A
|
zok a régi szép
idők, mondhatnánk, amikor nem volt szükség nyelviskolára, és nem kellett nyelveket
tanulni (1Móz 11,1-32). Abban az időben egységes volt az ember, megértették egymást, és egy akaraton
voltak. Azonban azt is látjuk, hogy az egységet is rosszra használjuk fel. Azt
látni, hogy gyakran csak akkor van egység, amikor valaki ellen kell összefogni.
Bár a jó, Isten ügye érdekében tudnánk összetartani, és értenénk meg egymást. Az
Újszövetség is igazolja ezt, mert a korábban egymás iránt ellenséges indulatú
Pilátus és Heródes megegyezett abban, hogy Jézusnak meg kell halnia.
Jézus ellen összefogtak, halála felől egyetértettek. Döbbenetes ez, és az is,
hogy azóta sincs ez másképp.
Az ember egyre jobban megismeri lakóhelyét, egyre több mindent felfedez
maga körül. A tudomány is elindul, feltalálnak újfajta kötőanyagot, aminek a
segítségével emeletes épület építésére is képesek. A tudás gyarapodik, és nem
is ezzel van a baj, hanem azzal, amit kivált az emberben. Gőgössé teszi, és
Isten helyére törekszik. Úgy gondolja, most már helyet kellene Teremtőjével
cserélnie. Amit mi sokra tartunk, az az Úr előtt oly kevés. Szinte ironikus,
hogy az ember büszkesége, az égig érő torony Isten számára csak apró pontocska.
Az Úrnak el kell jönnie a földre, hogy láthassa. Ezért kell alázatosnak
lennünk, mert minden, amire büszkék vagyunk, ami szemeinkben nagynak tűnik, az
nem biztos, hogy Isten előtt is ugyanolyan értéket képvisel. Mindent az Úr
szemszögéből kell mérlegre tennünk, mert az az igazán értékes és jó, amit Ő is
annak tart.
Fontos még az is, hogy tudásunkat mire használjuk? Isten dicsőségére,
vagy egyéni érdekekre, illetve Isten ellen? Mert itt is a tudás által
szembefordulnak az Úrral. Az igazi tudomány az Urat szolgálja, Őt dicsőíti.
Isten ismét beavatkozik, összezavarja a nyelvet, így felbomlik az egység.
Isten látja, hogy ez az irány rossz, ezért cselekszik. Nem jó dolgokra
készültek azok az emberek, azért szüntette meg az Úr az egységes nyelvet.
Azonban megadta, hogy lehet ismét egységes az ember, mégpedig a pünkösd csodája
által. A Szentlélek munkássága által megtapasztalta az első gyülekezet, hogy a
tanítványok szíve-lelke egy volt (ApCsel 4,32). Ezt az egységet Isten Lelke ma
is el tudja végezni. Erre ma is szükségünk van, hiszen ez az egység nem mások
ellen irányul, hanem a bűnös megmentésére. Ez az egység felelősséget ébresztett
bennük, és tettekre sarkallta őket, a szegény és elesett testvérek iránt. A
Lélek munkája elvégezte, hogy képesek voltak egymásért áldozatot hozni. Urunk
formálja így a szívünket.
Ebben a fejezetben kerül előtérbe Ábrahám és a családja. Isten egy
emberrel kezd el újat. Nem az egész emberiséggel, hanem egy emberrel, aki majd
komolyan veszi Isten szavát, és kész lesz magát az Úrra bízni. Azt is látjuk,
hogy a bűn munkája mindenre kiterjed, nemcsak a föld terem tövist és
bogáncskórót, és lesz szükség verejtékes munkára, hanem az anyaméh is bezárul.
Ezt éli át Ábrahám és Sára. Sára méhe zárva marad, meddő. De majd
megtapasztalják, hogy Isten a bezárt méhet is meg tudja nyitni, mert Számára
nincs lehetetlen. Igen, Urunk előtt nincs lehetetlen, ezért ne adjuk fel,
bízzunk Benne, és higgyük, Ő a leglehetetlenebb helyzetekben is képes megoldást
adni.
Az Ige helyreigazítja gondolkodásunkat, azt akarja, hogy nekünk ne a
pénz, a gazdagság legyen életünk középpontjában, hanem az Úr (Jak 5,1-6).
Minden, amit felhalmozunk, egyszer elveszik, vagy itt hagyjuk, vagy még
korábban értékét veszíti, illetve tönkremegy. Ha a gazdagság van a tanítványok
középpontjában, önzővé és irgalmatlanná válnak. Egyre többet akarnak, és már nem
lesznek tekintettel másra, inkább nem fizetik ki a bért sem, csak saját
vagyonuk gyarapodjon. A Jézus nélküli
gazdasági élet kizsákmányoló, csak az a fontos, az én vagyonom gyarapodjon.
Jakab elutasítja ezt a szemléletet, és rámutat arra, amit az Úr Jézus is
hangsúlyozott, a tanítvány a mennyben és ne a földön gyűjtse a kincseket. Mi maradandó
értékekért munkálkodhatunk. A maradandó Isten országa és a lelkek mentése.
Vizsgáljuk meg az Isten előtt anyagi életünket, mert az Úr nem adja áldását
arra, ami másokat illet, amit jogtalanul szerzünk meg vagy tartunk magunknál.
Isten népének a gazdasági és társadalmi életének is tisztának kell lenni.
Ezekben a kérdésekben is Jézus lehet előttünk a példa, és nem a világ. Akkor maradhatunk pénzügyileg is tiszták, ha
a korábban említettek szerint élünk, vagyis komolyan vesszük, hogy Isten
gyermekei vagyunk, akiknek nem kell szerezni, csak kérni Atyjuktól, és Ő
gondoskodik gyermekeiről.
Amit szívünk esdve kér
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése