Gyarapodás

Á

brahám hozzánk hasonló bukdácsoló hívő, mennyi jelet kapott már az Úrtól, hány csodát átélt, és megtapasztalta Isten segítségét és vezetését (1Móz 20,1-18). Ennek ellenére újból a félelem határozza meg lépéseit. Nem bízik igazán az Úr oltalmában. Ráadásul már volt hasonló helyzetben Egyiptom területén, és ott is átélte Isten hatalmát, oltalmát. Mindaz, amit eddig megtapasztaltunk, erőforrás lehet a számunkra az újabb nehéz helyzetekben. Ma építhetek arra, amit tegnap megtapasztaltam. És építsünk is rá, ne feledjük el az Úr életünkben elvégzett munkáját, hanem erősödjünk meg általa, higgyük, amint tegnap megkönyörült rajtam, úgy ma is meg fog.

Ábrahám vándorlásai közepette bizonytalanságban érzi magát, fél, hogy meglátják szép feleségét, és őt megölik miatta.  A saját élete mentése érdekében feláldozza Sárát. Ez a magatartás szégyenére válik, sem emberség, sem hit nincs benne. Ábrahám ismeri Istent így tudnia kellene, hogy minden körülmények közepette megtartja az Úr. Nem kell neki alakoskodni, hazudni, bízhat Istenben. Azonban bizalom helyett hazudik, és így Sárát kiszolgáltatja, nehéz helyzetbe hozza. Másrészt Gerár királyát is veszedelembe sodorja. Isten gyermekének mindig a nyíltság és egyenesség útján kell járnia. Nem választhatjuk a világ módszereit, mert azok nem hoznak megoldást.

Az is feltűnő, hogy tud nyugodtan aludni, amikor elviszik tőle a feleségét, pedig az ígéretek kettőjüknek szólnak. Az áldást, a nagy néppé válás ígéretét Sára által teljesíti be az Úr. Már csak ezek végett is bíznia kellene. Hasonló helyzetbe kerülnek majd a tanítványok a háborgó tengeren, amikor Jézus a hajó fenekén alszik, ők pedig már elkészültek erejükkel, és várták a halált. Amikor Jézushoz mennek, így szólnak: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk” (Mt 8,25). Hát hogyan veszhetnének el, amikor velük van Jézus? Hogyan veszhetnének el, amikor még van feladatuk? Nem azért hívta el őket az Úr, hogy most a tengerbe vesszenek. Mindez a hitük próbájaként éri őket. Ebbe lehet kapaszkodni, mindaz ami ér, a hitem próbája.  Mivel velem van az Úr, és mert terve van velem, ezért nem félek, hanem hiszem, ebből a helyzetből is kiment engem.

Ábrahám hitetlensége és félelme ellenére az Úr megmutatja iránta való hűségét. Beavatkozik a városállam életébe. Álom által figyelmezteti a királyt, feltárja előtte a valóságot. A hívők nem alakoskodhatnak, mert feltárul a valóság, Isten leleplezi bűneinket. Az a csodálatos, hogy az Úr beavatkozik, és megmenti Sárát a gyalázattól, és megmenti Ábrahámot is, de Gerár királyát is óvja ez által. Gerár királya hallgat az Úrra, és hívatja Ábrahámot. Ábrahám azonban pirul szégyenében, mert a pogány király kimondja, ilyet nem szabad tenni. Megdöbbentő, van, amikor a világ jobban tudja, mi a helyes, mint Isten gyermekei.

A király elengedi Sárát, rendezi az ügyet, kárpótlást ad, mégpedig úgy, hogy mindenki előtt tisztázva legyen Ábrahám felesége, és nyilvánvalóvá váljon tisztasága és ártatlansága. Mennyivel különbnek tűnik itt Gerár királya Ábrahámnál. Kudarcot vallott, mert nem tudott hitelesen bizonyságot tenni. Ha vállalja a feleségét, vagy kész érte a veszélyt is elviselni, bizonyságtétel lehetett volna. Soha ne feledjük, az Úr életünk által mindig nevét akarja megdicsőíteni. Mindenkori magatartásunk bizonyságtétellé válhat. Vonzhat vagy taszíthat. Urunk könyörüljön, hogy vonzzon az életünk másokat az Úrhoz.

A történet végén Ábrahám visszanyeri önmagát, és imádkozik a királyért és háza népért. Az Úr pedig meghallotta imádságát, és meggyógyult mind a király, mind a feleségei. Megtapasztalták Ábrahám Istenének a bezárt méhek fölötti hatalmát. Igen, az Úr meg tudja nyitni a bezárt méheket, termékennyé képes tenni terméketlen életeket. Ha terméketlen, gyümölcstelen az életem, bátran forduljak az Úrhoz és kérjem áldását, hiszen arra hívattunk el, hogy gyümölcsöt teremjünk. Arra hívatott el Ábrahám és mi is, hogy gyógyuljon körülöttünk az élet. Ennek legfontosabb eszköze az imádkozás. Az imádkozó élet áldást, gyógyulást közvetít, mert az Úr ma is ugyanaz.

Pál mintaként állítja életét a thesszalonikaiak elé (1Thessz 4,1-8). Pont úgy cselekszik, ahogyan a szülők is megmutatják gyermekeiknek mindazt, amit még nem tudnak. A gyermek utánozza a szülők beszédét, mozdulatait, és így sajátítja el ő is a beszédet, a járást és sok egyébb szükséges funkciót. A keresztyéneknek is meg kell tanulni az új életformát, ehhez segítségre van szükségük-ki segíthet? Azok, akik már előrébb járnak, akiknek már van tapasztalatuk a tanítványság terén. Így állítja oda a saját és munkatársai életét mintaként Pál. Azt mondja, így kell Krisztust követni, így kell tanítványként élni. Ha valamit nem tudtok, nézzétek, mi hogyan csináljuk.

Ebben az egyik üzenet a számunkra, hogy a tanítványságot is tanulni kell. Tanulni azoktól, akik jól csinálják. Elsősorban tanulhatunk a bibliai szereplőktől, de az előttünk járó testvérektől is.  Egy-egy élethelyzetben tanácsot kérhetünk tapasztaltabb hívőktől, ők hogyan találták meg abban a helyzetben Isten akaratát.

De azt is üzeni Igénknek ez a része, hogy a mi életünknek is példává kell válnia. Vajon merjük-e mondani, úgy éljetek, ahogy tőlünk tanultátok? Megtanulják-e tőlünk gyermekeink, unokáink, hogyan kell követni Jézust, hogyan kell tanítványként élni?

Fontos még meglátnunk, Isten azt akarja, hogy megszentelődjünk, azaz növekedjünk és előrehaladjunk hitünkben. Az Úr nem egy helyben toporgó keresztyéneket akar látni, hanem folyamatosan előrehaladókat. Az előrehaladáshoz szükséges bizonyos dolgokra nemet mondani. Amit a világ elfogad, azt a tanítvány nem fogadhatja el. Számunkra mindig az Ige a mérce.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.