J
|
ó olvasni, hogy
az általános romlottság közepette akad
egy ember, aki másként élt, mint a többi (1Móz 6,9-22). Ez az ember Noé. Ő a
kortársaival ellentétben ragaszkodott Istenhez, Vele szoros kapcsolatban élt.
Istennel járt. Megmutatta, hogy bármilyen körülötte a világ, lehetnek gonoszok
az emberek, mégis lehet Istenre figyelve élni. Noé Istennel járt. Azt jelenti
ez, hogy minden dolgában figyelt az Úrra és az Ő akarata szerint cselekedett.
Mert ez a fontos, nem elég csak a formalitás, az Úr engedelmességet vár, és
azt, hogy Önmagáért szeressük, és akarjunk mindig Vele lenni. Olyan jó látni,
hogy Noé vágyott Istenre, de vajon én vágyom-e Rá? Keresem-e mindig és
mindenben a közelségét? Tehát Noé nem azt mondta, ilyen közegben nem lehet
tökéletesen, Istennek tetszően élni, hanem egyszerűen hozzáfogott és
megmutatta, lehet. Hogyan? Úgy, hogy kereste a kegyelmet. Megtapasztalta
bűnösségét és kereste az Úr kegyelmét. Ez azt üzeni, ismerte Istent, tudta,
hogy megbocsátja a bűnöket, ezért őszintén jött Hozzá.
Mivel Noé Istenre figyelt, nem érte őt váratlanul az ítélet, mindaz, ami
majd történik. Az Úr elmondta neki mit fog tenni, de Noé kegyelemből lehetőséget
kapott a menekülésre. Isten elmondta mi fog történni, de megmutatta számára a
menekülés útját is. Azonban a bárkát
Noénak kell megépíteni. Itt kap fontos szerepet a hit. Noé hitte, amit az Úr
mondott, tehát komolyan vette, hogy lesz özönvíz, és azt is, hogy a
meneküléshez bárkát kell építeni. A mi életünkben is így munkálkodik az Úr,
elmondja tervét, de nekünk kell azt, hit által komolyan venni. Megmutatja az Úr
a menekülés útját, ami nem más, mint a szoros kapu és a keskeny út, de nekem
kell azon bemenni és járni az úton.
Megkapja Noé a bárka pontos adatait, ami szerint azt el kell készítenie.
Lényeges, hogy nem egy kis mentőcsónakot, hanem egy hatalmas építményt
készíttet az Úr. Vagyis nem Noé maga menekül fejvesztve, hanem menti az életet.
A bárka másoknak is kínalja a megmenekülés lehetőségét. Noé másoknak is építi a bárkát, ő a többieket
és az állatvilágot is menteni akarja. Noé az életet menti. Nem a javai a
legfontosabbak a számára, hanem az élet.
Ma is fontos, hogy az életet mentsük, ne csak magunkat, hanem másokat is
igyekezzünk menteni, az örök életre.
A bárkára egy felfelé nyíló ablakot is készíteni kell, ez lesz a
kapcsolattartás helye. Ezen keresztül tudnak majd a bárkában lévők felfelé
nézni. Így azután nem a víz, a pusztulás lesújtó képeit látják majd, hanem
megnyílik előttük Isten világának ajtaja. Nekünk is szükségünk van ilyen
ablakra. Szükségünk van, arra, hogy mindennap felfelé tekintsünk, vagyis ne
csak ennek a világnak sok nyomorúságát lássuk, hanem pillantsunk bele Isten
mennyei világába, engedjük, hogy a mennyei levegő átjárja lényünket.
Jó látni, hogy Noé mindent Isten szava szerint tett. Nem okoskodott, hogy
ez nem jó, amazt másképp kellene csinálni, hanem mindenben Istenhez igazodott.
Bizonyára nem volt ez könnyű, hiszen száraz időben kezdett a bárkához.
Kortársai valószínűleg kifejezték véleményüket, ám ő nem ezekre tekintett,
hanem az Úrra. Mi se mások véleményére figyeljünk, amikor az Úr akaratát tesszük.
Ne az legyen a fontos, mit szólnak hozzá, hanem tegyük, amit az Úr kért. Mindig
az legyen a fontos, az Úr mit szól hozzá?
Tovább olvashatjuk a nyelv jellemzését, bizony nem hízelgő, amit az Ige
mond róla (Jak 3,7-12). Fékezhetetlennek
írja le a szentíró. Ráadásul a nyelvünk képes alakoskodni, hiszen nagyon jó tanuló.
Könnyen elsajátítja a kegyes nyelvjárást, vagyis tudja, mikor és hol, hogyan
kell beszélni. Így azután gyakran még mi is elhisszük, minden rendben van
nálunk. Gyönyörűen beszélünk az Igéről, meghatóan imádkozunk, dicsőítjük az
urat, ám az emberekről már másképpen beszélünk. Az Ige szerint tudunk áldani és
átkozni ugyanazzal a nyelvvel és szájjal. Ezt bizony látjuk, és tapasztaljuk.
Milyen szépeket tud mondani a fiú a lánynak, amíg meg nem kapja, el nem éri
célját, aztán pedig ugyanannak a személynek már a legdurvább kifejezéseket is
elmondja. Hogyan is van ez? Jakab szerint a szívünk az oka, amíg ott rendbe nem
jönnek a dolgok, ilyen kettősség lesz bennünk.
Jakab határozottan leszögezi, nem kellene ennek így lenni. Azaz Jézus
Krisztus megjelenése óta, megváltozhat a szívünk és megtisztulhat a nyelvünk.
Hiszen a nyelvünk azt szólja, amivel telve van a szívünk. A szívünket pedig az
Úr már új tartalommal tölti fel. Járuljunk ezen a mai reggelen is Urunkhoz, kérjük,
öntsön ki mindent a szívünkből, hogy üressé váljon, azután pedig töltse fel önmagával.
Az Úrral való rendszeres kapcsolatban pedig feltöltődik a szívünk a lényünk
Isten Igéjével. Mert akkor lesz a beszédünk biblikus és krisztusi, ha a szívünk
és a gondolataink is biblikus és krisztusi tartalommal lesznek feltöltve.
Jézus, Te égi, szép
Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant e föld ölén.
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, ragyogj felém!
Az élet száz veszély - én lelkem mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered,
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled.
Töröld le könnyedet, Jézus szeret.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el Mesterem tetszésedet,
Alázattal tele, hadd merüljek bele,
Hisz idegenbe’ jár itt gyermeked.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése