Életmentő

J

ó olvasni, hogy az általános romlottság közepette  akad egy ember, aki másként élt, mint a többi (1Móz 6,9-22). Ez az ember Noé. Ő a kortársaival ellentétben ragaszkodott Istenhez, Vele szoros kapcsolatban élt. Istennel járt. Megmutatta, hogy bármilyen körülötte a világ, lehetnek gonoszok az emberek, mégis lehet Istenre figyelve élni. Noé Istennel járt. Azt jelenti ez, hogy minden dolgában figyelt az Úrra és az Ő akarata szerint cselekedett. Mert ez a fontos, nem elég csak a formalitás, az Úr engedelmességet vár, és azt, hogy Önmagáért szeressük, és akarjunk mindig Vele lenni. Olyan jó látni, hogy Noé vágyott Istenre, de vajon én vágyom-e Rá? Keresem-e mindig és mindenben a közelségét? Tehát Noé nem azt mondta, ilyen közegben nem lehet tökéletesen, Istennek tetszően élni, hanem egyszerűen hozzáfogott és megmutatta, lehet. Hogyan? Úgy, hogy kereste a kegyelmet. Megtapasztalta bűnösségét és kereste az Úr kegyelmét. Ez azt üzeni, ismerte Istent, tudta, hogy megbocsátja a bűnöket, ezért őszintén jött Hozzá.

Mivel Noé Istenre figyelt, nem érte őt váratlanul az ítélet, mindaz, ami majd történik. Az Úr elmondta neki mit fog tenni, de Noé kegyelemből lehetőséget kapott a menekülésre. Isten elmondta mi fog történni, de megmutatta számára a menekülés útját is.  Azonban a bárkát Noénak kell megépíteni. Itt kap fontos szerepet a hit. Noé hitte, amit az Úr mondott, tehát komolyan vette, hogy lesz özönvíz, és azt is, hogy a meneküléshez bárkát kell építeni. A mi életünkben is így munkálkodik az Úr, elmondja tervét, de nekünk kell azt, hit által komolyan venni. Megmutatja az Úr a menekülés útját, ami nem más, mint a szoros kapu és a keskeny út, de nekem kell azon bemenni és járni az úton.

Megkapja Noé a bárka pontos adatait, ami szerint azt el kell készítenie. Lényeges, hogy nem egy kis mentőcsónakot, hanem egy hatalmas építményt készíttet az Úr. Vagyis nem Noé maga menekül fejvesztve, hanem menti az életet. A bárka másoknak is kínalja a megmenekülés lehetőségét.  Noé másoknak is építi a bárkát, ő a többieket és az állatvilágot is menteni akarja. Noé az életet menti. Nem a javai a legfontosabbak a számára, hanem az élet.  Ma is fontos, hogy az életet mentsük, ne csak magunkat, hanem másokat is igyekezzünk menteni, az örök életre.

A bárkára egy felfelé nyíló ablakot is készíteni kell, ez lesz a kapcsolattartás helye. Ezen keresztül tudnak majd a bárkában lévők felfelé nézni. Így azután nem a víz, a pusztulás lesújtó képeit látják majd, hanem megnyílik előttük Isten világának ajtaja. Nekünk is szükségünk van ilyen ablakra. Szükségünk van, arra, hogy mindennap felfelé tekintsünk, vagyis ne csak ennek a világnak sok nyomorúságát lássuk, hanem pillantsunk bele Isten mennyei világába, engedjük, hogy a mennyei levegő átjárja lényünket.

Jó látni, hogy Noé mindent Isten szava szerint tett. Nem okoskodott, hogy ez nem jó, amazt másképp kellene csinálni, hanem mindenben Istenhez igazodott. Bizonyára nem volt ez könnyű, hiszen száraz időben kezdett a bárkához. Kortársai valószínűleg kifejezték véleményüket, ám ő nem ezekre tekintett, hanem az Úrra. Mi se mások véleményére figyeljünk, amikor az Úr akaratát tesszük. Ne az legyen a fontos, mit szólnak hozzá, hanem tegyük, amit az Úr kért. Mindig az legyen a fontos, az Úr mit szól hozzá?

Tovább olvashatjuk a nyelv jellemzését, bizony nem hízelgő, amit az Ige mond róla (Jak 3,7-12).  Fékezhetetlennek írja le a szentíró. Ráadásul a nyelvünk képes alakoskodni, hiszen nagyon jó tanuló. Könnyen elsajátítja a kegyes nyelvjárást, vagyis tudja, mikor és hol, hogyan kell beszélni. Így azután gyakran még mi is elhisszük, minden rendben van nálunk. Gyönyörűen beszélünk az Igéről, meghatóan imádkozunk, dicsőítjük az urat, ám az emberekről már másképpen beszélünk. Az Ige szerint tudunk áldani és átkozni ugyanazzal a nyelvvel és szájjal. Ezt bizony látjuk, és tapasztaljuk. Milyen szépeket tud mondani a fiú a lánynak, amíg meg nem kapja, el nem éri célját, aztán pedig ugyanannak a személynek már a legdurvább kifejezéseket is elmondja. Hogyan is van ez? Jakab szerint a szívünk az oka, amíg ott rendbe nem jönnek a dolgok, ilyen kettősség lesz bennünk.

Jakab határozottan leszögezi, nem kellene ennek így lenni. Azaz Jézus Krisztus megjelenése óta, megváltozhat a szívünk és megtisztulhat a nyelvünk. Hiszen a nyelvünk azt szólja, amivel telve van a szívünk. A szívünket pedig az Úr már új tartalommal tölti fel. Járuljunk ezen a mai reggelen is Urunkhoz, kérjük, öntsön ki mindent a szívünkből, hogy üressé váljon, azután pedig töltse fel önmagával. Az Úrral való rendszeres kapcsolatban pedig feltöltődik a szívünk a lényünk Isten Igéjével. Mert akkor lesz a beszédünk biblikus és krisztusi, ha a szívünk és a gondolataink is biblikus és krisztusi tartalommal lesznek feltöltve.

Jézus, Te égi, szép

Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant e föld ölén.

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély - én lelkem mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered,

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled.

Töröld le könnyedet, Jézus szeret.

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el Mesterem tetszésedet,

Alázattal tele, hadd merüljek bele,

Hisz idegenbe’ jár itt gyermeked.

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.