Szivárvány

A

 bárkából való kiszállás és az oltárépítés után Isten megáldja Noét és családját (1Móz 9,1-10,32). Azonban jó megfigyelnünk, hogy Isten áldása az áldozat bemutatására válasz. Fontos, hogy Noé első mozzanata az oltárépítés és a hálaáldozat. Ez a rend, hálát adok az Úrnak mindazért, amit értem tett, és azután jön az áldás. Hálás és engedelmes élet kapja Isten áldását. Legyen ma is első számunkra a hálaadás. Hála az új napért és azért, hogy ezen a napon is találkozhatunk Urunkkal. Hiszen a legnagyobb áldás számunkra, hogy minden nap beszélgethetünk Vele, elkérhetjük akaratát.

A következő fontos mozzanat, hogy az Úr védelmezi az ember életét.  Számára fontos, hiszen Ő alkotta. Embernek nincs joga senkit megfosztani életétől, mert az Isten ajándéka.  Ha mégis megteszi, számon fogja kérni. Kérjük az Urat könyörüljön rajtunk, hiszen sok vér kiált Hozzá a földről. De kérjük, hogy Jézus vére által bocsássa meg azt a sok vérontást, amit mi emberek egymás ellen elkövettünk. Jó lenne azt is felismerni végre, hogy a gyilkosság, a háborúzás nem old meg semmit. Egyedüli megoldás a bűnbánat, a megtérés és az Úr szavára való hallgatás.

 Csodálatos Isten szövetsége, amit Noéval köt, aminek jelét mi is láthatjuk. Az Úr nagyon jól ismer bennünket, tudja, mi van a szívünkben. Hányszor gondoljuk úgy, hogy nincs az egésznek semmi értelme, hányan fel akarják adni, talán Noé családja is hasonlóan vélekedett. Ott lehetett a szívükben, szép, hogy ismét száraz és lakható a föld, de van-e értelme újrakezdeni, ha bármikor bekövetkezhet egy újabb katasztrófa. Az Úr megerősíti és bátorítja őket, nem pusztítja el a földet többé özönvíz által. A szivárvány megjelenése mindig erre az ígéretre emlékeztet bennünket, és tovább segít amikor feladnánk.  Tehát nem Istentől kell félni, hanem önmagunktól, az élet ellensége nem Isten, nem Ő pusztít. Az életre az ember a veszélyes. Mi pusztítunk állandóan. Pusztítunk, mert a gonosz ragadozásra késztet. Azt gondoljuk, akkor leszünk boldogok, ha mindent mi birtokolunk, ha mindenben nekünk van a legtöbb. Azonban Jézus által győzhetünk a gonosz munkája felett. Mert mi már egy jobb szövetségbe tartozunk. Ez a szövetség Jézus áldozatán alapszik.

Az újrakezdett élet alapja a munka, a föld megművelése. Az élethez továbbra is dolgozni kell. A föld átok alatt van, és csak a megművelés által ad kenyeret, ad termést az ember számára. Noé felismeri, hogy mi az ő feladata, és azt végzi is.  De látjuk, hogy vannak veszélyek. Noé nem tudta, hogy a szőlő leve veszélyes is lehet. Nekünk is vigyázni kell, hiszen van, ami ártalmas is az életünk számára. Van, aminek rabjává válhatunk. A baj azonban nem ez volt, hanem az, hogy Hám nem alázattal és segítő szándékkal közeledett apjához. Meg kell tanulnunk, hogy a másik ember baja számunkra soha nem öröm, soha nem ok arra, hogy kinevessük, hanem ha lehet, segítsünk rajta. A megoldás mindig a segítség. Jó tudnunk, hogy számunkra a szenvedélybetegségekben is az Úr Jézus a segítség. Neki van hatalma a szabadításra. Mi pedig bizonyságot tehetünk a Szabadítóról.

Isten áldása nyomán az ember benépesítette a földet. Az Úrra figyelve megtalálták a helyüket az egyes nemzetségek. Jó ezt látni, mert a földön el lehet férni. Van hely és van élelem mindenki számára. A baj nem a földdel, hanem velünk van. Mégpedig azzal, hogy hatalmat akarunk gyakorolni más népek felett. Azonban Krisztusra figyelve, megelégedett és szolgáló életet folytatva csökkenthető lenne a szegénység és az éhezés.

Jó olvasni, hogy Isten megközelíthető (Jak 4,8-17). Szabad közeledni Hozzá. Hogyan? Jézus által. Igen, Jézus által a bűnös, nyomorult, beteg és kitaszított ember is keresheti az Atyát. Mert van kegyelem. Jézusban Isten szeretetével, gyógyító, helyreállító hatalmával érkezett a földre. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Jó, ha ezt látom és alázattal közeledem Hozzá.

Jakab azt is kéri, alázzuk meg magunkat Isten előtt. Mi az alázat? Az alázat nem belőlünk fakad, hanem amikor Jézussal találkozom, mint Péter is a csodálatos halfogást követően, és beletekintek a Lényébe, meglátom önmagam, és önkéntelenül térdre borulok. Meglátom Jézusban az Istent, és térdre hullva hódolok Neki. Az alázat azt is jelenti, felismerem, hogy nekem Jézus nyomában van a helyem, és meglátom, Ő jobban ismeri az életet, mint én. Ő jobban tudja, mit kell tenni.

Megtudjuk még azt is, hogy Isten gyermeke másképp tekint az életre, mint azok, akik a világhoz tartoznak. A világ fiai minden napot a maguk sikere érdekének szentelnek alá. Megvannak a terveik, és csak azt nézik, miként lehet gyarapítani vagyonukat. Az Úr tanítványai azonban tudják, hogy halandóak vagyunk. A mai napot megkaptuk, bár ezt sem biztos, hogy végig itt töltjük. Ha ilyen törékeny az ittlétünk, akkor ne önzőn használjuk fel napjainkat, hanem minden jó cselekvésére.  Mindenkor tegyük hozzá terveinkhez, ha az Úr akarja és élünk. Minden Isten akaratától függ. Azonban ebbe az akaratba belesimulhatok, és akkor minden napon áldássá válok. Akkor már nem a saját terveim, a saját sikereim a fontosak, hanem tudom, azért élek, hogy Őt szolgáljam. Isten országában nemcsak az a bűn, amit elkövetek, hanem az is, ha valamit elmulasztok. Hányszor mulasztjuk el a munka, az anyagiak vagy saját kényelmünk miatt a másikkal való törődést. Jézusnak mindig az ember volt a fontos. Számára az élet a fontos.  Legyen számunkra is az élet, az élet mentése az elsőrendű feladat.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.