonság Isten jelenléte nélkül. „Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség” (Jer 6,14)! Nincs békesség, mert az csak ott van, ahol megbékülnek Istennel. Ez a megbékülés pedig az Úr Jézus által megy végbe. Ő békített meg minket az Atyával.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.

Mindenkor az Úrral

A

 korábbi türelmetlenségnek megvannak a következményei, Sára féltékeny lesz Izmaelre (1Móz 21,9-34). Félti az ígéret fiát, úgy gondolja, Izmael kiszorítja az ő fiát az áldások örökléséből. Szembetűnő, hogy nem látja meg a saját hibáját, nem ismeri fel, hogy annak idején ő akarta így megoldani a helyzetet, ő javasolta, szüljön Hágár gyermeket Ábrahám számára. Azt látjuk, hogy Sára nem növekszik a hitében, még mindig nem az Úrban bízik, így maga akarja ismét megoldani a helyzetet. Még mindig nem az Urat hívja segítségül. Ezért csak Hágár elküldésével véli megoldottnak a problémákat. Szabadulni akar Hágártól és a fiától. Ez azonban nem megoldás.  Mi hogyan próbáljuk helyrehozni azt, amit korábban elrontottunk? Mennyire vonjuk be Istent ezeknek az élethelyzeteknek a megoldásába? Jézusban azért jött el a világunkba, hogy engedjük oda életünk minden kérdéséhez. Jézust be lehet vonni az életünkbe. Ha odahívjuk, ha segítséget kérünk Tőle, más megoldásra jutunk, mintha magunkra hagyatkoznánk.

Ábrahám sem áll a helyzet magaslatán, nem mondja, vigyük az Úr elé a kialakult helyzetet, hanem teljes mértékben Sára befolyása alatt van. Mintha az úgynevezett békesség kedvéért nem merne szólni, nem merne cselekedni. A hamis békesség soha nem vezet igazi eredményre.  Nem az a békesség, ha nem beszélünk a bajokról. Igazi békesség akkor költözik a szívünkbe és a kapcsolatainkba, ha merünk beszélni problémáinkról, és a felelősséget közösen vállalva megyünk az Úr elé. Igazán Isten előtti bűnbánatban lehet rendezni dolgainkat. Az Ige mutathat utat a jó megoldások felé. Fontos, hogy a házaspárok, a család és a gyülekezet is a felmerülő problémákat imádságos szívvel megbeszélje és az Úr elé tárja. Amennyiben belevonjuk Istent a kérdéseinkbe, kevesebb feszültség lesz közöttünk.

Ábrahám belső vívódással van teli, számára Izmael is kedves, talán már arra gondol, hogy ő viszi tovább az áldást, vagy Izsákkal megosztva öröklik Isten ígéreteit. Az Úr azonban kijelenti, hogy Izmael bár a fia, de nem Isten ígérete alapján, hanem a saját döntésük alapján. Így bár ő is a gyermeke, de a korábban kapott ígéreteknek nem lehet az örököse. Meg kell látnunk, hogy mennyi bajt okozunk magunknak, és másoknak is a türelmetlenségünkkel, hitetlenségünkkel. Ha Ábrahám hittel vár az Úrra, ha kitart amellett, hogy Sárától kell a gyermeknek megszületni, mindezt elkerülik. Azonban most már csak előre lehet tekinteni, a múlton rágódni nem lehet, a jelen helyzetből kell kiindulni, a mostani gondokat megoldani. Ábrahám azonban képtelen dönteni, képtelen jó megoldást hozni. Az Úr leszögezi, nem örökölhet Izmael Izsákkal együtt. Miért? Mert Izsák Isten ígéretéből származik, vagyis ő a Lélektől születik, míg Izmael a testtől született. És ami testtől születik, az nem örökölheti Isten országát. Mi már tudjuk, hogy Lélektől kell születnünk, mert ha ez nem történik meg, nem láthatjuk meg Isten országát. Azonban ezért lehet könyörögni, Isten Szentlelke által újjászüli a bűnbánattal Hozzá fordulót.

Sok minden feszül ebben a történetben, benne van Hágár felelőssége is, aki engedi a feszültség generálódását. Látjuk, ő sem bízik az Úrban. Milyen könnyen feladja Hágár, azt gondolja, itt már nincs más lehetőség, csak a halál. Bizony, sokszor mi is könnyen feladjuk, azt gondoljuk, nincs megoldás. Elveszítjük a reményt, és engedünk a leépülésnek, várjuk a halált. Ez a történet azonban rámutat, nem kell feladni, még az emberileg megoldhatatlan élethelyzetekben is van megoldás, csak nézzünk felfelé. Isten nincs távol tőlünk, csak forduljunk Hozzá. Akit Ábrahám kitesz, azt Isten vállalja. Neki Izmael is fontos. A mi felelőtlen tetteink következményeit is felvállalja az Úr. Neki terve van azzal az emberrel, akiről lemondanak, akiben mások problémát látnak. Így vállal minket is. Ne keserítsen el, ha azt látjuk, másoknak terhére vagyunk, problémát okozunk, mert az Úr mellénk áll, és azt mondja, számára így is fontosak vagyunk. Ezt élte át a Bethesdánál harmincnyolc éve gyógyulásra váró férfi. Már senkinek nem volt fontos, nem akadt egy ember, aki meglátogatja, vagy vár vele és besegíti a vízbe, de Jézus megállt mellette, és embere lett. Ne engedjük, hogy magunkra csavarodjon a tekintetünk, ne engedjünk a keserűségnek, hanem lássuk meg az Urat. Fedezzük fel szeretetét és kegyelmét, ami által felemel a depresszióból is. Számára fontosak vagyunk, és ahogyan Izmaelt továbbsegítette, úgy segít minket is tovább. Ne félj, mert az Úr meghallja szavad, ott, ahol vagy. Ha feltekintesz, te is meglátod a szabadulás, az élet forrását Krisztusban.

Pál továbbvezeti tanítványait a hit útján (1Thessz 4,13-18). Újabb kérdéssel szembesültek, ez pedig a halál. Az apostol hirdette Thesszalonikában is az Úr visszajövetelét. Akik befogadták az evangéliumot, örömmel vártak a visszatérő Jézusra. Úgy gondolták, ez hamarosan be fog következni, ám közben a testvérek közül néhányan meghaltak, ez pedig zavart okozott közöttük. Hát mégsem jön Jézus? Mégis meg kell halni? Hát hogy is van ez?

Először is Pál rámutat, a meghalás olyan, mint az alvás. Nem rettenetes dologként írja le, mert, akik Krisztusban vannak, a meghalásban is Vele találkoznak, Őhozzá mennek.

Pál azt is elmondja, hogy Jézus Krisztus feltámadása számunkra is elhozta a feltámadás reménységét. Eljön az idő, amikor majd az Úr előhozza a hitben meghaltakat, immáron új, romolhatatlan testben. Akik pedig élni fognak az Úr eljövetelekor, azok elragadtatnak. A halottak feltámadnak, az élők elragadtatnak az Úr fogadására.

Tehát a mi feladatunk, hogy az Úrral való találkozásra készüljünk, bármilyen formában valósul is meg. Számunkra a motiváció, hogy sem élet, sem halál nem választ el az Úr szeretetétől, amely Krisztusban megjelent. Életünk célja, hogy mindig Vele legyünk. Akár itt vagyunk a földön, akár meghalunk és átmegyünk a láthatatlan világba, Vele akarjunk lenni. Amíg itt vagyunk, elrendeződhet az életünk, a kegyelmet megragadva bizonyosak lehetünk, hogy aki az Úr Jézusban hisz, örök élete van, vagyis már ebben a világban, és majd az eljövendőben is Vele élhet. Ennek az életnek ez a nagyszerű lehetősége és reménysége, hogy már most Vele élhetek, és majd Vele lehetek az örökkévalóságban. Ez örvendeztessen bennünket a mai napon is, ez adjon reménységet. És ha Vele vagyok, távozik szívemből a félelem, mert az Úr hatalmasabb a félelmeinknél.

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!

Isten áldásával.

Nevetés

H

osszú, harmincéves vándorlást követően megszületik az ígéret fia, Izsák (1Móz 21,1-8). Ebben a harminc évben sok minden volt. Bukdácsolás, okoskodás, besegítés, harcok és imák. Azonban láthatjuk, Istent sürgetni nem lehet, és a maga idejében, az Ő számítása szerinti pontos időben születik meg Sára gyermeke. Azt is megláthatjuk, hogy Urunk nem módosítja terveit, Sárától ígérte a fiút, és Sára szülte azt meg, nem változtatott ezen az idő múlása, az emberi természet alakulása. Isten mindig mindent a saját tervei szerint, a maga idejében cselekszik. Így azután Ő se nem késik, se nem siet. Minden rendben zajlik. Isten országában rend és harmónia van. Simuljunk bele ebbe, ne akarjuk siettetni Istent, ne is kezdjünk pótcselekvésekbe és ne akarjuk siettetni az ígéret teljesedését. Tanuljunk meg türelmesen várni Urunkra. Semmit nem lehet siettetni, csak magunknak és környezetünknek okozunk fölösleges kerülőket, problémákat, ha nem várunk türelemmel. A siettetés egymás közt feszültséget szül, a feszültség ingerültté tesz, és így oda a békesség, oda Isten országának jó illata, csodálatos töltése. A várakozó szív megtapasztalja az Úr békességét, és ez a békesség fog szétáradni a környezetre is.

A nevető, a kételkedő, a saját képességeire tekintő Sára megtapasztalja Isten látogatását. Meglátogatta az Úr Sárát, ami azt jelenti, hogy Isten nem feledkezett el róla, nem felejtette el az ígéretét, hanem most beteljesíti. Ez a látogatás pozitív tartalmú, Isten áldását hozza el az élete számára. Isten az élet, és amikor Ő megjelenik, megpezsdül az addig álló víz, élettel telik meg a kiszáradt vidék. Ezt látjuk az Újszövetségben, amerre Jézus jár, ott élettel töltődik fel a vidék. Megmozdulnak az emberek, és hosszú sorokban özönlenek Hozzá. Megpezsdül az élet Jézus körül, a béna talpra áll, a vak ismét lát, a leprás megtisztul, a bűnösnek megbocsáttatikm és tiszta lappal új életet kezd. Fogadjuk az Urat, mert Ő most végez látogatást, Igéjén keresztül érkezik hozzánk. Engedjük be szívünkbe és pezsdülést, változást tapasztalunk. Látogatása hatására felpattanunk fekvőhelyünkről és dicsérjük Őt. A magunkba süppedés időszaka véget ér, új tartalmat, lendületet és erőt kapunk. Az Úr jelenléte kiűzi a depressziót. Ahogyan a próféta is leírta: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40,29-31).

Ábrahám Izsáknak nevezi fiát. Izsák nevetést jelent, és ez jelzi, hogy az ígéret beteljesedése örömöt hozott a számukra. Isten áldása nyomán megváltozik a légkör. A nyomott, egymást vádoló hangulatot felváltja a felszabadult öröm és hála a csoda fölött. Mert ez csoda. Talán azért is kellett ennyi ideig várni, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen a lehetetlenség. Mindenkinek látnia kell, hogy itt nem emberek cselekedtek, itt nem rajtuk múltak a dolgok, hiszen már ők maguk is lehetetlennek tartották a gyermekáldást. Izsák valóban Isten ajándéka.

Izsákot születése után nyolc nappal körülmetélik, vagyis bevonják az Úrral való szövetségbe. Nemcsak kérték és várták Isten ajándékát, hanem amikor megkapták, a körülmetélés szövetsége által rá is bízzák Istenre. Nem sajátítják ki maguknak. Igyekeznek a gyermekkel is megismertetni Istent és saját történetét. Önmagunk története Istennel kezdődik, aki megismeri az Urat, saját magát is megismeri. Istennel való közösségben találjuk meg életünk értelmét és célját. Isten nélkül céltalanul bolyongunk a világban.

Thesszalonikában új élet indult az evangélium megjelenése által, minden átalakult azokban, akik befogadták Jézust az életükbe (1Thessz 4,9-12). Most már másként tekintenek egymásra, ami addig elhatárolta őket egymástól, Krisztusban eltűnt. Most már nem a társadalmi helyzetet, nem a bőrszínt, a fajt, hanem Krisztust látják meg a másikban, ezáltal testvérként tekintenek a gyülekezet tagjai egymásra. Testvérnek lenni Krisztusban azt jelenti, eltűnnek a társadalmi, a faji korlátok, nincs már zsidó és görög, szabad és szolga, férfi és nő, szegény és gazdag, hanem csak testvér. Ez Krisztus csodája, engedjük, hogy ma is kitöröljön az Úr a szívünkből minden megkülönböztetést, és tudjuk egymás felé a testvéri szeretetet gyakorolni.

További útmutatásokat ad a gyülekezet tagjai számára, ezzel formálja és tanítja őket. Megmutatja Isten gyermekei hogyan éljenek ebben a világban. Azt üzeni, éljünk csendes életet, ami azt teszi, nem kell mindenáron felhívni magunkra a figyelmet. Nem kell mindenképp a figyelem középpontjába kerülni. Aki Krisztussal van közösségben annak nincs szüksége önreklámozásra, mert béke van a szívében, és ez akkor is megmarad, ha senki nincs vele. Zajogni, pörögni annak kell, akinek nincs békessége. A tanítvány nem magára hívja fel a figyelmet, hanem Krisztust láttatja, nem engem kell észrevenni, hanem a bennem élő Jézust. Ha azonban állandóan nyüzsgök, fontoskodok, eltakarom Őt. Fontos még a magunk dolgával való törődés, vagyis fel kell ismerni, mi az én dolgom és mi az, ami nem tartozik rám. Ezen a területen állandó korrekcióra van szükség, hiszen ami ma rám tartozik, az már holnap nem. Aki ma dolgozik, a munkahelyi kérdések is az ő dolgai, ha nyugdíjba megy, már ezeket el kell engedni, ezek onnantól kezdve nem az ő dolgai.  Kirepülnek a gyermekeink el tudjuk-e engedni őket, meglátjuk-e, hogy van, ami már nem a mi dolgunk, nem nekünk kell benne dönteni, nem nekünk kell vele törődni, mert az már az ő feladatuk?

A tanítvány igyekszik munkát találni és eltartani magát. Itt fontos megjegyezni, hogy voltak olyanok, akik úgy gondolták, mivel az Úr hamarosan visszajön, már fölösleges munkát vállalniuk, majd a testvérek eltartják őket. Pál rámutat, ez nem így működik, nem lehet visszaélni a testvérszeretettel, nem lehet Istenre hivatkozva kihasználni a közösséget.

Azért fontosak ezek a kérdések, mert a gyülekezet is benne él a társadalomban, környezete figyeli, miként oldja meg életét, és ha Pál útmutatása szerint él, bizonyságtétellé válik. A gyülekezet felelős a még kívül levőkért, az a feladata, hogy bevonzza őket Krisztus közelébe.

Az éltem, Jézus

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.

Gyarapodás

Á

brahám hozzánk hasonló bukdácsoló hívő, mennyi jelet kapott már az Úrtól, hány csodát átélt, és megtapasztalta Isten segítségét és vezetését (1Móz 20,1-18). Ennek ellenére újból a félelem határozza meg lépéseit. Nem bízik igazán az Úr oltalmában. Ráadásul már volt hasonló helyzetben Egyiptom területén, és ott is átélte Isten hatalmát, oltalmát. Mindaz, amit eddig megtapasztaltunk, erőforrás lehet a számunkra az újabb nehéz helyzetekben. Ma építhetek arra, amit tegnap megtapasztaltam. És építsünk is rá, ne feledjük el az Úr életünkben elvégzett munkáját, hanem erősödjünk meg általa, higgyük, amint tegnap megkönyörült rajtam, úgy ma is meg fog.

Ábrahám vándorlásai közepette bizonytalanságban érzi magát, fél, hogy meglátják szép feleségét, és őt megölik miatta.  A saját élete mentése érdekében feláldozza Sárát. Ez a magatartás szégyenére válik, sem emberség, sem hit nincs benne. Ábrahám ismeri Istent így tudnia kellene, hogy minden körülmények közepette megtartja az Úr. Nem kell neki alakoskodni, hazudni, bízhat Istenben. Azonban bizalom helyett hazudik, és így Sárát kiszolgáltatja, nehéz helyzetbe hozza. Másrészt Gerár királyát is veszedelembe sodorja. Isten gyermekének mindig a nyíltság és egyenesség útján kell járnia. Nem választhatjuk a világ módszereit, mert azok nem hoznak megoldást.

Az is feltűnő, hogy tud nyugodtan aludni, amikor elviszik tőle a feleségét, pedig az ígéretek kettőjüknek szólnak. Az áldást, a nagy néppé válás ígéretét Sára által teljesíti be az Úr. Már csak ezek végett is bíznia kellene. Hasonló helyzetbe kerülnek majd a tanítványok a háborgó tengeren, amikor Jézus a hajó fenekén alszik, ők pedig már elkészültek erejükkel, és várták a halált. Amikor Jézushoz mennek, így szólnak: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk” (Mt 8,25). Hát hogyan veszhetnének el, amikor velük van Jézus? Hogyan veszhetnének el, amikor még van feladatuk? Nem azért hívta el őket az Úr, hogy most a tengerbe vesszenek. Mindez a hitük próbájaként éri őket. Ebbe lehet kapaszkodni, mindaz ami ér, a hitem próbája.  Mivel velem van az Úr, és mert terve van velem, ezért nem félek, hanem hiszem, ebből a helyzetből is kiment engem.

Ábrahám hitetlensége és félelme ellenére az Úr megmutatja iránta való hűségét. Beavatkozik a városállam életébe. Álom által figyelmezteti a királyt, feltárja előtte a valóságot. A hívők nem alakoskodhatnak, mert feltárul a valóság, Isten leleplezi bűneinket. Az a csodálatos, hogy az Úr beavatkozik, és megmenti Sárát a gyalázattól, és megmenti Ábrahámot is, de Gerár királyát is óvja ez által. Gerár királya hallgat az Úrra, és hívatja Ábrahámot. Ábrahám azonban pirul szégyenében, mert a pogány király kimondja, ilyet nem szabad tenni. Megdöbbentő, van, amikor a világ jobban tudja, mi a helyes, mint Isten gyermekei.

A király elengedi Sárát, rendezi az ügyet, kárpótlást ad, mégpedig úgy, hogy mindenki előtt tisztázva legyen Ábrahám felesége, és nyilvánvalóvá váljon tisztasága és ártatlansága. Mennyivel különbnek tűnik itt Gerár királya Ábrahámnál. Kudarcot vallott, mert nem tudott hitelesen bizonyságot tenni. Ha vállalja a feleségét, vagy kész érte a veszélyt is elviselni, bizonyságtétel lehetett volna. Soha ne feledjük, az Úr életünk által mindig nevét akarja megdicsőíteni. Mindenkori magatartásunk bizonyságtétellé válhat. Vonzhat vagy taszíthat. Urunk könyörüljön, hogy vonzzon az életünk másokat az Úrhoz.

A történet végén Ábrahám visszanyeri önmagát, és imádkozik a királyért és háza népért. Az Úr pedig meghallotta imádságát, és meggyógyult mind a király, mind a feleségei. Megtapasztalták Ábrahám Istenének a bezárt méhek fölötti hatalmát. Igen, az Úr meg tudja nyitni a bezárt méheket, termékennyé képes tenni terméketlen életeket. Ha terméketlen, gyümölcstelen az életem, bátran forduljak az Úrhoz és kérjem áldását, hiszen arra hívattunk el, hogy gyümölcsöt teremjünk. Arra hívatott el Ábrahám és mi is, hogy gyógyuljon körülöttünk az élet. Ennek legfontosabb eszköze az imádkozás. Az imádkozó élet áldást, gyógyulást közvetít, mert az Úr ma is ugyanaz.

Pál mintaként állítja életét a thesszalonikaiak elé (1Thessz 4,1-8). Pont úgy cselekszik, ahogyan a szülők is megmutatják gyermekeiknek mindazt, amit még nem tudnak. A gyermek utánozza a szülők beszédét, mozdulatait, és így sajátítja el ő is a beszédet, a járást és sok egyébb szükséges funkciót. A keresztyéneknek is meg kell tanulni az új életformát, ehhez segítségre van szükségük-ki segíthet? Azok, akik már előrébb járnak, akiknek már van tapasztalatuk a tanítványság terén. Így állítja oda a saját és munkatársai életét mintaként Pál. Azt mondja, így kell Krisztust követni, így kell tanítványként élni. Ha valamit nem tudtok, nézzétek, mi hogyan csináljuk.

Ebben az egyik üzenet a számunkra, hogy a tanítványságot is tanulni kell. Tanulni azoktól, akik jól csinálják. Elsősorban tanulhatunk a bibliai szereplőktől, de az előttünk járó testvérektől is.  Egy-egy élethelyzetben tanácsot kérhetünk tapasztaltabb hívőktől, ők hogyan találták meg abban a helyzetben Isten akaratát.

De azt is üzeni Igénknek ez a része, hogy a mi életünknek is példává kell válnia. Vajon merjük-e mondani, úgy éljetek, ahogy tőlünk tanultátok? Megtanulják-e tőlünk gyermekeink, unokáink, hogyan kell követni Jézust, hogyan kell tanítványként élni?

Fontos még meglátnunk, Isten azt akarja, hogy megszentelődjünk, azaz növekedjünk és előrehaladjunk hitünkben. Az Úr nem egy helyben toporgó keresztyéneket akar látni, hanem folyamatosan előrehaladókat. Az előrehaladáshoz szükséges bizonyos dolgokra nemet mondani. Amit a világ elfogad, azt a tanítvány nem fogadhatja el. Számunkra mindig az Ige a mérce.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Várj a zöldre!

L

ót nagy nehezen elindult Sodomából, mert milyen nehéz is megmozdulni, elszakadni a megszokottól (1Móz 19,30-38). Mert bizony még a nyomorúságot is úgy meglehet szokni, hogy nehéz már változtatni. Isten követei rángatják ki onnan, de még így sem könnyű a menekülés, a régi élet, a megszokottság még visszafelé húzza.

De nem is ez a legnagyobb probléma, mert végül is elindul, hanem az, hogy leáll alkudozni Istennel. Kimondja: Uram, de nem annak megfelelően cselekszik, mert ha számára Isten Úr, akkor neki feltétel nélkül engedelmeskednie kellene. Ha az Úr megmondja hová menjen a megmenekülése érdekében, akkor oda kéne menni. Lót azonban, nem akar odamenni, mint mindig ő most is jobban tudja mint Isten, hol lesz számára jó.          Még mindig nem tanulta meg a leckét, nem ismeri fel, hogy ő mindig rosszul tudja, a rosszabbat választja.  Hányszor vagyunk mi is így, jobban tudjuk, mint az Úr. Még véletlenül sem azt csináljuk, amit mond, nem odamegyünk, ahová küld, mint Jónás is tette. Mindig vannak saját útvonalaink, amit mi választunk. Természetesen annak aztán meg is lesz majd a következménye. Bár mi legtöbbször Istent szoktuk okolni, mert elfelejtjük, hogy Ő egészen mást ajánlott nekünk.

Lót esetében is láthatjuk, hogy a saját választása nem válik be. Megdöbbentő, hogy Cóárba ő akar menni, ott véli biztonságban magát, és egy idő után mégis fél. Isten előre megmondta, hogy a hegyre menjen, ott fog megmenekülni, ha így cselekszik, elkerüli a félelmet, de mivel nem hallgatott az Úrra félni kezd. A félelmek mindig a saját utainkon jelentkeznek.  Ebből a történetből megtanulhatjuk a fóbiák kivédését. Ha figyelünk és hittel hallgatunk az Úr szavára, nem a félelem fog uralkodni felettünk, hanem a félelem energiái felszabadulnak bennünket segítő, éltető erőkké. A félelem megbénít, a hit felszabadít.

Lót további életét meghatározza a hit hiánya, ami elsősorban a lányainál jelenik meg. Miben mutatkozik ez meg? Abban hogy maguk veszik kézbe a jövőjüket.  Nem bíznak az Úrban. Nem hiszik, hogy Isten ott is képes megoldani problémájukat. De vajon mi hisszük-e, hogy az Úr minden problémámban tud segíteni. Nincs reménytelen helyzet Őelőtte, csak figyeljünk Rá.

A lányok ezzel a megoldással Izráelnek szereznek örök ellenséget. Vagyis tettüknek beláthatatlan következményei lesznek. Tetteinknek mindig vannak következményei, ezért kell jól meggondolnunk hogyan döntünk és cselekszünk.

Pál szíve tele van örömmel és Isten iránti hálaadással a thesszalonikai tanítványok hitbeli növekedéséért (1Thessz 3,9-13). Jó látni ezt az őszinte örömöt. Sőt jó lenne eltanulni tőle. Jó lenne, ha mi is tudnánk örülni egymás sikereinek, győzelmeinek, és helytállásának. Csodálatos látni, hogy nincs irigység és féltékenység a szívükben, csak az Úr előtti őszinte és tiszta öröm. Mi van az én szívemben?

Páltól megtanulhatjuk életünk helyes vezetését is. Nem előre szervezi meg a programját, nem a határidőnapló határozza meg, mit és mikor tesz, hanem az Úrtól kéri el az utazási tervet. Szeretni eljutni hozzájuk, de ez nem saját elhatározásból történik, hanem akkor megy, amikor Isten szabaddá teszi előtte az utat. Ezért előbb az Úr elé áll. Képes éjjel és nappal is imádkozni, keresni az Úr arcát és akaratát. Ez volna számunkra is az út, előbb Isten orcáját keresni, és várni addig, amíg zöldre nem állítja a jelzést.

Az apostol nem udvariassági látogatásra készül, van célja az utazással. Látogatása által ki akarja pótolni a hitüket. Látja, hogy még nem teljes a hitük, még szükségük van tanulásra, a hiány kiegészítésére. Mi milyen szándékkal látogatjuk egymást? Az e a célunk, hogy a másik növekedjék általunk. Másrészt felismerjük-e, hogy tanulásra van szükségünk? Arra, hogy egyre mélyüljünk Ige ismeretünkben, mert általa ismerhetjük meg jobban az Urat is. Azért kell gyarapodnunk, mert szolgálni is az tud, aki maga is növekszik.

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.

A hegyre menekülj!

A

 sodomaiak nem vették komolyan az Úr követeinek jelenlétét (1Móz 19,12-29). Nem tűnt fel nekik ragyogásuk, szentségük és hatalmuk. Sőt annyira megfertőződtek, hogy irritálta őket a tisztaság. Nemcsak fizikailag, hanem már jóval korábban lelkileg is vakká lettek. Vannak olyan történetek a bibliában, amelyek vak emberek belső tiszta látásáról beszélnek. Látószervük helyett a lényükkel látnak, meglátják, hogy a názáreti Jézusban az élő Isten áll előttük. Felismerték, hogy Ő meg tudja gyógyítani az életüket, azonban a sodomaiaknak nincs lelki látásuk. Nem ismerik fel, ahogy élnek megérett az ítéletre, mert bűn, az az Úr előtt. Még van lehetőségük, de az idő fogy, és amikor elutasítják az Úr közelítését, csak az ítélet marad.

Tegyük fel őszintén a kérdést, látok-e? Lelki szemeimmel látom-e bűnös voltomat és látom-e az Úr kegyelmét? Azért kapjuk kezünkbe az Igét, hogy általa szembesüljünk magunkkal. Lássuk meg azt a képet, amit mutat rólunk, és bűnbánattal fogadjuk el, ez vagyok Uram. Aki őszintén látja élete problémáit az Isten megoldását is meglátja. Az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy a mi nyomorúságainkat, bűneinket magára vegye és szabaddá tegyen a gonosz hatalmától.

Az is fontos üzenet a számomra, hogy bizony vannak kudarcok is a szolgálatban, nem mindenki veszi komolyan, a helyzetét. Nem mindenkin lehet segíteni, mert vannak, akik makacsul ragaszkodnak bűneikhez, rossz életvezetésükhöz, és nem akarnak megtérni, nem akarnak újat kezdeni. A kudarcot is el kell fogadnunk, hiszen maga az Úr Jézus Krisztus is sírva mondta Jeruzsálem felett, hogy mennyire össze akarta a népet gyűjteni, de ők nem akarták (Lk 13,34). Vannak, akik nem akarják megragadni Isten szeretetteljes kezét.

Dicsérjük az Urat, amiért a város elutasító magatartása ellenére kimenti Lótot. Ő nem vesz mindenkit egy kalap alá, akinek a szívében van a bűntől való elhatárolódás, aki keresi Őt, azt kimenti. Lótot nem hagyja az Úr a várossal együtt elveszni. Mert nem azt akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen.

Lót meghallja a követek üzenetét, és elmondja családtagjainak Isten tervét, és a megmenekülés útját. Ki kell menni a városból, csak az menekül meg, aki elhagyja a várost. Lót vejei nem vették komolyan, amit apósuk mond. Talán kegyes szövegnek minősítették, úgy vélték, most is csak fenyegetőzik. Megszoktuk már, hogy mindig kritizálja Sodomát. Szomorú látni, hogy mennyire beleivódott a lényükbe Sodoma életvitele, gondolkodása, fel sem merül bennük, hogy igaz lehet, amit Lót mond nekik.

Az idő közben telik, a követek sürgetik Lótot induljon már. De látjuk, nem is olyan egyszerű elszakadni a múlttól, a bűntől. Tétovázik Lót. Vagyis a szíve visszahúzza. Visszahúzza az ördög mindazáltal, ami el fog veszni, ha kimenekül. Lót szíve Sodoma jólétéhez nőtt. De vajon nem nőtt-e a mai világ kényelméhez, jólétéhez oda a szívünk? Itt tudnánk-e hagyni mindent, ha az Úr azt mondja, menjetek ki belőle? El tudnánk-e engedni a világ kezét az Úr kezéért? Amikor az Úr hív, mindig el kell hagyni a régi életünket, bűneinket. A tanítványok is otthagyták az addigi életformájukat, a megélhetésüket és elindultak Jézus után. Lótot úgy kell kirángatni a bűnös, az ítéletre váró városból. Az Úr mindent megtesz érte, a tétovázót kimenekíti. Ennél többet is tesz az Úr, Fiát adja értünk.

A kijelölt cél, a hegy. „A hegyre menekülj, hogy el ne vessz!” Így szól az üzenet, a hegyen van a menekülés forrása, a Golgota hegyén. Ott a kereszt alatt menekül meg az ember az ítélettől, boldog, aki odamenekül. Nincs más hely, csak a kereszt, ha azt elkerüljük, elveszünk. Vegyük komolyan a felszólítást, és meneküljünk a hegyre, és élni fogunk, örökké. Igen, mert Jézus ad életet, örök életet, ami azt jelenti, hogy az az élet soha el nem múlik, azonban ez kegyelemből, Jézusért adatik.

Szomorú látni, hogy nem akar a hegyre menni Lót, azonban még szomorúbb és megrázóbb, hogy a felesége sem akar vele menni. Fizikailag elindul, mert Isten követei őt is kivitték, de szíve szerint nem akar menni. Lót felesége Sodomához kötődik, nem akar elszakadni onnan, mert számára az az élet. Mindig az a lényeg mihez kötődik a szívünk, a belső kötődésünk határozza meg életünket. Mert lehet valakit rávenni a gyülekezetbe járásra, de ha szívből nem vonzódik, ha belül a világhoz kötődik, hosszútávon nem lesz ez gyümölcsöző.

Lót felesége hátratekintett. Talán nem hitte, hogy megtörténik az ítélet, és úgy gondolta mehet vissza? Vagy esetleg azt figyelte, az ellenségei hogyan vesznek el? Ki tudja, számunkra az a lényeges vegyük komolyan az Úr szavát, induljunk követésére, és ha elindultunk, ha meghoztuk a döntést, ne pillogjunk vissza. Ne tekintsünk már vissza azokra a dolgokra, bűnökre, arra a gondolkodásra és életmódra, amit magam mögött hagytam. Ne tekintsek hátra, mert visszatekinteni veszélyes. Az a sofőr, aki mindig máshová figyel, és nem előre, az útra, veszélybe kerül. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).

Pál apostol nagyon jól tudta, ha ő eljön Thesszalonikából, a kísértő marad (1Thessz 3,5-8). Marad, mert ő soha nem nyugszik, mindig munkálkodik. Az a célja, hogy visszafordítsa őket a keskeny útról. A kísértő nem mond le rólunk. Ne gondoljuk, mert átéltük az Úr kegyelmét, befogadtuk az evangéliumot, nyugtunk lesz a sátántól. A gonosz számára nagy öröm, ha egy tanítványt elbuktathat. Mindent megtesz, hogy legalább hatástalanítson, kihúzza a méregfogunkat. Bizony ma sok keresztyén olyan, mint a hatástalanított bomba. Úgy néz ki mint a bomba, de már veszélytelen és nyugodtan lehet szállítani. Pedig az Úr azért helyez minket a világba, hogy hatást fejtsünk ki, hogy életeket segítsünk az Úr, a szabadulás felé, az örök életre.

Timóteus jó hírt vitt felőlük, mert ők ellenálltak a kísértőnek, sőt a támadásokból megerősödve kerültek ki. Lehet győzni a gonosz felett, lehetünk erősek az Úrban. Csakis az Úrban lehetünk erősek és győztesek. A magunk ereje kevés a gonosz elleni harcban, de az Úr által nagy dolgokat vihetünk végbe.

A Thesszalonikaiak hitbeli megerősödése, örömöt jelent Pálnak, sőt ő maga is megerősödik, pedig üldözik és szorongatják. Pált soha nem a saját helyzete befolyásolja, békessége nem testi állapotától, anyagi helyzetétől függ, hanem az Úr kegyelmétől. Az apostol számára a Krisztusban hívők növekedése és megmaradása a legfontosabb. Nyomorúságok közt is hálás, mert látja Isten munkáját. Mondhatnánk, nem az a legfontosabb, mi lesz ővele, milyen körülmények közt kell helytállnia, hanem az a fontos, mi lesz a testvérekkel. Azért munkálkodik, hogy megálljanak hitben, és megerősödjenek az Úrban. Erősödjünk e mai napon is az Úrban, a kegyelemben.

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.

Rendszeres lelki karbantartás

I

sten ítéletei mindig jók, ezt látjuk most, Sodomával kapcsolatban is (1Móz 19,1-11). Ő sohasem téved, mert jól látja, felülről látja az életünket. Ábrahám reménykedett, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogyan Isten véli. Mert mi mindig jobbnak gondoljuk az állapotunkat, úgy véljük nincs olyan nagy baj.  Azonban akkor járunk jól, ha elfogadjuk az Úr ítéletét felőlünk.  Az vezet jó irányba amikor ki  merjük mondani, úgy van Uram, amint a sziroföníceai asszony is kimondta Jézus előtt: „Úgy van, Uram, de azért az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból” (Mk 7,28). Önmagunk ilyen őszinte vállalása a gyógyulást, az újrakezdést indítja el.

Lóttal, régi ismerősünkkel találkozunk Sodomában, ott ül háza ajtajában, szépen csendesen. Úgy tesz mintha minden rendben lenne, vagy talán beleidomult Sodoma erkölcsi világába? Ha ő nem is úgy élt, de megszokta és elfogadta. Mert mindent meg lehet szokni, aztán ő nem is az élet minőségére figyelt, nem az emberek életformája volt a fontos, hanem a jó megélhetés. Becsapódunk, ha csak ez a szempont, az életünk fogja megsínyleni, ha csak a több kereset, a nagyobb haszon a kényelmesebb élet a szempont. Ha csak ezeket tartjuk szem előtt munkahelyválasztásnál is sok kísértésnek, lelki gyötrelemnek tehetjük ki magunkat. A gonosz senkit nem kerül el, mindenkibe bele akar marni. A sátánnak is kell a sikerélmény, és az adja számára a legnagyobbat, amikor egy hívő embert tud a mélybe ráncigálni, vagy beszennyezni. Tehát Lót olyan tehetetlenül ül ott, mert mit lehet itt tenni, örüljünk, ha élni hagynak, azonban ne feledjük, el lehet menni Sodomából is. El lehet menni, ott lehet hagyni, ámbár nem könnyű, ezt látjuk, Lótnál is. Inkább gyötrődik belül, de képtelen felállni és kimenni onnan.

Így azután megtapasztalja a város teljes sötétségét, és még az élete is veszélybe kerül. Ő befogadja az Úr követeit, benne még nem halt ki az érzékenység, a vendégszeretet. Emiatt kerül veszélybe. Azonban az Úr követei megmentik az életét. Megdöbbentő, amikor teret engednek a természetellenes vágyaknak, azok terjednek, mint a járvány, és egy idő után egy egész város lakosságát képesek megfertőzni. Megrázó, hogy Lóton kívül ezt a magatartást mindenki elfogadja. Azt is látni kell, hogy a gonosz vágy, ha nem elégül ki, pusztítani és ölni is képes. Jó tudnunk azonban, hogy van megoldás. Nem az a megoldás, ha teret engedünk neki, hamis szabadság tudattal, hanem Jézus Krisztus szabadítása. Ő kész megszabadítani ebből a szenvedélyből is a megkötözöttet, van hatalma új, szabad élettel megajándékozni. Az a szomorú, hogy Sodomában senki nincs, aki szabadulni akarna, számukra ez a természetes élet. A követek személyében Isten elküldte számukra is a segítséget. Az evangélium által, számunkra is elküldte az Úr a segítséget. Jézus a mi Segítőnk.

Pál vágyott a Thesszalonikaiak után, azonban a sátán mindent igyekezett megtenni, hogy ő ne jusson el ismét hozzájuk (1Thessz 3,1-4). Azonban Pál talált megoldást, elküldte Timóteust hozzájuk, azzal, hogy az evangélium által erősítse és bátorítsa őket. Pál felismerte, hogy a hitre jutott embernek rendszeres lelkigondozásra van szüksége. Lelkünket is mindennap karban kell tartani, ennek az eszköze a Szentírás és az imádkozás.

Mivel a hitnek sok ellensége van, ezért erősíteni, bátorítani kell a tanítványokat. Ezt a folyamatot az Ige hirdetésével lehet elvégezni. Az Igével való állandó élés erősít meg bennünket. Naponta szükségünk van Isten Igéjének az olvasására, és a minél gyakoribb gyülekezeti alkalomra. Mert nemcsak az otthoni csendesség a fontos, hanem a gyülekezet közösségében való részvétel is. Mert ott erősödhetünk egymás hite által.

Pál soha nem hitegette az újonnan alakult közösségeket. Nem mondta, hogy békés nyugodt élet vár rájuk, hanem felhívta figyelmüket a szenvedésekre, az üldöztetésekre. Nekünk is komolyan kell venni, hogy ebben a világban nyomorúságunk van, de az Úr legyőzte a világot. A világ nem barát, hanem gyakran ellenség, mert el akar az Úrtól szakítani. Nekünk azonban győztes Urunk van. Meneküljünk ma is az Ő oltalmába. A Hozzá menekülés azt jelenti, amikor Hozzá tartok, eltávolodom a világtól. Közeledjünk ma is az Úrhoz.

Ó, terjeszd ki, Jézusom

1.  

Ó, terjeszd ki, Jézusom,

Oltalmazó szárnyad,

És csitíts el szívemben

Bút, örömöt, vágyat!

Légy mindenem, légy fényem:

Sötéten jő az éj.

Nagy irgalmadból élnem

Szüntelen Te segélj!

2.  

Ó, mosson meg az értem

Bőven hullt, drága vér!

Új lélekért könyörgök,

Újult akaratér’.

Kicsik, nagyok mind kérünk:

Őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk:

Te áldd meg éjszakánk!

Isten áldásával.

Kitartó ima

A

z ígéret bejelentése és megerősítése után Ábrahám elkíséri látogatóit (1Móz 18,16-35). Nagy öröm és rendkívüli megtiszteltetés lehetett ez a számára, elkísérheti az Urat, beszélgethet Vele. Ilyen megtiszteltetés érte az emberiséget, amikor Isten eljött a világunkba, hiszen most már Ő hív tanítványnak. Azt akarja, hogy mindennap induljunk Vele, és menjünk oda, ahová Ő megy. Lássuk meg ezt ma is, lehetőséget kaptunk, hogy az Úrral járjunk ma is. Ez azt jelenti, engedjük, hogy vezessen, ami természetesen nem könnyű, hiszen a világ és a bennünk működő vágyak, a pillanatnyi hangulat is befolyásol minket. A hangulatunk nem azt tanácsolja, amit az Úr mond. A hangulat, a vágy a pillanatnyi lelki állapotunkhoz igazítja tanácsát, az ő megoldása, azonnal kielégíteni vágyainkat, megszerezni, amit szeretnénk. Az Úr pedig más irányba vezet, Ő az Atya akaratához igazítja lépteinket, Nála nagy szerepe van a türelmes várakozásnak.  Lépjünk rá mi erre az útra, várjunk türelmesen, úgy amint Ábrahám, az elhívásától harminc év teleik el, amíg a gyermekről szóló ígéret is beteljesedik.

Az Úr feltárja tervét Ábrahám előtt, az Úrral járni ezt is jelenti, megismerhetjük az emberrel kapcsolatos terveit. Az Igét olvasva láthatjuk meg mit készített az Úr, és ebbe bele von minket is. De nem mondja meg a Mindenható, hogy mit tegyen Ábrahám, tehát mintegy próba is ez, mit fog tenni?  Mit tesz Ábrahám, amikor meghallja az Úr tervét? Meghallgatja és közömbösen továbbmegy, mi közöm nekem hozzájuk, vagy próbálja menteni az életet?

Ábrahám, amikor megismerkedik Isten tervével, úgy érzi, nem lehet közömbös, ezért közbenjár a sodomaiakért. Imádságban kéri az Urat, ha talál ötven igazat, könyörüljön meg a városnak. És így alkuszik amíg a tíz főt el nem éri. Ha kevés igaz van is, azt meg kell menteni. Az egyik fontos vonás a bizalom, amivel reméli, hogy nem romlott mindenki, található legalább tíz ember, akiken az Úr megkönyörül. A másik fontos vonás, nem adja fel, mer tovább könyörögni. Mi se adjuk fel amikor reménytelennek tűnik a közbenjárásunk, a szolgálatunk. Merjünk tovább imádkozni. Hiszen az Újszövetségben már azt olvassuk, hogy az Úr az egyetlen elveszett bárányt is keresi.

Azonban meg kell látni, mikor mi a helyes. Ábrahám nem fut Sodomába, hogy a lelkükre beszéljen, nem próbálja őket meggyőzni a megváltozás szükségességéről, mert tudja, az úgysem sikerülne neki. Mit tesz akkor? Imádkozik. Az imádság mindenki számára lehetséges, ez egy csodálatos eszköz és lehetőség a számunkra. Nincs olyan ember, akiért ne lehetne imádkozni. Ábrahám nem kapkod, tudja mi az, amit ő ebben a helyzetben tehet, és a szerint cselekszik. Él az ima eszközével. Számunkra is mindenkor lehetséges másokért imádkozni. Az imádság azt is jelenti, hogy elmondom az Úrnak, vagyis Őreá vetem minden terhemet, nem én hurcolom, amit nem bírok, hanem átadom Neki, és Rábízom a továbbiakat. Így cselekedett Ábrahám is, elmondta az Úrnak, ami a szívében volt, és miután befejezte a beszélgetést visszatért lakóhelyére. Tovább nem foglalkozott a témával, Istenre bízta. Felismerte, hogy ő nem tudja ezt megoldani, amit tehetett értük megtette. Nekünk is el kell kérni azt a bölcsességet, ami által meglátjuk, mi az amit meg kell változtatni és azt meg is tesszük, de fel kell ismerni azt is, mi az amin nem tudok változtatni, azt pedig fogadjam el és bízzam az Úrra.

Pál apostol korában nem voltak olyan technikai eszközök, mint ma (1Thessz 2,17-20). Nem vehette fel a telefont, nem ülhetett oda a webkamera elé, hogy videó konferenciát tartson a máshol élő keresztyénekkel. Ennek ellenére arról ír, ha a fizikai távolságot nem is tudják áthidalni, de lélekben mégis egyek. Az imádság és az Úr előtti megemlékezés által mégis együtt lehetnek. Az ima és az Ige összeköti a távolban élő keresztyéneket. Ezzel a lehetőséggel mi is élhetünk, Isten már a mobil telefon feltalálása előtt kiépítette köztünk és Közte az imádság vonalát. Ráadásul ez a vonal ingyenes és mindig elérhető. Olyan, mint a politikusok forró drótja, bármikor és bárhonnan hívhatjuk Atyánkat és Ő mindenkor meghallgatja övéit.

Természetesen látni is szeretné ezt a gyülekezetet, ám a sátán mindent megtett, hogy a találkozást megakadályozza. A sátán ma is működik, igyekszik összezavarni a kapcsolatokat, távol tartani egymástól a hívőket. Ma nagyon sikeres ez a hadművelete, sok házaspár, gyermek és szülő, hívő és hívő közé épít távolságot. Azonban ne feledjük ez a távolság a kereszt által áthidalható. Soha ne adjuk fel, lépjünk rá a hídra és kérjük, hogy az Úr szíveinkből is tüntesse el azt, ami elválaszt, ami akadály. Mert Jézus azért jött, hogy lerombolja az elválasztó falakat.

Úgy elgondolkodtatott Pál vallomása, amikor boldogan elmondja, Jézus megjelenésekor a gyülekezettel, a megmentett lelkekkel fog dicsekedni, az Úr előtt. Ők a dicsekvése, öröme, koronája. Mennyire más az értékszemlélete, mint a miénk. Mi gyermekeinkkel, a szép házunkkal, autónkkal, vagyontárgyainkkal, hivatali pozíciónkkal büszkélkedünk és dicsekszünk. Pál rámutat, az Úr előtt ezekkel nem lehet dicsekedni, aminek itt nagy jelentőséget tulajdonítunk, az Őelőtte már nem kap akkora hangsúlyt. A gyülekezet az evangélium terjesztéséért van ebben a világban, az érték számára a megmentett lélek. Adja Urunk, hogy mi a megmentett lelkekkel, a növekedő gyülekezettel dicsekedhessünk majd a visszajövetelkor.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.

Te csak várj!

C

sodálatos, felséges az Úr, nagy szeretettel és türelemmel vezetgeti gyermekeit (1Móz 18,1-15). Most Ábrahám lelkigondozása érdekében jelenik meg. Látja, hogy szüksége van öreg szolgájának a lelki megerősítésre, hiszen a kétségek olyan könnyen belopakodnak a szívünkbe. Mamré tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak, ott ül a sátra ajtajában és szenved a hőségtől, talán épp arra gondol nem lesz az ígéretből semmi. Itt vagyok öregen, lassan letelik az időm, és még mindig nem született meg az ígéret gyermeke. A hőséget enyhíti a sátor hűse, de a belső gyötrődést, a szív kesergését semmilyen külső módszerrel nem lehet enyhíteni. A belső problémákat nem lehet üdüléssel, hely és környezetváltoztatással, a test ápolásával enyhíteni. A szív problémáit egyedül az Úr képes hatékonyan kezelni. Arra van szükségünk, hogy elcsendesedve az Úr közelébe kerüljünk, a Vele való áldott kapcsolatban gyógyulhatunk meg lelkünkben, hiszen az Úr ismer bennünket, tudja, mitől fáj a szív, és ezért a megfelelő gyógymódot kínálja fel számunkra.

Ábrahám amikor meglátja a három férfit megmozdul, kilép süppedtségéből, otthagyja lehúzó gondolatait és behívja őket magához, és megvendégeli az idegeneket. Ez Isten módszere, elvonja a problémáról a figyelmet és Önmagára irányítja. És valóban ez a gyógyulás útja, eltekintek önmagamról és az Úrra nézek. Ha csak magamat, a problémámat látom, egyre jobban beszűkülök reménytelenné, válok, de ha felfelé tekintek, kitárul előttem a világ.

Az Úr határozottan megerősíti ígéretét, egy év múlva „feleségednek, Sárának fia lesz.” Örömre derülhetett Ábrahám, valóban megszületik az ígéret fia. Egy év, nem nagy idő, ilyen esetben azonban nagy, alig várnánk mikor telik el, mert nincs nagyszerűbb, mint amikor Isten cselekszik. Tudunk-e várni Isten ígéretére? Ebben a feleletben benne van a határozott kijelentés is, Sárának lesz fia, akkor is így lesz, ha ti nem hittétek.  Talán még mindig Izmaelt gondolták az ígéret örökösének, de most az Úr szertefoszlat mindent kétséget, és megerősíti, Sára fog szülni. Benne van az is, hogy ne kezdjenek ismét spekulálni, trükközni, maradjanak nyugton és várják az Urat, a beteljesülést. Tanuljuk meg Isten szavát úgy érteni, ahogy azt Ő mondja, ahogy gondolja. Ne spekuláljunk, ne akarjuk mi megoldani, hanem várjunk Rá. Bár ennél nehezebb leckénk nincs is, hiszen várni, különösen hosszabb ideig nem akarunk és nem is tudunk. Azonban az Úr fegyelemre is nevel, ne az érzelmeink, ösztöneink, indulataink vezéreljenek, hanem a hitünk. A hit képes várni.

Sára még mindig nem veszi komolyan az Urat. Döbbenetes ez, mert annyi mindent megtapasztaltak már, és továbbra is csak emberi lehetőségeikre néz. Csak azt látja, amit az orvosok mondanak, ami ésszel is igazolható. Az ész, a tudomány, saját állapotuk azt üzeni, nem lehetséges már gyermekáldás. Mit mond erre az Úr? Lehetséges! Bár mindig mi is ezzel a hittel élnénk, igenis az Úrnak lehetséges. Elismerem, én tehetetlen vagyok, de az Úr még itt is most is képes nagyot alkotni, életet kihozni ebből a helyzetből.  Kísérjen ma is bennünket az Úr szava, vegyük komolyan, számára semmi sem lehetetlen. Isten nem ismeri azt a szót, lehetetlen. Ezért mindig Rá figyeljünk, Belé kapaszkodjunk. Sára azt gondolja, rejtve van, a sátor mélyén, nyugodtan kuncoghat. De Isten előtt nem vagyunk sehol rejtve, még szobánk hűsében sem, Ő látja, mi van a szívünkben, hogyan gondolkozunk, mit cselekszünk.

Pál szíve tele van hálával az Úr iránt, de miért is (1Thessz 2,13-16)? Talán meggyógyult egy súlyos betegségből? Vagy éppen fizetésemelésben részesült? Esetleg egy új szuper számítógépet kapott? Nem, az ő szívében nem elsősorban ezek a dolgok váltottak ki hálát, nem is ezek voltak a legfontosabbak számára. Hát akkor mi? A Thesszaloniakiak befogadták szívükbe Isten beszédét. Ez számára az öröm, ez készteti hálára. Mert neki az a legfontosabb, hogyan viszonyulnak az emberek az evangéliumhoz. Kész mindenről lemondani, csakhogy Krisztushoz vezethesse saját népét, majd a pogányokat is.

A másik hálát kiváltó ok, hogy itt megtapasztalta, hogy az általa hirdetetteket, nem egy ember véleményének tekintették, hanem áthallatszott rajta Isten szava. Átélték, hogy ezen az öreg Pálon keresztül Istennel találkoznak, benne a feltámadott Krisztus van jelen, Ő áll előttük. Ez bizony ok a hálaadásra.

Kérjük az Urat, áldja meg bizonyságtételeinket, és végezze el, hogy beszédünk és életünk által minél többen Vele találkozzanak.

Hogyan tekintek én az igehirdetésre, a bizonyságtételre? Egy vélemény a sok közül, amire úgy reagálok, ahogy én akarok, vagy azzal az alázattal hallgatom, hogy ez Isten hozzám szóló szava. Nem lehetek közömbös, nem mérlegelhetek, hanem tennem kell, amit mond.

Az Igében erő van, ha hittel fogadom munkálkodni fog a szívemben. A hittel fogadott Ige, hasonló a vetőmaghoz, amely belekerül a földbe, és amíg elrothad, új élet fakad belőle. Amíg a földben van, nem látszik semmi, a türelmetlen ember azt gondolja kárba veszett a mag, ám idővel kibújik az új élet. Így munkálkodik a hittel befogadott Ige, új életet, békességet, reménységet, minőségileg más életet hoz a felszínre.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.

Isten nem Izmaelben gondolkodik

A

z idő halad előre, az emberi erő és képesség egyre fogy (1Móz 17,1-27). Ami tegnap még könnyen ment, vagy lehetséges volt, az mára már egyre nehezebbé válik, és van, ami már nem lehetséges. Ezt tapasztalta Ábrahám is, Izmael születése óta eltelt tizenhárom esztendő, úgy tűnik, mégis Sárának volt igaza. Izmael felcseperedett, és Sára még mindig nem szült, mégiscsak jó döntés volt, vélte Ábrahám. Az idő múlásával saját tehetetlenségünket látva gyakran gondoljuk úgy, hogy Isten sem képes már cselekedni, ezért az Úr helyreigazítja és megerősíti Ábrahámot és általa minket is.

Az Úr megjelenik Ábrahám számára, és bemutatkozik: „Én a mindenható Isten vagyok.” ebben benne feszül, számomra nincs lehetetlen. Igen, Isten számára nincsenek korlátok, Őt sem idő, sem tér nem korlátozza, Ő szabad, mindenek felett áll, ezért bármikor képes cselekedni. Bizony, jó lenne mindig látni ezt, belekapaszkodni, amikor előttünk akadályok tornyosulnak, amikor nem tudunk  továbbmenni. Hányszor feladjuk, mert csak magunkra és az akadályokra nézünk.

Ábrahámnak azt mondja: „járj énelőttem, és légy tökéletes.” Igen magasra teszi ezzel a lécet az Úr, azt kéri, ne figyeljen senkire, csak Őreá. Lássa meg, hogy az Úr valóban mindenható, és bízzon Benne. Tökéletesnek lenni itt azt jelenti, tökéletesen megbízom Istenben, hiszem, hogy nem az a jó megoldás, amit én gondoltam, hiszem, hogy a  körülmények ellenére is úgy lesz, ahogyan mondta. Ez a fontos, bízzak az Úr munkájában a körülmények ellenére is. Lássuk meg, nem a tehetségünkön, emberi képességeinken, a feltételeken múlnak a dolgok, hanem az engedelmességünkön. Tegnap láttuk, az Úrnak nincs szüksége a mi segítségünkre, sőt azzal inkább bonyolítjuk a dolgokat.

Az Úr a körülmetélkedés szövetségével erősíti meg ígéretét. A testen hordott jel ad erőt, és amikor elkeseredne, reményt hoz számára, hisz rámutat az ígéretre, rámutat Istenre. Ez a jel mindig azt üzeni Ábrahámnak, hogy az Istennel való kapcsolata valóság. A kísértő gyakran sugdosssa, nem érdemes hinni, vedd a magad kezébe a dolgokat és jobban jársz. Ne hallgassunk rá, mert hazudik. Az ember akkor jár jól, ha az Úrra hallgat minden helyzetben, ha bízik Benne, még a sír szélén állva is. Ahogyan Jairus is akkor tapasztalt csodát, amikor a barátainak ellentmondva, hallgatott Jézusra, bízott Benne.

Mindketten új nevet kapnak az Úrtól, ami egy újnak a kezdetét jelenti. Új élet, új nép indul az Úr kegyelme által. Új lehetőséget kap az ember Isten megismerésére, a Vele való kapcsolat újra felvételére. Mert ez az életünk lényege, kerüljünk kapcsolatba Istennel, és akkor jó irányba fogunk haladni. Akkor értelmet nyernek napjaink, akkor nincs az a mélység ahonnan ne lehetne talpra állni. Kezdjük el ma kiépíteni az Úrral való új kapcsolatot, és meg fogjuk látni, elkezd megváltozni az életünk.

Látjuk azt is, mennyire nehezen hangolódik Ábrahám az Úrra, ő még mindig Izmaelben gondolkodik. Igen, mindig a mi szerzeményünk, a mi ötletünk dédelgetjük, és nem akarjuk Isten ötletét komolyan venni. Isten azonban nem Izmaelben gondolkodik, akkor sem, ha őt is áldásában részesíti. Istennek Ábrahámtól és Sárától születendő gyermekével van terve. Az ígéret Izsáknak szólt, és ezen nem változtat semmi, Izmáel születése sem. Isten Izsákban, majd Jézusban gondolkodik, a béke emberében. Aztán ne feledjük, amit az Úr Jézus mond: ami testtől született, test az, ami Lélektől született, Lélek az. A Lélektől született dolgok visznek előre, jelentenek áldást számunkra.

Pál elmondja, lemondtak Thesszalonikában a tekintély alkalmazásáról, inkább a Lélek meggyőző erejére hagyatkoztak (1Thessz 2,7-12). Jó látni, hogy az apostol nem kényszerített senkit a Krisztusban való hitre. Inkább igyekezett úgy hirdetni az Igét, hogy azon keresztül az Úr ragadja meg a szíveket. Szinte eléjük élte Jézust, és akik látták, hallották Pált, szívesen akartak Jézushoz tartozni. Felismerték, amit ez az ember hirdet, amit ajánl, az sokkal jobb annál, amit a saját vallásuk, szokásaik kínáltak a számukra.

Pál elmondja, mennyire fontos elv a számára, hogy ne a gyülekezetből, hanem a gyülekezetért éljen. Az evangéliumnak mindent alárendelt és igyekezett elkerülni azt a látszatot, hogy csak érdekből teszi. Számára a Krisztus ügye valóban szolgálat és létfontosság volt. Az volt a lényeg, hogy minél több ember találkozzon az Élettel, mert számára Jézus az élet. Meg volt győződve, hogy mindenkinek Őreá van szüksége. Igyekezzünk mi is szem előtt tartani, hogy az evangéliumhoz való hozzáállásunk is bizonyságtétel. Illetve ne feledjük, itt életről van szó. Nem az a lényeg, ki vallásos, ki nem, hanem az, hogy Jézusban az igazi, az elmúlhatatlan élet részesei lehetünk. Amit ennek a gyülekezetnek mond Pál, az nekünk is szól. Éljünk mi is Istenhez méltó módon.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.

Szabad nem félni

Á

brahám tudott elengedni, nemcsak Lótot, hanem a megszerzett zsákmányt is kiengedte a kezéből (1Móz 15,1-16,16). Nem ragaszkodik hozzá görcsösen, nem a vagyont a meggazdagodás a fontos a számára. Tudja, hogy az Úr kárpótolja, és mindennel megáldja őt. Az Úr tisztítsa meg a mi szívünket is, és őrizzen meg a ragadozó szellemiségtől, a kapzsiságtól. Higgyük, hogy Ő ma is gondoskodik gyermekeiről.

Ábrahámban azonban félelem ütötte fel a fejét, talán arra gondolt, mi lesz vele, ha mindig harcolni kell? Egyszer elesik egy csatában, és nincs utódja se, hogyan fog Isten ígérete beteljesedni? Az Úr nem hagyja kétségek közt, és szól neki. Első szava: „Ne félj!” Nem kell félnie, mert az Úr a pajzsa, Ő biztosítja számára az oltalmat. Isten gyermekei első számú ellensége a félelem. Igen, a félelem, mert megbénít, és így cselekvésre alkalmatlanná tesz. Isten üzenete azt jelenti, ne a félelmekre tekintsünk, hanem Őreá és az ígéretekre. Nemet lehet mondani a félelemnek, megerősíthetjük a szívünket, ahogyan a zsoltáros tette: „Mikor félnem kellene is, én benned bízom” (Zsolt 56,4). Ha minden a félelemre ösztönöz, ha úgy látjuk nincs más ebben a helyzetben, hát szálljunk vele szembe, és ragadjuk meg az Úr kezét. Félnem kellene, de én az Úrban bízom. Dávidnak is reszketve kellett volna menekülni Góliát elől, az lett volna a logikus, ő azonban az Úrban bízva kiállt Góliát ellen.

Az idő múlásával jön az önsajnálat, a kesergés. Ha valami nem azonnal lesz a miénk, ha közben próbák is vannak, megkísért az önsajnálat. Ez azt jelenti, hogy kesergünk és siratjuk magunkat. Lám, milyen jó, kegyes emberek vagyunk, és mégis minket ért a betegség, minket támadnak, nem is érdemes az Úr útján lenni. Isten azonban megerősíti ígéretét és határozottan kijelenti, sok utóda lesz Ábrahámnak. Azonban még mindig nem kap születési dátumot. Ma már hónapokkal előre megtudják a gyermeket váró szülők a baba érkezésének várható időpontját. Azonban Ábrahám nem kap időpontot. Övé az ígéret, a feladata pedig a beteljesedés türelmes kivárása. Ezt kell nekünk is megtanulni, türelmesen várni.

Ábrahámnak továbbra is kétségei vannak a gyermek születésével és a nagy néppé válással kapcsolatosan. Isten rámutat, erősödjön meg a tényekből, kapaszkodjon beléjük, hiszen az új földre vonatkozó ígéret beteljesedett. Ebből kell erőt meríteni. Mi is mindig Isten korábbi munkáiból merítsünk erőt a jelenre, higgyük, ahogyan eddig állta szavát, ezt követően is úgy lesz.

Az Úr egy szövetségkötéssel erősíti meg ígéretét, amelynek a lényege, hogy aki megszegi a szövetséget, azt úgy hasítsák ketté, mint ezeket az állatokat. Azonban ez a szövetség egyoldalú, mert csak az Úr vonul keresztül közöttük, jelezve, mindent magára vállal. Majd a kereszten csúcsosodik ki ez, amikor az Úr Jézus magára veszi a világ bűneit. Ő hal meg, hogy én élhessek.

Annyit megjegyeznék még, hogy az ígéretnek, az Igének mindig lesznek ellenségei. Madarak jelennek meg, amiket Ábrahám elhesseget. Kétségek, félelmek, kishitűség bármikor megjelenhet fejünk fölött, ám el lehet zavarni őket.

Eltelik tíz esztendő az útra kelés óta, és, még mindig nem született meg a várva várt gyermek, sőt születésének semmi jele. Most Sára veszíti el türelmét és kezd okoskodni, keresi az emberi megoldást. Ügyes teológus lenne, talán ma sikeres is, mert megmagyarázza Ábrahámnak, hogyan is kell érteni, amit Isten mondott. Talán bosszús is, hogy elvesztegetett tíz évet, mert már hamarabb is eszébe juthatott volna. Bizony, mi is profik vagyunk Isten szavának az értelmezésében, vagy inkább félremagyarázásában. Beugrik az ötlet, a kor gyakorlata szerint Ábrahámhoz adja Hágárt. Úgy gondolja Sára, ez a megoldás, hisz mások is így tesznek. Jó nekünk meglátni, hogy soha nem a világ gyakorlata a megoldás Isten gyermekei számára. Ha ígéretet kaptunk, várjuk ki, amíg az Úr cselekszik és bízzuk  Rá a megvalósítást. Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre. Neki nem kell besegíteni, mert abból visszafordíthatatlan bonyodalmak származnak. Itt is a mai napig tartó feszültség keletkezett a rossz döntés, a türelmetlenség nyomán. Tudunk-e kitartóan várni az Úrra?

Azt is látjuk, Ábrahám sincs a helyzet magaslatán, a problémát összehozzák, ám kezelni nem tudják. Hasonlóak vagyunk mi, oly sokszor képtelenek vagyunk jól kezelni a problémákat. Miért? Mert csak a menekülésben, az elzavarásban látjuk a megoldást, és nem tudunk elfogadni. Sem Sára, sem Hágár nem fogadta el alázattal a helyzetet, hanem mindkettő visszaélt a maga előnyével, a másikat ezáltal megalázott helyzetbe hozták.

Azonban az Úr cselekszik, Hágárt és gyermekét sem hagyja magára. Izmaelből is egy nép fog származni, azonban a gyűlöletet és az ellenségeskedést fogják tovább örökíteni. Csak Krisztusban múlhat el ez a gyűlölködés, csak Ő hozhatja közel egymáshoz a távollévőket.

Pál elmondja, hogy az evangélium erő, amely elfordít a bálványoktól és odakapcsol az Úrhoz (1Thessz 1,5-2,6). Ezt élték meg a thesszalonikaiak, az evangélium befogadása által felszabadultak az Úr szolgálatára. Sőt, az Ige úgy átalakította őket, hogy példaképek lettek mások számára. Látnak e példát a mi életünkben?  Kicsendült tőlük az Ige, vagyis nem tartották meg maguknak, hanem továbbadták.

Jó olvasni, hogy mindaz, ami ezekben történt, hír volt a környező népek számára. Minek van ma hír értéke? Hír-e az evangélium, egy igehirdetés, egy szabadulás? Hír-e a tartós házasság, a békés, boldog élet? Mutassuk meg, hogy lehetnek ezek is hírek. Mutassuk fel az evangélium értékeit ennek az értékevesztett világnak.

Pál megvallja, hogy nekik sem volt könnyű, ők is megfutamodhattak volna, hisz mielőtt Thesszalonikába mentek, Filippiben megverték és börtönbe csukták őket. Azonban ők az Úrból merítettek erőt. A börtönből lélekben erősebben kerültek ki, mint voltak előtte, ezért voltak képesek tovább menni. Urunk a nehéz, nemszeretem helyzetekből is megerősödve tud minket kihozni. Soha ne adjuk fel a szolgálatot, hanem bátran vigyük tovább az evangéliumot, hiszen Isten ereje az.

Fontos még, hogy az apostol soha nem az emberek elismerését kereste, hanem mindig Isten tetszését. Az Úr vizsgálja a szívünket, tudja, hogy egy szolgálatot miért végzünk, mi motivál. Őt nem lehet megtéveszteni. Kérjük, tisztogassa meg a szívünket, hogy ne elismerésért vagy honoráriumért szolgáljunk, hanem hálából és meggyőződésből hirdessük az evangéliumot. Abban a hitben adjuk tovább, hogy másoknak is szükségük van rá.

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

1.  

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2.  

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3.  

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4.  

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük Neked!

5.  

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.