Isten nem Izmaelben gondolkodik

A

z idő halad előre, az emberi erő és képesség egyre fogy (1Móz 17,1-27). Ami tegnap még könnyen ment, vagy lehetséges volt, az mára már egyre nehezebbé válik, és van, ami már nem lehetséges. Ezt tapasztalta Ábrahám is, Izmael születése óta eltelt tizenhárom esztendő, úgy tűnik, mégis Sárának volt igaza. Izmael felcseperedett, és Sára még mindig nem szült, mégiscsak jó döntés volt, vélte Ábrahám. Az idő múlásával saját tehetetlenségünket látva gyakran gondoljuk úgy, hogy Isten sem képes már cselekedni, ezért az Úr helyreigazítja és megerősíti Ábrahámot és általa minket is.

Az Úr megjelenik Ábrahám számára, és bemutatkozik: „Én a mindenható Isten vagyok.” ebben benne feszül, számomra nincs lehetetlen. Igen, Isten számára nincsenek korlátok, Őt sem idő, sem tér nem korlátozza, Ő szabad, mindenek felett áll, ezért bármikor képes cselekedni. Bizony, jó lenne mindig látni ezt, belekapaszkodni, amikor előttünk akadályok tornyosulnak, amikor nem tudunk  továbbmenni. Hányszor feladjuk, mert csak magunkra és az akadályokra nézünk.

Ábrahámnak azt mondja: „járj énelőttem, és légy tökéletes.” Igen magasra teszi ezzel a lécet az Úr, azt kéri, ne figyeljen senkire, csak Őreá. Lássa meg, hogy az Úr valóban mindenható, és bízzon Benne. Tökéletesnek lenni itt azt jelenti, tökéletesen megbízom Istenben, hiszem, hogy nem az a jó megoldás, amit én gondoltam, hiszem, hogy a  körülmények ellenére is úgy lesz, ahogyan mondta. Ez a fontos, bízzak az Úr munkájában a körülmények ellenére is. Lássuk meg, nem a tehetségünkön, emberi képességeinken, a feltételeken múlnak a dolgok, hanem az engedelmességünkön. Tegnap láttuk, az Úrnak nincs szüksége a mi segítségünkre, sőt azzal inkább bonyolítjuk a dolgokat.

Az Úr a körülmetélkedés szövetségével erősíti meg ígéretét. A testen hordott jel ad erőt, és amikor elkeseredne, reményt hoz számára, hisz rámutat az ígéretre, rámutat Istenre. Ez a jel mindig azt üzeni Ábrahámnak, hogy az Istennel való kapcsolata valóság. A kísértő gyakran sugdosssa, nem érdemes hinni, vedd a magad kezébe a dolgokat és jobban jársz. Ne hallgassunk rá, mert hazudik. Az ember akkor jár jól, ha az Úrra hallgat minden helyzetben, ha bízik Benne, még a sír szélén állva is. Ahogyan Jairus is akkor tapasztalt csodát, amikor a barátainak ellentmondva, hallgatott Jézusra, bízott Benne.

Mindketten új nevet kapnak az Úrtól, ami egy újnak a kezdetét jelenti. Új élet, új nép indul az Úr kegyelme által. Új lehetőséget kap az ember Isten megismerésére, a Vele való kapcsolat újra felvételére. Mert ez az életünk lényege, kerüljünk kapcsolatba Istennel, és akkor jó irányba fogunk haladni. Akkor értelmet nyernek napjaink, akkor nincs az a mélység ahonnan ne lehetne talpra állni. Kezdjük el ma kiépíteni az Úrral való új kapcsolatot, és meg fogjuk látni, elkezd megváltozni az életünk.

Látjuk azt is, mennyire nehezen hangolódik Ábrahám az Úrra, ő még mindig Izmaelben gondolkodik. Igen, mindig a mi szerzeményünk, a mi ötletünk dédelgetjük, és nem akarjuk Isten ötletét komolyan venni. Isten azonban nem Izmaelben gondolkodik, akkor sem, ha őt is áldásában részesíti. Istennek Ábrahámtól és Sárától születendő gyermekével van terve. Az ígéret Izsáknak szólt, és ezen nem változtat semmi, Izmáel születése sem. Isten Izsákban, majd Jézusban gondolkodik, a béke emberében. Aztán ne feledjük, amit az Úr Jézus mond: ami testtől született, test az, ami Lélektől született, Lélek az. A Lélektől született dolgok visznek előre, jelentenek áldást számunkra.

Pál elmondja, lemondtak Thesszalonikában a tekintély alkalmazásáról, inkább a Lélek meggyőző erejére hagyatkoztak (1Thessz 2,7-12). Jó látni, hogy az apostol nem kényszerített senkit a Krisztusban való hitre. Inkább igyekezett úgy hirdetni az Igét, hogy azon keresztül az Úr ragadja meg a szíveket. Szinte eléjük élte Jézust, és akik látták, hallották Pált, szívesen akartak Jézushoz tartozni. Felismerték, amit ez az ember hirdet, amit ajánl, az sokkal jobb annál, amit a saját vallásuk, szokásaik kínáltak a számukra.

Pál elmondja, mennyire fontos elv a számára, hogy ne a gyülekezetből, hanem a gyülekezetért éljen. Az evangéliumnak mindent alárendelt és igyekezett elkerülni azt a látszatot, hogy csak érdekből teszi. Számára a Krisztus ügye valóban szolgálat és létfontosság volt. Az volt a lényeg, hogy minél több ember találkozzon az Élettel, mert számára Jézus az élet. Meg volt győződve, hogy mindenkinek Őreá van szüksége. Igyekezzünk mi is szem előtt tartani, hogy az evangéliumhoz való hozzáállásunk is bizonyságtétel. Illetve ne feledjük, itt életről van szó. Nem az a lényeg, ki vallásos, ki nem, hanem az, hogy Jézusban az igazi, az elmúlhatatlan élet részesei lehetünk. Amit ennek a gyülekezetnek mond Pál, az nekünk is szól. Éljünk mi is Istenhez méltó módon.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.