Az ajtók záródnak

Az emberiség nagy katasztrófájának ideje elérkezett, bár még mindig volt egy hét, amikor még mindig újraértékelhette  az ember  az életét, megbánhatta a  bűneit (1Móz 7,1-24). Még mindig volt lehetőségük a megmenekülésre, hiszen egy héten át nyitva volt még a bárka ajtaja. Azonban ők nem is vették észre mi történik, vagy nem vették komolyan és elmentek a nyitott ajtó mellett. Vegyük komolyan a kegyelem idejét, ne csak a mindennapi dolgokra koncentráljunk, hanem lássuk meg, a rendelkezésünkre adott idő a felkészülésre adatott. Arra, hogy készüljünk az örök életre, az Isten országába.

Azt olvassuk Isten csak Noét találta igaznak. Tehát az özönvíz nem egy hirtelen felindulásból bekövetkező tragédia, hanem a mérlegre tett emberiség ítélete. Csak Noét találta Isten igaznak, azt jelzi, hogy az Úr mindenki életét megvizsgálta és könnyűnek találta. Talán azok az emberek észre sem vették, hogy míg a mindennapjaikat élik, az Úr megméri életüket. Ma hány embert találna igaznak az Úr, az Ő színe előtt, vagyis az Ő saját mércéje szerint. Mert nem az a mérvadó mit tartunk magunkról és mit mondanak mások rólunk. Az a hangsúlyos, Isten hogyan látja az életünket. „Nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.  Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem” (Rm 3,10-12). Ez az Ige véleménye rólunk. Mi a megoldás? Ha elfogadjuk az Úr diagnózisát és keressük a kegyelmét.  

Noé igaz volta abban nyilvánul meg, hogy mindent úgy cselekedett, ahogyan az Úr mondta neki. Mindenben Isten szava szerint cselekedett. Nincs nyoma okoskodásnak, egyénieskedésnek, nem gondolja jobban, mint az Úr, hanem elfogadja, az a jó, amit Isten mond. Ezt a fajta engedelmességet nekünk is meg kell tanulni. Ne okoskodjunk, hanem tegyük, amit mond nekünk Urunk. Legyen, ott a szívünkben Ő tudja jól, és én bízom Benne. Teszem akkor is ha még nincs jele az ítéletnek, hiszen amikor beszálltak a bárkába nem úgy nézett ki, hogy valami is lesz az özönvízből. Amikor a kapernaumi tisztségviselő hazaindult Jézustól még semmi nem látszott a gyermeke gyógyulásából. De ment, mert hitte, amit Jézus mond, az megtörténik. Így ment Noé is a bárkába, és így vitte be az állatokat is.

Noé készítette el a bárkát, de az ajtót Isten zárta be. Vagyis Noé számára nem volt lehetőség az ajtó ismételt kinyitására. A kint levőknek addig kellett dönteni és bemenni a menekülés eszközébe, amíg az ajtó nyitva volt. Nem tudjuk, meddig vannak nyitva az ajtók, ezért most kell dönteni. A bárka a menekülés eszköze. Ez a bárka az egyház, neki van ma ez a szerepe. Be kell fogadni a menekülő embert. De vajon hányan ismerik fel, hogy a bárka értük készült. Az egyház azért lett, hogy általa megmeneküljek. Azért van még itt Isten népe, hogy általa a megmentő evangélium eljusson hozzám, és egy új életet éljek. A bárka életközösséget is biztosított. A benne levőknek együtt kellett élniük és oda mentek, ahová a bárka szállította őket. A kormányos Isten volt. Így kell az egyház élete fölött is az Úrnak betöltenie a kormányos szerepét. Tehát az egyház a hívő ember útját a világ tengerén az Úr határozza meg. De így van-e ez? Vagy inkább mi vesszük kézbe az irányítást? Az egyedüli biztos pont a bárka volt. A túlélést ez biztosította. Ma is az egyedüli biztos pont a világban Krisztus keresztje, építsük rá életünket. A kereszt körül minden elmúlik, de az biztosan áll és mutatja Isten kegyelmét. Mutatja, az egyetlen életre vezető utat.

A bölcsesség nem az, ami annak látszik, írja Jakab, hanem a helyes magatartás, a helyes életvitel hitelesíti (Jak 3,13-18). Az emberek ma azt gondolják, bölcs, aki kihasználja a világ lehetőségeit, törekszik a sikerre, fut a pénz után. Azonban gyakran kiderül, hogy mindezek keresése vagy elérése nem jelenti a bölcsességet, mert az életük nem a helyes irányba tart. A sztárolt emberek többsége maga is válsággal küszködik, nem képesek feldolgozni életüket, nem bírják megoldani problémáikat. Külső segítséget vesznek igénybe, ajzószerek használatával lendítik tovább magukat. Mindeközben úgy tesznek, mintha ez lenne a jó, és követendő példa.

Azonban a bölcsesség ott kezdődik, amikor felismerem, egyedül nem megy, de nem drogokhoz fordulok, nem is emberi segítséget veszek igénybe, hanem Isten segítségét kérem. Mondhatja valaki, ez ugyanaz mintha orvosi segítséget kérne az ember, vagy valamilyen pótszert használna. Nem ugyanaz, mert Isten nem tesz függővé, nem kuszálja tovább a szálakat, hanem segít kibogozni és megtanít jól, az Ő akarata szerint élni. A múltat lehet rendezni a kegyelem által és lehet egy egészen újat kezdeni. Sok példa mutatja, hogy gyökeresen megváltozhat Isten kegyelme által az életünk. Ez a változás pozitív értékek mentén halad és előre visz.

Az Úrtól való bölcsesség megelégedéssel és önmagam elfogadásával jár. Az elégedetlenség, az önelfogadás hiánya hajt sokakat az összeomlás felé. Az önmagam elfogadása megőriz az irigységtől, már nem másokra figyelek, hanem az Úrra. Tudom, hogy Isten országában minden megadatik, amire igazán szükségem van. A bölcsesség megtanít nemet is mondani, hisz nincs mindenre szükségünk, amit a világ kínál a számunkra. Az Úrtól való bölcsesség gyümölcse a békesség.

BÉKESSÉG

1. A béke messze tőled, szíved örömtelen.
A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:
Többé te nem keresnél más életet soha!

2. Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.
Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:
Többé te nem keresnél más életet soha!

3. Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,
Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:
Többé te nem keresnél más életet soha!

4. Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,
S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:
Többé te nem keresnél más életet soha!

5. Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,
Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:
Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.