A próba

A

 bukások, vívódások és harcok után most próba következik Ábrahám számára (1Móz 22,1-24). Isten megpróbálja szolgája hitét, és ez a teszt nem könnyű. Nem egyszerű, mert az évtizedekig várt, és idős korban megkapott Izsákot kell feláldozni az Úr számára. Az áldozat azt jelenti, meg fog halni az áldozatra kijelölt személy. Vagyis oda kell adni Istennek azt, akit szeret, aki a legfontosabb a számára.

Nehéz lehetett ezt feldolgozni, mert tudta, hogy Isten más, mint pogányok, és Ő nem kér emberáldozatot. Ábrahám a maga hazájában találkozott a gyermekáldozat kultuszával, de az Úr ezt nem kérte, és most mégis arra szólítja fel, menjen és áldozza fel a fiát. Igen, az egyetlenegyet, akit szeret, fel kell áldozni, mert itt az Úr nem a véleményét kéri. Nem arról van szó, volna-e kedve hozzá, hanem ez parancs, menj és tedd. Úgy, amint annak idején hallotta, menj el földedről, ott sem azt kérdezte Isten, mit szól hozzá, hanem menj, és majd megtapasztalod menet közben az áldást, meglátod döntésed helyességét. Természetesen lehetősége van, nem menni is, de Ábrahám felismeri, akkor minden elveszik, amit eddig kapott. Meglátja, ha ragaszkodik Izsákhoz, elveszíti, ha elengedi, ha kész elveszíteni, visszakapja.

Isten itt azt próbálja meg, képes-e az Úrért azt megtenni Ábrahám, amit a pogányok megtesznek bálványaikért. Ezen érdemes elgondolkodni, megteszem-e azt az Úrért, amit sok ember megtesz a bálványaiért, szenvedélyeiért. Kész vagyok-e annyit áldozni az Úrnak erőmből, időmből, pénzemből, mint amit a szórakozásnak, munkának, szenvedélyeknek áldozok? Hóban, fagyban, sárban mennek az emberek munkába, üzletekbe, sporteseményekre, bálokba, mert a rossz idő sem tarthat vissza, de az istentiszteletről, az igei alkalmakról elmaradunk, ha kicsit hűvösebb az idő, hamarabb sötétedik. A foci, a filmek és a különféle műsorok, a számítógép előtt sok időt el tudunk tölteni, de mennyit töltünk az Úrral? Mennyit adunk az időnkből Neki?

Azt kell odaadni, akit szeret. Tehát nem lehet helyettesíteni, hanem a szeretett fiút, az ígéret fiát kell feláldozni. Elgondolkodtató, mennyire szó nélkül engedelmeskedik Ábrahám, nem vitatkozik, de nem is áll le alkudozni az Úrral, pedig Sodoma érdekében megtette. Micsoda hit volt a szívében, hogy kész mindent odaadni, a legfontosabbat, a szeretettet is Istennek. Oda tudok-e mindent adni az Úrnak? A tanítványok is készek voltak mindent odaadni, munkát, családot Jézusért. Az Úr próba elé állít, ebben kiderül, valóban jobban szeretem-e mindennél. Oda tudok-e adni Jézusért mindent? Csak Őt megnyerjem, az-e a legfontosabb számomra, hiszen Ő az élet, az Üdvösség?

Sok erőt kapott az Úrtól erre az útra, hiszen nem árulja el senkinek, mire készül, és amikor Izsák megkérdezi, hol van az áldozatra való bárány, nem roppan össze, hanem azt mondja: Isten majd gondoskodik. Ebből a látásából, hitéből merít erőt. Ez azt jelzi, ismeri az Urat, tudja, hogy számára valóban nincs lehetetlen. A Zsidókhoz írt levélből megtudjuk, hogy hitte, hogy Isten a halálból is képes visszaadni. Húsvéti hite volt Ábrahámnak. Ha pontosan nem is tudta, hogyan alakulnak a dolgok, biztos volt benne, hogy visszakapja fiát. Hite szó szerint valóra vált, Isten gondoskodott áldozati állatról, de csak az út legvégén, amikor ténylegesen meglátszott, hogy kész a gyermekét odaadni, akkor hangzik el, ne bántsd a gyermeket. Nem hamarabb, csak az utolsó pillanatban hajtja végre Isten a helycserét, és kerül Izsák helyére a kos. Vajon én végig tudtam volna menni ezen az úton? Nem fordultam volna vissza már korábban, vagy cseréltem volna ki Izsákot a kosra? Vizsgáljuk meg a szívünket, készek vagyunk-e mindent, a számunkra legfontosabbat is odaadni? Kész vagyok-e engedelmeskedni akkor is, ha általa minden terv összeomlani látszik? Izsák halálával az ígéretek is összedőltek volna.

Isten látva Ábrahám engedelmes hitét és forró szeretetét, közbelépett, nem várta el Ábrahámtól, hogy odaadja egyetlen gyermekét. De amit nem várt el Ábrahámtól, azt megtette Ő, amikor odaadta a kereszten egyszülött Fiát, Jézust. Őt nem cserélte le az utolsó pillanatban, Neki oda kellett adni az életét. Sőt, inkább Jézust adta, a halálra ítélt ember helyére. Jézus velem és velünk cserélt helyet, a nekünk készített kereszten halt meg helyettünk és érettünk. Ezt a történetet olvasva látunk bele igazán Isten szívébe, és ismerjük meg, hogy mibe is került az életünk Neki.

Az Úr el fog jönni övéiért (1Thessz 5,1-5). Vissza fog jönni a feltámadott Úr, de ennek az időpontját nem tudjuk, ezért az a feladatunk, hogy állandó készenlétben várjuk.  Úgy éljünk, hogy ne lepjen meg az a nap, hanem legyünk éberek, hogy örvendezve mehessünk Urunkkal. Legyen a szívünkben az a boldog várakozás, mint ami a szerelmes szívében van, aki alig várja, hogy eljöjjön a találkozás napja. Nem fél ettől a naptól, nem akarja késleltetni, hanem inkább siettetné, hogy minél hamarabb vőlegényével lehessen. Így várhatjuk mi is Urunkat, várni, minél hamarabb Vele lehessünk.

Az Úr eljön, de nem jelenti be előre, mint ahogy a tolvaj sem jelzi, mikor fog betörni. Aki felkészül, azt nem éri váratlanul. A tanítvány örömmel várja Mesterét, ha közben múlnak is az évek, a világ nem várja, azt gondolja, nem is fog jönni. Sőt úgy érzi nincs is rá szüksége, mert békességet és biztonságot alakított ki maga körül. Pál azt írja, pont akkor jön az Úr, amikor hamis biztonságban ringatja magát az ember.  Nincs békesség és biztonság Isten jelenléte nélkül. „Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség” (Jer 6,14)! Nincs békesség, mert az csak ott van, ahol megbékülnek Istennel. Ez a megbékülés pedig az Úr Jézus által megy végbe. Ő békített meg minket az Atyával.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.