Szabad nem félni

Á

brahám tudott elengedni, nemcsak Lótot, hanem a megszerzett zsákmányt is kiengedte a kezéből (1Móz 15,1-16,16). Nem ragaszkodik hozzá görcsösen, nem a vagyont a meggazdagodás a fontos a számára. Tudja, hogy az Úr kárpótolja, és mindennel megáldja őt. Az Úr tisztítsa meg a mi szívünket is, és őrizzen meg a ragadozó szellemiségtől, a kapzsiságtól. Higgyük, hogy Ő ma is gondoskodik gyermekeiről.

Ábrahámban azonban félelem ütötte fel a fejét, talán arra gondolt, mi lesz vele, ha mindig harcolni kell? Egyszer elesik egy csatában, és nincs utódja se, hogyan fog Isten ígérete beteljesedni? Az Úr nem hagyja kétségek közt, és szól neki. Első szava: „Ne félj!” Nem kell félnie, mert az Úr a pajzsa, Ő biztosítja számára az oltalmat. Isten gyermekei első számú ellensége a félelem. Igen, a félelem, mert megbénít, és így cselekvésre alkalmatlanná tesz. Isten üzenete azt jelenti, ne a félelmekre tekintsünk, hanem Őreá és az ígéretekre. Nemet lehet mondani a félelemnek, megerősíthetjük a szívünket, ahogyan a zsoltáros tette: „Mikor félnem kellene is, én benned bízom” (Zsolt 56,4). Ha minden a félelemre ösztönöz, ha úgy látjuk nincs más ebben a helyzetben, hát szálljunk vele szembe, és ragadjuk meg az Úr kezét. Félnem kellene, de én az Úrban bízom. Dávidnak is reszketve kellett volna menekülni Góliát elől, az lett volna a logikus, ő azonban az Úrban bízva kiállt Góliát ellen.

Az idő múlásával jön az önsajnálat, a kesergés. Ha valami nem azonnal lesz a miénk, ha közben próbák is vannak, megkísért az önsajnálat. Ez azt jelenti, hogy kesergünk és siratjuk magunkat. Lám, milyen jó, kegyes emberek vagyunk, és mégis minket ért a betegség, minket támadnak, nem is érdemes az Úr útján lenni. Isten azonban megerősíti ígéretét és határozottan kijelenti, sok utóda lesz Ábrahámnak. Azonban még mindig nem kap születési dátumot. Ma már hónapokkal előre megtudják a gyermeket váró szülők a baba érkezésének várható időpontját. Azonban Ábrahám nem kap időpontot. Övé az ígéret, a feladata pedig a beteljesedés türelmes kivárása. Ezt kell nekünk is megtanulni, türelmesen várni.

Ábrahámnak továbbra is kétségei vannak a gyermek születésével és a nagy néppé válással kapcsolatosan. Isten rámutat, erősödjön meg a tényekből, kapaszkodjon beléjük, hiszen az új földre vonatkozó ígéret beteljesedett. Ebből kell erőt meríteni. Mi is mindig Isten korábbi munkáiból merítsünk erőt a jelenre, higgyük, ahogyan eddig állta szavát, ezt követően is úgy lesz.

Az Úr egy szövetségkötéssel erősíti meg ígéretét, amelynek a lényege, hogy aki megszegi a szövetséget, azt úgy hasítsák ketté, mint ezeket az állatokat. Azonban ez a szövetség egyoldalú, mert csak az Úr vonul keresztül közöttük, jelezve, mindent magára vállal. Majd a kereszten csúcsosodik ki ez, amikor az Úr Jézus magára veszi a világ bűneit. Ő hal meg, hogy én élhessek.

Annyit megjegyeznék még, hogy az ígéretnek, az Igének mindig lesznek ellenségei. Madarak jelennek meg, amiket Ábrahám elhesseget. Kétségek, félelmek, kishitűség bármikor megjelenhet fejünk fölött, ám el lehet zavarni őket.

Eltelik tíz esztendő az útra kelés óta, és, még mindig nem született meg a várva várt gyermek, sőt születésének semmi jele. Most Sára veszíti el türelmét és kezd okoskodni, keresi az emberi megoldást. Ügyes teológus lenne, talán ma sikeres is, mert megmagyarázza Ábrahámnak, hogyan is kell érteni, amit Isten mondott. Talán bosszús is, hogy elvesztegetett tíz évet, mert már hamarabb is eszébe juthatott volna. Bizony, mi is profik vagyunk Isten szavának az értelmezésében, vagy inkább félremagyarázásában. Beugrik az ötlet, a kor gyakorlata szerint Ábrahámhoz adja Hágárt. Úgy gondolja Sára, ez a megoldás, hisz mások is így tesznek. Jó nekünk meglátni, hogy soha nem a világ gyakorlata a megoldás Isten gyermekei számára. Ha ígéretet kaptunk, várjuk ki, amíg az Úr cselekszik és bízzuk  Rá a megvalósítást. Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre. Neki nem kell besegíteni, mert abból visszafordíthatatlan bonyodalmak származnak. Itt is a mai napig tartó feszültség keletkezett a rossz döntés, a türelmetlenség nyomán. Tudunk-e kitartóan várni az Úrra?

Azt is látjuk, Ábrahám sincs a helyzet magaslatán, a problémát összehozzák, ám kezelni nem tudják. Hasonlóak vagyunk mi, oly sokszor képtelenek vagyunk jól kezelni a problémákat. Miért? Mert csak a menekülésben, az elzavarásban látjuk a megoldást, és nem tudunk elfogadni. Sem Sára, sem Hágár nem fogadta el alázattal a helyzetet, hanem mindkettő visszaélt a maga előnyével, a másikat ezáltal megalázott helyzetbe hozták.

Azonban az Úr cselekszik, Hágárt és gyermekét sem hagyja magára. Izmaelből is egy nép fog származni, azonban a gyűlöletet és az ellenségeskedést fogják tovább örökíteni. Csak Krisztusban múlhat el ez a gyűlölködés, csak Ő hozhatja közel egymáshoz a távollévőket.

Pál elmondja, hogy az evangélium erő, amely elfordít a bálványoktól és odakapcsol az Úrhoz (1Thessz 1,5-2,6). Ezt élték meg a thesszalonikaiak, az evangélium befogadása által felszabadultak az Úr szolgálatára. Sőt, az Ige úgy átalakította őket, hogy példaképek lettek mások számára. Látnak e példát a mi életünkben?  Kicsendült tőlük az Ige, vagyis nem tartották meg maguknak, hanem továbbadták.

Jó olvasni, hogy mindaz, ami ezekben történt, hír volt a környező népek számára. Minek van ma hír értéke? Hír-e az evangélium, egy igehirdetés, egy szabadulás? Hír-e a tartós házasság, a békés, boldog élet? Mutassuk meg, hogy lehetnek ezek is hírek. Mutassuk fel az evangélium értékeit ennek az értékevesztett világnak.

Pál megvallja, hogy nekik sem volt könnyű, ők is megfutamodhattak volna, hisz mielőtt Thesszalonikába mentek, Filippiben megverték és börtönbe csukták őket. Azonban ők az Úrból merítettek erőt. A börtönből lélekben erősebben kerültek ki, mint voltak előtte, ezért voltak képesek tovább menni. Urunk a nehéz, nemszeretem helyzetekből is megerősödve tud minket kihozni. Soha ne adjuk fel a szolgálatot, hanem bátran vigyük tovább az evangéliumot, hiszen Isten ereje az.

Fontos még, hogy az apostol soha nem az emberek elismerését kereste, hanem mindig Isten tetszését. Az Úr vizsgálja a szívünket, tudja, hogy egy szolgálatot miért végzünk, mi motivál. Őt nem lehet megtéveszteni. Kérjük, tisztogassa meg a szívünket, hogy ne elismerésért vagy honoráriumért szolgáljunk, hanem hálából és meggyőződésből hirdessük az evangéliumot. Abban a hitben adjuk tovább, hogy másoknak is szükségük van rá.

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

1.  

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2.  

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3.  

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4.  

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük Neked!

5.  

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.