|
A
|
múlt év utolsó napján még egy korrekciót
végzett Isten a látásunkon, azért, hogy jól lássuk az életünket, a mögöttünk
levő utat (Mal 3,13-24). Miért van szükség korrekcióra, mert rosszul látjuk a
dolgokat. Minket is megkísért az a gondolat, ami Izráelt is, hogy csak a földi
életre figyelünk. Meg ott is csak az emberek életének a kívülről látható
felületére. Nem vesszük észre, hogy az élet tovább ível a földi léten, és az a
hangsúlyos hol lesz a földi lét után a folytatás. Lehet, sokan irigyelték, sőt
sokan követték annak a gazdag embernek az életformáját, akiről Jézus beszélt
(Lk 16,19-31). Ez nagyszerűen élt, mindennap lakomákat tartott, nem is érdekelte
őt más csak saját maga, csak a buli. Nem törődött a szegény nyomorult
emberekkel, azt gondolta a jólétét magának köszönheti, nem tartozik senkinek
elszámolással, senkivel nem kell törődnie. Aztán a halála után a gyötrelem
helyére került. Viszont az a koldus, akit csak a kutyák vettek észre Ábrahám
kebelébe jutott. Tehát ezt is szem előtt kell tartani, a gazdagság nem mindenre
megoldás, sőt gyakran akadály, mert sokak előtt elzárja az örök élet felé
vezető utat. Ezt láttuk a gazdag ifjú esetében.
A másik, amit szintén meg kell látnunk, hogy ha a földi életben valaki
előre halad és gyarapszik, jól él, és népszerű, sikert, sikerre halmoz, még nem
biztos, hogy rendbe is van az élete és boldog. A legfontosabb, hogy mi az Úrra
figyelve éljünk. Szolgáljuk Őt örömmel, mert Ő soha nem feledkezik meg övéiről.
Már a korábbi bejegyzésben is idéztem, hogy az Úr csodálatos jövőt és áldást
készített az övéinek, a Hozzá hűségeseknek. Az is benne van, hogy ebből nem
mindig látszik minden ebben a földi életben. Itt a feladatunk a bizonyságtétel,
a lelkek mentése és ebben szép áldást tapasztalhatunk. De az Úr azt nem ígérte,
hogy mindig jó is lesz az életünk. Inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy az
övéi gyakran lesznek nem kívánatosak és üldözni is fogják őket. Azonban mi az
Úrra nézünk és a jutalomra, amit Isten az Őt szeretőknek ígért. Tehát erre a
látás és gondolkodás kiigazításra szükségünk van.
Az is fontos, hogy a hűségesek beíratnak egy könyvbe. Tehát az Úr nem
hagyja figyelmen kívül a világ hatásának ellenállók hűségét. Másképp mondva,
Isten értékeli a hűséget, az iránta való ragaszkodást. Megéri Neki szolgálni.
Érdemes hűségesnek, becsületesnek, tisztának lenni. Érdemes kitartani az Úr
szava mellett. Aztán még azt is látnunk kell, hogy akik istentelenül élnek, egy
napon elveszik jutalmukat. Isten megítéli az embert. El fog jönni az a nap,
akkor is ha sokan azt gondolják, elmaradt már a sokszor beharangozott világ
vége. Azonban az Úr napja el fog jönni. Ma még nyitva a kegyelem kapuja,
lépjünk be rajta, hogy majd az ítéletkor elrejtőzzünk Jézus kegyelmében.
Az újévet új bibliai könyvekkel köszönthetjük. Ószövetségből Mózes első
könyvét kezdjük a mai napon olvasni (1Móz 1,1-19). Csodálatos látni, hogy
minden Istennel kezdődik. A világ élete és az évünk is Vele indul, és ez
nagyszerű. Ha Istennel indulunk, kiigazodhatnak az amúgy kaotikus dolgok is. A
kietlen pusztaságot Isten lelke változtatja élettérré és ez így van a mi
esetünkben is. A gyakran kiégett lelki világunkat Isten képes feltölteni,
élettérré változtatni. Reményteljes
sorok ezek, mennyi kiégett élet van, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és
akikkel környezetük sem tud semmit csinálni. Mégsem reménytelenek, mert Isten
Lelke jelen van és Ő képes termékennyé tenni a sivatagos lelket is. Igen, a
legnyomorultabb embernek, még egy gadarai megszállottnak is van esélye arra,
hogy ember legyen. Ezt az esélyt Jézus Krisztus hozta el világunkba.
Jó látni, ahogyan kialakítja az Úr számunkra az életteret, lakhatóvá
teszi ezt a földet. Mindent előkészít még az ember érkezése előtt. Nem a
pusztába löki ki gyermekeit, hanem egy berendezett világot nyújt át a számukra.
Nagyszerű ajándék ez. Egyben vallomás is Istenről, mennyire szeret, mennyire
nem magának való, hiszen ezt a nagyszerű bolygót nekünk adta. A csodálatos állat
és növényvilág, a természeti kincsek gazdagsága mind a miénk lett. Vagyis ez a
bolygó nagyon is élhető, ha mi úgy tapasztaljuk, hogy nem az akkor a hibát, ne
Istennél keressük. A hiba egész máshol van. Majd meglátjuk, hogy hol. De vegyük
komolyan, hogy itt lehet élni, itt jól lehetne élni, ha engednénk, hogy Isten
irányítsa az életünket. Ő alkot, mi rombolunk. Újjá tenni is egyedül csak Ő
képes, amit mi elrontottunk.
A napoknak harmóniája van. Az Úr nem zsúfolt bele mindent egy napba,
hanem gondosan megtervezte a föld életét. Mi se akarjunk mindent egyszerre.
Lássuk meg az isteni rendet, tanuljunk meg várni az Úr menetrendjére, mert a
maga idejében minden a helyére kerül.
A zsidókhoz írt levél szerzője imádságot kér a gyülekezettől magukért.
Nem várnak dicséretet elismerést, hanem azt kérik, hordozzák őket imádságban az
Úr előtt. Megvallja ezzel, hogy nekik is szükségük van az imádságra, hiszen
Isten erejéből élnek. Az Úrnak való szolgálat, a gyülekezetért való fáradozás
nem könnyű. Ráadásul van ellenség, aki megnehezíti a dolgukat. Azonban a gyülekezet
imádságos lelkületének segítségével győztesen fognak kikerülni a harcból.
Az utolsó, a levélzáró gondolatok a békesség Istenére mutatnak. Igen,
Isten meg akar békülni az emberrel, minden emberrel, ezért küldte el Jézust,
Akit ki is hozott a halálból. Azonban akarunk-e mi megbékülni Vele? Engedjük-e,
hogy a pásztor Jézus vezesse az életünket. Ha Ő vezet, ha Rá figyelünk képesek
és készségesek leszünk a jóra.
Kire mutatnak a mi gondolataink? Vajon mi is a békesség Istenét és a
lelkek nagy Pásztorát jelenítjük meg magatartásunkkal? Adja Urunk, hogy valóban
így legyen, Róla szóljon életünk és énekünk.
Az újévi Igénk pedig már Jakab leveléből szól hozzánk (Jak 1,1-8). Jakab
valószínűleg Jézus testvére, mégis a szolgájának nevezi magát. Nem különb, mert
ismerte a földi Jézust. Szolga, akinek Jézus az Ura. Ezzel számunkra is
kijelöli az utat, ne akarjunk többek lenni, mint szolgák. Ne mi akarjunk mások
fölött uralkodni és várni, hogy körülöttünk forogjon a világ. Legyünk szolgák,
és éljünk szolgáló életet, amint urunk is tette. Hiszen Ő úgy volt jelen a
világban, mint aki szolgál. Mégpedig nekünk, a beteg, bűnös embernek.
Szolgálatával gyógyítja és helyreállítja életünket.
A tanítványi élet nem megkímélt életet jelent, hanem kipróbáltat. Az Úr
kipróbálja tűrőképességünket, kitartásunkat. A próbákban derül ki, hogy valóban
bízunk-e Benne, mert ha igen, akkor nem adjuk fel, hanem tovább megyünk, még a
gyötrelmek idején is. Aki nem az Úrban bízik, az menekül, az szétszóródik, aki
Benne bízik, az nem menekül, hanem marad, az kitart, mint Pál apostol is.
Korinthusban sok ellensége akadt, már úgy tervezte elmegy onnan, azonban az Úr
megszólította: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok!
Senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a
városban. És ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította köztük az Isten
igéjét” (ApCsel 18,6-11).
Ehhez a döntéshez, vagyis a döntés megváltoztatásához bölcsességre van
szükség. Ez a bölcsesség nem a világ bölcsessége, mert az mindig azt
tanácsolja, amire a szívünk indít, amit jónak látunk tegyük meg. Az Istentől
való bölcsesség mindig Isten akarata szerint dönt, és kész belátni, ha saját
terve, akarata nem jó, és készségesen Istenhez igazodik. Vagyis az igazi
bölcsességben belátás, és változtatási készség van.
Legyünk őszinték és vizsgáljuk meg az Úr előtt rendelkezünk-e ezzel a
bölcsességgel, mert az év során szükségünk lesz rá. Ha még nincs ilyen
bölcsességünk, kérjük, mégpedig hittel. Mert Isten megadja. Ő ajándékozó Isten,
és örömmel ad, bölcsességet, Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle.
Hit által kérni azt jelenti, hogy hiszem, amit kérek azt Isten kész és
képes megtenni, mert Ő élő valóság. Legyen ez az évünk, a hit éve. Kérjük az
Urat, hogy olyan hittel ajándékozzon meg minket, mint amilyen a kapernaumi
királyi tisztviselőnek volt. Ő hitt Jézus szavának, és amikor az Úr azt mondta
neki, menj el, mert a te fiad él, akkor valóban hazament, pedig még nem történt
semmi. Azonban hitte, ha Jézus mondta, akkor úgy lesz. Ilyen kételkedésmentes
hittel ajándékozzon meg bennünket az Úr ebben az esztendőben.
Csak vezess, Uram, végig, és
fogd kezem
1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz
elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs
rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban
csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven
követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég
felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése