Változtassunk!

M

ost látjuk meg, kitől kellett őrizni a kertet (1Móz 3,1-13). A gonosztól, amely azonnal megjelenik, odakúszik az ember szívéhez, és belesziszegi a kételkedést, a bizalmatlanságot és az elégedetlenséget.  A gonosztól kell a szívünket és Isten világát óvni, mert el akarja rabolni azt, ami nem az övé, amiért nem ő fáradt. El akarja rabolni az embert Istentől. Meg kell látnunk, hogy nem azzal kell foglalkozni, honnan jön a gonosz, vagy miért van, hanem el kell fogadnunk, van.  Amíg létéről filozofálunk, átveszi fölöttünk a hatalmat, mert ravaszabb, mint az ember. Amíg okoskodunk vagy egyenesen tagadjuk a létét, irányít minket és eléri célját általunk. Tehát vegyük komolyan, a sátán létezik, szellemi valóság, hatalmasabb, mint mi, csak az Úr Jézus képes legyőzni, ezért ne is álljunk vele szóba, azonnal álljunk ellene, utasítsuk el. Ha beszédbe elegyedünk vele ,vesztünk.

Azt is látjuk, a gonosz mindig jól tudja, kit kell megkörnyékezni, kinek hol a gyenge pontja. Itt az asszonyt támadja, és Éva beleesik a csapdába, leáll beszélgetni a gonosszal. Nem tűnik fel neki, hogy ez más hang, mint amit eddig hallott, ez nem Isten hangja. Nem véletlenül mondja az Úr Jézus, hogy fontos ismernünk az Ő hangját, ha ismerjük, akkor a bérest, tehát a gonoszt képesek leszünk megkülönböztetni Tőle, és elfutunk előle. Az Ő hangját az Igéből ismerhetjük meg. Minél jobban ismerem a Bibliát, annál ismerősebb lesz az Úr hangja is a számomra. 

A gonosz soha nem nyílt kártyákkal játszik, hiszen rejtve jelen volt, amikor az Úr rájuk bízta az Édent, hisz tudja, hogy a kert az övék. De kétségbe vonja előttük Isten szavát. Mindig így jön, felteszi a kérdést. Csakugyan azt mondta? És az asszony nem utasítja el határozottan, hanem belebonyolódik a beszédbe. Határozottan el kell küldeni a gonoszt, ki kell jelenteni, ez nem igaz, ezért nincs miről beszélni. A sátánt mi nem fogjuk meggyőzni, inkább ő fog kételyt támasztani bennünk.  Az Egyszerű fordítás a következőkép adja vissza a negyedik verset: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni!” Mintha egy gyerekműsor szövegét hallanám, á dehogy. Bagatellizálja Isten szavát és a halált. Ugyan már, ha megteszed, nem meghalsz, hanem kiteljesedsz. Olyan leszel, mint Isten. Azóta is azt susogja szívünkbe, olyan leszel, különb leszel, nagyobb, mint Isten, vagy mint a másik.  Mindig nagyobbak akarunk lenni, mint a másik. Jézus azonban a naggyá létel útvonalát az alázatos szolgálatban jelölte ki.

Azután a kísértő be is csap, mert mi igazából soha nem tudjuk, mi a jó és mi rossz, mert mindig magunkból indulunk ki. Azonban ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak is jó. Ez az egész történelmünket megnyomorította, hiszen  valaki mindig másokra akarja a saját akaratát kényszeríteni, mert meg van győződve, ami neki jó, az jó a másiknak is. Azonban ez nem így működik. Ha én szeretem a sóskát, a másik nem biztos, hogy szereti, számára nem lesz jó. Így igáztak le és pusztítottak el népeket a történelem folyamán. Vitték számukra a civilizációt, a tudást, a demokráciát, de nekik nem az volt a megoldás, nekik úgy lett volna jó, ahogyan addig éltek, de mivel rájuk kényszerítették a saját akaratukat, elpusztultak. Az ördög becsap, amikor elhiteti, ami nekem jó, az mindenkinek jó. Isten sem kényszeríti ránk Jézust, hanem megadja a lehetőséget, annak felismerésére, hogy valóban Őreá van szükségünk. Sőt, még azt is megengedte, hogy elutasítsuk Őt. Jézust szabad befogadni az életünkbe, de szabad elküldeni is, amint azt Gadarában is tették.

Végül az asszony engedett a csábításnak, sőt, Ádám is evett a gyümölcsből.  Lássuk meg, vannak helyzetek, amikor nem lehet leállni, beszélgetni, hanem határozottan el kell utasítani a közeledést, mert a gonosz közelít. Ha engedünk neki, veszíteni fogunk.  Ádám itt határozatlan, a hamis békesség, a veszekedés elkerülése végett hallgat Évára. Ez is a gonosz műve, amikor látszatbékességre hivatkozva engedünk annak, amit el kellene utasítani. Itt Ádámnak Isten parancsára kellett volna hivatkozni, akkor is, ha Évike megharagszik és nem áll vele szóba.  De mi legtöbbször féltjük magunkat, nem Isten szavának a megszegésétől félünk, hanem attól, hogy megsértődik a másik. Ez is a gonosz trükkje. Sértődj meg, és le van fegyverezve a másik. Még lelkiismeretfurdalása is lesz, amiért megbántott. Igen, már nem az az érdekes, mit mondott Isten, hanem az, megharagszik-e a másik?  Jézus mindig határozottan képviselte az Atya akaratát, akkor is, ha megharagudtak Rá.

A gonoszra való hallgatás kettőjük kapcsolatát is megrontja. Valami közéjük állt, ami eddig nem létezett. Oda a nyíltság, az őszinteség. Most már titkokat rejtegetnek egymás elől, és elbújnak Teremtőjük elől. Rejtőzködővé válik az ember. De Isten elől elbújni nem lehet. Nem a hazugság, az alakoskodás, hanem az őszinteség és a bűnbánat a megoldás.

Hol vagy?  - szól Isten kérdése. Ez a kérdés azóta is elhangzik, mert az Úr nem mondott le rólunk, keres, és amit elrontottunk, helyre akarja állítani. Döbbenet, hogy amikor az Úr előszólítja őket, már félnek. Az addigi bizalom szertefoszlott és alakoskodnak, egymásra mutogatnak. Bizony, ez azóta is jól belénk ivódott. Mondhatnám, egy új viselkedési minta lett, ha valamit elrontunk, nem vállaljuk őszintén, hanem másra hárítjuk, a másikat tesszük felelőssé. Ez a magatartás már kisgyermekkorban megjelenik. Mindjárt a testvérre, a másikra fogja a rosszat, a bajt. Jézus azonban előszólít, Vele nem lehet bújócskát játszani, hanem vállalni kell magunkat. Vállalni múltunkat, bűneinket, tetteinket, amint ezt a vérfolyásos asszony történetéből is látjuk (Mk 5,25-34). Ha előjövünk, ha bátran eléállunk, teljes gyógyulásban lesz részünk. Amit a gonosz elrontott, egyedül az Úr Jézus képes helyreállítani.

A lényegre mutat rá Jakab, amikor így ír: „Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat” (Jak 1,22-27). Hiszen mit használ, ha egy teljes szakácskönyvet tudunk kívülről, de egyetlen ételt sem készítünk el? A receptek ismerete mellett még éhen fogok halni. Akkor lesz javamra, ha az ismert receptet el is készítem. Vagyis az elméletnek gyakorlattá kell válnia. Isten sem azért adta az Igét, hogy csak elméleti ismeretünk legyen, hanem azért, hogy amit tudunk, azt megcselekedjük. Az Igét gyakorlati célzattal adta számunkra Isten.

A szentíró is rámutat, ha csak hallgatjuk, de nem cselekedjük, becsapjuk magunkat. Mert mi haszna van tükörbe nézni, ha azután nem mosakodunk meg, nem igazítjuk meg a hajunkat, nem távolítjuk el a szennyeződést? Általában a tükörhasználat után változtatásokat eszközölünk a kinézetünkön. Isten az Igét ilyen tükörnek szánta, ha belenézünk, megmutatja a hibát, azt, ami rossz az életünkben, de mindennek csak akkor van haszna, ha komolyan vesszük, amit a tükör mutat, és változtatunk. Ez a baj, hogy ritkán változtatunk. Csak beszélünk a bűneinkről, rossz szokásainkról, de nem változtatunk rajta. Pedig a Szentlélek által lehetséges változtatni. Az Úr azért jött, hogy megváltoztassa életünket. Ma nézzünk őszintén az Ige tükrébe, és mondjuk meg, min kell változtatnunk. Legyünk őszinték, és kérjük az Úr segítségét, hogy amin kell, és amin lehet, azon valóban változtassunk is. Most végre ne a másiktól várjuk, hogy változzon, hanem mi kezdjünk hozzá változni, mert Krisztus követésében lehetséges változni, formálódni.

Az Ige által bemutatott változtatási terület, ahol mindannyiunknak változtatni, cselekedni kell, a nyelvünk. Azt kéri, fékezzük meg a nyelvünket. Bizony, ez nagyon nehéz. Számunkra lehetetlennek is tűnik, ám az Úr számára nincs lehetetlen. Amennyiben ezt őszintén kérjük, lehetséges lesz. Fontos még a világtól való megtartóztatás is. Igazi változás akkor megy végbe az életünkben, ha nem a világ, hanem az Úr Jézus lesz egyre nagyobb hatással ránk.

Milyen jó, milyen jó, milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre  Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.