Te csak várj!

C

sodálatos, felséges az Úr, nagy szeretettel és türelemmel vezetgeti gyermekeit (1Móz 18,1-15). Most Ábrahám lelkigondozása érdekében jelenik meg. Látja, hogy szüksége van öreg szolgájának a lelki megerősítésre, hiszen a kétségek olyan könnyen belopakodnak a szívünkbe. Mamré tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak, ott ül a sátra ajtajában és szenved a hőségtől, talán épp arra gondol nem lesz az ígéretből semmi. Itt vagyok öregen, lassan letelik az időm, és még mindig nem született meg az ígéret gyermeke. A hőséget enyhíti a sátor hűse, de a belső gyötrődést, a szív kesergését semmilyen külső módszerrel nem lehet enyhíteni. A belső problémákat nem lehet üdüléssel, hely és környezetváltoztatással, a test ápolásával enyhíteni. A szív problémáit egyedül az Úr képes hatékonyan kezelni. Arra van szükségünk, hogy elcsendesedve az Úr közelébe kerüljünk, a Vele való áldott kapcsolatban gyógyulhatunk meg lelkünkben, hiszen az Úr ismer bennünket, tudja, mitől fáj a szív, és ezért a megfelelő gyógymódot kínálja fel számunkra.

Ábrahám amikor meglátja a három férfit megmozdul, kilép süppedtségéből, otthagyja lehúzó gondolatait és behívja őket magához, és megvendégeli az idegeneket. Ez Isten módszere, elvonja a problémáról a figyelmet és Önmagára irányítja. És valóban ez a gyógyulás útja, eltekintek önmagamról és az Úrra nézek. Ha csak magamat, a problémámat látom, egyre jobban beszűkülök reménytelenné, válok, de ha felfelé tekintek, kitárul előttem a világ.

Az Úr határozottan megerősíti ígéretét, egy év múlva „feleségednek, Sárának fia lesz.” Örömre derülhetett Ábrahám, valóban megszületik az ígéret fia. Egy év, nem nagy idő, ilyen esetben azonban nagy, alig várnánk mikor telik el, mert nincs nagyszerűbb, mint amikor Isten cselekszik. Tudunk-e várni Isten ígéretére? Ebben a feleletben benne van a határozott kijelentés is, Sárának lesz fia, akkor is így lesz, ha ti nem hittétek.  Talán még mindig Izmaelt gondolták az ígéret örökösének, de most az Úr szertefoszlat mindent kétséget, és megerősíti, Sára fog szülni. Benne van az is, hogy ne kezdjenek ismét spekulálni, trükközni, maradjanak nyugton és várják az Urat, a beteljesülést. Tanuljuk meg Isten szavát úgy érteni, ahogy azt Ő mondja, ahogy gondolja. Ne spekuláljunk, ne akarjuk mi megoldani, hanem várjunk Rá. Bár ennél nehezebb leckénk nincs is, hiszen várni, különösen hosszabb ideig nem akarunk és nem is tudunk. Azonban az Úr fegyelemre is nevel, ne az érzelmeink, ösztöneink, indulataink vezéreljenek, hanem a hitünk. A hit képes várni.

Sára még mindig nem veszi komolyan az Urat. Döbbenetes ez, mert annyi mindent megtapasztaltak már, és továbbra is csak emberi lehetőségeikre néz. Csak azt látja, amit az orvosok mondanak, ami ésszel is igazolható. Az ész, a tudomány, saját állapotuk azt üzeni, nem lehetséges már gyermekáldás. Mit mond erre az Úr? Lehetséges! Bár mindig mi is ezzel a hittel élnénk, igenis az Úrnak lehetséges. Elismerem, én tehetetlen vagyok, de az Úr még itt is most is képes nagyot alkotni, életet kihozni ebből a helyzetből.  Kísérjen ma is bennünket az Úr szava, vegyük komolyan, számára semmi sem lehetetlen. Isten nem ismeri azt a szót, lehetetlen. Ezért mindig Rá figyeljünk, Belé kapaszkodjunk. Sára azt gondolja, rejtve van, a sátor mélyén, nyugodtan kuncoghat. De Isten előtt nem vagyunk sehol rejtve, még szobánk hűsében sem, Ő látja, mi van a szívünkben, hogyan gondolkozunk, mit cselekszünk.

Pál szíve tele van hálával az Úr iránt, de miért is (1Thessz 2,13-16)? Talán meggyógyult egy súlyos betegségből? Vagy éppen fizetésemelésben részesült? Esetleg egy új szuper számítógépet kapott? Nem, az ő szívében nem elsősorban ezek a dolgok váltottak ki hálát, nem is ezek voltak a legfontosabbak számára. Hát akkor mi? A Thesszaloniakiak befogadták szívükbe Isten beszédét. Ez számára az öröm, ez készteti hálára. Mert neki az a legfontosabb, hogyan viszonyulnak az emberek az evangéliumhoz. Kész mindenről lemondani, csakhogy Krisztushoz vezethesse saját népét, majd a pogányokat is.

A másik hálát kiváltó ok, hogy itt megtapasztalta, hogy az általa hirdetetteket, nem egy ember véleményének tekintették, hanem áthallatszott rajta Isten szava. Átélték, hogy ezen az öreg Pálon keresztül Istennel találkoznak, benne a feltámadott Krisztus van jelen, Ő áll előttük. Ez bizony ok a hálaadásra.

Kérjük az Urat, áldja meg bizonyságtételeinket, és végezze el, hogy beszédünk és életünk által minél többen Vele találkozzanak.

Hogyan tekintek én az igehirdetésre, a bizonyságtételre? Egy vélemény a sok közül, amire úgy reagálok, ahogy én akarok, vagy azzal az alázattal hallgatom, hogy ez Isten hozzám szóló szava. Nem lehetek közömbös, nem mérlegelhetek, hanem tennem kell, amit mond.

Az Igében erő van, ha hittel fogadom munkálkodni fog a szívemben. A hittel fogadott Ige, hasonló a vetőmaghoz, amely belekerül a földbe, és amíg elrothad, új élet fakad belőle. Amíg a földben van, nem látszik semmi, a türelmetlen ember azt gondolja kárba veszett a mag, ám idővel kibújik az új élet. Így munkálkodik a hittel befogadott Ige, új életet, békességet, reménységet, minőségileg más életet hoz a felszínre.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.