|
L
|
ót nagy nehezen
elindult Sodomából, mert milyen nehéz is megmozdulni, elszakadni a megszokottól
(1Móz 19,30-38). Mert bizony még a nyomorúságot is úgy meglehet szokni, hogy
nehéz már változtatni. Isten követei rángatják ki onnan, de még így sem könnyű
a menekülés, a régi élet, a megszokottság még visszafelé húzza.
De nem is ez a legnagyobb probléma, mert végül is elindul, hanem az, hogy
leáll alkudozni Istennel. Kimondja: Uram, de nem annak megfelelően cselekszik,
mert ha számára Isten Úr, akkor neki feltétel nélkül engedelmeskednie kellene.
Ha az Úr megmondja hová menjen a megmenekülése érdekében, akkor oda kéne menni.
Lót azonban, nem akar odamenni, mint mindig ő most is jobban tudja mint Isten,
hol lesz számára jó. Még mindig
nem tanulta meg a leckét, nem ismeri fel, hogy ő mindig rosszul tudja, a
rosszabbat választja. Hányszor vagyunk
mi is így, jobban tudjuk, mint az Úr. Még véletlenül sem azt csináljuk, amit
mond, nem odamegyünk, ahová küld, mint Jónás is tette. Mindig vannak saját
útvonalaink, amit mi választunk. Természetesen annak aztán meg is lesz majd a
következménye. Bár mi legtöbbször Istent szoktuk okolni, mert elfelejtjük, hogy
Ő egészen mást ajánlott nekünk.
Lót esetében is láthatjuk, hogy a saját választása nem válik be.
Megdöbbentő, hogy Cóárba ő akar menni, ott véli biztonságban magát, és egy idő
után mégis fél. Isten előre megmondta, hogy a hegyre menjen, ott fog
megmenekülni, ha így cselekszik, elkerüli a félelmet, de mivel nem hallgatott
az Úrra félni kezd. A félelmek mindig a saját utainkon jelentkeznek. Ebből a történetből megtanulhatjuk a fóbiák
kivédését. Ha figyelünk és hittel hallgatunk az Úr szavára, nem a félelem fog
uralkodni felettünk, hanem a félelem energiái felszabadulnak bennünket segítő,
éltető erőkké. A félelem megbénít, a hit felszabadít.
Lót további életét meghatározza a hit hiánya, ami elsősorban a lányainál
jelenik meg. Miben mutatkozik ez meg? Abban hogy maguk veszik kézbe a
jövőjüket. Nem bíznak az Úrban. Nem
hiszik, hogy Isten ott is képes megoldani problémájukat. De vajon mi hisszük-e,
hogy az Úr minden problémámban tud segíteni. Nincs reménytelen helyzet Őelőtte,
csak figyeljünk Rá.
A lányok ezzel a megoldással Izráelnek szereznek örök ellenséget. Vagyis
tettüknek beláthatatlan következményei lesznek. Tetteinknek mindig vannak
következményei, ezért kell jól meggondolnunk hogyan döntünk és cselekszünk.
Pál szíve tele van örömmel és Isten iránti hálaadással a thesszalonikai
tanítványok hitbeli növekedéséért (1Thessz 3,9-13). Jó látni ezt az őszinte
örömöt. Sőt jó lenne eltanulni tőle. Jó lenne, ha mi is tudnánk örülni egymás
sikereinek, győzelmeinek, és helytállásának. Csodálatos látni, hogy nincs
irigység és féltékenység a szívükben, csak az Úr előtti őszinte és tiszta öröm.
Mi van az én szívemben?
Páltól megtanulhatjuk életünk helyes vezetését is. Nem előre szervezi meg
a programját, nem a határidőnapló határozza meg, mit és mikor tesz, hanem az
Úrtól kéri el az utazási tervet. Szeretni eljutni hozzájuk, de ez nem saját
elhatározásból történik, hanem akkor megy, amikor Isten szabaddá teszi előtte
az utat. Ezért előbb az Úr elé áll. Képes éjjel és nappal is imádkozni, keresni
az Úr arcát és akaratát. Ez volna számunkra is az út, előbb Isten orcáját
keresni, és várni addig, amíg zöldre nem állítja a jelzést.
Az apostol nem udvariassági látogatásra készül, van célja az utazással.
Látogatása által ki akarja pótolni a hitüket. Látja, hogy még nem teljes a
hitük, még szükségük van tanulásra, a hiány kiegészítésére. Mi milyen
szándékkal látogatjuk egymást? Az e a célunk, hogy a másik növekedjék általunk.
Másrészt felismerjük-e, hogy tanulásra van szükségünk? Arra, hogy egyre
mélyüljünk Ige ismeretünkben, mert általa ismerhetjük meg jobban az Urat is.
Azért kell gyarapodnunk, mert szolgálni is az tud, aki maga is növekszik.
Várj, ember szíve, készen! Mert jő
a Hős, az Úr
1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen.
Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit
vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált,
Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy
útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér
hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven
árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el:
tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De
mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése