Lélekmentés

A

z Úr kimentette Ábrahámot Egyiptomból és visszavezette Kánaán földjére (1Móz 13,1-18). A szövegünk úgy mondja, feljött Egyiptomból, vagyis az Úr szerint az egyiptomi túra lefelé vezetett, itt nem a hit magaslatán járt, hanem mélységekbe jutott. A mélyből hozza fel az Úr. Mi is kerülünk mélységekbe, de ezeket mindig magunknak köszönthetjük. Aki nem csak a körülményekre, a megélhetésre, a jobb munkahelyre tekint, könnyen lecsúszhat. Áldott azonban az Úr, hogy nem hagyja kiválasztott eszközét magára, hanem könyörül rajta, megmenti a pusztulástól. És a helyes pályára állítja. Így ment meg minket is az Úr, azért küldte el Jézust, hogy általa kiemeljen életünk mélységeiből, onnan, ahová zuhantunk, ahonnan a magunk erejéből képtelenek vagyunk kikászálódni. Nemcsak kiemel, hanem ráállít a helyes útra, megtanít jól élni, jól dönteni.

Ábrahám a helyreállítást követően oltárt épít az Úrnak. Megköszöni, hogy nem hagyta magára és most már segítségül is hívja. Megtanulta, hogy nem megy addig tovább, amíg nem beszél az Úrral, amíg ki nem kéri tanácsát. Mi se menjünk tovább hálaadás és tanácskérés nélkül. Lássuk meg, mindig szükségünk van Isten segítségére.

Újabb probléma jelentkezik Ábrahám vándorlása során, azonban ezt a helyzetet már jól oldja meg. Nem kapásból dönt, hanem tud várni, és közben felfelé néz. Ezért képes átengedni a választás jogát Lótnak. Látjuk azt is, hogy már tud kezdeményezni, ő javasolja, hogy váljanak el útjaik. Ebben az is benne van, hogy az Úr alakította így a helyzetet, hogy végre minden emberi támasztól mentes legyen Ábrahám. Másrészt mind neki, mind Lótnak, a saját lábára kell állni. Eljött az elválás, az elengedés ideje. A tanítványnak is el kell engednie azokat a kapcsolatokat, amikre eddig támaszkodott és meg kell tanulni egyedül csak az Úrra hagyatkozni. Ábrahám ezt felismeri és kész elválni Lóttól, kész csak az Úrra támaszkodni.

Annyira Istenre bízza magát, hogy lemond az idősebbnek járó jogairól, és átengedi a döntést, a választást unokaöccsének. Nagy dolog ez, hiszen nehezen tudunk jogainkról, előnyeinkről lemondani, legtöbbször görcsösen ragaszkodunk hozzájuk. Ábrahám nem fél a rossz döntéstől.

Nem kellett Ábrahámnak félnie, mert Lót a szemeire bízta a választást. Az alapján döntött, amit látott. Csak a legelő, a táj, a környezet szépsége, a város fejlettsége játszott szerepet döntésében. Nem figyelt arra, milyen emberek élnek ott. Bizony mi is hasonlóak vagyunk Lóthoz, hányszor csak a külsőségek, a csomagolás, az ár alapján döntünk, és nem figyelünk a minőségre. Pedig nagyon fontos, mi az Úr véleménye. Sodoma lakosai gonoszok voltak az Úr előtt. Tehát nem mindegy kitől kérünk véleményt, mert a szomszéd város lakói szerint, lehet jó népek voltak, ám az Úr előtt gonoszok. Ennek a véleménynek a figyelmen kívül hagyása sok nyomorúságot hoz majd Lót számára.

Ábrahám pedig megtapasztalja érdemes volt Istenre hagyatkozni, mert Ő kárpótolta szolgáját. Az is megragadó ebből, hogy különváltak ugyan, de a kapcsolatuk továbbra is jó maradt. Nem ékelődött közéjük harag, hanem békében váltak el útjaik.

Jakab befejezi levelét, és a végén a keresztyén élet lényegéről beszél (Jak 5,19-20). Mert bizony a lélekmentés a legfontosabb. Maga az Úr Jézus is azt mondta, Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Az első keresztyének számára a bűnösök mentése volt a legfontosabb. Ennek mindent alárendeltek. Nincs ez másképp ma sem, vagyis nem lehetne másképp. Mireánk is az evangélium békéltető üzenete bízatott.

Bizony végig kell gondolnunk keresztyénségünket. Meg kell vizsgálnunk motivációnkat, fontos-e még számunkra a lélekmentés? Jakab rámutat, hogy nem csupán a földi élet jobbá tétele a fontos, hanem az, hogy az út végén, a földi élet végén, hol folytatjuk tovább. A kárhozattól ment meg az evangélium, ezt kell hirdetnünk. Hirdethetjük, hogy a bűnt elfedezi, betakarja az Úr drága vére. Most látjuk, hogy a csodálatos fehér hó átvarázsolta a környezetet. Az utcákat, a földeket borító por, szemét eltűnt. A szennyet eltakarja a fehér hó. Hasonlóban lehet részünk, ha átéljük az Úr kegyelmét. Hasonlóban, mert Jézus vére örökre megoldja a problémát. A hó elolvad, de a kegyelem megmarad. Ne rejtegessük tehát, a drága kincset, adjuk tovább, hogy megtisztuljon körülöttünk az élet.. Urunk segítsen ebben minket. Ébredjünk fel az álomból, és mentsük az életeket, segítsük a Szabadítóhoz az embereket.

Jöjj el az élet vizéhez

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.