A
|
bűn mindent átrendezett, nagyon mélyen nyúlt
bele az ember lelkébe, és így az Istennel való kapcsolatába (1Móz 4,16-26 ). Az engedetlenségkor
megszakadt a Teremtés idején kialakult harmonikus kapcsolat. Az ember
eltávolodott Istentől, és ennek következtében lelkileg besötétült. Talán furcsa,
amit írok, de mivel az Úr a világosság, az ember pedig messze került Tőle, így
egyre nagyobb sötétség veszi körül. És
ez elsősorban nem kívülről, hanem belülről, a szívében érzékelhető. Lelkiállapotunkat az Úrral való kapcsolatunk mélysége határozza meg. Ha közel vagyok
Hozzá, és rendszeresen beszélgetek Vele, ha az Ige táplálja lényemet,
kivilágosodok, és rend, békesség lesz bennem.
Kain elment az Úr színe elől, és Nód földjén telepedett le. Nód azonban
nemcsak egy vidéket jelöl, hanem azt a lelkiállapotot is, amibe Kain került,
és amibe mi is kerülünk, amikor a bűn elhatalmasodik fölöttünk. Nód jelentése: „bolyongó,
nyugtalanság, otthontalanság, nyomorúság, menekülés” (Bibliai Nevek és
Fogalmak). Mindez azt jelzi, hogy a gyilkosság után nem azt nyerte Kain, amire
számított. Nem oldotta meg a problémát, hanem szembe kellett néznie a
következményekkel. Mert minden tettünknek következménye van. És jó, ha ezt
előre látjuk, nem pedig utólag kell vele szembesülni. Itt a következmény azt
jelentette, hogy mivel nem volt bűnbánat a szívében, egyre messzebb menekült az
Úr színe elől. Nem bírt Isten jelenlétében lenni. Átélte, hogy a szent Istent
nem bírja elviselni az ő bűnös szíve. Ez a távolodás nem csupán földrajzi,
hanem lelki értelemben is veendő. Egyre messzebb került az Úrtól. Nem alázattal
és bűnbánattal közelít Istenhez, kifejezve, hogy vétkezett, és bocsásson meg a
számára, hanem mintegy dacosan indul tovább. Ott feszül benne, majd én
megmutatom, Isten nélkül is boldogulni fogok. A fejezet utolsó verse is ezt
jelzi. Káin és utódai az Úr nélkül akartak boldogulni. Hányan ma is nélküle
akarnak élni, meg akarják mutatni, nincs szükségük Isten segítségére. Jó, ha
időben rájön az ember, hogy nem így van, rá vagyunk utalva az Úrra. Nélküle nem
boldogulunk. A Szentírás üzeni számunkra, hogy nem kell menekülni, hanem
bármilyen helyzetben és bármilyen állapotban vagyunk, jöhetünk az Úrhoz, mert
van kegyelem.
Isten közelsége nélkül nincs biztonságban az ember. Ha nincs biztonság,
fél, ha fél, körül kell magát kerítenie. Milyen csodálatos, amikor azt mondhatja
valaki, „Istenben bízom, nem félek” (Zsolt 56,12). A város építése azt is jelzi, hogy a
kezdetben barátságos és biztonságos föld is megváltozott a bűneset
következtében. Most már nem érzi magát benne biztonságban az ember. Mivel
eltávolodott az Úrtól, maga próbál biztonságos életteret kialakítani, azonban
látjuk a történelem folyamán, hogy ahová az ember beteszi a lábát, vége a
békének és a biztonságnak. Mindezek csak Jézus Krisztus megjelenésével válnak
ismét elérhetővé. Ő hozza el a békét és a biztonságot az életünkbe. Mert ha Őt
belép a szívünkbe, béke lesz. Ahol ott a Jézus, ott múlik a félem, függetlenül
a környezetünktől.
Kain és majd a fia is maga alakítja az életét. Lámeknak már nem számít
Isten akarata, maga dönt, és két feleséget vesz. Úgy véli, ő megteheti, ebbe ne
szóljon bele senki. De talán az cseng ebből ki, hogy belső nyugtalanságát így
próbálja csillapítani. Azonban nem ez a megoldás, sőt ez nem megoldás. Nem a
kapcsolatok váltogatása, hanem az Úrral való elrendezés nyomán lesz békességünk
és nyugalmunk. „Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom”
(Zsolt 62,2). Sok mindennel próbálkoznak, azonban sem a művészet, sem a
mesterség, az alkotás nem adja meg, amire vágynak. Nincs békesség, mert nem jó
helyen keresik.
A kaini vonal viszi az átkot, a halált, de eljön majd Jézus, aki az átok
helyett a megbocsátás vonalát hozza. Ő hetvenszer hétszer való megbocsátást
kér. A megbocsátás, az irgalom, a kegyelem felülírja a bosszú szavát. Mert a
bosszú, a vérontás nem visz sehova sem. Egyedül Krisztus megbocsátó szeretete,
Isten kegyelme lendít előre. A megmaradás útja a megbocsátásé. Ha nem tudunk
megbocsátani, jobban mondva nem akarunk megbocsátani, elpusztítjuk magunkat.
Azt is láthatjuk, hogy azért van valaki, aki rádöbben, Isten nélkül nem
lehet élni, és vonalat épít az Úr felé. Sét idejében elkezdik segítségül hívni
Istent. Megdöbbentő, hogy az Isten által teremtett ember ide jut. Generációkon
keresztül egyedül akar boldogulni, de Isten kegyelme, hogy volt valaki, aki
felismerte, hogy ez nem megy. A segítségül hívni kifejezés azt is jelenti,
akkor kezdtek el imádkozni. Mikor imádkoztunk utoljára? Belefogództam-e már az
Úr kezébe, felismerve, hogy egyedül nem megy?
A szentíró rámutat a hit cselekedetekben való megnyilvánulására (Jak
2,14-20). Nem cselekedetekből igazulunk meg, de a cselekedeteink mutatják meg a
hitünket, azt, Akihez tartozunk. Hiszen Jézus is tettekkel mutatta be Isten
országát. Tetteiben Isten országának az ereje nyilvánult meg. Ez az erő az
embert felemelte és helyreállította.
Isten gyermekei között ugyanígy a tettekben kell megnyilvánulnia az
Istenhez való tartozásnak. A hívő emberek egymáshoz való viszonya mutatja meg,
hogy jelen van bennük az Úr. Ha Jézus jelen van, akkor nincs különbségtétel.
Akkor nem a társadalmi vagy a vagyoni helyzet a mérvadó, hanem az, kinek van
szüksége a segítségünkre. Ebben benne
van az is, hogy sok esetben akkor lesz hatása a bizonyságtételünknek, ha az
szociális érzékenységgel is párosul. Hiszen Jézusról is olvassuk, hogy szánakozott
a sokaságon, amikor elfogyott az ennivalója. A hitre való felszólítás akkor
válik erőteljessé sok esetben, ha nem elvesszük a másik javait, hanem inkább
pótolni igyekszünk hiányait. Ezt láttuk az első gyülekezetben is. Kenyeret is
és Igét is adtak a hozzájuk forduló embereknek.
Lényeges még az a kijelentés, hogy az ördögök is hiszik, hogy van Isten,
de félnek is Tőle, vagyis komolyan veszik és magatartásukban is megnyilvánul.
Hitünk ne csak szavakban, hanem tettekben is nyilvánuljon meg.
Ahol ott van Jézus
Ahol ott van Jézus,
Ott bizton vagyok,
Mindenütt, hol ott van Ő,
Tűnnek a bajok.
Bárhol, ahol Jézus nincs,
Nincs öröm, se´ fény,
Mindenütt, hol Ő van,
Boldog vagyok én.
Ahol ott van Jézus,
Mindenütt, mindenütt,
Ahol ott van Jézus,
A nap ragyogva süt.
Ahol ott van Jézus,
Nem leszel magad,
Ha mindenki elhagy is,
Jézus hű marad.
Lakj a pusztaságba´ bár,
Elhagyott helyen,
Ahol ott van Jézus,
Nincsen félelem.
Ahol ott van ...
Ahol ott van Jézus,
Alszom édesen,
Bár dühöngjön vad vihar,
S zúgjon vészesen,
Mert tudom, hogy hű keze
Biztos oltalom,
Ahol Jézus ott van,
Ott az otthonom.
Ahol ott van …
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése