Örvendezés az életnek

I

sten szava nyomán egyre jobban kivirul a föld, az élet beindult és növekedik (1Móz 1,20-31). Isten szava életet adó hatalom. Jó látni, ahogyan az Úr minden napot megtervez, nem zsúfol bele mindent egy napba, teremtési egységbe. Amikor egy nap befejeződik meg tud állni, le tud ülni és gyönyörködik a létrejövő világ szépségében. Isten örül a szépnek, a jónak és gyönyörködik bennük. Számunkra is fontos, hogy ne akarjunk mindent egy napba belezsúfolni, ne akarjunk mindent azonnal elrendezni, hanem örüljünk, amikor valami kész, amikor eljutunk egy rész állomásig. 

Az Úr ritmust ad a teremtésnek, van nappal és van éjszaka, van munkára és van pihenésre adott idő. Ez az ember természet szerinti ritmusa is, azonban ehhez hozzányúltunk, megbolygattuk, amikor mesterséges világítással eggyé olvasztjuk a nappalt és az éjszakát. A természetes ritmus felborul és ez lelki és testi megbetegedéshez vezet.  Vegyük észre, hogy tevékenységünkkel beleavatkozunk, sőt felborítjuk az Isten által alkotott természet rendjét. Isten szép rendet hozott létre, mi pedig ezt rendetlenséggé változtatjuk. Fel kell fedeznünk a teremtettség harmóniáját és meg kell próbálnunk visszatérni hozzá. Meg kell tanulni meg állni, gyönyörködni, időt szakítani egymásra. Mert amikor Isten megáll, és azt mondja jó, akkor gyönyörködik alkotásában, illetve időt szán rá és foglalkozik vele.  Az élet egyenlő, törődés és foglalkozás. Az élet azért adatott, hogy átéljük az egymással való törődöttség áldásait.

Az úr szava nyomán benépesül a föld, vízi és szárazföldi állatok veszik birtokba a lakóhelyet. Az állatvilág Isten áldásának hordozójává válik, a megkapott életet tovább kell adni. A szaporodás bele van kódolva ösztöneikbe. Igen, az élet ajándék és ezt tovább kell adni. Nem lehet önző módon kisajátítani.

A hatodik teremtési napon alkotja meg Isten az embert. Itt már Ő lesz a minta, saját képére és hasonlatosságára formálja meg a férfit és a nőt. Mindent nekik ajándékoz. Tulajdonképpen azért alkotja meg őket, hogy az Általa megteremtett világot irányítsák, gondozzák. Csodálatos küldetést kapott az ember. Isten megalkotta őt és mindent rábízott. Vagyis értelemmel és felelősséggel ruházta fel. Felelősek vagyunk a ránk bízott teremtésért. Nem azért kaptuk, hogy kizsákmányoljuk. Az uralkodás, nem elnyomást, az önkényt jelenti, hanem a felelősségteljes gondoskodást.

A teremtés történet rámutat Isten életadó, ő nem fosztja meg az élőlényt az élettől. Az ölés, a pusztítás nem Tőle jön. A megteremtett világban béke és harmónia van. Senki és semmi nincs ellenséges viszonyban a másikkal. Itt valóban béke és szeretetteljes egymás mellett élés található. Az ölés, a pusztítás, az ellenségeskedés kívülről hatol a világba.  Azonban számunkra megadatott, hogy mindazt, ami kívülről betör, elutasítsuk, és Teremtőnket, a Vele való harmonikus kapcsolatot válasszuk. Isten azért küldte világunkba a Fiát, hogy általa helyre álljunk szívünkben az Úrral való kapcsolat. Ha az Ő isteni természete felváltja a mi romlott természetünket, lehet újjá, mássá az életünk.

Jakab Isten országának a rendjét vázolja fel előttünk, azt látjuk, hogy ott máson van a hangsúly, mint a mi világunkban (Jak 1,9-15). Isten országában nem az anyagi helyzet a fő szempont, így amikor belekerülünk, már nem az a hangsúlyos szegények vagyunk vagy gazdagok. Itt már az Úrral való kapcsolaton van a hangsúly. Isten az Ő gyermekeiről gondoskodik, így nem a földi javak jelentik a biztonságot a megoldást, hanem Isten gondoskodása. Maga az Úr Jézus is erről beszélt tanítványainak: „keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,33-34). Ebben az esztendőben próbáljunk így aggodalmaskodás és félelem nélkül élni, abban a hitben, hogy ami szükséges, az valóban megadatik. Mi pedig tegyük első helyre, az Isten országát. Dolgozzunk érte, segítsük, hogy környezetünk is felismerje a maradandó értékeket. Hiszen e világ gazdagsága igen hamar elmarad.

Ha így látjuk a dolgokat, másként nézünk egymásra, akkor a meglévő javak nem fognak minket egymástól elválasztani, mert akinek több van, tudja, kapta és így nem tartja magát különbnek annál, akinek kevesebbje van. Életünk középpontjában legyen mennyei állampolgárságunk. Adjunk érte hálát, és dicsőítsük Urunkat, hogy lehetővé tette a bűnös ember számára, az Isten országába való bejutást. Mert oda szegény és gazdag egyaránt a szoros kapun keresztül juthat be.

Rámutat még a szentíró a kísértés problémájára és leszögezi, hogy nem Istentől származik, nem Ő kísért, mert a kísértés célja, hogy Tőle elszakítson. A kísértés tehát elsősorban nem kívülről, hanem belülről érkezik meg felénk. A kívánság az, ami kiteljesíti a kísértést. Minden a kívánságon keresztül hat, erre építenek a reklámok és minden. Megkívánjuk és nincs nyugtunk, amíg meg nem szerezzük. Sőt a kívánságnak olyan ereje van, hogy bármire képessé válhat az ember, csak kielégítse vágyait. A szenvedélybetegségeknél tapasztaljuk, micsoda ereje van, ember nem képes megbirkózni vele. Azonban azért jött el az Úr Jézus, hogy legyőzze a kívánságot, a romboló vágyat és kiszabadítson karmaiból. Akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek. Ezért forduljunk Hozzá bátran. Tud segíteni, mert amikor emberi testben itt járt ellen tudott állni a kísértésnek, mivel nem a földi dolgok utáni vágy, hanem az Atyával való tiszta kapcsolat, a Neki való engedelmesség vágya munkálkodott Benne.   Van jó kívánság is, mégpedig az Isten országának, az Úr Jézus Krisztus megismerésének a vágya. Ha utána vágyakozunk, a kísértésnek is ellen tudunk állni.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.