A
|
sodomaiak nem vették komolyan az Úr követeinek
jelenlétét (1Móz 19,12-29). Nem tűnt fel nekik ragyogásuk, szentségük és hatalmuk. Sőt annyira
megfertőződtek, hogy irritálta őket a tisztaság. Nemcsak fizikailag, hanem már
jóval korábban lelkileg is vakká lettek. Vannak olyan történetek a bibliában,
amelyek vak emberek belső tiszta látásáról beszélnek. Látószervük helyett a lényükkel
látnak, meglátják, hogy a názáreti Jézusban az élő Isten áll előttük.
Felismerték, hogy Ő meg tudja gyógyítani az életüket, azonban a sodomaiaknak
nincs lelki látásuk. Nem ismerik fel, ahogy élnek megérett az ítéletre, mert bűn,
az az Úr előtt. Még van lehetőségük, de az idő fogy, és amikor elutasítják az Úr
közelítését, csak az ítélet marad.
Tegyük fel őszintén a kérdést, látok-e? Lelki szemeimmel látom-e bűnös
voltomat és látom-e az Úr kegyelmét? Azért kapjuk kezünkbe az Igét, hogy általa
szembesüljünk magunkkal. Lássuk meg azt a képet, amit mutat rólunk, és
bűnbánattal fogadjuk el, ez vagyok Uram. Aki őszintén látja élete problémáit az
Isten megoldását is meglátja. Az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy a mi
nyomorúságainkat, bűneinket magára vegye és szabaddá tegyen a gonosz
hatalmától.
Az is fontos üzenet a számomra, hogy bizony vannak kudarcok is a
szolgálatban, nem mindenki veszi komolyan, a helyzetét. Nem mindenkin lehet
segíteni, mert vannak, akik makacsul ragaszkodnak bűneikhez, rossz
életvezetésükhöz, és nem akarnak megtérni, nem akarnak újat kezdeni. A kudarcot
is el kell fogadnunk, hiszen maga az Úr Jézus Krisztus is sírva mondta
Jeruzsálem felett, hogy mennyire össze akarta a népet gyűjteni, de ők nem
akarták (Lk 13,34). Vannak, akik nem akarják megragadni Isten szeretetteljes
kezét.
Dicsérjük az Urat, amiért a város elutasító magatartása ellenére kimenti
Lótot. Ő nem vesz mindenkit egy kalap alá, akinek a szívében van a bűntől való
elhatárolódás, aki keresi Őt, azt kimenti. Lótot nem hagyja az Úr a várossal
együtt elveszni. Mert nem azt akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem, hogy
megtérjen és éljen.
Lót meghallja a követek üzenetét, és elmondja családtagjainak Isten
tervét, és a megmenekülés útját. Ki kell menni a városból, csak az menekül meg,
aki elhagyja a várost. Lót vejei nem vették komolyan, amit apósuk mond. Talán
kegyes szövegnek minősítették, úgy vélték, most is csak fenyegetőzik.
Megszoktuk már, hogy mindig kritizálja Sodomát. Szomorú látni, hogy mennyire
beleivódott a lényükbe Sodoma életvitele, gondolkodása, fel sem merül bennük,
hogy igaz lehet, amit Lót mond nekik.
Az idő közben telik, a követek sürgetik Lótot induljon már. De látjuk,
nem is olyan egyszerű elszakadni a múlttól, a bűntől. Tétovázik Lót. Vagyis a
szíve visszahúzza. Visszahúzza az ördög mindazáltal, ami el fog veszni, ha kimenekül.
Lót szíve Sodoma jólétéhez nőtt. De vajon nem nőtt-e a mai világ kényelméhez,
jólétéhez oda a szívünk? Itt tudnánk-e hagyni mindent, ha az Úr azt mondja,
menjetek ki belőle? El tudnánk-e engedni a világ kezét az Úr kezéért? Amikor az
Úr hív, mindig el kell hagyni a régi életünket, bűneinket. A tanítványok is
otthagyták az addigi életformájukat, a megélhetésüket és elindultak Jézus után.
Lótot úgy kell kirángatni a bűnös, az ítéletre váró városból. Az Úr mindent
megtesz érte, a tétovázót kimenekíti. Ennél többet is tesz az Úr, Fiát adja
értünk.
A kijelölt cél, a hegy. „A hegyre menekülj, hogy el ne vessz!” Így
szól az üzenet, a hegyen van a menekülés forrása, a Golgota hegyén. Ott a
kereszt alatt menekül meg az ember az ítélettől, boldog, aki odamenekül. Nincs
más hely, csak a kereszt, ha azt elkerüljük, elveszünk. Vegyük komolyan a
felszólítást, és meneküljünk a hegyre, és élni fogunk, örökké. Igen, mert Jézus
ad életet, örök életet, ami azt jelenti, hogy az az élet soha el nem múlik,
azonban ez kegyelemből, Jézusért adatik.
Szomorú látni, hogy nem akar a hegyre menni Lót, azonban még szomorúbb és
megrázóbb, hogy a felesége sem akar vele menni. Fizikailag elindul, mert Isten
követei őt is kivitték, de szíve szerint nem akar menni. Lót felesége Sodomához
kötődik, nem akar elszakadni onnan, mert számára az az élet. Mindig az a lényeg
mihez kötődik a szívünk, a belső kötődésünk határozza meg életünket. Mert lehet
valakit rávenni a gyülekezetbe járásra, de ha szívből nem vonzódik, ha belül
a világhoz kötődik, hosszútávon nem lesz ez gyümölcsöző.
Lót felesége hátratekintett. Talán nem hitte, hogy megtörténik az ítélet,
és úgy gondolta mehet vissza? Vagy esetleg azt figyelte, az ellenségei hogyan
vesznek el? Ki tudja, számunkra az a lényeges vegyük komolyan az Úr szavát,
induljunk követésére, és ha elindultunk, ha meghoztuk a döntést, ne pillogjunk
vissza. Ne tekintsünk már vissza azokra a dolgokra, bűnökre, arra a gondolkodásra
és életmódra, amit magam mögött hagytam. Ne tekintsek hátra, mert
visszatekinteni veszélyes. Az a sofőr, aki mindig máshová figyel, és nem előre,
az útra, veszélybe kerül. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és
hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).
Pál apostol nagyon jól tudta, ha ő eljön Thesszalonikából, a kísértő
marad (1Thessz 3,5-8). Marad, mert ő soha nem nyugszik, mindig munkálkodik. Az
a célja, hogy visszafordítsa őket a keskeny útról. A kísértő nem mond le
rólunk. Ne gondoljuk, mert átéltük az Úr kegyelmét, befogadtuk az evangéliumot,
nyugtunk lesz a sátántól. A gonosz számára nagy öröm, ha egy tanítványt elbuktathat.
Mindent megtesz, hogy legalább hatástalanítson, kihúzza a méregfogunkat. Bizony
ma sok keresztyén olyan, mint a hatástalanított bomba. Úgy néz ki mint a bomba,
de már veszélytelen és nyugodtan lehet szállítani. Pedig az Úr azért helyez
minket a világba, hogy hatást fejtsünk ki, hogy életeket segítsünk az Úr, a
szabadulás felé, az örök életre.
Timóteus jó hírt vitt felőlük, mert ők ellenálltak a kísértőnek, sőt a
támadásokból megerősödve kerültek ki. Lehet győzni a gonosz felett, lehetünk
erősek az Úrban. Csakis az Úrban lehetünk erősek és győztesek. A magunk ereje
kevés a gonosz elleni harcban, de az Úr által nagy dolgokat vihetünk végbe.
A Thesszalonikaiak hitbeli megerősödése, örömöt jelent Pálnak, sőt ő maga
is megerősödik, pedig üldözik és szorongatják. Pált soha nem a saját helyzete
befolyásolja, békessége nem testi állapotától, anyagi helyzetétől függ, hanem
az Úr kegyelmétől. Az apostol számára a Krisztusban hívők növekedése és
megmaradása a legfontosabb. Nyomorúságok közt is hálás, mert látja Isten munkáját.
Mondhatnánk, nem az a legfontosabb, mi lesz ővele, milyen körülmények közt kell
helytállnia, hanem az a fontos, mi lesz a testvérekkel. Azért munkálkodik, hogy
megálljanak hitben, és megerősödjenek az Úrban. Erősödjünk e mai napon is az
Úrban, a kegyelemben.
Szívem megalázván, tehozzád megyek
1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek
És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem
bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem;
Kérlek, minden jóra vezérelj engem.
4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam,
Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen,
Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.
6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És
haragtartásra ne adjak okot.
7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily
könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!
8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon,
Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.
9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem,
Szentlelked és Igéd legyen vezérem.
10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet;
Tartsd jó egészségben gyarló testemet!
11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy
Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése