Az élet Isten ajándéka

F

olytatódik a csodálatos bizonyságtétel a föld és az élet eredetéről (Móz 2,1-25 kezdete Istenben van, az Ő szava által jön létre minden és mi már tudjuk, hogy az Ige volt jelent, és Általa lett minden, ami létrejött. Hat teremtési napon át formálta és alakította az Úr földet, mindent elkészített az ember számára. A hetedik napon megnyugodott Isten minden munkája után, ez engem megragadott, Isten abba tudja hagyni, tud pihenni és gyönyörködni abban, amit elvégzett. Mintha ez nálunk hiányozna, nehezen tudunk valamit abbahagyni, nehezen tudunk nyugodtan lenni. A hetedik napot arra adta az Úr, hogy ne a tevékenység legyen a középpontban, hanem a Vele való közösség, a Neki és az életnek való öröm. Fontos, hogy meg tudjunk állni, tudjunk lenni és örömmel szemlélni mindazt, amit az Úr adott nekünk. A hetedik nap lehetőség arra, hogy hálás szívvel dicsérjük az Urat és törődjünk többet egymással. Fontos a megnyugvás, hiszen folyamatosan meg kell tanulni, hogy vannak dolgok, amiket már el kell engedni, ami már nem a mi feladatunk. Ahogy múlnak fölöttünk az évek, úgy kellene egyre jobban ennek a szemlélődő életformának kialakulnia. Meg kell tanulnunk minél több időt Istennel tölteni, fel kell ismernünk, hogy a Bibliaolvasás és az imádkozás által tarthatjuk Urunkkal a kapcsolatot. Az Ige és az ima, az elcsendesedés köt össze Vele.

A szentíró ebben a fejezetben más oldalról közelíti meg a teremtés történetét. Inkább az ember teremtését emeli ki és helyezi a középpontba. Ő ebbe csodálkozik bele, hiszen csoda az ember léte, csoda az élet a földön. Ezért most elsősorban az ember teremtésére a férfi és a nő megalkotására koncentrál.

Azt láthatjuk meg, hogy Isten műhelyéből, az Ő drága kezéből kerül ki az ember. Vagyis nem véletlenül, nem evolúció által, hanem Isten terve és akarata által. Ő akarta, hogy legyen ember, terve volt az életünkkel, és terve van ma is. Nem véletlenül születik a földre egyetlen ember sem, akkor sem, ha a külső körülményei elszomorítóak, ha esetleg nem is örültek világra jövetelének. Ő akarta, Ő örült születésünknek. Azonban nekünk kell felismerni életünk értelmét. Nekünk megkérdezni Teremtőnket, mi a terved velem? Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?  Ez fontos, és soha nem késő feltenni ezt a kérdést. Azért nem késő feltenni a kérdést, mert ha arra döbbenünk is rá, hogy eddig nem kérdeztük és úgy éltük életünk eddigi szakaszát, bűnbánatot tartva kereshetjük a feleletet, és ha megtaláltuk még beleilleszkedhetünk az Úr terveibe. Ábrahám egészen idős korban ismerte fel Isten számára készített tervét, és lett áldássá sok-sok generáció számára.

Azt is látjuk, hogy a lényeg, tehát maga az élet, nem a test, hanem az Istentől kapott lélek. A lélek teszi élővé az embert. Ezért fontos, hogy ápoljuk a lelkünket, ne csak a testünkre koncentráljunk. A lelkünket pedig Isten tudja igazán gondozni. Igazán emberré a lélek tesz, ezért táplálnunk kell, az Ige táplálja igazán az ember lényét. Az Úr Jézus is hangsúlyozza, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével. Ige nélkül megbetegedik a lelkünk. Ebből adódóan a megbetegedett léleknek az Ige az orvossága, Jézus Krisztus az orvosa. Nem véletlen, hogy sok lelki téren megbetegedett, meggyötört ember kereste fel, és várta, hogy gyógyítsa meg. Sokan már Jézus közelében kisimultak, felszabadultak. Menjünk mi is Hozzá és átéljük, hogy Lénye meggyógyítja szívünket, egész életünket.

Isten kialakította az ember számára a megfelelő életteret. Egy kertbe helyezte és mindent neki adott, mindent gondjaira bízott. Mennyi bizalom van az Úrban alkotása iránt. Nem rabszolgának szánta, hanem szabadsággal ajándékozta meg. De megjelenik az Édenkert által Isten óvó, féltő szeretete is. A most induló, tapasztalatlan ember számára védelmet jelent az Éden. Ott kibontakozhat, kiteljesedhet és Teremtőjével áldott harmóniában élheti az életét. Azonban próba elé is lett állítva az ember, Isten megvizsgálta kihez ragaszkodik, és mi a fontos a számára. A próba abban áll, hogy mire figyel, arra, amit kapott, amit szabad, vagy arra, amit nem kapott meg, amit nem szabad. Döbbenetes, hogy az ember nem az ajándékba kapott világnak, a kert gazdagságának örül, hanem megszúrja a szívét az elégedetlenség. Arra az egy fára koncentrál, amiről nem ehet. Nem a boldogságot engedi kiterjedni, hanem boldogtalanná válik, mert egy fáról nem ehet. Gyakran mi is ilyen beszűkült látással rendelkezünk, készek vagyunk megbetegedni, ha valamit nem kapunk meg. Milyen gyakran mi is csak azt látjuk, amit nem lehet, vagy, ami nincs. Ne engedjük, hogy az egy fa megkeserítsen, hanem örüljünk a nekünk adott élet gazdagságának, fedezzük fel Isten országa kincseit.

A tudás fájáról nem vehettek, és bizony látjuk, nem ok nélkül óvta tőle őket az Úr. Hiszen ma már az ember birtokában van a tudomány. A fa gyümölcsébe harapva sok mindenre képessé váltunk, azonban a tudomány nem közel visz, hanem egyre inkább eltávolít Istentől. Gőgössé váltunk általa, és arra használjuk, hogy bebizonyítsuk, Isten nem létezik. Sőt már az ember akar isten lenni. A tudomány ha Isten kezéből fogadjuk és alázattal használjuk, illetve elfogadjuk korlátait és a saját korlátainkat is áldássá lehetne a kezünkben. Istent kihagyva azonban sok pusztítást és bajt okozunk általa. A jó és gonosz tudásának fájához van kötve a halál. Jobban mondva az Istennek való engedelmességhez, ha nem hallgatnak az Úrra, belép a halál a földre és elvégzi aratását. Ezt tapasztaljuk, bizony kezünk nyomán arat a halál. Azonban Isten elküldte a földre Fiában az életet, Aki legyőzte a halált, és bekötözi az általa okozott sebeket, feltámadása által.

Az Úr azt is látja, az embernek társra van szüksége. A hozzáillő társ pedig az ember, mégpedig a férfinak a nő, a nőnek a férfi. Ez az Isten által készített rend, ami ezen változtat az a rend felborítása, aminek súlyos következményei lesznek az ember életére nézve. Azonban, amit mi elrontunk, azt az Úr Jézus helyre tudja állítani, Ő képes a nemi identitás megbetegedését is gyógyítani, mert aki Hozzá fordul segítségért, azt Ő nem küldi el. Jézusban mindenki számára van remény a gyógyulásra, az újrakezdésre, a helyreállásra.

Jakab is folytatja levelét, amelyben rámutat, hogy minden tökéletes ajándék Istentől származik (Jak 1,16-21). Ezért bátran forduljunk Hozzá, nem rosszat, hanem jót készít a számunkra, olyat, ami javunkra válik. Rámutat arra is, hogy Isten nem változik, ezért minden  ember bátran Rá bízhatja magát. Azért adta Igéjét, hogy általa újjászüljön minket. Vagyis nem mondott le rólunk, bűneink ellenére sem. Hanem továbbra is van terve velünk. De ahhoz, hogy tervét megvalósíthassuk, újjászületésre van szükségünk.

Az újjászületett ember teljes változáson megy keresztül. A legfontosabb változások közé tartozik a hallás és a beszéd szerepcseréje. Most már a halláson van a hangsúly, azon kell lenni, hogy javuljon, és egyre gyorsabbá váljon. Gyorsan halljuk és értsük meg, amit mond Isten. Ehhez szükség van a beszédben való meglassulásra. Vagyis lényeges tudjunk várni, csöndben lenni és nem azonnal beszélni. Engedjük Istent és a másik embert szóhoz jutni.

Aki kész a hallgatásra, az lassabban kerül a harag hatalma alá. Ez lényeges, mert a mi haragunk nem segíti Isten munkáját. Fontos látni, hogy van, amit ki kell tisztítani az életünkből, ha tele van a szívünk a világ dolgaival, a régi természetünkkel, nem fér be az Ige. Készítsünk helyet az Igének és engedjük, hogy vezesse tetteinket. Vagyis, amit megértettünk, azt kezdjük el cselekedni, akkor is ha mindjárt nem értjük, vagy nem értünk vele egyet.

Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr

1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.

4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!

Isten áldásával.